A nő, aki semmit se látott

4
Miért most, miért ezen háborodott fel?

Bruck András írása a Huppán arról, hogy az elmúlt napokban felkapott “eddig elvakult, de most ráébredt Fidesz-hívő” sztori talán nem olyan nagyszerű, mint sokan gondolják:

Ürge-Vorsatz Diána sztorijával van tele minden.

Az asszony a CEU oktatója, neves klímakutató… A többit meg mondja el ő maga: „Világéletemben FIDESZ szavazó voltam, kormánytisztelő polgárokként férjemmel keresztény-nemzeti értékrendek alapján neveljük hét gyermekünk, egyházi iskolába járatjuk őket.”

Most viszont az történt, hogy Ürge-Vorsatz Diána két napja, április 4-én óriásit csalódott a Fideszben. Valamennyien tudjuk, miért. És sajnáljuk is érte a jeles kutatót.

Vagy ne?

Hiszen a Fidesz a CEU elpusztítását megszavazó törvény előtt egy órával még ugyanaz az a jogtipró, agresszív, undorító párt volt, ami egy órával később. Hogy lehet, hogy amit Ürge-Vorsatz Diána hatvan perc lefogása alatt felfedezett, abból a megelőző hét évben semmit nem látott?

Klímakutatóként hogy nem vette észre, hogy pártja miként akadályozza a szélturbinák és napelemek hazai elterjedését, olyan álnok érvekkel, hogy „nem fúj mindig a szél és éjjel nem süt a nap.”

Hogy lehet, hogy hívő keresztényként nem látta, hogy a mai Magyarországon ugyanolyan kegyetlenül bánnak emberekkel, most éppen menekültekkel, ahogy egykor a munkatáborokban bántak a zsidókkal? És hétgyerekes anyaként, hogyhogy nem hallotta, amikor a kereszténydemokrata Harrach Péter azt nyilatkozta, hogy a „gyerekek egy része azért megy reggeli nélkül az iskolába, mert nem éhes.”

Szóval hol élt eddig Ürge-Vorsatz Diána, hogy semmit nem látott, még azt se, amikor a Fidesz 2010-ben a Környezetvédelmi Minisztériumot is megszüntette? És persze több száz egyéb intézményt, fontos törvényt, szervezetet, újságot, rádiót, iskolát, nyugdíjpénztárt… amelyek most irgalmatlanul hiányoznak emberek százezreinek, millióinak.

De neki nem hiányzott, észre se vette, ha meg igen, gondolom, egy vállrándítással ő is csak annyit mondott, amit az Orbán-hívők szoktak minden egyes újabb pusztítás hírére, hogy jól tette a Viktor, és már előbb kellett volna. Mint ahogy ezek most a CEU bajának is rettenetesen örülnek.

De most vége a nagy „kormánytisztelő” szerelemnek, mert ez a forró lávaként vonuló, mindent felégető rezsim őt is utolérte, és az ő szeretett munkahelyét is könyörtelenül megsemmisítésre ítélte. Ahogy saját maga fogalmazott, az álmot, amit a CEU jelentett neki: „szembe köpték, durván széttörték.”

Némi kis késéssel tehát kinyílt az igazság fényére eddig érzéketlen szem.

Mit mondjunk, gondoljunk erről a különös esetről? Hogy jobb későn, mint soha? Hogy hál’ Isten, ismét egy szavazattal kevesebb Orbánra?

Ne, ne mondjuk.

Mondjuk inkább azt, hogy hiába hét gyerek, templom, haza, hitvány ember vagy Ürge-Vorsatz Diána. És hogy mindenki az, aki az országot sújtó újabb és újabb csapások ellenére továbbra is hisz abban, amiben ő is hitt két nappal ezelőttig, megbocsáthatatlanul sokáig.

Tulajdonképpen jó sztori ez, kemény, tanulságos, hamisítatlan Martin Niemöller-i csattanóval.

Úgyhogy kívánjuk most azt, hogy minden egyes Fidesz-szavazót érjen utol a dühöngő rezsim bosszúja?

4 HOZZÁSZÓLÁSOK

  1. Szinte teljesen egyetértek, belőlem is kikívánkozott volna valami ilyesmi. Mégis… ahogy Niemöllernek is megbocsátunk, noha 1935-36-ig, ha jól tudom, maga is lelkesen éljenezte Hitlert, ahogy megértőeknek kell lennünk a Tarzuszival is, akiről tudjuk, aki maga is elismerte, hogy sokáig az üldöző vallási hatalom támogatója volt: úgy bocsássunk meg Ü.-V. D.-nek is, és térjünk napirendre a tény felett, hogy az idolumok lassan foszlanak szét azoknál, akik hozzászoktak azok szemellenzőként való használatához.
    Rendszerszerűen inkább az aggaszt, nehogy a CEU könyörögni kezdjen a zsarnoknak azért, hogy gyakoroljon irányában kegyelmet. O. V. már régen felrúgott minden olyan létező és hallgatólagos megállapodást, hogy bárki, akiben él a civil kurázsi, még tárgyalópartnernek tekinthesse őt. Nem kérünk az ő kegyeiből semmit! Semmit!

  2. “úgy bocsássunk meg Ü.-V. D.-nek is, és térjünk napirendre a tény felett, hogy az idolumok lassan foszlanak szét azoknál, akik hozzászoktak azok szemellenzőként való használatához.”

    A tarzuszi (saul) megtért? Igen. Sok egykori hitlert éljenző megtért? Igen. És ez a hölgy, Ü.-V. D.? Ő nem.
    Akkor mi a kérdés? Azt mondod térjünk napirendre a tény felett? Dehogyis. És bocsássunk meg Ü.-V. D.-nek is? Miért, tán bocsánatot kért? Akkor hogyan bocsássak meg neki? Legfeljebb azt tudom tenni, hogy nem érzek felé haragot. De ha így, az ő bocsánatkérése nélkül bocsátanék meg neki, az igazságtalanság lenne, és képmutatás.

  3. “Hogy lehet, hogy hívő keresztényként nem látta, hogy a mai Magyarországon ugyanolyan kegyetlenül bánnak emberekkel, most éppen menekültekkel, ahogy egykor a munkatáborokban bántak a zsidókkal?”

    Ez úgy lehet, hogy a hölgy annyira volt hívő keresztény, amennyire a szarvasbogár egy ehető, piros, fán termő gyümölcs.