A melegjogok keresztény szemmel

1
A lenézett és antikrisztusinak nevezett katolikus pápa ma a legkeresztényibb egyházi vezető, aki együttérez a menekültekkel, a melegekkel, az üldözöttekkel és a szegényekkel.

A melegjogokkal szembeni propaganda valódi keresztények szemében is elfogadhatóvá teszi illiberális, fasisztoid rendszerek és szörnyállamok létrejöttét, sőt: aktívan részt vesznek azok létrehozásában. Ezért ideje a melegjogok ügyében helyére tenni az összekevert fogalmakat.

A “melegjogok” a jogról szólnak. Irreleváns annak bizonygatása, hogy mit mond a Biblia a homoszexualitásról. A jog ugyanis nem a Bibliára épül. A jog és a bibliai erkölcs nem esik egybe. A jog megenged olyasmit is, amit az erkölcs elítél.

A bálványimádás a Biblia szerint bűn, de a jog nem tiltja a bálványimádást. Hasonlóképpen a paráznaság is bűn, de a törvény nem ítéli el sem a paráznát, sem a házasságtörőt. Joga van a bűnösnek az egyházon kívül bűnösnek lenni. Azok a jogok is megilletik, ami másokat.

A homoszexuálisok “jogai” nem a bibliai erkölcs, hanem a jog kategóriájába tartoznak. A melegjogok tekintetében nem a Biblia, hanem a jogállamok alkotmányai az illetékesek. A melegjogok tekintetében nem a lelkészek, hanem a jogászok az autentikus szakemberek.

Erre nem jó válasz, hogy akkor legyen a jog alapja a Biblia, jöjjenek létre olyan rendszerek, amelyek a Bibliát teszik a jog alapjává, mert ezt már egyszer kipróbálta az emberiség. Soha még olyan borzalmas világ nem volt, mint akkor.

A jog és az erkölcs tehát két különálló terület, amelyet nem lehet összekeverni. Részegség és dobzódás, harag és méreg, a szülőknek való engedetlenség, a varázslás, valamint egyéb más bűnök, amelyeket még a keresztények is helytelenítenek, a jog szerint nem tilosak.

Volt már olyan korszak, amikor a Biblia volt a jog alapja. Ez az emberiség történetének egyik legsötétebb korszaka. A Biblia ugyanis maga tesz bizonyságot arról, hogy a bibliai erkölcsi törvényt senki nem tudja betartani. A képmutató papok és lelkészek sem.

Akik a homoszexualitást felettébb bűnösnek mondják, abban igazulnak meg, hogy ők nem homoszexuálisok, ezzel szemben más bűnökben vétkesek. Azokhoz a bűnökhöz nekik is van joguk, s ha nem köztörvényes bűncselekményről van szó, nem jön értük a rendőr. Ha mások jogait korlátozni akarják, akkor korlátozzák a saját bűneikhez való jogot is.

Az egyház és az állam szétválasztásának alapja az, hogy nem az egyház erkölcsi tanításai érvényesek a társadalom egészére. Az egyház tanításai az egyházon belül érvényesek, és az egyházon kívülállókon nem kérhetők számon. Ez megegyezik Pál apostol tanításával is, aki azt mondta, hogy az egyháznak nincs köze a kívülvalókhoz, a kívülvalókat az Isten ítéli meg.

Akik mások erkölcseivel foglalkoznak, másokra akarják ráerőltetni a bibliai normákat, azok egyrészt bibliallenesen cselekszenek, másrészt Isten helyébe állítják magukat. Ez nem az ő dolguk, hanem Istené. Jézus Krisztus a konkoly és a búza példázatában is világossá tette, hogy az egyháznak nem kell a világban a konkolyt kiszaggatnia, mert a búzát is kiszaggatná.

Ha a bűnök ellen állami erővel harcoló keresztényeket a kereszténység belső tanításaival szembesítjük, akkor emlékeztetni kell őket arra is, hogy még az egyházon belüli bűnösöket is az Ige hirdetése és Isten szabadítja meg, nem pedig emberi akarat vagy tiltás. Az mindig csak képmutatókat nevel.

