Az ordító egér

0

– Anyu, miért kiabál az a bácsi?

– Melyik bácsi, kicsim?

– Az ott, elől, amelyik az emelvényen áll.

– Nem tudom, kicsim. Fogalmam sincs. Nem vagyunk egyformák.

– Húsvétkor is kiabál? Amikor otthon van a családjával? Amikor jön a nyuszi?

– Miért kiabálna Húsvétkor a családjával? És főleg a nyuszival? Honnan veszed ezt a butaságot? Miért kiabálna a bácsi húsvétkor?

– Mert a Húsvét is ünnep. És most is ünnep van. Gondoltam, ha ezen az ünnepen kiabál, akkor lehet, hogy más ünnepeken is ezt csinálja.

– Nem tudom, kicsim. Húsvétkor még sosem láttam ezt a bácsit.

 

– Értem, Anyu. Akkor most biztosan mérges a bácsi.

– Miért lenne mérges, kicsim?

– Hadonászik a kezével, csapkod és grimaszol. Felidegesítették?

– Nem tudom, kicsim. Nem hinném, hogy valaki felbosszantotta.

– Akkor már tudom, hogy miért kiabál.

– Okos kislány vagy, kicsim. Miért kiabál?

– Valószínűleg elromlott a mikrofonja. És azt akarja, hogy mindenki hallja, amit mond.

– Nem romlott el a mikrofonja, kicsim. Nagyon jó, drága mikrofonjai vannak a bácsinak, és jól megfizetett technikai szakemberek állítják be a hangminőséget. Sokba kerül ez nekünk, de neki megéri. Úgyhogy, nem gondolnám, hogy ezért kiabál.

 

– Értem, Anyu. Akkor azt hiszem, tényleg rájöttem, hogy mi van.

– Mondtam, hogy okos kislány vagy, jól vág az eszed.

– Emlékszel arra a kutyára, amelyiket tavaly nyáron láttunk az üdülőben?

– Emlékszem, kicsim. Apró kis kutya volt, kedves.

– Igen, Anyu. És szinte sohasem ugatott. Csak akkor, amikor nálánál nagyobb kutyákat látott. Még morgott is olyankor, mert azt hitte, hogy így nagyobbnak látszik. Félelmetesebbnek.

– Nagyon jó megfigyelő vagy, kicsim. De hogy jön ide az a kutya, amit tavaly nyáron láttál?

– Nem tudom, Anyu. Csak úgy, eszembe jutott… Te, Anyu, a bácsi is busszal érkezett?

– Nem busszal jött.

– Akkor miért mondja azt mindig, hogy busszal?

– Nem azt mondja, kicsim. Azt mondja, hogy Brüsszel.

Forrás: Facebook, Föld S. Péter blog.