A Momentum Úristen! videója: látogatás az Origónál

1
A megszeppent - vagy annak látni vágyott -Andriska válaszára vár a tanár bácsi.

A Momentum elnökének, Fekete-Győr Andrásnak valamiért az a zseniálisnak érzett ötlete támadt, hogy bemegy az Origó szerkesztőségébe, hogy erős arcpírt varázsoljon személyes kisugárzásával és feddő szavaival az újságírók arcára, amiért azok nem azt írják, amit kéne.

Íme, a felvétel:

Nem feltétlenül azért, mert rendkívül irritáló jelenség a Momentum, mely egy sikeres népszavazást ugródeszkának használ, hogy a parlamentbe pattanjon 750 millióval megtámogatott pártként, egyben a rendszerváltás óta eltelt időt egy kalap alá véve magát teljes újdonságként állítja be, hanem ezeken túl is: rettenetes a felvétel.

Eleve zavaros az üzenet, mert nyekteti egy ideig Kovács Andrást – szubjektív, de egy szerkesztőségbe belépve a “helló, sziasztok” köszöntés egy leendő, illetve miket beszélek: jelenlegi politikustól kissé lezser, de ez a későbbiekben még érdekes lesz -, de nagyon bénán. A “min dolgozol ma? Kit kell lejáratni?” kérdéssel indít, és ezen lovagol egy darabig, a “közpénz” szót is bedobva, de az egész nagyon hevenyészett, átgondolatlan benyomást kelt, a feltételezhetően direkt alkalmazott lazaság is inkább kényszeredett.

Erős fiú benyomul az ellenfél osztályába erőfitogtatás gyanánt, pár osztálytársa elkíséri. Csípőre teszi a kezét, majd megjegyzi “engem nagyon bánt, ami történt az Origóval” – és akkor mi van, kérdhetjük. Sokakat bánt sok minden, de miért volna Fekete-Győr bánata közügy? Nagyon amatőr megnyilvánulás.

Az is lehet, hogy nem. Gyakorlatilag megtudjuk, mi baja van Fekete-Győrnek, aki kérdéseket tesz fel “az emberek nevében” – ezt aztán a globális hozzáállás! -, némi nárcisztikus beütéssel azt is megkérdezi, hogy róla mi lesz a következő lejárató cikk.

Viszont – attól függetlenül, hogy az Origóról mi a véleményünk -, nagyon rossz ízű megjegyzés, miszerint “valaki vagy valakik le fogják váltani ezt a kormányt 2018-ban, és hol fog tudni elhelyezkedni egy olyan újságíró, aki a tényekre teljes mértékben tesz”, valamint “az újságírók, akik itt dolgoznak, még lehet, hogy menthetők”.

Ez fenyegetőzés. Azt sugallja, hogy ők fognak kormányra kerülni – amire a nullával vetekszik az esély -, és akkor jaj a propagandista újságíróknak!

Egy kerek, értelmes mondatot sem nagyon találni az egészben, “Andrisnak” (Kovács András) van lelkiismeretfurdalása az alkalmi pszichológus szerint, mi pedig már nagyon kívánjuk az úristen, de kínos jelenet végét.

A benyomuló Ács Ferit sokkal profibban kérik fel távozásra, mint ahogy ő ott táncikált és habogott, hősünk pedig megy is, előtte kezet fog Kovács Andrással. Totál kommunikációs zűrzavar.

Szomorú, nyomorúságos, pártállami-dohos és izzadtság szagú, kínos. Persze talán az sem baj, hogy szembesültünk a Momentum vallatási eszköztárának ezen részével.

Ha másképp gondolják, ne kíméljenek. Lehet, hogy megtérnek ezek az eltévelyedett bárányok a látogatástól, nem zárom ki teljesen.

(Itt egyébként tapasztalható az akció Origó berkein belül elért sikere.)



1 hozzászólás

  1. Mindenek előtt elmondanám, úgy látom: a Momentum lépése helyes volt. Azt láthatjuk ugyanis, hogy bármiféle ellenzéki akciónak semmi következménye sincs. Marad a szájtépés, a tüntetések, amire Orbán vélhetően lekicsinylően legyint. Ezzel szemben a Momentum akciója maga a cselekvés, még ha ez jogilag támadható is. Ezért volt számomra szimpatikus a történés. Mert végre valaki(k) tettek valamit.

    Ugyanakkor eszembe jut, amit 1948. március 15.-ről tanultunk. Amikor Petőfi, Jókai és társaik „elfoglalták” a Hackenast és Landerer nyomdát, s ott kinyomtatták a Nemzeti dalt és a 12 pontot. A párhuzam – bárcsak így lenne! – eléggé kézenfekvő: a nyomda kezdetben nem volt együttműködő (Landerer aznap be sem ment a nyomdába – nehogy együttműködőnek látszódjon), mégis a szabad sajtó eszméjének és gyakorlatának mintájául szolgált (a kérdéses művek kinyomtatására a cenzúra előzetes engedélye nélkül került sor). Petőfiék végre nemcsak vitatkoztak a reformokról, hanem egy igazi, tevőleges szabadságharcot indítottak el.

    Lehet, hogy a Momentum cselekvése nem ér fel a 19. századi történésekkel, de ne feledjük el: akkor, 1948. márciusának idusán sem hitte senki, hogy történelmi tett tanúja volt. Legyünk megértők és támogatók: higgyük azt, nem minden helytelen, ami nem teljesen jogszerű – és időszerű.