Kollaboránsok vergődése a zsákutcában

avagy hogyan tartsunk bűnbánatot bűnbánat nélkül

1

Tegnap összeültek az ellenzéki pártok vezetői, hogy Húsvét utáni és sajtónyilvánosság előtti bűnbánatot tartsanak. Mínusz Gyurcsány, vele nem mutatkoznak, annyira azért nem bűnösök ők, meg az rontaná is a renomét, ugye.

Szóval összeültek, hogy hátha közösen rájönnek, hogy azok a tömegek, akik kiábrándultak Orbánból, miért nem akarnak őbeléjük beleábrándulni. Két és fél óra közös mellébeszélés és önmarcangolás után aztán úgy döntöttek, hogy hazamennek, hogy ott folytassák, ahol abbahagyták.

Aki részleteiben meg akarja tudni, hogy mire jutott Karácsony Gergely, Orosz Anna, Szigetvári Viktor, Tóbiás József és Ungár Péter, annak az index cikke alapján szemlézünk, a teljesség igénye nélkül. Ők abban látják a kudarcuk okát, hogy

  • nem arról beszélnek, ami a magyar embereket érinti
  • elveszítették a társadalmi beágyazottságukat
  • hiányzik az összefogás
  • nem érik el a vidéket
  • bátortalanok a témaválasztásban
  • nincs kapcsolatuk a fiatalokkal
  • értékrendjük, nézeteik nem koherensek egyetlen párton (MSZP) belül sem
  • nincs kapacitásuk a konstruktív programok kommunikálására, a kormánykritika felemészti az erőforrásaikat

A két és fél óra alatt senkinek nem jutottak eszébe a valódi okok. Pedig nem lett volna nehéz rájönniük, ehhez most már Amerikai Népszavát sem kellett volna olvasniuk. Elég lett volna, ha elgondolkodnak azon, hogy miért van az, hogy Gulyás Márton és Varga Gergő egy hét alatt népszerűbb lett, mint ők az elmúlt évek alatt. Akkor lehet, hogy eszükbe jutott volna, hogy hogy esetleg azért nem növekszik a népszerűségük, és az emberek azért nem bíznak bennük, mert

  • eltagadták az emberek elől, hogy Magyarországon hat éve diktatúra van
  • elfelejtettek szólni az embereknek, hogy nincsenek szabad választások
  • elindultak egy elcsalt választáson, ahol tudták, hogy nem nyerhetnek, és ezért pártjaik százmilliókat vettek fel
  • egy diktatúra parlamentjében dolgoznak, vagy oda akarnak bejutni
  • újra el akarnak indulni egy előre elcsalt, előre eldöntött választáson, hogy ezért pártjaikkal újabb százmilliókat vehessenek fel
  • elfelejtettek passzív ellenállást, bojkottot és polgári engedetlenségi mozgalmat hirdetni az orbáni diktatúra ellen
  • a rendszer részeként léteznek, a rendszerből élnek, belső ellenzékként a rendszer céljait szolgálják, azaz kollaborálnak.

Kitérnénk még Tóbiás József egy mondatára, amelyben őszinte helyzetképet ad az ellenzék lelki állapotáról. Tóbiás szerint nincs hit, hitelesség, erő a baloldalon, így pedig nehéz választást nyerni. “Úgy látom, mintha feladtuk volna ezt a mérkőzést.” – mondta.

Nincs hit, hitelesség, erő. Mi folytatjuk: apátia van, reménytelenség, beletörődés, ötlettelenség, kilátástalanság, értéktelenség-érzés, önbizalomhiány. Ez a sorozatos megalkuvások eredménye, az elvtelen döntéseké, az opportunista, haszonelvű politizálásé.

De lenne kiút. Aki képes otthagyni Orbán pénzét, aki vállalja az anyagi bizonytalanságot, aki nem mérlegel, amikor az igazságról és elvekről van szó, aki nem a népszerűségre hajt, annak a lelke megújul, az értelme kitisztul, és új erőt tapasztal magában. Visszatér belé a remény, az önbizalom, az önértékelés. Újra embernek fogja érezni magát.

De ehhez nem elég a komfortzónán belüli önmarcangolás. Ennek komoly ára van. A kérdés az, hogy ki kész ezt az árat megfizetni.



1 hozzászólás

  1. Merem állítani, még a Gulyásék által propagált, 2010-es választási törvénnyel sem lehetne mára gyökeres fordulatot elérni, jelentős részben épp a NER miatt, illetve az ellenzék erélytelensége okán.
    Ugyanis Orbánt nem kizárólag a machinációi tartják fent, hanem a valódi alternatíva hiánya is – ezért jelenleg még a visszakívánt választási szisztémával sem lehetne őt elkergetni.

