A nagy Horthy-szobor állítási láz kezdetén szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy Horthy Miklóst Sztálin mentette meg attól, hogy háborús bűnösként ne ítéljék halálra. Mivel magam részéről senki halálát nem kívánom, ezért tőlem kaphatott volna kegyelmet, de az ítéletet ki kellett volna mondani, hogy az utókor előtt világos legyen Horthy személye és felelőssége.

Hothy Miklós már 1943-ban tisztában volt azzal, hogy mit jelent a “végső megoldás”, s mit jelent az, ha a magyar zsidókat Lengyelországba kitelepítik vagy “munkára küldik”, átadják őket a náciknak. 1943. április 17-én Hitler és Horthy találkozójának második napján, amikor a zsidókérdésről szólt a vita, és Horthy arra hivatkozott, hogy “mégsem ütheti őket agyon”, Ribbentrop külügyminiszter azt mondta, hogy „a zsidókat vagy meg kell semmisíteni, vagy koncentrációs táborokba szállítani”.

Hitler még ezt kiegészítette annyival, hogy Lengyelországban, a koncentrációs táborokban, ha „a zsidók nem akarnak dolgozni, agyonlövik őket. Ha nem tudnak dolgozni, el kell pusztulniuk. Úgy kell őket kezelni, mint a tuberkulózis bacilusát, amely megfertőzheti az egészséges testet”. Horthy előtt világos volt, hogy a németek azért kérik a magyar zsidókat, hogy amíg lehet dolgoztassák, aztán elpusztítsák őket.

Horthy egy darabig ellenállt ennek, de végül mindent a trianoni területek visszaszerzésének rendelt alá, ezért lett a nácik szövetségese, majd amikor a németek elfoglalták az országot, akkor a zsidókat a magyar “szuverenitás” (amit ő veszített el) viszaszerzésének érdekében áldozta fel, és adta át a németeknek megsemmisítésre. Elhitte azt az ígéretet, hogy Hitler a zsidókérdés megoldása esetén megszünteti az ország megszállását. A zsidók életével akart fizetni Hitlernek a megszállás megszüntetéséért.

Nem igaz, hogy a német megszállás után Horthy tehetetlenné vált, vagy épp passzivitásba vonult volna. Szándékosan olyan miniszterelnököt és belügyi vezetőket nevezett ki, akikről tudni lehetett, hogy a zsidóságot deportálják és megsemmisítésre átadják a németeknek. Az ország állami apparátusát a németek rendelkezésére bocsátotta. Azzal, hogy nem mondott le, mindezt legitimálta és törvényesítette. A magyar csendőrség brutálisan hajtotta végre azt, amire nélküle és a magyar államapparátus nélkül a német különítmény nem lett volna képes. Horthy szabadkezet adott a zsidók deportálására, holott tudta, hogy ez mit jelent. Ő nevezte ki azt a kormányt, amelyről pontosan tudta, hogy ezt tekinti legfőbb feladatának.

Horthy azt gondolta, hogy az élet megy majd tovább, a zsidók a magyar érdek áldozatai, a németek kivonulnak, ő pedig kormányozza tovább a “történelmi Magyarországot”. Horthy a népirtásban részessé tette Magyarországot, háborús bűnös, akit azért kellett volna halálra ítélni, a vádiratban a közvetlen felelősségét bebizonyítva, hogy az utókor ne tudja szépíteni és meghamisítani a személyét és a történelmi felelősségét. A Horthy-kultusz feltámasztása ugyanis nem a gazdakörök nosztalgiája, hanem az antiszemiták elismerése és köszönete.

Sztálin arra hivatkozott, hogy „öregember már”, és „mégiscsak fegyverszüneti ajánlatot tett 1944 őszén”. 1945 után Magyarországon is az volt a vélekedés, hogy nem kellene mártírt csinálni belőle, mert a hamis és hazug “keresztény-nemzeti” magyar identitást megtestesítő személyként élt sokak emlékezetében. Ez egy téves megközelítés volt, mert a “keresztény-nemzeti” hazug magyar identitásból szervesen következik a horthysta antidemokratikus és antiszemita rendszer, megfelelő külpolitikai körülmények mellett a deportálásokkal együtt.

