Egy nagy büdös francot nekünk Európa

0
A Kolozsvári Szalonnán Molnár Bálint írásában azt az abszurdot elemzi, hogy az EU tagjaként Magyarország miniszterelnöke mit keres a világ keleti diktátorai között.
.
“Igaz, hogy a debilkretén Kim Dzsong Un, meg Asszad meg Duterte nem fértek fel erre a hálás csoportképre, de tényleg mindenki rajta van, aki számít. Orbán Viktor vasárnap délután posztolta Facebookra (ja, nem ő, hanem az udvartartás), amikor a hívek túl voltak már a húslevessel dúsított rántotthúson, és boldogan-elégedetten értékelni tudták a látványt.
.
A nemzetnek hátat fordító, tetőtől talpig golyóálló Marcipán Ceaușescu (kösz, Bödőcs) illusztris társaságba keveredésének híréről elsőként beszámoló HVG cikke alig titkolt iróniával állapította meg, hogy egy ilyen fotóból (konkrétan ebből a fotóból) Orbán rajongói és ellenségei is hónapokig elélnek.
.

Szeretném a tévedést eloszlatni: én nem vagyok Orbán ellensége, még csak szörnyűlködni sem vagyok képes. Úgy értem, alapvetően távol állok a lap által megjósolt, várhatóan felszínre kerülő reakciók legvalószínűbbikétől. Ez nem szörnyűlködés a részemről, ahhoz az kellett volna, hogy az elmúlt hét évben betépve, atomrészegen, kijózanodni képtelenül éljek egy másik bolygón.

De mert nem, hát pontosan tisztában vagyok azzal, mekkora dicsőség és micsoda perspektíva ennek az országnak, hogy a szeretett vezető, akinek mindig allergiás rohamai vannak Brüsszelben, és az európai levegőtől elcsapja a hasát, végre megérkezett. Ezen a fotón minden rajta van, és egy kicsivel több is. Berlin, Párizs? Ugyan már. Bár nem látjuk fényességes orcáját, de az európai látogatások után általában fröcsögve hazabeszélő, európai szövetségeseit és egyáltalán az európai intézményrendszert gyalázó Orbán Viktor kétségtelenül elemében van a 21. század legnagyobb elnyomó vezéreinek gyűrűjében.

Ez a kép nem szörnyű, ez a kép végtelenül szomorú és azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal az érzésemmel, hogy nem vettem volna mérget arra, hogy ilyen csoportképeket megélek valaha, és azokat egy olyan elmúlt közel nyolc év kontextusában élem meg, ahol a nyugatellenesség a magyar kormány politikájának vezérmotívumává vált.

Ennek az állításnak viszont csak akkor van értelme, ha azt feltételezem, hogy a félrecsúszott rendszerváltás ellenére is igaz, hogy Magyarországon nincs olyan ember, aki a putyini, erdogani játékszabályokat tartja követendő példának. Márpedig azt hiszem, hogy közel harminc évnyi vérszegény demokratikus létezés után ez korántsem evidencia. Itt egy komment, amiben minden benne van, és ami következésképpen – ugyan nem szeretnék ebből általánosítani a magyar társadalom elmeállapotára – sok mindent megmagyaráz:

Azért sokkal kínosabb volna ha a láncon rángatott obamakival vagy a meddő merkellel parádézna. De a franciák nekrofil korcsa sem volna jobb, vagy az alkoholista túlképzett junker. Inkább látom férfiak társaságában mint tornából felmentett fizetett liberálisokéban.

