Brüsszel azért oszt kohéziós pénzeket, hogy a kedvezményezettek közeledjenek, ne távolodjanak Brüsszeltől. Az adhéziós pénzek Moszkvából jönnek.

Kötelezettségszegési eljárást jelentett be kedden az Európai Bizottság (EB) Magyarország ellen a menekültek áthelyezését szabályozó uniós megállapodás szabotálásáért. Ezzel Brüsszelben meghúzták a 2018-as parlamenti választási hadjáratot elindító rajtpisztoly ravaszát. Rá lehet engedni a Habony-művek kazánjaiban megtermelt nagy nyomású gőzt a kormányzati propagandagépezet turbináira, magasabb sebességfokozatba kapcsolva a már eddig is nagy fordulatszámon üzemeltetett „migráncsozást”, brüsszelezést, sorosozást, a hazánkat idegenekkel betelepíteni szándékozó brüsszeli bürokraták alázását, és a déli határon állított kerítés és a nemzetmegmentő Orbán Viktor dicsőítését.

Az EB hazánk mellet még két V4-es tagországgal – Lengyelországgal és Csehországgal – szemben is ugyanilyen döntést hozott, de megkímélték Szlovákiát, mivel Pozsony az utolsó pillanatban mégis befogadott néhány menekültet, és kész továbbiak elhelyezésében is részt vállalni. Nem úgy, mint Budapest, Varsó és Prága, melyek mint az EU támogatási pénzek legnagyobb kedvezményezettjei, a szolidaritás minimális megnyilvánulása helyett, a hátukat mutatják Európa annak a felének, amelynek pénzén felzárkózni próbálnak a kontinens színvonalához.

Annak az Európának intenek be, amelynek pénzén Magyarországon az Orbán-család és barátai, vazallusai és strómanjai, a Csányi Sándorok, a Mészáros Lőrincek, a Garancsi Istvánok, az Andy Vajnák, a Tiborc Istvánok és társaik a nemzet nagytőke megteremésén fáradoznak, másképpen: akik e pénzek fő kedvezményezettjei, még pontosabban, akik e pénzek jelentős részét a saját zsebeikbe irányítják, vagy ahogy a kocsma őszinte népe mondja, ellopják.

A Brüsszelből érkezett hír teljesen hidegen hagyta a magyar közvéleményt, amely már beletörődött, hogy az ország lakosságának egy elhanyagolható hányada teszi rá a kezét a 10 millió magyarnak járó uniós pénzekre, sőt a migrációs népszavazás eredménye és a közvélemény-kutatások tanulsága szerint helyén valónak érzi, hogy hazánk csak akkor és annyiban tartja magára nézve kötelezőnek az Európai Unió döntéseit, amikor és amennyiben azok nem követelnek tőle áldozatot, hanem kizárólag előnyökkel járnak. Nagyjából ugyanezen magasztos szolidaritás elvét vallják százezrek akkor is, amikor néhány száz háborús menekülttel kellene sorsközösséget vállalni és megosztani velük a saját nyomorunkat, ami a Magyar Nemzeti Bank legfrissebb statisztikája szerint a magyar családok esetében átlag 22 milliós vagyonnak felel meg.

Most ne firtassuk, hogy a lakosság teljes vagyonának 90 százaléka a magyarok 10 százalékánál van, mert ez a kapitalizmus lényege. Ezért harcoltunk vállvetve évtizedeken keresztül a kommunista elnyomás ellen, hogy – ha valakinek úgy tetszik – lehessen saját stadionja, kisvasútja és minden Mészáros Lőrinc nevű felcsúti gázszerelő akár milliárdos is lehessen. Akkor is, ha egyébként nem a magyar kormányfő strómanja, hanem csak a jó barátja, akivel hetente többször is beszélgetni szoktak telefonon. (Ezt hívják a „magyarországi álomnak”, ami -valljuk be – sokkal nagyobb durranás, mint az “American Dream”.)

A most elindult és a Fidesz vezetői szerint is mocskos választási kampányban kap majd az arcára Brüsszel, amely egyre jobban hasonlít Moszkvára. Akkor is, ha még mindig az orosz és nem a belga fővárosban tartóztatnak le százakat a kormány ellen tüntetők közül, és még mindig több újságírót vernek véresre, több ellenzékit lőnek le a Moszkva folyó partján, mint a Manneken Pis nevű pisilő kisfiú lábainál, ami némileg csalóka is lehet, mivel – mindeközben – a bűn belga fészkében szabadon kószálhatnak az utcán olyan sötét alakok, mint Soros György, akit Oroszországba be se engednek.

