Majtényi László elmagyarázta Orbánnak, hogy egy diktátor

3

Majtényi László az államfőválasztás keretében a baloldali ellenzéki pártok, illetve független képviselők (MSZP, LMP, DK, Együtt, PM) jelöltjeként elsőként szólalt fel a diktatúra jelöltje, Áder beszéde előtt.

Majtényi László a maga higgadt módján mindent elmondott, amit az orbáni diktatúráról érdemes. Amikor azt mondta, hogy jobb a törvény uralma és intézmények uralma, mint emberek uralma alatt élni, azzal egyértelműen diktatúrának nevezte Orbán rendszerét. Ahol nem a demokrácia alkotmányos intézményei, hanem egy ember uralkodik, az diktatúra.

Majtényi László tényként közölte inkább azt a kívánságát, hogy az őt jelölő ellenzéki pártok elfogadták és támogatandónak találták a négypontos programját, amiből egy szó sem igaz, hiszen a négypontos program csak az alkotmányos rend és a sajtószabadság helyreállítása után tartja elfogadhatónak a válastzásokon való részvételt, mert szabad és demokratikus választásokat csak ezután lehet kiírni.

Majtényi László leleplezte Orbán machiavellizmusát, hogy azért kreál ellenségeket, hogy a hatalmát növelhesse. Orbánon csak az segítene, ha lenne valami egyensúly, például az, ha egy hozzá hasonló demokrata lenne a köztársasági elnök. Biztatóan hangzott, még akkor is, ha ez csupán elméleti lehetőség, hogy Majtényi László a liberális demokráciát visszaállító törvényeket terjesztett volna elő államelnökként, ami azt jelenti, hogy van erre vonatkozó forgatókönyve vagy elképzelése.

Ehhez képest sajnálatos, hogy esti interjújában bejelentette, hogy a “politikai pályájának ezzel vége”. Ez a döntés érthető, látva az elszabadult mocskolódást egy ilyen feddhetetlen ember esetében is, mint amilyen Majtényi László.

De jó tudni, hogy Bajnai Gordon és mások mellett vannak alkalmas emberek, akik képesek lennének az országot helyreállítani. De azok mind a rendszerrel kollaboráló álellenzéki pártokon kívül vannak. Nagy kár, hogy Majtényi László nem áll a civilszervezetek egyfajta ernyőszervezetének élére, a díszpáholyban mellette feltűnt Iványi Gáborral együtt.



3 HOZZÁSZÓLÁSOK

  1. Jó ,hogy elmondhatta ezt a beszédet.

    Ez a legfontosabb összefoglalása mindennek, ami ebben az országban megtörtént. Tudta pontosan, hogy esélytelen, barátai le akarták beszélni erről.
    De ő ezért vállalta el, hogy egyszer nagyobb közönségnek is elmondhassa, ami számára fájdalmasan fontos.
    Tudta, hogy félre kell állnia, mert az idő még nem jött el. De nem örökre, mert ez a beszéd egy hőstett volt.

    Valóban Arany idézet jut az eszünkbe, nem csak neki, hanem mindannyiunknak.

    “Ha egy úri lócsiszárral
    Találkoztam s bevert sárral:
    Nem pöröltem, –
    Félreálltam, letöröltem.”

  2. KÖZVETLEN KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK VÁLASZTÁST! Az ellenzéknek sokkal inkább a közvetlen köztársasági elnök választásért kellene protestálnia (miért nem erőlteti senki sem a népszavazást???). Ezáltal lehetne egyedül olyan személyiséget helyzetbe hozni, aki érdemben merne, akár saját élete és egzisztenciája kockáztatásával is, teljes gőzzel és mellszélességgel nekilátni az Orbán-féle autokrácia lebontásának (mostanra már csak a teljes rendszerváltástól remélhetünk érdemi fordulatot, elszeparált gesztusoktól aligha várhatunk eredményt).

    [Épp az előbbiek miatt: Majtényi Lászlóra sajnos csak egy balek szerepe jutott, és minél tovább botladozott volna a módszeresen manipulált színtéren, annál tovább mélyítette volna a válságot! A kritikám legfőbb indoka: olyan személyre volna szükség államfőként, akit a nép választ meg (erős legitimációt adva neki) és aki nem az elvárásait lobogtatja (tehát másoktól vár cselekvést), hanem önmaga kész a bátor cselekvésre.]

    Kérem, fontolják meg: mi történne, ha közvetlen választással (!!!) megválasztanánk egy olyan államfő-jelöltet, aki nem esküdne fel a NER-nek és nem asszisztálna Orbánéknak (pl.: nem írna alá semmilyen törvényt, amíg nem tesznek lépéseket a jogállamiság rendezése érdekében)? Mi következhetne ezután? Kérem, engedjék el a fantáziájukat, és pár sorban vázoljanak fel egy-két-három valószínű forgatókönyvet!

    Egy népi választott (erős legitimációjával) képes lehet szembefordulni a jelenlegi rezsimmel. Ugyanis ő csak a nép felé tartozik elszámoltatással.
    Épp ez lenne a fentebbi javaslatom lényege: egy a nép által megválasztott köztársasági elnök nem tartozik felelősséggel semmilyen pártnak vagy rezsimnek – kizárólag a népnek.
    Tételezzük fel, hogy a nép megválasztja az egyik államfő-jelöltet, aki ezután:
    – nem hajlandó felesküdni a NER-nek;
    – nem hajlandó törvényeket aláírni;
    – nem közreműködik az eltorzult berendezkedés kiszolgálóival, látványosan bírálja azokat.

