A portugál válogatott 2:0 után már csak fél gőzzel játszadozva verte sima 3:0-ra Orbán csapatát, amely Magyarország néven lépett ezúttal is pályára, megtévesztve sokakat, és esélye nem volt egy percre sem, még egy döntetlenre sem. Orbán Viktort hét év után most már ezért is elő lehetne venni hűtlen kezelésért, mert amennyi pénzt beleölt a futballba, annyiból már lehetne Magyarországon egészségügy vagy oktatás.

De a magyaroknak ennyi is elég, ahogy Orbánnak is, hiszen amikor a futballválogatottnak szurkol minden magyar, akkor elfelejti, hogy ez kinek a csapata, vajon ki sajátította ki sok mással a magyar futballt is. Orbánnak az is siker, ha szerencsés a sorsolás, és Ronaldóval sorsolják össze Kalmárt, mert a magyar válogatott találkozása olyan futballistákkal, akiket ők is és a NER lakói is csak tévében láthatnak, siker. Olyan, mintha mi is olyanok lennénk.

Sajnos, Orbán Viktor kedvenc papja, Németh Sándor nem küldött elég futballista angyalt a pályára, a 85. percben pedig a démonoktól megszállt szövetségi kapitány (német, nincs mit csodálkozni) le is cserélte Gerát, az Úr játékosát, és ezzel végképp megpecsételte csapata sorsát. De egy csapatról és az országról is mindent elmond az, hogy egy olyan ember lehet a csapatkapitánya, aki pályája csúcsán sport helyett a pénzt választotta és azóta is a pénzt hajkurássza.

Dzsudzsák korosztályában a magyar futball legnagyobb tehetsége volt, amikor elment egy orosz maffiózó csapatába Oroszországba, ahelyett, hogy egy európai bajnokságban játszott volna, és futballista karriert épít. Ezt a palit attól kezdve már el kellett volna felejteni, soha többé nem léphetett volna válogatottként a pályára, mert ő nem egy sportoló. Most éppen valami arab csapatban játszik, keresi a pénzt, és gyalázat nézni is azt, amikor ez az ember futballistákkal találkozik. Siralmas. Tragikus történet, de inkább tragikomikus. És szégyen.

Orbán csapata, persze, nem ezért játszik egy osztállyal alacsonyabb színvonalon. Hanem azért, mert a magyar futball tönkrement már évtizedekkel korábban, és amikor tehetségei és kiváló játékosai voltak, mint Törőcsik, Nyilasi, Détári és mások, akkor sem volt normális környezet, amely profi alapokra helyezte volna a legnépszerűbb magyar sportágat. Orbán a foci államosításával pedig megadta a kegyelemdöfést neki.

Orbánt nemcsak azért kellene a felcsúti stadion előtt kalodában kiállítani, mert százmilliárd forintokat költött el rosszul erre a sportágra, hanem azért, mert éppen a piaci viszonyokat szorította ki az állami pénzzel. Ez az ember állami pénzen megvásárolta magának az egész futballt, az MLSZ-t, és ő helyezett az élére elnököt. Mindenben ő dönt, a magyar futball az övé. Senki másnak nincs beleszólása. A magyar válogatott is az övé. Ez nem a magyar nép csapata. A magyar nép csapata az lenne, amelyik a diktatúra ellen játszik, nem érte.

De erre esély sincs, mert a magyar futball Orbáné. Fideszes köcsög oligarchák, megzsarolt üzletemberek a tulajdonosok, az egész bajnokság a 12 csapattal egy vicc. Pontosan kifejezi a lényeget, hogy a futballakadémiának indult, és ezen a címen közpénzzel kitömött Felcsút csapatában egyetlen saját nevelésű játékos, egyetlen akadémista sincs. Az egész magyar foci ugyanilyen kamu, hazugság, szemfényvesztés. Sok szegény magyar ember meg leül a TV elé, és nézi a Ronaldót, és azt hiszi, hogy ennek a hazugságnak bármi esélye lehet vele szemben.

Ami ebben a magyar válogatottban érték van, az a külföldi csapatoknak s vendégedzőknek köszönhető, akik önmagukat megalázva nevüket adják ehhez a bolhacirkuszhoz azért, mert jószívű emberek, és a hazájukért játszanak, vagy edzőként a pénzen túl átérzik, hogy egy ország népe keresi az önbecsülését a futballsikerekben. Másban ugyanis még ennyi esélyük sincs. Azt a nemzet örökös miniszterelnöke, az évszázad magyar bűnözője, rég eltaposta.

De nem számít, a szemfényvesztés így is működik. Ronaldo ellen játszottak a magyarok, a magyar embernek ez is nagy dolog, embernek érezheti magát. Nem saját csapatától, vagy annak teljesítényétől, hanem attól, hogy ki volt az ellenfél. Akit a magyar futballdrukkerek a stadion felé haladva “lebuziztak”. Tegyük hozzá, Ronaldo lehetne akár homoszexuális is, de nem az. Ez a rigmus sértegetés, és amire utaltak, azt tudjuk mondani, hogy a jelentése szerint, akik Ronaldót “homosexual”-nak mondták, az a sok magyar futballhuligán az igazi “buzi”.

Akár tetszik, akár nem, miközben nagyon sajnáljuk a játékosokat, együttérzünk azokkal, akik ebben a csapatban igazi sportemberek, és mindenek ellenére a hazájukért, a magyar emberekért játszottak, mi nem szurkoltunk ezúttal sem Orbán Viktor csapatának, és nem hisszük, hogy a világ sokat veszít azzal, hogy a fekete pólós, rasszista rigmusokat éneklő, a lengyel és az orosz fasisztákat dicsőítő magyar söpredék nem lesz ott Moszkvában. Jobb, ha minél kevesebbet látnak bennünket, illetve azokat, akiket velünk azonosítanak.

Sajnáljuk, hogy ez a helyzet, hogy Orbán ezt az egyetlen örömöt is elvette tőlünk, hogy azonosulni tudjunk a magyar futballválogatottal és szurkolni tudjunk nekik. Megtesszük ezt minden olyan magyar sportág esetében, amit ez a felcsúti gazember nem sajátított ki, és amit nem piszkított be a mocskos két kezével. A futballválogatott sikere Orbán dicsősége lenne, és mi ezt semmiképpen nem akarjuk. Őszinte részvétünk a játékosoké és azoké, akik ezt nem érzik, és akik azt hiszik, hogy ez a csapat független a NER-től. Hát nem az.

Különösen Nagy Ádámot sajnáljuk, aki kedves embernek látszik, és egy remek futballista.