Lengyelország megszűnt jogállam lenni

0
Gyertyás tüntetés Varsóban az igazságszolgáltatás "reformja" ellen

Az EU arra készül, hogy minden eszközzel fellép az alapszerződésben vállaltakat súlyosan megsértő országok – Magyarország és Lengyelország – ellen.

Magyarországot lassan háttérbe szorítja Lengyelország, amikor a jogállamiság, a demokrácia és az Európai Unió normáinak törvényekbe foglalt folyamatos leépítéséről esik szó. Ez a vélemény alakult ki Brüsszelben az Európai Parlament képviselői között, pártállástól függetlenül és vészjósló hangok hallatszanak az EU vezető testületeiből, az Európai Bizottságból is, miután Lengyelországban a kormányzó Jog és Igazságosság Párt (PiS) képviselőinek szavazataival az egész igazságszolgáltatást felforgató, annak függetlenségét felszámoló törvényi szabályozást fogadtak el a múlt hét végén és továbbiak vannak előkészületben.

A felháborodás és a megütközés teljesen megalapozott és nem túlzóak a legélesebb kritikát megfogalmazó és a legszigorúbb szankciókat követelő hangok sem, mert az új lengyel szabályozás minden területen a politika alá rendeli az igazságszolgáltatás, valóban felszámolja annak függetlenségét. Tételesen vizsgálva az új törvényt: az igazságszolgáltatás új rendszerében a bírókat kinevező országos bírói tanács tagjait nem a bírók közössége választja ezután, hanem 15 tagot az igazságügyi miniszter nevez ki, a többiek politikusok lesznek, akik már a bírók jelölését is megvétózhatják. Ez annyit jelent, hogy Lengyelországban ez után az lehet bíró, akit a politika erre alkalmasnak talál.

Ugyancsak a miniszer kezébe kerül a bíróságok elnökeinek kinevezése. A megyei, (vajdasági) városi és egyéb bíróságok élén elnökök és elnökhelyettesek állnak, akiket a bírók és az országos bírósági tanács véleményezése alapján lehetett megválasztani a posztjukra. Ezentúl az igazságügyi miniszter indoklás nélkül leválthatja őket és bárki megkérdezése nélkül nevezhet ki új bírósági elnököket.

A bírók megfegyelmezésének eszköze lehet az az újítása a törvénynek, amely szerint a bírákat az egyes szakterületek, így a büntető vagy polgári ügyek között megkérdezésük nélkül lehet mozgatni, vagyis azok specializációjától függetlenül ide-oda lehet őket – akár büntetésképpen is – irányítani. Számítva a bírók ellenállására, az áthelyezéssel szembe szegülőket a fizetésük megkurtításával lehet majd büntetni. Az új rend lehetővé teszi, hogy az igazságügyi miniszter és a bíróság elnöke egyes ügyeket meghatározott bírói tanácsokhoz és bírókhoz rendeljenek. Ez eddig sorsolásos alapon dőlt el. Mostantól ki lehet jelölni, melyik konkrét ügyben melyik bíró járjon el.

Rendkívüli jelentőségű, hogy a legfelsőbb bíróság – ma még csak törvénytervezetként meglévő – átalakítása után a legfelsőbb bíróság jelenlegi tagjait kivétel nélkül leválthatja és helyükre újakat nevezhet ki a miniszter. Ez Lengyelországban azért is óriási jelentőségű, mivel az ottani törvények szerint a parlamenti és a köztársasági elnöki választás eredményét a legfelsőbb bíróságnak kell jóváhagynia. Vagyis – az új törvény értelmében – az éppen regnáló parlamenti többség által kinevezett bírók fognak dönteni a választás eredményességéről.

A már elfogadott reform és a legfelsőbb bíróságban tervezett tisztogatás azt jelenti, hogy ezzel Lengyelország megszűnik jogállam lenni, nem valósul meg a hatalmi ágak szétválasztása, azaz a bíróságok nem lesznek függetlenek a hatalomtól, azok működése felett a politika gyakorol teljes ellenőrzést, felidézve az egykori kommunista diktatúrák gyakorlatát, ahol az igazságszolgáltatásnak az uralkodó párt politikájának megvalósítását kellett szolgálnia. Ezt nem csak Brüsszelben, Berlinben és Párizsban látják így. Lengyelország szerte is óriási megütközést és jelentős tiltakozást váltott ki az új törvény. Ezrek gyűltek a parlament épülete elé a törvényről folyó szavazás ideje alatt, majd üllősztrájk kezdődött a törvény visszavonásáért. Az ellenzék szakértői meghallgatásokat kezdeményezett a parlamentben a törvény alkotmány ellenességének bizonyítására.