    Ceglédi Zoltánnak ebben igaza volt a legutóbbi cikkében: meg lehetne verni a kormánypártokat – ha lenne kire szavazni velük szemben. Ne feledjük: közel 50% (!!!) a “nem szavazók aránya (ehhez vegyük hozzá a “bizonytalanokat” is). Tehát amennyiben maradna minden a régiben, de egy új politikai erő képes lenne megnyerni magának az előbbi két kategóriát, akár még 2/3-os győzelmet is elérhetne 2018-ban. DE NINCS ILYEN POLITIKAI FORMÁCIÓ – EZ ITT A GOND!

    Ezért javasoltam a megmozdulások mindenkori szervezői felé, hogy most már ideje lenne túllépni a kedélyes poénkodáson, és elővenni a lényegi témákat, felvázolni a jövőt illető terveket, célokat, feladatokat. Vidéken is épp ezt akarnák hallani az emberek: miben másabb Orbánhoz képest (nem a melléknevek halmozását értem ez alatt, hanem konkrét programokat, racionális terveket, nem ötletelgetéseket, lózungokat), milyen módon érhetőek ezek el. Hiába hangzik hihetetlenül: szó szerint ezt szomjazzák tanyán, falun, kisvárosban, megyeszékhelyen… És nincs, aki hihetően válaszolna – hát marad Orbán Viktor.

    I.

    Égbekiáltóan ordít az igénye annak – még a megvezetett, önmagukat “homogén ősmagyarként” tekintők között is, tűnjön bármennyire is furcsának elsőre – hogy végre valaki kiálljon az előremutató, a fejlődést, haladást, megoldást kínáló globalizációért!

    Amennyiben nem akad (záros határidőn belül), aki teljes elszántsággal, elkötelezettséggel hirdetné ennek szükségszerűségét, és nem lesz, aki ebbe a globalizációba illeszkedő programot kínáljon – úgy hamarosan (némi megingásokat, vargabetűket közbeiktatva) egy “újbaloldali internacionalizmus” szintén utópikus túlhatalomra törekvő mozgalmisága veheti át újfent a dominanciát, a kezdeményezést (a megismert történelmi törvényszerűségek okán akár ismételten orosz alapokon). [Megjegyzés: mintha az MSZP már errefelé indulna … előtte persze vár ránk egy elborult, szélsőjobbos fordulatba, a jelenlegi helyzetünk épp arrafelé tart.]

    Sajnos nincs (vagy alig akad) olyan politikusunk, aki remek logikával kommunikálná ennek a globalizációnak a fontosságát, megkerülhetetlen jelentőségét, ha valamelyik elvétve erre az útra tévedne, az is sajnos túlságosan halkan, nem éppen “bevállalósan”. Nem kap megfelelő hangsúlyt ez az alapvető szempont … PEDIG ERRE KELLENE ÉPÍTENÜNK! Ugyanis ez a belépőjegyünk a fejlett emberiség közösségébe…

    Végre kellene egy csoportosulás, párt, szövetség – aki nem csak úgy szól, vagy úgy tesz … hanem fennen hirdetve szinte üvölti: EMBEREK, ERRE KELL MENNI! Igenis ezért kellene kiállni, méghozzá egyértelmű hitvallással, mellyel egyúttal kényszeríteni kell valamennyi további politikai szereplőt is a színvallásra (Együtt, Momentum, Párbeszéd, LMP, MSZP, DK, Liberálisok, stb…) – bármiféle köntörfalazás, törökös mellébeszélés nélkül.

    [Ennek a globalizációs folyamatnak a racionális állomásai egyébként az FNA, robotizáció és a “shared economy” is.]

    II.

    Szeretnék egy remek cikket ajánlani mindenkinek: http://hvg.hu/itthon/20170323_Demokratikus_ellenzek_MSZP_Botka_DK_Gyurcsany_Momentum Szerintem vitán felüli, hogy tökéletesen illeszkedik a jelen íráshoz is. Az én értelmezésemben az egyik alapvető tanulsága és üzenete Marosán György “alfahímes” hasonlatának a következő (némi képiséggel):
    – az eredetileg az alapvető politikai-társadalomszervezési ideológiákra építő oldalak felhígultak;
    – ezek további “romlására” még rá is játszottak;
    – majd módszeresen elkezdték összekutyulni ezeket, a szándékos visszaélés céljával;
    – ennek az összezagyvált koktélnak isszuk most a levét;
    – melyről épp a méregkeverők nem szeretnék, ha váltanánk!

    Hiszen ha váltanánk a katyvaszról a tiszta nedűre:
    – úgy hamarost kijózanodnánk;
    – nem vennénk be a mesebeszédet;
    – hirtelen ráébrednénk, hogy nem is az az ellenségünk, akit eddig ellenségnek akartak beállítani;
    – nem is az a barátunk, akit eddig barátként akartak ránktukmálni;
    – és ELLOPTÁK a pénztárcánkat!