Fontos választási téma lesz a háborús menekültek elé állított déli kerítés, amelyet ma már a magát demokratikusnak nevező ellenzék legnagyobb pártja – az egyébként régi önmaga paródiáját alakító – Magyar Szocialista Párt kormányfő jelöltje is áldásnak tart. Erre vonatkozó keddi zavaros nyilatkozatából azt lehetett kihámozni, hogy – korábbi ígéretét visszavonva – azt csak akkor bontaná le, ha már nem a migránsok beáramlása ellen védené az országot, hanem – és ezt én teszem hozzé – akadályozná a kormánypártok választási veresége után a Fidesz funkcionáriusok tömeges menekülését az országból. Vagyis a kerítés még egy ideig a helyén marad.

Botka László valószínűleg azért is helyezkedett Orbánnal azonos platformra kerítésügyben, mert egyetért vele abban, hogy a magyarok komolyabban veszik a hazánkat elkerülő migránsokkal járó veszélyt, mint annak esélyét, hogy az MSZP vagy a vele esetleg szövetségre lépő ellenzéki pártok nyerik a 2018-as választást. A társadalom egy jelentős része egyébként nem is érti, hogy miért kellene a Fidesz és az MSZP közül választaniuk, amikor azok olyan jól megvannak egymással. Igazán esélye csak a Kétfarkú Kutya Pártnak lenne a Fidesz-MSZP-Jobbik triumvirátus megszorongatására, de hármuknál még ők sem tudnának röhejesebbek lenni a parlamentben.

Az EU kötelességszegési eljárásával kapcsolatban egyedül az okozott aggodalmat és váltott ki élénk tiltakozást a magyar vezetés részéről, hogy a bosszúálló németek és az Európai Bizottság azzal kacérkodik, hogy anyagilag is büntetni fogja az uniós támogatások csökkentésével vagy megvonásával azokat az országokat, amelyek magasról tesznek a demokráciára és az uniós normákra, nem vesznek részt a menekültválság közös kezelésében, és kivonják magukat az EU-pénzek lenyúlása ellen létrehozott uniós ügyészség hatásköre alól. Mint Magyarország.

Az erre vonatkozó brüsszeli elképzelések bírálatát az egyik legilletékesebbre, Deutsch Tamásra bízták, aki mint európai parlamenti képviselő, határozottan elutasította, hogy a „zsarolás eszközévé tegyék” az unió kohéziós politikáját. Deutsch ezzel azt mondja, hogy aki a kohézió ellen lép fel, azt ne a kohézió támogatására adott pénzek megvonásával büntessék. Pedig – ha valakinek – akkor Deutsch Tamásnak, – aki komoly tapasztalatokkal rendelkezik folyékony anyagok érzékszervi vizsgálata terén – tudnia kellene, hogy a kohézió fogalma, például a folyadék molekulái között fellépő vonzerőt jelenti, tehát vonzást és nem taszítást, mely utóbbira az adhézió szót használják. Maga a kohézió latin eredetű (cohaero) és jelentése: összetartani, összetapadni, együtt maradni. Vagyis az EU a kevésbé fejlett tagországoknak azért ad kohéziós pénzt, hogy közeledjenek és nem azért, hogy távolodjanak Brüsszeltől. (A teljesség kedvéért: az adhéziós pénzek Oroszországból jönnek.)

Egy szó mint száz: látványos, zajos, ócska, színvonaltalan és nagyon visszataszító választási kampány vár az országra, amiben a kötelezettség szegési eljárást a kormányzó párt a saját javára fogja majd felhasználni. Azzal fogunk kelni és feküdni, hogy a magyar kormány nem hagyja magára a nemzetet és megvédi a rátörő brüsszeli hordáktól, a mögöttük rejtező „tudjátok kiktől”, a büdös sorosoktól. Ma senki komolyan nem gondolja, hogy van a politikai színpadon olyan erő, amely meg tudná szorongatni Orbán Viktort és a siker esélyével indulhatna a kormánypártok média és anyagi fölényével szemben a voksokért. Így aztán a vereség minimalizálása, az elérhető legtöbb mandátum megszerzése lett az ellenzék célja, hogy – ha már az országnak nem lehet jobb – legalább néhány ellenzéki politikus jól élhessen és biztonságba érezhesse magát az országház sokat látott, történelmi falai között az újra megvezetett választók bizalmából és az Orbán Viktortól kapott pénzből.

