Felébredt az MSZP: a frakcióvezetője szerint puccs van

Csak hat évvel maradt le a valóságtól

3

Az országgyűlés mai ülésén az MSZP frakcióvezetője, Tóth Bertalan azt állította, hogy “a Fidesz puccsot hajt végre a saját népe ellen”.

Dömötör Csaba, az orbáni diktatúra államtitkára erre azt találta mondani, hogy (az indexről idézzük) “a tüntetések bizonyítják, hogy Magyarország szabad ország, demokrácia, bárki szervezhet tüntetést, “pöröghet hajnalig az Oktogonon”, senkinek nem kell attól tartania, hogy rárontanak, rálőnek, bezárják.”

Miközben üdvözöljük, hogy az ellenzéki párt jeles tagja végre szájára vette a “puccs” szót, szeretnénk érdeklődni, hogy képviselőtársaival együtt hol töltötte az elmúlt hat évet.

Tóth ugyanis vaskos tévedésben van, Magyarországon nincsen puccs, Magyarországon diktatúra van, a puccs hat évvel ezelőtt történt, amikor 2011 tavaszán a Fidesz eltörölte a Magyar Köztársaság demokratikus alkotmányát, és a helyébe egy fasiszta diktatúra alaptörvényét állította.

Az Amerikai Népszava a 2011-es alaptörvény-tervezet megszületése óta következetesen képviseli, hogy az Orbán-rendszer diktatúra. Ezt az álláspontot a demokratikus oldal az elmúlt években kevés kivétellel vagy negligálta, vagy nevetségessé próbálta tenni, hangoztatva, hogy bár vannak aggályos jelek, de a rendszer azért még mégsem nevezhető diktatúrának.

Hat év után most jutott el oda ez a demokratikus ellenzék, hogy maga is néha kezdi szájára venni a “diktatúra” szót (vagy ebben az esetben a “puccs” szót) az Orbán rendszerrel összefüggésben. Kérdés, hogy pusztán olcsó retorikai fogásként, vagy annak valódi tartalma szerint.

A sors fintora, hogy most szembesülniük kell azzal, hogy Orbán és emberei ugyanazzal a tarthatatlan érvvel próbálják cáfolni azt, hogy diktatúra van, mint amivel ők akarták cáfolni éveken keresztül. Tudniillik, hogy azért nincsen diktatúra, mert nincsenek bebörtönzések, nincsenek megveretések, nincsenek tömegbe lövetések, lehet tüntetni is. (Orbán is ezzel érvelt a húsvéti interjújában). Most kezd ráébredni az ellenzék, hogy a diktatúra nem ettől diktatúra, hogy nem ez a lényege, ez csak a végső stádiuma. Egy kicsit elkéstek, de üdvözöljük őket a valóság küszöbén.

A diktatúra nem akkor válik diktatúrává, amikor a tömegbe lőnek vagy letartóztatnak. Hanem akkor, amikor megtehetnék, ha akarnák, és nem lenne, aki törvényesen megállíthatná vagy számonkérhetné őket.

Nem értjük Tóth Bertalant. Mi történik most, ami a puccsot jelentené? Az, hogy bezárják a CEU-t? Vagy az, hogy megbélyegzik a civileket? Ha maradhat a CEU, és nincs civil törvény, akkor nincsen puccs? Ezek lennének a demokrácia megdöntésének a sarokkövei?  Nem az volt a puccs, amikor lecserélték a demokratikus alkotmányt, és ezzel lerakták az alapját a fasiszta rendszerük sarkalatos törvényeinek? Nem arra építették fel az egész rendszerüket?

De ám legyen, engedjük meg egy pillanatra, hogy éppen most van puccs. Ha Tóth Bertalannak és az MSZP-nek az a meggyőződése, hogy most éppen puccs van, akkor az azt jelenti, hogy holnap diktatúra van.

Kíváncsian várjuk, hogy a holnapi napot hol és mivel fogják tölteni. Nyilván nem egy diktatúra parlamentjében színházi díszletként. Ugye?


