Vélemény

Ha Hack Pétert egy hasonlattal jellemezni kellene, akkor úgy írhatnánk le a személyiségét, mint egy koncentrációs tábor parancsnokhelyettesét, aki rendkívül művelt, választékosan beszél, kalsszikus darabokat játszik, kiválóan fordítja le a tökrészeg és bunkó parancsnoka legprimitívebb utasításait is, de azokat maradéktalanul végrehajtja, egészen a főbe lövésig. De ha egy még szemléletesebb példát keresünk, akkor Hack Péter pontosan olyan, mint a bicskei K. Endre, aki a bunkó főnöke minden aljasságát leplezte, mindenkit kényszerített arra, hogy azt eltűrje, még a pedofíliát is. Mert volt egy magasabbrendű szempontja. Ha Hack Péter szóba jön, mint köztársasági elnök, akkor K. Endre is, mert hasonló karakterek. A györnyörűséges fideszes pedofilügy után a kollektív elhülyüléshez és öngyilkossághoz vezető út ragyogó állomása lenne Hack megválasztása. Ungárnak igaza van, felesleges elaprózni. Jöjjön egyből a vég. Németh Sándort, Hack Pétert és K. Endrét akár együtt is lehetne köztársasági elnökké tenni, majd Hack szalonképesre fordítja a teljes őrültséget.

A csicskásoknak még egy dolgot tudniuk kell: az úton, amelyen elindultak, nincs visszaút, élve azt nem úszhatják meg. A diktátor uralma és ellenőrzése alatt kell élniük akkor is, ha lebuknak vagy kirúgják őket. A diktátor játszik az életükkel, liftezteti őket, s egyre több aljasságot vár el túlük. Ahogy süllyednek a mocsokba, úgy emelkednek a ranglétrán. Tanítja őket az elaljasodás és az egyre nagyobb selejtté válás útján. Megfigyelhető, hogy Orbán környezetében a romlás irányába haladnak, s egyre aljasabbá válnak, egész addig, amíg Szijjártó, Rogán, Novák vagy Varga nem lesz belőlük. Gulyás Gergely is úgy indult, mint emberi arc, aminek nyoma sincs már. Orbán Balázs kiképzése zajlik, ami jól halad. Ez a személyiség megsemmisítésének, a teljes önfeladásnak az útja. Olyan eszközzé kell válniuk, akinek semmi gondolata, ellenvéleménye nincs. Beszélő szerszámok kellenek egy nárcisztikus, tudathasadásos, hamis küldetéstudatban élő pszichopata számára. Ezek ők. S ha egyszer eljön az elszámoltatás ideje, mindenkitől számíthatnak jó szóra, csak tőle nem.

Ha elmegy az ellenzék által kezdeményezett hétfői szavazásra, akkor még a belpolitikában is vereséget szenved. Kiderül, hogy hazug indokkal akadályozta eddig is a csatlakozást, a magyar parlamentnek pedig nincs önállósága, a 135 ember az utasítására szavaz. Ha nem megy el a hétfői szavazásra, hanem meghosszabbítja a hülyeségét Bicskéig, ami nagy valószínűséggel várható, az amerikai szankciókat kockáztatja. Ha nem tudja rávenni őket, hogy adjanak neki még időt, hétfő után bejelenthetik a szankciókat. Ezután már nincs jó lépése. Ha nem akarja, hogy az amerikai szankciók növekedjenek, minél előbb szavaznia kell. Ha a svédek kitartanak, és nem tud rájuk hivatkozni, akkor neki vége. Jöhet a vízummentesség eltörlése és jöhetnek az oligarcháit érintő szankciók. Az amerikaiak kezében van. David Pressmannak, a Présembernek kell könyörgnie, hogy kapjon haladékot. Ha az amerikaiak nem hisznek neki, nem bíznak benne, és elegük van belőle, ha nem akarják a totális arcvesztéstől megmenteni, akkor nyakára kerül a kötél.