Zsebesi Zsolt





3 HOZZÁSZÓLÁSOK

  1. Ehehe. hat bizony ellindul a kampany nehany nyugdijasnak es beszaratott kozmunkasnak. Azok szepen el is mennek szavazni az elore kiikszelt szavazolappal, ahogy ezt mar itt kell a beszaradt balkan aljai szartocsban 🙂
    Nekem boven 2018 utanig ervenyes Magyar Koztarsasag feliratu utlevelem van, pontosan tudok szamolni, nem okoz gondot semmi, amit ebben a retek orszagban tortenik 😉
    De azert arra befizetek, ahogy majd az EU penzek vegleges megvonasa utan putyin kiskocsog majd tovabb penzeli orbanekat :))) Na az lesz egy menet, ahogy nemhogy egy kurva kopejkat nem kapnak, de be lesz hajtva rajtuk paks2 minden rubelja 🙂
    Eddig 35.000 magyar (vagy fidesz szavazo kocsog) veszett oda orban egeszsegugyebe, hat ezutan millios lesz 🙂 Nyugdijasoknak 0 nyugdij, kozmunkasok kihajitva filler nelkul, csuda vilag jon 🙂
    Es ki fog telipofaval rohogni? En 🙂

  2. Tisztelt Amerikai Népszava és Olvasók!

    A fél nappal korábbi cikkükhöz (http://nepszava.us/menekultugyben-botkat-kiveve-mindenki-hulye/) írt hozzászólásomból csak egy példát ragadok ki, hogy ezzel is demonstrálhassam, mekkora lehetőségek rejlenek az értelmes megoldásokra nyitott hozzáállásban. FILLÉREKBŐL rendezhettük volna VÉGLEGESEN és európai szinten is PÉLDAMUTATÓAN a menekülthelyzetből fakadó kötelességünket – és “mellesleg” az eddig értelmetlenül “kerítésesdire” eltapsolt bő HÁROMSZÁZ MILLIÁRD FORINTBÓL megépíthettük volna mondjuk a DUNA-TISZA CSATORNÁT: http://www.origo.hu/itthon/20100902-ujra-elovettek-a-dunatisza-csatorna-tevet.html#comments

    Már háromszáz éves projekt, melyet mindenki szeretne, de senki sem vág bele. Az eddigi két év “kerítésesdijéből” lassan kitellett volna! Magyarország vízgazdálkodása teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kezd kerülni, nem pusztán a határainkon túlról érkező folyóvizek miatt (Szamos/Tisza ciánszennyezése), de még inkább a klímaváltozás, az éghajlatunk átalakulása okán!
    Miért nem épül már meg végre a Duna-Tisza csatorna? ÉRTHETETLEN!!! Pedig mennyi hasznos következménnyel járhatna:
    – hajózási útvonal;
    – víztartalék (nyáron);
    – kapacitástartalék (árvízkor/belvízkor);
    – mezőgazdaság (földek egyenletes vízellátásának biztosítása, vízigényesebb kultúrák, állattenyésztés támogatása);
    – halgazdálkodás;
    – alkalmas lehetne a Duna visszaduzzasztására (nyári aszály);
    – rekreáció, sport;
    – turizmus…

    Itt van a nyakunkon az éghajlatváltozás, egyre forróbb, egyre aszályosabb nyarakkal. [Menetrendszerű, friss hír: http://hvg.hu/gazdasag/20170612_Nincs_eleg_eso_keves_lesz_a_gabona%5D A csapadék egyre hektikusabban, kiszámíthatatlanabbul fog érkezni, vagyis a földeken egyre kevésbé fog hasznosulni. (Még egy érdekesség, amit ajánlott lenne aktualizálni, felkarolni: http://www.origo.hu/kornyezet/20130528-ontozes-mezogazdasag-arpad-kori-csatornarendszer-halasto-legelo-ret-kozepkor.html )

    Kérem, vessék össze a Duna-Tisza csatorna hasznosságát és fontosságát a jelenlegi kihívásainkkal (menekülthelyzet, klímaváltozás, mezőgazdaság, demográfia), ebben a projektben rejlik megannyi megoldás, csak egyszerűen buták és lusták voltunk, hogy kibontsuk!
    – munkát kínál a helyieknek;
    – a megvalósítása révén fel lehetne szívni akár tízezernyi menekültet is, Earthship Biotecture falvakban letelepítve őket, ezáltal téve gyorsan megvalósíthatóvá, gazdaságossá-fenntarthatóvá, de egyúttal megfelelően szakaszolttá (nemzetbiztonsági szempontok) a beilleszkedésüket, munkát kínálva nekik;
    – bővíti a foglalkoztatási lehetőségeket a mezőgazdaság fejlesztésével;
    – csökkenti a tetemes és folyton visszatérő katasztrófaelhárítási terheket, a vis major kifizetéseket;
    – szorosabb kapcsolatot biztosít az Alföldön át;
    – segít megelőzni az “elsivatagosodás”, szikesedést;
    – tehermentesíti az államot/társadalmat a krízisforrások alól…