3 HOZZÁSZÓLÁSOK

  1. Hehe, szeretnem latni az MSZP nyilatkozatait a nemzetkozi sajtoban, hogy csak most vettek eszre, de valojaban 2011-ben eroszakosan megvaltoztattak az orszag alkotmanyat es ok mar el is inditottak az ENSZ-nel az eljarast, es hat sajnaljak, hogy 7 evig kollaboraltak, csak hat nem okosak….

  2. Orbánék épp egy “erdogáni önpuccsot” készítenek elő: http://index.hu/belfold/2017/04/19/uj_kenyszerito_eszkozok_kover_fele_hazorseg/

    A véleményem kifejtése előtt (további indoklásként) visszautalok a korábbi cikkekhez írt hozzászólásaimra (például itt: http://hvg.hu/gazdasag/20170415_Nemzetbiztonsagi_riziko_magyar_irani_nuklearis_megallapodas#article-comments és itt: http://hvg.hu/itthon/20170417_Cegledi_Illuziok_helyett_valasztasi_torveny_bojkott és itt: http://hvg.hu/itthon/20170308_Gyurcsany_hianyolja_a_gyurcsanyozast#article-comments )

    ~ Az Orbán-rezsim aljas tervei ~

    Fontos leszögezni: Orbán is csak egy báb (még ha ez neki sem is esett le eddig) – valójában egyre többször válik nyilvánvalóvá a kiszolgáltatottsága. A “segítői” pedig nem barátságból támogatják, s céljaik elérésében sem pótolhatatlan a személye. Sőt, egy bizonyos ponton túl már épp a “segítői” állíthatják félre, hogy becseréljék egy még rosszabbra … ha nem előzzük meg őket!

    Orbán eltávolítható – de ehhez előbb ki kell lépni az általa kreált “valóságból”! Bármennyire hangozzék bizarrul, NEM Orbán legyőzésén kell első sorban erőlködni, hanem a korszakos kihívásokat HELYESEN felismerve megfelelő alternatívát kell kínálni és ehhez megnyerni a közvélemény együttműködését. Nem tagadom, megdöbbentően hangozhat, de Orbánt mintegy “másodlagosan” lehet legyőzni – kvázi járulékos következményként…

    Orbán nem engedhet, hiszen ez számára (valamint környezete számára) a teljes egzisztenciális, morális kudarcot, üldöztetést és börtönt jelentené – ezért (a kóros személyiségéből is adódóan) küzdeni fog, körme szakadtáig. A Parlamenten még tavaly sikeresen átpréselt “terrorvészhelyzet” funkciója, hogy a “Tákolmány” megfelelő módosításai alapján az államfő erősebb jogköröket kaphasson. Akkorára ugyanis már korántsem biztos, hogy Káder János lesz az államfő (erről szólt a nem túl rég zajlott elnökválasztási hajcihő is). Ezért szükséges a Putyin-Medvegyev páros által már sikeresen bemutatott pártánc előkészülete (emlékezzenek vissza rá!) – ugyanis Orbán majd szintén kicsit visszalép, Lázár szorosan előre. Lázár, már miniszterelnökként (a birkák etetése gyanánt, megnyugtatásul), mint egy reformfideszesként (kvázi reformkommunistaként), majd a változás ígéretét lebegteti, s eközben, mintegy mellékesen, Orbán Viktor előlép fővezérnek. S ekkor vesznek majd újabb lendületet az események:

    Kubatov-legények akciója/kiprovokált incidens ➜ veszélyben a nemzet ➜ “fokozódás” ➜ életbe lép a “Tákolmány” módosítása ➜ Orbán megkapja a diktatórikus hatalmi jogköröket ➜ kicsit még habosítani kell, le kell foglalni a népet ➜ eközben megértetik velünk, hogy hatékonyabb lehetne Orbán, csakis értünk (közben már mindenki beijedve, sápadtan lapít) ➜ Orbán (nem kevés erőszakkal) megkapja a plusz jogköröket ➜ lassan nyíltan kezd formálódni az új rendszer, melynek nevet is adhatunk ➜ diktatúra, melynek diktátora (királya, vezére): ➜ Orbán Viktor kormányzó úr!

    Az instabilitás, viszály, “terrorizmus” és Orbán emelkedése kölcsönös egymásrautaltságban léteznek, egymás nélkül kimúlnának. Éppen ezért tévedés Orbántól várni a megoldást, nyugalmat, biztonságot!