Egész Európában nagy visszhangot és kemény bírálatot váltott ki a lengyel parlament döntése. Az Európai Parlament 4 frakciójának elnökei közös állásfoglalásban követelték, hogy azonnal indítsanak Lengyelország ellen eljárást az alapszerződés megsértése miatt. A német parlament, a Bundestag európai uniós bizottságának vezetője Gunther Krichbaum a Keresztény Demokrata Unió (CDU) képviselője kijelentette: “Az tűrhetetlen, hogy egy ország, amely már az uniós tagfelvételi minimumot sem teljesíti, uniós ügyekben szavazati joggal rendelkezzen.” Sigmar Gabriel (Német Szociáldemokrata Párt) német külügyminiszter szerint: “Nem prédikálhatunk a világban jogállamiságról és demokráciáról, miközben a saját normáinkat magunk sem tartjuk be. Valamennyiünk felelőssége, hogy a saját alapértékeink ne sérüljenek. Az ezért fellépő Európai Bizottság Németország teljes támogatását élvezi” – tette hozzá.

Axel Schäfer a Bundestag európai bizottságának szociáldemokrata elnökhelyettese ugyancsak azt javasolta, hogy az Európai Bizottság kezdeményezzen eljárást Varsó ellen és vonják meg Lengyelország szavazati jogát. Arra a felvetésre, hogy ehhez a tagországok egyhangú döntésére van szükség és Magyarország nyilván Lengyelország mellé áll – Orbán Viktor magyar kormányfő eddigi kétkulacsos politikájára utalva – jellemző módon kijelentette: „Orbán eddig az utolsó pillanatban mindig beadta a derekát.” Az egyhangú döntés meghozatalával kapcsolatos dilemmák egyre kevésbé tartják vissza az EU-t attól, hogy az ilyen és hasonló esetekben ne mutasson kellő szigort. Most az a vélemény látszik uralkodóvá válni, hogy minden várható ellenállás ellenére a szigor elkerülhetetlen.

A lengyel igazságügyi reformmal kapcsolatban is terítékre került a már Magyarország esetében is felvetett szankció, nevezetesen az uniós támogatások kifizetésének szüneteltetése. Már korábban is voltak olyan javaslatok, hogy a következő költségvetési időszakban 2020-tól a támogatások kifizetését az olyan országok, mint Magyarország vagy Lengyelország esetében a korrupció és a jogállamiság megsértése miatt függesszék fel. Ezzel kapcsolatban Brüsszelben az asztalon van egy német kormányjavaslat a következő költségvetési időszak előirányzataival kapcsolatban arról, hogy a jogállamiság meglétéhez kössék a támogatások folyósítását. Mégpedig nem büntetés jelleggel, hanem mintegy ahhoz a feltételhez kötve, hogy az adott országban lehetőség van-e az uniós pénzek korrupció mentes felhasználásának ellenőrzésére a független igazságszolgáltatás révén.

Vagyis arról van szó, hogy mind Lengyelország, mind Magyarország szálka az EU és az európai nagyhatalmak szemébe azért, amit a demokrácia leépítésében és a jogállamiság felszámolásában eddig tett, illetve mert nem mutat hajlandóságot a tagállamok közötti szolidaritásra a migrációs válság kezelése terén. Mindezek együtt – legkésőbb a szeptemberi német parlamenti választások után – a mainál is élesebben fognak felvetődni és a német-francia tengely együttes nyomására az EU minden bizonnyal az eddigi teszetoszaságát feladva, határozott lépéseket fog tenni Varsó és Budapest megregulázására, amihez meg fogja találni a legfájóbb eszközöket és a szükséges jogi formulát is.

Ez a valószínűsíthető forgatókönyv egyszerre veti fel annak teljesen reális lehetőségét, hogy Orbán Viktor Magyarországa fontolóra veszi a szakítást az Európai Unióval, miután már korábban elhangzott Kövér László szájából, hogy az EU-val nem értékközösségünk, hanem csak érdekközösségünk van, ami a pénzcsap elzárásával megszűnne. Egyrészről, másrészről: lényeges vonatkozása az ügynek, hogy a magyar parlamenti ellenzék komoly pofont fog kapni és nehéz helyzetbe fog kerülni, amiért Brüsszelt megelőzve nem kérte, a mai napig nem kéri az uniós támogatások kifizetésének felfüggesztését, ugyancsak a magyarországi korrupciós helyzetre, az uniós pénzek maffia szerű felhasználására, magyarul e források rendszerszerű ellopására és egy Orbán Viktor körül létrejött szűk csoport zsebeibe irányítására hivatkozva. Nem csak nem tette ezt, hanem időről időre, amikor ez felmerült, maga is – demagóg módon a magyar munkahelyek védelmére hivatkozva – a támogatás megvonása ellen foglalt állást.

Zsebesi Zsolt