Ne feledjük, hogy a jog az egyházon kívüli embereknek jogot ad az erkölcstelenségre, de az erkölcsös életre is. Ugyanaz a jog biztosítja az erkölcsös élethez vagy a hitbeli életmódhoz való jogot is. A liberalizmus ad jogot a szabad vallásgyakorlásra és az erkölcsös életre is, ha valaki azt választja. Volt idő, amikor éppen egyházi akaratból üldözték ezt is.

A jog megadja a lehetőséget az erkölcsre, de nem engedi meg, hogy kötelezővé tegyék ezt az erkölcsöt. Ahogy jogot ad az erkölcstelenségre is (ezzel teljes összehangban áll a liberális felfogás Jézus tanításaival), ám nem engedi meg azt sem, hogy az erkölcstelenséget valaki másra kényszerítsék.

A kereszténység nevében támadott melegjogok esetében a hazugság ott van, hogy egyes keresztény irányzatok már azt is saját vallásuk sérelmének tekintik, ha melegjogok vannak, mert az sérti az ő hitüket. Ez képmutatás, mert számos olyan bűn van, amelyet a jog nem korlátoz, mégsem sérti a keresztények hitét. Melegek mért inkább, mint a bálványimádók?

Az, hogy az egyházon kívüli embereknek joguk van bűnösnek lenni, és ezért nem üldözheti őket vagy nem korlátozhatja őket egyetlen egyház sem az állam erejével, a Bibliával teljes összhangban álló dolog. Isten szabad választást ad mindenkinek, és tiltással, állami erővel nem lehet legyőzni a bűnt, és nem lehet senkit erkölcsössé vagy kereszténnyé tenni.

Ha a jogtudomány szerint a diszkriminációmentesség elve alapján a melegjogok megilletik a homoszexuálisokat, akkor ahhoz a keresztényeknek és a keresztény egyházaknak semmi közük nincs. Ez szimplán jogtudományi kérdés. Az egyházaknak ahhoz van közük, hogy az egyházon belül ehhez ők maguk hogyan viszonyulnak, és ebbe az állam nem szólhat bele.

De a keresztények és az egyházak abban is tévednek, hogy őket sérti, ha a társadalomban a jog által biztosított egyenlőséget nekik tudomásul kell venniük és be kell tartaniuk. A világi környezetben, társadalomban egy keresztény nem érvényesítheti a saját egyházi normáját, mert ebben az esetben ledönthetné az összes szobrot is, mint “bálványt”, de a jog mégis őt ítélné el. Teljesen jogosan.

A melegjogok nem korlátozzák, hogy egyházon belül a homoszexualitást bűnnek mondják. Ahogy a házasságtörést is annak mondják, a más javainak kívánását is, és ezekért senki nem vonja felelősségre őket, noha a jog ezeket a bűnöket sem tiltja. Hazugság minden olyan rémhír és történet, hogy bárkinek baja esne abból, ha a homoszexualitást az egyházon belül bűnnek mondja. Lehet, hogy a homoszexuálisoknak nem tetszik, ahogy az alkoholistáknak sem tetszik, ha bűnösnek nevezik őket, de az állam és a jog ezt nem szankcionálja.

Nem keverendő össze a gyűlöletre uszítás a bibliai igazságok hirdetésével. Az a svéd lelkész, aki a melegek ellen hirdetett beszédet, aztán minden betegséget, minden természeti kárt és katasztrófát, szárazságot és árvizet, minden balesetet a homoszexuálisoknak tulajdonított, az nem a bűn ellen beszélt, hanem kisebbség ellen uszított. Éppen úgy, ahogy a zsidók ellen.

Nem keverendő össze a jogállami helyzettel az sem, amikor egyes országokban az állam és az egyház összefonódva működik, és államegyházak vannak. Ezekre minden állami törvény vonatkozik, és ha a melegjogokat az állami jogalkotás elfogadja, akkor azok is érvényesek lesznek rájuk.

De erről nem a liberális jogalkotás tehet, hanem az egyház, amely állammal összefonódva “paráználkodik”. Ez nagyobb paráznaság, mint a homoszexualitás, amiből meg lehet térni. De még itt is tiszteletben tartják a lelkész lelkiismereti szabadságát, és ezért nem kötelezik semmire.

Egy egyháznak vagy hívőnek semmi köze ahhoz, ki hogyan él. Neki ahhoz van köze, hogy ő hogyan él. Ha úgy gondolja, hogy a bűnösöknek szüksége van az ő segítségére, akkor neki a lehetősége és a kötelessége annyi, hogy a bűnösök felé Isten szeretetét és kegyelmét, Isten jóságát megmutassa. Nincs joguk sem gyűlölni, sem megvetni bárkit, ahogy ezt a melegek ellen uszító egyházak és lelkészek teszik.