    Orbánék nagy öngólt is lőhetnek a teljes vehemenciával, és Jobbikos segédlettel átpréselt “terrorhelyzetes” módosításukkal.
    Teljesen nyilvánvaló, mint ahogy eddig, az elmúlt évek során: a Fidesz képtelen statikusan uralni a “politikai térfelet”, ezért kénytelen rendszeresen akciózgatva, égő fáklyával előrohanva – s a Jobbik veszélyes szólamait üvöltözve – előgyújtogatni a néphangulatot, ezzel próbálva kifogni a szelet annak vitorlájából. Vagyis nincs a Fidesznek igazi ellenszere a szélsőjobb ellen, kizárólag a konkurense kampányát plagizálja – vagyis lényegében a majdani szélsőséges fordulat útját egyengeti!
    Orbán Viktor nagyon buta, rövidlátó és korlátolt képességű politikus, aki önteltségében nem akarja észrevenni, hogy egyre vadabb vizekre evez a mindinkább széthulló ladikjával. Az elmúlt évek során sikeresen felszámolták a demokratikus intézményrendszer alapjait, amiket meghagytak (ha meghagytak), azok csupán felszínes mázak – álcázás gyanánt. Lényegében Orbán megkreálná a maga, végleges egyeduralmát – s ennek érdekében lassan már szó szerint belebetonozza trónját az ország félresiklatott közjogi rendszerének csúcsára.

    >>>Csakhogy, itt van a hiba! Mi történik, ha Orbánt mégis csak “kilöttyentik” a trónusból? Mi történhet akkor? Mi várhat az országra?<<<

    A "terrorvészhelyzetes tákolmány-módosítással" még inkább sebezhetővé vált a magyar jogállamiság. Mi történik ugyanis egy ilyen, önkényesen bevezethető szükségállapot során? Mi történik akkor, ha Orbán (hiszen kétség sem férhet hozzá, ő szeretne addigra fővezérré válni), a gondosan megkreált, szükséghelyzet keltésén alapuló, teljhatalmi kísérlete során valamiért mégiscsak kipottyan az "aranytrónusból"?
    Mi következhet ezután, egy olyan szoros dramaturgiájú eseménysorban, mely mint egy hólavinaként görgeti magával előre a benne rekedteket? Képes lehet ekkor már a józan ész, a racionalitás befolyásolni az önmagunk generálta folyamatokat? Aligha!

    Gondoljunk bele ismét: mi történik, ha Orbán kihullik trónusából? Vagyis már a hadsereg legfőbb vezetője esik ki – miközben a hadsereg minden értelemben (jogi, gyakorlati, hatalmi) élesítve van, helyzetbe került?

    De menjünk tovább, hogy rámutassak az eddig szóba nem hozott szempontokra – a hazai és európai helyzet eleve generált, s ebben jelentős szerepet játszik az orosz titkosszolgálat sokszor már alig leplezett tevékenysége (hsz.: http://hvg.hu/tudomany/20170325_orosz_trollgyar_kreml_propaganda#article-comments ). Ők támogatják a szélsőségeket, köztük a Jobbikot is. A megosztottság, instabilitás, viszályok keltésében érdekeltek – veszélyes dolog velük barátkozni. Attól, mert Orbán eddig kuncsorgó kutyaként megalázkodott Putyinnak, még nem jelenti azt, nem biztosítéka annak, hogy az oroszok meg akarják védeni Orbán rendszerét (melyet egyszerű diplomáciai/hatalomtechnikai eszköznek tekinthetnek).
    Nekik bizonyos szempontból (csakúgy, mint anno a "Generalisszimusznak") értékesebb lehet a céljaik elérésére egy erősen fasiszta, nemzetiszocialista változás – melyet majd levernek, s eközben "felszabadítanak". Ismerős történet, nemde?
    Vagyis a korábban említett fordulatok (melyek pont az "orbáni szélárnyékban" lopakodó szélsőjobbot támogatják), épp kapóra is jöhetnek az orosz diplomácia számára. Putyinnak is kell lassan a háború, mint a falat kenyér, s ki mástól kaphatná ezt meg előbb (ki más provokálhatná ezt ki, kikaparva a gesztenyét a parázsból) – mint a hazai szélsőségeseinktől! Ez utóbbi forgatókönyv alapján már Orbán egészsége sem kiemelt szempont, a milliárdos közpénzen futtatott magán-testőrségében pedig (ott is) hemzsegnek az FSZB ügynökei…