    Mihez tudna vele kezdeni ez a rezsim? Mit tud vele kezdeni a jelenlegi Parlament? Vajon meddig mehetnének el, vajon meddig mernének elmenni?

  3. Tisztelt Amerikai Népszava és Kedves Olvasók!

    A tegnapi “egy épülő diktatúra csendes hétköznapjai” haknija margóján azért szeretném biztatni Önöket, talán érdemes lenne utánanézni, kielemezni: a köztársasági elnöki funkció miként jött létre, minek nyomán és milyen céllal?

    Feltétlenül javaslom a nagy francia forradalom hagyatékának felelevenítését – hiszen a modern kori köztársaság is ennek eredménye. Állításom: a legfőbb hatalom hármas tagolása során XVI. Lajos, később Capet Lajos szerepét a köztársasági elnök pozíciója vette át, módosított jogkörökkel. Ne feledjük, a forradalom során a király jogköreit azonnal csorbították, szerepe a “hatalmi vetélkedések” kiegyensúlyozása lett leginkább, továbbra is az ő nevében hoztak döntéseket, de már nem az ő önkényes és kontrollálhatatlan szándéka szerint. Épp a nagy francia forradalom során igazolódott, mennyire fontos a hatalom hármas tagolása [1. törvényalkotók (országgyűlés) 2. törvényesség ellenőrei (alkotmánybíróság) 3. király (jelentősen csökkentett jogkörökkel, a köztársasági elnöki funkció elődjeként)].Viszont a királyi archetípus továbbra is visszaköszön a köztársasági elnök rendkívüli helyzetekhez igazodó szerepében: mikor is ő válik a hadsereg legfőbb parancsnokává.

    Tehát koránt sem reménytelen és még inkább nem fölösleges a köztársasági elnöki szerep – egy köztársaságban!

    Ezért kellene követelnünk a közvetlen választást, erre van szükségünk! Az “ellenzék” épp ezért árul el mindent – ismételten, folytatólagosan – hiszen ahelyett, hogy ezért protestálna (népszavazásért aláírásgyűjtés), inkább beleállt egy teljesen esélytelen vállalkozásba (mellyel csak a jelöltjük személyét és a demokratikus elveket járatták le). Egy köztársaságban a köztársasági elnök szentesíti (mint egy “harmadik fél” a törvényalkotói és ellenőrzői hatalom mellett – mintegy kiegyensúlyozásként) a törvényeket. Enélkül nem lehet köztársaságnak nevezni az államot – erre jöttek rá már a nagy francia forradalom idejében is (Lally-Tollendal beszéde – 1789. augusztus 31. https://www.antikvarium.hu/konyv/hahner-peter-a-nagy-francia-forradalom-dokumentumai-264280 ). Enélkül nem képes kiegyensúlyozottan és eredményesen működni egy köztársaság.

    A következőkben az előbb említett felszólalásból idézek (kérem, olvassák figyelmesen, máig ható tanulságokkal szolgál):

    “Általános és vitathatatlan igazság, hogy minden ember szívében leküzdhetetlen vágy él az uralom után, hogy minden hatalom hajlik a visszaélésekre, és korlátozni kell, hogy ne okozzon ártalmat
    De nem mozdíthatatlan, passzív korlátokról van itt szó, ezeket áthághatják. Nem elegendőek azok a törvények, amelyeket az egyik korszakban hoztak, mert egy másik korszakban megfeledkezhetnek róluk. Aktív erővel aktív erőt kell szembeállítani.
    Másrészről viszont azt sem szabad megengedni, hogy ez a két erő állandóan egymásnak feszüljön. Állandó háborúskodásuknak az egész társadalom boldogtalansága lenne a szomorú következménye.
    Ebből következik a hatalom kiegyensúlyozásának, a törvényhozó hatalom megosztásának, mégpedig nem két, hanem három részre való megosztásának szükségessége.
    Egy egységes hatalom szükségszerűen mindent bekebelezne.
    Két hatalom addig harcolna egymás ellen, amíg az egyik szét nem zúzza a másikat.
    Három azonban tökéletes egyensúlyban maradna, ha olyan módon állítanánk fel őket, hogy amikor kettő egymással szembekerül, a harmadik, mely egyaránt érdekelt mindkettő fenntartásában, azt támogatná, amelyiket a másik elnyom, és így visszaállítaná a békét a másik kettő között.”
    (Lally-Tollendal – 1789. augusztus 31. – Alkotmányozó Nemzetgyűlés)

    . . .

    Visszautalva a korábbi hozzászólásaimra (nem csak ennél a cikknél): égetően fontos lenne, hogy végre észrevegyék, a szándékosan torzított rendszerünkben mind egyértelműbben veszi fel Orbán Viktor a “király” jogkörét, miközben folyamatosan közelít a mind kiszolgáltatottabb, időlegesen (!) ellehetetlenített “köztársasági elnöki” pozíció felé (emlékezzenek vissza “a Viktor tuggya” jelöltállítási burleszkre, Áder flegmatikus viszonyára ráerőszakolt szerepéhez). A fejlemények mind előrevetítik egy autokratikus “kormányzóság” létrejöttét, melynek életre keltésében nyerhetnek jelentőséget a két korábban említett szerep (nem hivatalos “király” és “államfő”) összeolvadását elősegítő körülmények (honi vagy határon túli incidensek, rendkívüli állapotok, mint akár a hírhedt “terrorvészhelyzet”). Előttünk formálódik a despotizmus, mi meg tátott szájjal meredünk rá, mint boci az újkapura! Tényleg csak ennyire telik?