Bajban van a rendőrség a londoni tűzvész áldozatainak azonosításával

0
Sokan telefonon beszéltek a házban rekedt szeretteikkel.

Nem biztos benne a londoni rendőrség, hogy a szerda hajnali tűzvész áldozatai közül mindenkit meg fognak tudni találni és azonosítani.

Pénteki sajtótájékoztatójukon elhangzott: eddig 17 áldozatot találtak, közülük hatot tudtak azonosítani. Ez lesújtó eredmény ahhoz képest, hogy Stuart Cundy rendőrparancsnok reménykedik: a halottak végleges száma nem lesz három számjegyű. Nem hivatalos becslések szerint több mint hatvanan vesztek oda a tűzvészben.

Az első ember, akit meg tudtak nevezni, egy szíriai menekült, Mohammed Alhajali volt, aki 2014-ben érkezett Nagy-Britanniába, és általános mérnöki tanulmányokat folytatott. Ő a 14. emeleten lakott bátyjával, akit a tűzoltók ki tudtak menekíteni a lángoló épületből.

A Scotland Yard pénteken bűnügyi vizsgálatot indított a tűzvész ügyében annak kiderítésére, hogy terhel-e valakit büntetőjogi felelősség.

A 24 emeletes, nyugat-londoni Grenfell Tower felújítása tavaly fejeződött be. A 127 lakásos, 1974-ben épült toronyház a renoválás során külső hő- és esőszigetelő burkolóelemeket kapott, a műszaki vizsgálat során ezek tűzállóságát próbálják kideríteni a szakemberek.

Az egyik feltételezés szerint a negyedik emeleten élő Behailu Kebede hűtőszekrényének meghibásodása okozhatta a tragédiát. Amikor az kigyulladt, a férfi figyelmeztette a szomszédait a tűzre, ami a szemtanúk szerint nagyon gyorsan terjedt.

Nagy-Britanniában négyezer hasonló toronyház épült az 1960-as és az 1970-es években, ezek teljes tűzbiztonsági felülvizsgálatát rendelte most el Nick Hurd, a brit belügyminisztérium államtitkára.

Hátborzongató adalék, hogy 2016. november 20-án a Grenfell Action Group lakossági csoport egy blogbejegyzésben a lakók aggodalmáról írt az épület biztonságával kapcsolatban. A renoválás után ezt írták: “csak egy katasztrofális esemény világít majd rá a veszélyes életkörülményekre és vet véget az egészségügyi és biztonsági jogszabályok figyelmen kívül hagyásának.”

Sajnos így is történt. Mint oly sokszor, most is egy szörnyű, sokkoló esemény kellett ahhoz, hogy a témával szóba álljanak az illetékesek. Se szeri, se száma a hasonló veszélyforrásoknak világszerte. Nem szívesen moralizálnék, de nem vagyunk hajlandók felfogni, mennyire egymásra vagyunk utalva – egymás becsületességére és figyelmére.

Biztos, hogy a mentésben dolgozóknak és a környéken élőknek rengeteg időre lesz szükségük, hogy feldolgozzák – amennyiben ez egyáltalán lehetséges – a házban rekedtek kétségbeesett kiáltozását, sikolyát és búcsúszavait – volt, aki a rokonait, ismerőseit hívta fel bentről, mások az ablakon kiabáltak ki.

Több forrás beszámol egy kisbabáról, akit a szülei dobtak ki az ablakból, hogy így mentsék meg. Ő, sokakkal ellentétben életben maradt.