    [Szeretném egy rövid eszmefuttatásra felhívni a figyelmüket Ungváry Krisztián tollából: http://index.hu/tudomany/tortenelem/2016/06/29/ungvary_krisztian_molotov-ribbentrop_paktum_sztalin_a_szovjetunio_felelossege_a_ii._vilaghaboruban_a_becsapott_csalo/ Javaslom, hogy olvassák úgy, mintha napjainkban játszódna (megfelelően felcserélve a személyneveket), biztosan azonnal feltűnik a megdöbbentő hasonlóság! Talán nem is véletlenül, hisz Putyin is a bevált recepthez nyúlt vissza. Különösen ajánlom a "szociálfasizmus" értelmezését az Ungváry-cikk alapján!]

    ~ Az Orbán-rezsim metamorfózisa ~

    A jelenlegi rendszer nyíltan még nem lehet diktatórikus – igyekezniük kell ennek leplezésére, kimagyarázására, elmaszatolására… Viszont egy megfelelően generált eseménysorral már közelebb kerülhetnek a hőn áhított rendszerük elfogadtatásához (no nem a nyugati közvélemény, leginkább a hazai népesség előtt).

    Az aktuális nyilatkozatok, kommentek alapján mind markánsabban körvonalazódik a kormánypropaganda fő csapásiránya (s ennek mentén feltételezhetőek a rezsim lehetséges lépései is). Egyre több megnyilvánulásnál tapasztalom a folyamatos párhuzam sulykolását a jelenlegi ellenzék, az Orbánnal elégedetlenek és a közel egy évszázada lezajlott őszirózsás forradalom, majd annak folytatása, a Tanácsköztársaság között. (Gondolom a "hazaárulózás" mára már senkinek sem újdonság, különösen a Népszabadság egykori főmunkatársa, Bencsik elvtárs szájából.)
    Végül is Orbánnak mindegy lehet: egy "álterroros" műcirkusz, vagy egy szándékosan szított, eszkalálódó lázadás – mindegy, csak ő reagálhasson, s végül a megmentő szerepében tetszeleghessen.

    Mi van, ha Orbán is épp egy imitált "őszirózsás forradalom" kiprovokálására hajt? Mire húzhatná rá ezt az erőltetett klisét? Mondjuk a menekültek (EU-egyezményben vállalt) beengedésére? Ezzel két legyet üthetne egy csapásra:
    – az ország eleget tenne a minimális kötelezettségének;
    – miközben a "migráncsbarátok" válnának az újabb ellenséggé (Bájerzsóti "kohnbélái"), akik ellen a haza védelmében léphetne fel, s ekként juthatna a kormányzóság lehetőségéhez.

    Gondoljanak bele! Vegyék számba a legutóbbi időszak botrányait! Egyre látványosabbak, egyre ingerlőbbek, irritálóak – mintha már egymást akarnának túllicitálni. Folyamatosak a társadalmat nyíltan arcon köpő megnyilvánulások, a hatalmi arrogancia. Vajon ez a véletlen műve lenne? Aligha. És szerintem Orbán sem ennyire ostoba. Akkor viszont mire fel ez az egész?

    Miért ne szerethetne maga ellen egy (lehetőleg erőtlen) felkelést Orbán Viktor – hogy azt könnyedén leverve a megvezetett birkáit megetethesse? S mintegy színházi előadás katartikus tetőfokán, megjelenik a megmentő: Orbán Viktor kormányzó úr – elhitetve: Magyarország önkényuralmi rendszere történelmi szükségszerűség, indokolható következmény. Ezáltal pedig már nyílttá tehetné önkényuralmi rendszerét, legalábbis kényszerűen elfogadtatva azt a hazai lakossággal.

    Ez lenne a korábban megfogalmazott folyamat: az Orbán-rezsim metamorfózisa!

    • A fentiek kiegészítéseként engedjenek meg két felvetést.

      I.