Ha valaki nem tud segíteni a másik embernek, akkor nincs joga ahhoz, hogy a másik embert korlátozza, egy életre bujdosóvá, szorongóvá, üldözötté, jogfosztottá, depresszióssá tegyen. Mindenkinek joga van szabadon élni, nem megvetett, másodrangú, megnyomorított életben járni. Egy keresztény csak együttérző lehet olyan emberrel, akiről azt gondolja, hogy a sátán uralma alatt van. S nem azonosíthatja a gonosszal.

Azok az egyházak, akik elzárják a szívüket a melegek elől, és nem engedik be őket maguk közé, azok megfosztják őket attól a lehetőségtől, hogy Istent megismerjék és Isten szóljon hozzájuk. Isten nem utálja jobban a homoszexualitást, mint a kevélységet. Isten még bűnös állapotában fogadja el az embert, és Jézus Krisztus minden emberért meghalt. Értük is.

A homoszexualitás nem fertőz. A bűn nem fertőzés és nem jogok útján terjed. A fasiszta, aki üldözi a melegeket, aki uszít a melegjogok ellen, aki képes lenne minden más emberi jogot is korlátozó szörnyetegeket támogatni, veszélyesebb, mint bármelyik melegházasságban élő ember, aki senkinek nem árt.

Istent nem lehet becsapni, Isten azt tekinti házasságnak, amit annak tart. De bárki fogadhat hűséget bárkinek, nevezzük azt akárminek. Az akkor is elkötelezettség, az emberi kapcsolat magasabb formája, mint az alkalmi vagy tartós, de nem elkötelezett emberi kapcsolat. Még akkor is értékesebb közösség, ha azonos neműek kötik, vagy akár nincs is szex közöttük.

Ez már nem a szexről szól, de a vaskalaposok csak azt látják benne. Lehetnek szép emberi kapcsolatok egynemű párok között is, és lehetnek értékes tagjai a társadalomnak. Sok ilyet láttunk Amerikában. Ha ezek a jogok nem járnának nekik, akkor is azonos nemű társaikhoz vonzódnának, legfeljebb bujkálnának, lelkibetegek lennének, öngyilkosságot követnének el.

Mennyivel lenne az jobb? Mennyivel lenne jobb a rejtegetve elkövetett bűn? Kevesebb lenne a bűn attól? Nem lenne kevesebb. Az alkoholtilalom után kevesebb lett az alkoholista vagy több? Több. És elszabadult a pokol, az alvilág, a prostitúció, a feketekereskedelem. Az akkori tiltást ugyanilyen nagy keresztény kampány előzte meg, akkor nem a melegek voltak a világ ellenségei, hanem az alkoholt fogyasztók.

Az egyház a világ világossága, ha valóban világít és fénylik. De az olyan egyház, amelyből árad a megvetés és gyűlölet, akik mások ellen harcolnak, a világot akarják kényszeríteni, az nem világít, hanem sötét. Nem vonzó, hanem taszító. Az Isten országa nem evilágból való, ezt ne felejtsék el. Ezek elveszítették a személyes kapcsolatot Istennel, a világ bűnöseinek üldözése és az állammal való szövetkezés, a politizálás mindig pótcselekvés, a hitehagyás biztos jele.

S ha Isten megadta a jogot minden embernek, hogy bűnös legyen, ahogy minden ember, a nagy erkölcsi törvénykezők is bűnösök (nemcsak régen voltak azok, hanem ma is azok), a hívő ember nem vitathatja el ezeket a jogokat senkitől, és a liberális állam az Isten szolgája ebben. Az egyháznak és a hívőknek az odafelvalókkal törődnie, és az onnan érkező tisztaság és kegyelem megérinti azokat is, akik még nem ismerik azt.

De akik bele vannak tekeredve a világ híreibe, az evilágot akarják megváltoztatni az evilág eszközeivel és módszereivel, azok elveszítették az odafelvalókat, és nem jobbak, hanem még a paráznáknál is rosszabbak lesznek. Társadalmi szinten mindenképp veszélyesebbek. A vallás és az állam keveredése mindig gyilkos elegyet alkot.