A “magyar” kifejezés “kereszténnyel” való azonosítása egyrészt egy történelmi hazugságra épül (a Szent Korona pápai adományozására, ami tényszerűen nem igaz), másrészt ez nem bibliai, semmi köze a valódi kereszténységhez, s ami a legfontosabb, hogy a “keresztény” mindössze annyit jelentett, hogy nem zsidó. Ha a magyar “keresztény”, a “keresztény” nem zsidó, akkor a “magyar” identitás definíciója az, hogy a “magyar” nem “zsidó”.

Ez egy antiszemita nemzeti identitás, ezért ne szépítsük a német megszállással a helyzetet, ne mossuk tisztára Horthyt: a Horthy-rendszer antiszemitizmusa itatta át a korszakot, ami a zsidótörvények mellett kifejeződött a mindennapokban, az egyházi uszításban, a rendszer fő ideológusának, Prohászka Ottokárnak a műveiben, beszédeiben, uszításaiban. A magyar nép, a magyar társadalom fel volt készítve a zsidók deportálására, tevőlegesen részt vett benne.

Horthy népirtásért felel, háborús bűnös. Aki pedig szobrot állít neki, az egyetért a népirtással, mivel ma már tudható, hogy mi lett a deportálások vége, és azt is lehet tudni, hogy akik oda küldték a magyar zsidókat, férfiakat, nőket, gyerekeket, öregeket, betegeket, tudták, hogy a megsemmisítésre küldik őket, és ezért szedték össze őket. Ma tudható, milyen embertelenül és milyen kegyetlenséggel mészárolták le őket, és min mentek keresztül azok, akik senkit nem bántottak, és a szomszédjukban laktak. Ipari méretekben semmisítették meg őket.

Erre nem indok, nem magyarázat és nem mentség semmiféle gőzös maszlag a nagy magyar “történelmi” múltról és egyéb hazugságokról. Az emberéletnél nincs drágább, gyilkosságok s népirtás árán nem szerzünk vissza területeket, nem próbáljuk felszabadítani szövetségesünk “megszállása” alól az országot. A valódi megszállás az lett volna, ha Magyarország ellenáll a németeknek, Horthy lemond, Magyarország megtagadja a német igényeket.

Ha erőszakkal el akarják pusztítani a magyar zsidóságot, akkor tegyék erőszakkal, még pedig nélkülünk, nem mi adjuk át legyilkolásra az áldozatokat. Erre nincs magyarázat, erre nincs indok, nincs felmentés. Az, hogy Horthyt, aki a tanúvallomásai és a visszaemlékezései során is folyamatosan hazudott, még a zsidókkal szembeni korlátozó intézkedésekre sem akart emlékezni, illetve bagatellizálta azokat, nem ítélték halálra, végzetes hiba volt, s nagy igazságtalanséga a történelemnek a csaknem félmillió magyar zsidó áldozattal szemben.

Ez elégséges indok a történelemhamisításra, Horthy és a Horthy-rendszer megszépítésére, relativizálására. Egy el nem ítélt háborús bűnös rendszerét foglalhatták újra alaptörvénybe, Magyarország jelenlegi kormánya nyílt antiszemita és náci uszítást folytat, ugyanazzal a régi “keresztény” álnoksággal, ami még Szent Ágostontól származik, hogy a zsidókat nem kell megölni, csak korlátozni, kirekeszteni, megbélyegezni és másodrendű polgárrá tenni. De ha mégis úgy hozná a sors, akkor nem mi tehetünk róla.

Nem független a Horthy-szobor állítási láz, a velejáró összes hazug “nemzeti” giccsel együtt, a Soros György elleni alig burkoltan antiszemita uszító kampánytól. Ahogy attól sem, hogy a rezsim semmiféle korlátot nem állít egy háborús bűnös kultuszának. A Horthy által képviselt eszmék Magyarország történelmi tragédiáinak okai. Amikor Horthy-szobrokat állítanak, az a legrosszabb jel Magyarország jövője szempontjából. Tragédiák előrejelzései.





1 hozzászólás

  1. – Egy egeszseges orszagban koncolas es vonszolas lett volna a Kossuth teren valo 1 hetes rohasztas elott
    – Egy visszafogott orszagban itelet es akasztas
    – Egy gyava orszagban itelet
    – Egy ertektelen, rohadek, mocsok orszagban …. eloszor semmi, 70 ev mulva szobrallitas