      Nem feltűnő, mikor és miként aktivizálta magát Simicska Lajos (akiről máig nem dönthető el teljes bizonyossággal, a “G”-vel van, vagy ellene)? Vajon Simicska Ádám látványos megnyilvánulásainak elsődleges éle ki ellen irányul: tényleg Orbán, vagy inkább Vona Gábor ellen? Nem érdekes, hogy az állítólag oroszokra allergiás Simicska felöleli a közismerten orosz-spicli Jobbikot? Az előbbieket nem kellene alaposabban megfontolni? [Milyen politikai akciók várhatóak a Jobbik esetleges “oroszmentesítése” során, illetve ezt követően? Ez mennyiben passzolhatna Orbán stratégiájához (“rugalmas elszakadás”)? Nem lehetséges, hogy az eredeti “Gazda” – tehát Orbán – szeretné visszakaparintani a kézi vezérelhető, házi szélsőjobbját Putyintól?]

      II.

      Orbánnak (és fizetett pribékjeinek) a megnyilvánulásai is egyértelműen jelzik, az önkényúr a jelenlegi megmozdulásokat is a maga táborának erősítésére, bővítésére használja. (Szintén ezt támasztják alá az “5-ös párttagkönyv” tulajdonosának mind nyersebb kirohanásai.) Már nagyban készítik elő a történetet a maguk narratívája szerinti prezentációra.

      Megfontolásra javaslom a következőket:
      – Orbán számára is világos, hogy (jelenleg) verbális-közéleti szinten hátrányba került;
      – a bukása számára egyenlő a pusztulással;
      – az őt fenntartó erők sem engedhetik a bukását (Moszkva).

      Mielőtt a lényegre térek:, ismételten szeretnék hivatkozni egy friss cikkhez írt hozzászólásaimra is: http://hvg.hu/gazdasag/20170415_Nemzetbiztonsagi_riziko_magyar_irani_nuklearis_megallapodas – felhívva arra a közfigyelmet, bármennyire is felszabadító a mostani hangulat a fiatalság lelkesedése miatt, ez nagyon is múlékony, ráadásul Orbán koránt sincs verve. Sőt, minden eszköz a kezében van, hogy a hatalmát bármi áron mentse!

      Éppen az előbbiek miatt én (bármennyire is megdöbbentő, amit a következőkben írok) a SZÉLSŐJOBB ELŐTÖRÉSÉT vizionálom!

      Miért és miként?
      1. Orbánék számára kezd bezárulni a diplomáciai játszótér nyugat felé (ők is tisztában vannak ezzel).
      2. Orbánék számára is világos, hogy a hazai közbeszédben jelenleg bukásra állnak.
      3. Tehát Orbánéknak is változtatniuk kell (visszavágás), egyúttal meg kell kezdeniük az ország végleges eltávolítását az EU/NATO-ból.
      4. Ennek a visszavágásnak a terepe tehát jóval valószínűbb a már bevált (eddig eredményes) csatatéren. Hisztéria.
      5. A tömeget kellő mértékben és intenzitással újra moralizálniuk kell. Ezt jóval praktikusabb minél korábban megejteni, hogy még csirájában fojthassák el az éledező feleszmélést.
      6. Viszont minimálisan nekik is szükséges (és hasznos) egy olyan “ellenfél felépítése”, melyre majd remekül lehet hivatkozni, akire majd rá lehet kenni a balhét.
      7. Terror.
      8. A rezsim főmaffiózóinak eddigi próbálkozásai felsültek (leglátványosabban a Teréz körúton), de koránt sem adták fel! Figyelem!
      9. Egy megfelelően időzített, a lakosságot velejéig megrázó esemény nagyon könnyen, gyorsan változtathat az eddigi tendenciákon, s pillanatokon belül megerősítheti Orbánék mindinkább ingatag trónját.
      10. Ebben lenne jelentős szerepe a “terrorvészhelyzetnek” – mely törvényszerű következménye az előbbieknek!

      Miként is juthat el Orbán a “terrorvészhelyzethez”?

      Nyilvánvalóan egy indokot szolgáltató terrorcselekménnyel. De csak Orbánék szervezhetik ezt meg? Tartok tőle, hogy épp a friss hírek alapján (magyar-iráni atomprojekt) jelentősen bővülhet ezek köre. Emellett persze utalok a korábbi hozzászólásaimra is (http://hvg.hu/tudomany/20170325_orosz_trollgyar_kreml_propaganda), valós veszélynek vélem az abban említetteket.