    Ergo: mindegy is lenne, milyen beállítottságú egy politikus, csak végre karakánul és hitelt érdemlően, egyenesen állna már ki érte! Erre nem képesek a jelenlegiek, ezért ez a szánalmas helyben-totyogás!

    Átvernek minket a pártok is (szinte mind), mert nem azt árulják, amit a boltjuk cégérére mind rikítóbban felfestenek. Tehát minden párt az önnön hazugságának a rabja, s ekként önmaga téveszméjének foglyaként süllyed vissza a főemlősök szintjére – miután képtelenné vált az őszinte, emberi kommunikációra. Ugyanis hazudozással nehéz őszintén kommunikálni. Ebből pedig már törvényszerűen következik az eredménytelenség – mind jobb, mind baloldalon. Ugyanis ma nincs hatalmon sem a jobb, sem a baloldal!
    Ezeket kutyulta módszeresen össze (közben mérgezve) úgy Orbán (a pártja valamint a megszokott “ellenzéke” egyre kótyagosabb vihogása mellett – ezért is nehezebb olykor különbséget felfedezni a két “oldal” között számtalan témában), hogy mára alig akad, aki józanul tudna gondolkodni.
    Marosán érzésem szerint épp erre is akart utalni a példájával. Ha tényleg liberálisok lennének a “liberálisok” és tényleg baloldaliak lennének a “baloldaliak” – akkor tényleg tudnának emberi módon kommunikálni egymással, és ezáltal, bár értelemszerűen nem értenek mindenben egyet egymással, mégis képesek lennének az azonnali, hatékony és eredményes együttműködésre (s ekként tudnának a valóban jobboldali pártok is esetenként együttműködni a többiekkel). Mely mostanság (mind erőszakosabban sulykolva) az autokrácia/diktatúra ismérve (hatékonyság, gyors reakció, rövidtávú “eredményesség” vagy inkább annak jól reklámozott látszata).
    Tehát ismét csak erősen sarkosítva: Orbán (sok tehetségtelen naplopó asszisztálása mellett) kevert egy az elmét mérgező, mindinkább korlátoló, butító koktélt, s azt következetesen itatja is mindenkivel (aki válogat, az rögtön gyanús, másodjára már nincs bocsánat) – miközben ő igyekezett megőrizni a józanságát (bár az önelégült diadalittas mámorában már ő is kezdi egyre inkább elveszíteni a fonalat).

    Vagyis mielőtt megint erőltetnénk az “összeborulást”, előtte meg kellene ejteni a színvallást is: mindenkinek nyíltan kellene felvállalnia, miben hisz, mik a konkrét céljai és javaslatai a következő témákban (és ezt követően konzekvensen ehhez tartani magukat):
    – globalizáció;
    – előbbivel karöltve EU/”Európai Egyesült Államok”;
    – Oroszország (ők is ugyanolyan értékes emberek, mint mi);
    – menekülthelyzet;
    – robotizáció;
    – “shared economy”;
    – FNA;
    – energetika/megújulók;
    – védelmi rendszerünk/NATO/sorkatonaság/…;
    – oktatás (konkrét tervek);
    – szekularizáció;
    – egészségügy (konkrét tervek)!

    Ennek mentén lehetne a “hallgató 50%-ot” is megszólítani, a szavazatukat megszerezni! Képzeljék el, ez kapásból a fél Parlament!

    Végezetül hadd javasoljak egy szintén aktuális cikket, melyhez hozzászólva nagyon is valós veszélyekről írtam – Orbán ördögi machinációjáról – melybe tökéletesen beleillik a polgárháborús légkör. http://hvg.hu/gazdasag/20170415_Nemzetbiztonsagi_riziko_magyar_irani_nuklearis_megallapodas#article-comments Tehát a polgárháborús hangulat szításával amellett, hogy csak további tömegek fordulhatnak el a kezdeményezéstől, még kifejezetten Orbán (illetve a Kreml által gondosan plántált Jobbik/hungaristák) malmára hajtják a vizet. Ez egy ilyen “klasszikus csapdahelyzet” – minél jobban küszködünk ellene, annál inkább gabalyodunk bele!

    Pedig Orbán eltávolítható – de ehhez előbb ki kell lépni az általa kreált “valóságból”! Bármennyire hangozzék bizarrul, NEM Orbán legyőzésén kell első sorban erőlködni, hanem a korszakos kihívásokat HELYESEN felismerve megfelelő alternatívát kell kínálni és ehhez megnyerni a közvélemény együttműködését. Nem tagadom, megdöbbentően hangozhat, de Orbánt mintegy “másodlagosan” lehet legyőzni – kvázi járulékos következményként…

    HOL VANNAK A HIHETŐ SZÓNOKOK!?