    Ui.:

    Épp egy megfelelő méretű és célszerűen működtetett csatorna lehetne képes tehermentesíteni a főváros környékét is árvizek idején – eleve okafogyottá téve a jelenlegi, nagy társadalmi felzúdulást kiváltó beruházást. Olvassanak bele a linkelt hivatkozásba – rengeteg cikket lehet olvasni a Duna-Tisza csatorna jelentőségéről, különféle terveiről, a “történetéről” – ebben a linkelt cikkben egy mérnök becslése alapján (nyilván, ő nem kalkulált a “Mészáros-faktorral”) 350 milliárd forintból megvalósítható lenne (nyilván EU-támogatással még kevesebb). Vagyis az eddigi “kerítésediből” már megépülhetett volna!!!

    Ráadásul számoljanak utána, milyen súlyos anyagi következményei voltak akárcsak a rendszerváltást követően kialakult árvizeknek, belvizeknek, aszályoknak – mind a közvetlen elhárításuk, mind a későbbi hatásuk tekintetében. Ebből is már rég megépülhetett volna ez a csatorna!!! Tehát a Duna-Tisza csatorna megépítésének financiális vonzata légypiszok lenne minden aktuális vagy remélt beruházáshoz képest is – viszont jelentősége országos mértékű, korszakosan meghatározó volna. Egy világ járna a csodájára!

    Siralmasan röhejes továbbá – az idézett hivatkozásban is szerepel – a Duna-Tisza csatorna tervei visszanyúlnak egészen az 1700-as évek elejéig.
    Vagyis mikor még Rákóczi fejedelem Rodostón mondta tollba bánatát Mikes Kelemennek, akkor már nagyban agyaltak ezen! Történelemkönyvek visszatérő témája, és nem kizárólag magyar kiadványoké, de híresebb köteteké is, mint például Norman Davies “Európa története” (Osiris-kiadó) című műve. Az elmúlt 300 (HÁROMSZÁZ!!!) évben jöttek-mentek a hódítók-felszabadítók, az elöltöltős puskától eljutottunk az automata gépfegyverekig, vadászrepülőkig, Gábor Áron rézágyújatól a precíziós bombákig, feltalálták a hatékony fájdalomcsillapítást, érzéstelenítést, altatást, antibiotikumokat, inzulint, folyadékpótlást, speciális csontműtéteket, EKG-t, röntgent, CT-t, MRI-t, transzplantációt, … a postagalamboktól eljutottunk az email-ig (persze akadnak, akik leragadtak a fax-nál)… a nyomkövetőktől a GPS-ig … a paripáktól a benzines autókon át az elektromos robotautókig … Szóval, ha Rákóczi apánk véletlen feléledne, s körültekintene hazánkban, talán csak egyetlen biztos pontra számíthatna rémült hátrahőkölése során: a Duna-Tisza csatorna hiányára! Pedig lehet, ez menthetne meg minket az elkövetkező időszakban…

    Az az igazán elkeserítő az egészben, hogy mindez tényleg CSAK RAJTUNK MÚLIK, de semmi jele a szándéknak! Ez a csatorna egy igazi országos projekt lehetne, egész Európa csodájára járhatna (miközben a menekülthelyzetből ránk eső feladatot játszi könnyedséggel teljesíthetnénk). Vagyis a végelszámolásban még mi lehetnénk hálásak a menekültek áramlásáért.

    ZEMBEREK, ÉBRESZTŐ!!!

    • Utóirat:

      Amúgy pedig, nem érdekes? Mezopotámia, az ókori, közel-keleti folyamköz kezdeti történelmének egyik jellegzetessége a városállamok felemelkedésének története – mely megannyi hasonlósággal szolgál a mának. A “neolitikus forradalomként” is aposztrofált földművelés megjelenésének ugyanis egyik alapvető követelménye volt a szervezett, célzott együttműködés, tehát a társadalmi fejlődés előrehaladása – a minél eredményesebb gazdálkodás érdekében. Ennek pedig egyik fontos eleme volt a vízgazdálkodás rendezése, az öntözéses-áradásos földműveléshez szükséges víz biztosítása, mely pedig tartós közösségi együttműködést igényelt. S ez vezetett a hatalmi koncentrációk révén a városállamok megjelenéséhez is. S ezen városállamok (Kis, Ur, Eridu, Lagas…) pedig majd egymással kezdenek versengeni – szintén az életet adó vízért.