      Viszont gondoljuk csak tovább az aktuális fejleményből (magyar-iráni atomprojekt) leszűrhető, kalkulálható következményeket! Miközben Orbán egyre markánsabban távolítja el hazánkat a fejlett nyugati demokráciáktól, azok szövetségeitől, aközben mindinkább játszik rá önmaga a racionálisan prognosztizálható felfordulásra, a krízisünkre.

      Józan paraszti ésszel mérlegelve az iráni atomprogramban való szerepünket azonnal nyilvánvalóvá válik, ezzel a beruházással garantálhatóan csak ellenségeket fogunk szerezni magunknak – viszont épp egy olyan színtéren, ahol nincs pardon!
      Vagyis nagyon könnyen feltételezhető, hogy számtalan titkosszolgálati szerveződést (nem kizárólag Izrael, vagy a nyugatiak, de például a síitákkal szemben álló szunnita tömb részéről akár “Fáraó professzor úr” szülőföldje, Szaúdi Arábia, vagy épp Kína esetleg India) fog akcióra késztetni ezen fejlemény, melynek elhárításában már koránt sem biztos, hogy hatékony segítőkre számíthatunk (vö.: Katrein Ferenc indexes interjúját http://index.hu/belfold/2017/03/21/titkosszolga_orosz_fenyegetes_romagyilkossag_interju/). Ez utóbbi már csak azért is gond, mert így azt sem lehetünk képesek adott esetben eredményesen visszavezetni, kinek is “köszönhetünk” egy esetleges tragédiát. (Vagyis: akár még a Kreml is lehet a minket támadó akciók szervezője!)

      De a legnagyobb problémának vélem, hogy Orbánék is készakarva erre játszanak!

      A magyar önkényúr szándékosan játszhat erre a fordulatra, hiszen ettől a maga tervei szempontjából önmagának hasznot remél. Tehát egy esetleges “terrorcselekmény” szervezésében könnyen előállhat (szerintem épp a friss hír utal arra, elő is fog állni) az a helyzet, hogy rengeteg szervezet és kormány fog egy oldalra kerülni, révén, hogy mind érdekeltté válhatnak egy félelemkeltő cselekmény megvalósulásában. Ez pedig azt szavatolja, hogy az ilyen akciók bekövetkeztének valószínűsége ugrásszerűen növekszik!

      Ugyanis amennyiben egy külföldi szerveződés szeretne azonnali politikai fordulatot kieszközölni Magyarországon, úgy azt egy szélsőséges fordulatra támaszkodva érheti el! Márpedig ez esetünkben a szélsőjobb lesz. Nekik éppúgy arra van szükségük, mint a mostani kurzusnak: egy váratlan fordulatot gerjesztő eseményre.

      Orbánnak tehát csak várnia kell, illetve módszeresen fokoznia a hangulatot, s reményei szerint megkaphatja magának a számára “terrorvészhelyzettel” kecsegtető akciót. Ezt követően pedig, már ennek részeként megkezdheti még sötétebb tervei megvalósítását.
      Viszont ebben a “terrorvészhelyzetben” koránt sem biztos, hogy Orbán hosszú életű lesz – ebben Moszkvának is lesz hozzászólni valója … [Ezért istápolták eddig a Jobbikot illetve a hungaristáikat.]

      Összegezve: korántsem kecsegtet mindenáron kedvező fordulattal a jelenlegi helyzetünk, sokkal inkább számolhatunk annak rosszabbra fordulásával! Ahogyan Orbánék viszonyulnak a szélsőséghez, szintén arra utal, hogy komoly szerep hárulhat rájuk a közeljövőben – ezért is szeretné visszanyerni az ellenőrzést felettük az önkényurunk. Mindez viszont már önmagában bizonyítéka a közeljövő viharosabb fordulatainak. Ezért lenne feltétlen fontos, hogy felelős politikusok (minél többen) elkezdjék kommunikálni az Orbán-rezsim várható lépései mögötti veszélyeket – amíg még lehetséges a véleménynyilvánítás egyáltalán.