És hogy teljesen kerek legyen a kép, itt egy másik egyenkomment:

… szerintem Orbán köztük a legvállalhatóbb! Objektíven nézzük meg a dolgokat! Egyedül Magyarországon nem zártak börtönbe, nem öltek meg, nem küldtek kényszer munkatárborba embereket csak azért, mert ellenzékiek (még)! Szóval legyünk korrektek, ezek között mindegyik egy utolsó diktátor, egyiket sem választanám az ország vezetésére szívesen, de ha közülük kéne választani, akkor inkább Orbán kamu diktátori keménykedései, mint a kínai, fehérorosz, török vagy orosz igazi diktátor!
Aki nem ezt mondja, az még életében nem hallott róla, hogy mi megy egy igazi diktatúrában, hogy mi folyik Kínában, Törökországban… Ha nem Orbán lenne ezek közt a legvállalhatóbb, akkor ezt ki sem mondhatnád jelen pillanatban! Mert vagy cenzúrázva lenne az interneted, vagy elvinne a rendőrség!

Tökéletes leírása és tünete ez a kivénhedt forradalmár által elkövetett szellemi pusztításnak. Egy európai uniós tagországban ennyi és nem több a demokrácia iránti igény szintje azoknak a körében, akiknek az agyát évek óta sikerrel mossa a nemzeti propaganda. Egy ilyen jó hely ez az ország, ahol a Fidesz EP-képviselője szerint  egyetlen újságírót sem tartóztattak le, ezért is nonszensz párhuzamot vonni Magyarország és Törökország vagy Oroszország között. Hát ezért nincs semmi kivetnivaló ezen a csoportképen sem. Mert Orbán nem Putyin, nem Erdogan és nem Lukasenka, mert még senkit nem basztak börtönbe, nem végeztek ki a véleménye miatt.

Veszélyes vizeken evezünk, emberek, nagyon veszélyes vizeken. A tájékozatlanság, igénytelenség és vakhit termékeny talajára elhintett magvak szárba szökkentek. Már nem téma, hogy uniós tagországként miért nem európai vezető politikusokkal purpárlézik a illiberális golyóálló magyar miniszterelnök, hogy az elmúlt hét évben miért csak Ulan Batorban, Bakuban, Moszkvában készültek ilyen csoportképek, miért nem Stockholmban, Berlinben, Bécsben. Ma már el sem gondolkodik a fentihez hasonló kommentekkel a virtuális teret összefosó nemzeti érzelmű hazafi, hogy a kommunistaellenes, lánglelkű szabadságharcos miért kizárólag feketeöves despotákhoz dörgölőzik, miért a Fülöp-szigeteken és Kambodzsában keressük a gazdasági fellendülés gyökereit.

Az elbutulás, a kollektív memóriakiesések és a sikeres agyátprogramozás oda vezetett, hogy emberek büszkék arra, hogy örökös miniszterelnökük a világ legnagyobb gazembereivel, legaljasabb diktátoraival parolázik. Elégedettségüket Putyin szétbotoxolt arca tükrözi vissza és elhiszik, hogy nekünk, kelet-európai nyomorúságos kisállamnak keresnivalónk van ezekben a körökben. Hogy a jól megfontolt gazdasági érdekünk miatt vagyunk rajta ezeken a fotókon, hogy gazdasági jelentőségünk miatt állnak velünk szóba. Pedig. A kínai hitel a kínaiaknak jó, az orosz hitel az oroszoknak jó, nekünk pedig az Orbán által kötött üzletekből az a jó, hogy többszáz évre megalapozzuk a dinasztia saját lábon állását. Hogy közben azzal is vigasztaljuk magunkat, hogy bocsánatos bűn diktátorok közé keveredni, mert közben nálunk még senkit nem végeztek ki politikai nézetei miatt, külön tanulmány tárgya lehetne.

Jóllehet nem másról van szó, mint hogy a gigantikus honi lopásokat és a hatalommal való gátlástalan visszaéléseket egy idő után nem lehet majd demokratikus úton véka alá rejteni és kimagyarázni. Ami az után következik, az rajta van ezen a képen. Remélem, Brüsszelben, Berlinben és Párizsban is pontosan tisztában vannak vele. Budapesten, Röjtökmuzsajon és Felcsúton meg talán utólag megvilágosodnak. Vagy nem.”