Kik választottak, kit, kiknek?

0
"...egy pillanatra megszólalt a IV. Magyar Köztársaság."

Gusztos István írása a Gépnarancson a köztársasági elnök választásról, a “demokratikus ellenzék” hallgatásáról és arról, hogy “ettől a társaságtól” nem lehet választás útján megszabadulni.

Megszámlálhatatlanul sok aljasság van a mai hatalmasok rovásán, de talán még sosem láthattuk őket olyan pőrén gyalázatosnak, mint „köztársasági elnökük” megválasztásának folyamatában. Nagyon naiv, aki ezek után még mindig el tudja képzelni, hogy ettől a társaságtól lehetséges választáson megszabadulni.

Valami egészen fölháborító, amit a bűnszervezet vezetői és papagájaik összehordtak a ma lezárult kampányban. Két dolog különösen ijesztő ebben: az ilyen hecckampányok logikája, hogy egyre mélyebbre kell süllyedni az aljasság mocsarába, egyre vadabbul kell gyalázkodni, hogy a hívek harci kedve a bűnszervezet által megkívánt hőfokot elérje. A másik félelmetes jelenség: a „demokratikus ellenzék” – legalábbis pártszinten – gyakorlatilag nem reagált a folyamatos sorosozó zsidózásra. Kivételt csupán Bokros Lajos jelentett, aki Majtényihoz írott nyílt levelében pontosan minősített:

Ezer decibellel harsog az útszéli, nem igazán burkoltan náci ihletésű kampány, a sorosozás és a hazaárulózás.

Még a szavazás napján is gátlástalanul ocsmánykodott a hatalom: a – valamennyiünk szégyenére kormánypárti – lap „politológusának” írása így végződik:

Befejezésül, a tréfa kedvéért hadd adjak egy jó tanácsot Soros Györgynek: jobban tenné, ha nem strómanokat küldene rá az elnökválasztásra, hanem maga indulna az elnöki pozícióért Magyarországon, sőt, pártot is alakíthatna és indulhatna a választásokon, tervbe véve egy Soros-kormány megalakítását. Ez lenne a részéről tisztességes és fair, s nem a sunnyogás. Egyébként attól félek, hogy a pártja a választásokon nem érné el az állami támogatáshoz szükséges egy százalékot sem, mert jómagam abszolút bízom az emberek józan ítélőképességében. Soros György pártja így, állami támogatás híján, bizonyára összeroppanna anyagilag és lehajtott fejjel elhagyná az országot.

S ekkor, az 1956-os „ruszkik, haza!” mintájára, kiálthatnánk, hogy: „Soros, haza!” Utána azonban meghökkenve saját felkiáltásunkon, meg kellene kérdeznünk: de hova haza?

A Fidesz ügyeletes főpapagája pedig a közpénzből működtetett, ám fideszesített „köztévéjükben” adta elő a kötelező aljasságot, ezredszer is:

A baloldali pártok szégyene, hogy egy olyan köztársaságielnök-jelöltet állítottak, aki nyilvánvalóan idegen hatalmi érdekeket szolgál – jelentette ki a Fidesz kommunikációs igazgatója hétfőn az M1 aktuális csatorna műsorában.

Na ennyit arról, hogy kik választottak, illetve szavaztak a szervezet utasításának megfelelően. Nagyon nehéz elképzelni, hogy azokat, akik ilyen gátlástalanul képesek embertelen módon elaljasodni, választáson le lehetne váltani!

És hogy kit választottak meg, kiknek? Hát maguknak, régi emberüket: olyat, aki illik hozzájuk. Olyat, akinek egyetlen mérsékletre intő szava sem volt azokhoz, akik a bűnszervezet hatalmi érdekeit szolgáló útszéli, nem igazán burkoltan náci ihletésű kampány, a sorosozás és a hazaárulózás kezdeményezői és élmunkásai voltak…

Bármi ráfér az arcukra, bármi kitelik tőlük. És egyre aljasabbak lesznek – míg hatalmon maradhatnak, mindig lesz lejjebb.

Azt persze nagyjából előre lehetett tudni, mi fog történni. Ezért is voltak fenntartásaim Majtényi László vállalkozásával szemben. Ám azzal, ahogy a hatalom mocskolódását kezelte, s azzal a beszéddel, amelyet a „Házban” tartott, meggyőzött: érdemes volt elfogadni az egyenlőtlen harcot. Mert bár pénz, paripa, fegyver és a fölhasználásukhoz szükséges teljes gátlástalanság megvolt a hatalmasokban, ezt a harcot elvesztették. Az általuk megszállt, bordéllyá züllesztett palotában egy pillanatra megszólalt a leendő IV. Magyar Köztársaság.

A „demokratikus ellenzék” pedig tán az utolsó lehetőséget kapta, hogy szerepe lehessen a rezsim megbuktatásában.

Ha megérti, miről beszélt közös jelöltjük.