Orbán az Eperjes által alakított Boksai Rezsőt, ahogy a barátai hívták, Tuttit, a kukást idézi, aki fejből tudja a meccs minden részletét, de soha nem unja meg. Orbán azonban lehetne házmester is, de mindenképpen ennek a rétegnek a képviselője, akikből a nyilasok, besúgó spiclik, fasiszták és nácik lettek, az ő ideológiája ezeknek az embereknek a színvonala. Akik az állandó győzelmi mámorra vágynak, akik az egekben vannak a 6:3-as győzelemtől, akiknek a londoni győzelem vigasz, pótlék, menekülés a valóságból, remény a jövőre, álom a nagyságról, amikor legyőzzük a világot, mi vagyunk a legnagyobbak, és minket csodál az egész világ. Orbán ezeknek a frusztrált embereknek a hamis vágyait testesíti meg. Azért lehet a vezetőjük, mert a frusztráltak között ő a legfrusztráltabb. Ezért hazudik győzelmet. De ennél is többről van szó. Ennek az embernek minden évet győzelemmel kell kezdnie. A győzelem érzése nélkül nem tud élni. Ha nincs valódi győzelem, akkor csinál. Büszkének kell lennie, a világ csodálatát kell kivívnia, a nagyság illúzióját kell éreznie, amit a londoni 6:3-as meccs nyújt számára. Ezt az érzést kergeti egész évben és egész életében.

Mit jelent 10 milliárd euró az országnak? A válasz röviden: egyedül azt, hogy az ország talán megmenekül a külföldi hitelezők miatti csődveszélytől. Ennél több...

És mi lesz a nagybácsival? Vele az állami hivatal adásvételi szerződést köt, amivel a nagybácsi azonnal a Földhivatalba rohan és másnap a nevére íratja a kastélyt. 8 évig egy fillért sem kell váltó-kötelezettsége után fizetnie, sem törlesztést, sem kamatot – pénz nem mozdul, mégis gazdagabb lett egy 10 milliárdot érő kastéllyal. Amit azután gyorsan megnyit az úri közönségnek, dől a bevétel. Készpénzt egy fillért sem adott ki, ellenben azonnal készpénzhez jut. Ha a nagybácsi megszorul, legfeljebb majd megveszi tőle valaki a kastélyt. Nagy a NER klientúra, mindig rávehető valaki a vásárlásra. Végül: mi történik a váltóval 8 év után? Semmi. Lejár. Behajthatatlan.

Így versenyez az a ló, akit soha nem cserélnek. S így lesz ő a győztes. Így nem veszi észre senki, hogy már nincs benne szufla, elhízott, kövér, szőre fakó, szája habzik, a vérnyomás, cukor, koleszterin az egekben. Igazi versenyre be sem lehet nevezni, az ott induló lovakhoz nem is mérhető, azok pocskondi-zásából él. Róluk szállít rossz híreket, hogy megdöglenek. Miután még mindig ragaszkodik a hamis látszathoz, hogy a Fidesz nevű szervezett bűnözői csoport egy politikai párt, kénytelenek vagyunk a politikai pártokra jellemző kategóriákkal megfogalmazni ugyanezt, és megállapítani, hogy a Fidesz-demokráciában nincs ellenjelölt és nincs ellenszavazat. Már ellenjelölt sincs, mert bárki jobban mutatna nála. Még a Szovjetunióban is voltak belső hatalmi harcok. Volt XX. kongresszus, a személyi kultusz és a terror valamelyest csökkent. A Fidesz bukását éppen az sietteti, hogy nincs más ló, csak ez az egy, aki agyonrúg mindenki mást, nincs hajlandóság és lehetőség sem az önkorrekcióra, a kiigazításra, a tévedések és hibák kijavítására. Ez önveszélyes állapot.

Lelkifurdalás nélkül asszisztálnak mindenhez, átlépve mindenen. Közben építik a pártjukat, hadoválnak reményről, meg sem érinti őket, hogy itt tényleg emberek százai meghalnak.

A költségvetés összeroppanását – belföldön és kizárólag csak belföldön – jó hosszú ideig húzni, takargatni lehet. Az állam hozhat megszorító intézkedéseket (pl. bankadó), megtagadhatja az állampapírok (a belföldi államadósság) visszafizetését, korlátozhatja a bankokban elhelyezett betétek kifizetését, stb. Ám ez nem igaz a külföldi adósságok esetében. Abban a pillanatban, amikor a külföldi adósságok menedzselése megroppan, a külföld előtt is világossá válik az ország gazdasági helyzete és elkerülhetetlen lesz a csőd nyilvános deklarálása.

Az EKB racionális döntése az lenne, ha nem engedné meg a magyar kormánynak az MNB veszteségével való manipulálását. Ez annál is inkább indokolt lenne, mert az EKB-nek az Euro-t kell védenie és nem a magyar kormányt. Amennyiben a helyzet nem változna és a költségvetésnek december 31-ig vissza kellene pótolnia az MNB veszteségét, akkor az Orbán kormány azonnal megbukna. Nem azért, mert az ellenzék érte el ezt, hanem azért, amiért egy korhadt fa kidől: megszűnnek a működési feltételei. Félő, hogy éppen ezt nem vállalja az Európai Unió.