 

1 hozzászólás

  1. Óriási nagy keveredés van most egyház-kereszténység kérdésben, tényleg hatalmas, terebélyes “fává” nőtt, szinte kibogozhatatlan. A legtöbb embernek van valamilyen fogalma arról, mi a kereszténység, de annyiféle létezik, a hamis egyház képe keveredik az igazival, de még az igazival is rengeteg “baj” van, szóval szinte olyan, mint egy áthatolhatatlan bozót.
    Nagy V.Rita könyvéből, (Teológia és antiszemitizmus) nemcsak azt értettem meg, miért antiszemita a legtöbb vallásos ember, hanem a mai magyar politikának, NER-nek , Orbán imádatának mi a kulcsa.
    A hamis Biblia értelmezés, az amillenista-posztmillenista teológia, az ezekhez kapcsolódó hamis ideológiák és politikai törekvések -ezek adják meg a választ miért fonódik egymásba egyház és állam, miért nem fontos Orbán, mint ember, ha a keresztény Magyarország építése a célja, miért lehet sőt kell az “igazakat” erőszakkal megvédeni és a gonoszokat erőszakkal megbüntetni. Az amillenisták szerint most van az egyház kora, Krisztus szó szerinti uralmát tagadják, tehát az ezer éves királyság most van.(Teológiájuk másik alapköve a helyettesítési elmélet, az, hogy Isten a zsidókat elvetette, minden ígéret birtokosa az egyház.)
    ( A posztmillenista teológia is elfogadja a politikai eszközöket, mert ugyanúgy céljuk az egyházi uralom megvalósítása, erre leginkább az amerikai kereszténységben találhatunk példákat: Amerikát és a világot kereszténnyé kell tenni, mielőtt visszajön a Krisztus.)
    Azok, akik a Bibliát szó szerint értelmezik és visszatértek a kereszténység zsidó gyökereihez, akik várják Krisztus visszajövetelét, és elhiszik, hogy a királysága szó szerint a földön fog bekövetkezni, és a zsidókról is úgy gondolkodnak, hogy Isten nem vetette el őket, és számukra a legfontosabb az evangélium hirdetése, nos ezek az emberek pontosan a fenti cikk szerint gondolkodnak (premillenista, diszpenzácionalista teológia).
    A meleg jogokat ugyanúgy soha nem fogják megérteni, ahogyan a menekültekkel kapcsolatban is ugyanúgy gondolkodtak: az arabok, vagy inkább az iszlám vallás veszélyt jelent a magyar keresztény “fajra”, mint ahogyan a zsidók korábban-és most is egy pillanat alatt ide tudják majd fordítani a gyűlölet irányát, ahogyan a NER ellenségei azonnal hazaárulók.
    Miért pont a meleg jogok ilyen sarkalatos pont? Nem tudom, de lehet, hogy a “világ gonoszságának esszenciája” a millenista teológiát vallók szemében, vagy simán összekötik valahogy a zsidósággal: emberi jogok-szabadság-liberalizmus-erkölcstelenség-homoszexualitás. A csalás, a házasságtörés, a hazudozás, lopás simán belefér a tűréshatárukba, de ez már meghaladja azt. (Mint pl. az, ha egy “polgári” gazdag családba, down kóros kisgyerek születik, simán be lehet adni intézetbe, mert nem fér bele a “képbe”, de felháborodni az abortuszon kötelező “keresztény” magatartás.)
    Minden esetre nem az összefonódás volt előbb (egyház és állam), hanem az ideológia, a pogány kereszténység létrejötte, a zsidó kereszténység helyett, a kirekesztés az elfogadás helyett, a gyűlölködés legalizálása a krisztusi szeretet helyett, a Biblia allegorikus értelmezése a szó szerinti helyett- és ebből létrejött egy nagyon gonosz, ördögi teológia.
    Az igazi egyháznak abban a kicsi szegmensében lehet értelmesen beszélgetni, ahol az emberek a szívükben élik meg a kereszténységet, ahol olyan szentségre törekszenek, amiben a saját cselekedeteiket egy olyan motívum indítja, ami a Krisztus iránti szeretetből fakad és semmi jutalmat nem vár el, (szerintem most a pápa is ide tartozik), és akik Krisztus földi királyságát várják, és nem nélküle és maguk akarnak uralkodni.