      S későbbiekben pedig, a folytonosan váltakozó felállás során (sumer, asszír birodalmak, babiloni hegemóniák, …) épp a rendszertelenség, a káosz okozta megosztottság eredményezi a vízgazdálkodás kisiklását, mely elvezett végül az elszikesedéshez is (a termelés visszaesése mellett).

      [Ennek kapcsán pedig megemlítendőek a “tatárlaki-leletek” néven elhíresült ékírásos, több ezer éves emlékek is, melyek épp a Kárpát-medence szoros kapcsolatát bizonyítják a Közel-Kelet meghatározó kultúráival. Ezek ugyanis NEM “ősmagyar” eredetűek, nem “székely kriksz-kraksz”, hanem több ezer évvel korábbi írások. Azok írhatták (nyomhatták agyagba) akiknek leszármazottai jelenleg a határainkon a kerítés tövében várakoznak. Mert épp a “tatárlaki-lelet” lehet az ékes bizonyítéka: akár még több közük is lehet a származásuk révén a Kárpát-medencéhez, mint napjaink díszes fajmagyarjainak.]

      Vagyis: az ókori folyamközi történelem számtalan hasznos tanulsággal szolgál a mának, csak meg kellene fogadnunk ezeket! A klímaváltozáshoz hasonló jelenségeket modellezhetnek (előre leszögezve, hogy nem összekeverhetőek) mondjuk az ókori Mezopotámia történelmének részeként rendszeresen felbukkanó átmenetek, hatalmi válságok, melyek nyomán a megbomlott társadalmi rend következményeként a termelés és a létszükségletet jelentő vízgazdálkodás problémái (nem megfelelően kezelt földek, szabályozatlan vízhozam, árvizek) fokozatosan vezettek el a termőföld elszikesedéséhez, melynek már törvényszerű következménye a közösségek mobilizációja. Ezt erősítik a folyamatos háborúk, katasztrófák – épp, mint napjainkban!

      [Nem lehetséges tehát, hogy hasonló népességmozgások már többször is lejátszódtak eddigi történelmünk (értve már ez alatt a magyar történelmet is) során? S ráadásul a kiváltó okok is hasoníthatóak (bár nem összekeverhetőek). http://kettosmerce.blog.hu/2016/12/03/migracio-apokalipszis#comments

      Nem lehetséges, hogy ennek mentén nyer igazán értelmet Nimród/Nimrud feltételezhető egyezése? Nem lehetséges, hogy ez lenne a magyarázata a rengeteg nyelvi kapcsolatnak (túllépve az előbb szóba hozott “tatárlaki-leleten”)? Miként fentebb írtam az ókori, közel-keleti folyamközi civilizációk létrejöttének körülményeiről, melyek azt hiszem, szervesen illeszkednek a jelenünk kínálta analógiákhoz is – nem véletlenül hoztam szóba, hiszen az általánosítható tanulságokon túl talán egy még fontosabb jelenségről lebbentheti fel a fátylat. Mi van, ha a jelenlegi “menekülthelyzet” nem is példa nélküli? Kérem, gondoljon bele: nem lehetséges, hogy ez már egy több évezredes mechanizmus? Miként kerülhettek a “tatárlaki-leletre” az ékírásos szövegek? Hogyan kerülhettek a Kárpát-medencéig azok megalkotói? Nem lehetséges, hogy amit most tapasztalunk, az egy nagyobb időskálán is értelmezhető, népességáramlási fluktuációként is megfogalmazható? Tehát koránt sem egyedi jelentőségű, sokkal érthetőbben és logikusabban indokolható az átfogóbb összkép által?]

      Kérem, ez utóbbi soraimat ne delejes handabandának vegye, hanem sokkal inkább lássa be: ezek az igencsak megfontolandó érvek egyúttal alapos bizonyítékai annak, valójában a Szíriából most útra kelőkkel sokkal közelebbi rokonok vagyunk, mintsem sejtetni engedi azt a (meglehetősen groteszk módon ősmagyarkodó) politikai-hatalmi “elitünk”.

      MIÉRT NE VÁLHATNÁNAK AZ ÓKORI CSATORNAÉPÍTŐK LESZÁRMAZOTTAI GONDOS FENNTARTÓIVÁ A DUNA-TISZA CSATORNÁNAK?