Markó Beáta: A CEU meg az atom

2
Az oroszok strómanjaként az Orbán rezsim részt vesz a terroristák Irán által történő felfegyverzésében.

Magyarországon a hetedik éve zajló kormányzás jellegű kormányzás egyik csúcspontjához érkezett a múlt héten: a CEU (Közép-európai Egyetem) felszámolásához. A torpedóromboló miniszterelnök jellegű miniszterelnök sűrű teendői között csak most tudott időt szakítani a Budapesten működő, jó nevű amerikai egyetem tönkretételéhez, melyet egykori nagy segítője – akinek segítségét sosem tudja megbocsátani – alapított.

A miniszterelnök jellegű miniszterelnök, akit egyik felkent, írástudó híve vezénylő tábornoknak lát, úgy tűnik, ezúttal kissé elszámította magát. Belföldön és külföldön is hatalmas felháborodást keltett a parlament jellegű parlamentben benyújtott és a szavazógépek által pillanatok alatt megszavazott, az egyetem ellehetetlenítését célzó lex CEU. Vasárnap nyolcvanezres tömeg tiltakozott Budapest utcáin, amit még több demonstráció követett és további protestálások várhatók. A vezénylő tábornok kalkulációjának – sajnálatos módon – nem felelt meg az amerikai kormány reagálása, amely kiállt az amerikai egyetem mellett. Jelenleg egyfajta patthelyzet van, ami – remélhetőleg – máshogy is feloldható lesz, mint az USA-nak szóló hadüzenettel, ahogy azt a miniszterelnök jellegű miniszterelnök nagy elődje tette 1941-ben.

Mind eközben – a legnagyobb csendben, a közvélemény figyelmét tökéletesen elterelve – a teológus jellegét elvesztett miniszterelnök-helyettes a két ország nukleáris együttműködéséről szóló megállapodást írt alá Iránnal. Miután rendbe tették és elsimították az oktatás- és az egészségügy saját maguk által előidézett összes problémáját, maradt még pénz, így nem okozott nehézséget 26 milliárd forintos kölcsönt is felkínálni a békés szándékkal atombombát építő, Izrael elpusztításával csak minden másnap fenyegető perzsa országnak a magyar adófizetők pénzéből. De szinte senki sem vette észre a történéseket, hiszen figyelmünket a CEU-ra összpontosítottuk a miniszterelnök jellegű miniszterelnök elképzeléseinek megfelelően.

Irán idén év elején 4000 kilométer hatótávolságú ballisztikus rakétát tesztelt, s ezzel megszegte az ENSZ Iránnal kapcsolatos határozatait, melyek megtiltják a nukleáris csapásokra képes ballisztikus rakéták kilövését. A miniszterelnök jellegű miniszterelnök előbb Magyarország energia gondjait oldotta meg az Oroszországgal kötött Paks II megállapodással, majd a sikeres keleti nyitás jegyében Irán felé fordult, s vele kötött – stílszerűen szólva – bombaüzletet. (A hivatalos tájékoztatás szerint természetesen reaktorról van szó. Még a laikus is könnyen megérti, mekkora szüksége lehet Iránnak atomenergiára, lévén a Közel-Kelet egyik legnagyobb olajkitermelő országa.)

Mialatt az egyre szaporodó tüntetéseket, koncepciós pert és más, elterelő hadműveleteket pásztázzuk, ne feledkezzünk meg a miniszterelnök jellegű miniszterelnök egyre inkább követhetetlen és az országot egyre nehezebb helyzetbe hozó, egyre jobban izoláló külpolitikájáról. A tudathasadást maghasadás követi. Vagy fordítva?



2 HOZZÁSZÓLÁSOK

  1. Gratulálok a Szerzőnek, végre valaki!

    Már napok óta figyeltem, miként rágták rongyosra a hírt (már, ha egyáltalán szóba került), de a felszínes “hihi-hehe-haha poénvetélkedés” mögött alig próbált (vagy mert) bárki is komolyabban kutakodni. Pedig ez egy életveszélyes hír – hazánkra nézve is!

    Szeretném további szempontokkal bővítve felhívni a figyelmet a várható és kedvezőtlen fordulatokra (a CEU körüli botrány fejleményei kapcsán is, különösen annak USA-beli fogadtatásával összefüggésben). Már a tavalyi elnökválasztási kampány üzemszerű “trumpozása/clintonozása” közepette jeleztem (vissza lehet keresni), hogy egy republikánus elnöktől (főleg egy elszabaduló hajóágyútól) még kevesebb tapintatot várhatunk, mint a felénk végtelen türelemmel kommunikáló demokrata Obama kormányzattól. Goodfriend – aki szerintem egy zseniális diplomata, és az Orbán-kormány a színfalak mögött remegve várta a távozását – sokkal empatikusabb és kezelhetőbb hozzáállást tanúsított, szemben a jelenlegi, csípőből visszatüzelő adminisztrációval.

    [Épp mai hír, hogy Trump – ráérezve a csapásmérés ízére – rögtön szintet ugorva, már a “Minden Bomba Anyját” vetette be, amire válaszul gondolom nem sokat kell várni Vlagyimír “Minden Bomba Atyjára” sem. Hacsak nem veti be rögtön egy huszárvágással a “cár-bombácskát”… https://www.youtube.com/watch?v=XrwK-zS2HZ8%5D

    Mindezeket csak azért jegyzem meg, mert ezekkel is kívánom még inkább kontrasztba vonni a körülmények változását, miközben az Orbán kormány egyre kockázatosabb és felelőtlen hazárdírozásba hajszolja magát, folytonosan emelve a tétet.

    Kérem, emlékezzenek vissza, az USA kampányának mennyire fontos elemei voltak (Obama bírálatának egyik oszlopát képezték) Trump őrjöngő szólamai Iránnal kapcsolatban. Ezt támogatták leginkább Izrael illetve a vele szimpatizáló szavazói (Netanjahu “vörös vonala”: https://www.youtube.com/watch?v=vFYvwICHxXo ), ez a kérdés képezi a világpolitikai folyamatok egyik megkerülhetetlen szempontját, nem kizárólag az USA, de a szövetségesei (NATO), úgy általában is a “nyugati demokráciák” valamint a nemzetközi szervezetek (ENSZ) tekintetében is.

    Ebben a légkörben fogant meg (a paksi bővítéshez hasonló gyorsasággal) a rezsim újabb forradalmi projektje: iráni “zseberőművek” – s ennek kapcsán hadd hívjam fel a figyelmet valamire, aminek érdemes lenne alaposabban is utánajárni (bár kétlem, hogy újat mondanék). Nyilván ennek az egyértelműen moszkvai “sugalmazásra” futó projektnek az égvilágon semmi köze sem lesz Irán megfelelően dúsított uránnal (vagy egyéb radioaktív anyagokkal) történő leplezett ellátásához, illetve a szükséges technológia fejlesztéséhez (annak fegyverkezési programjának sikere érdekében). [Mindez persze irónia.]
    Putyin meg majd jogosan mutogathat: EU/NATO-tagállam látta el a szükséges anyagokkal Iránt. Bizonyára sokan “hálásak” lesznek érte… Gondoljunk bele, mi történhet, amennyiben kiderülne, hogy az iráni atomfegyverkezés sikerében a fő támogató oroszok épp a mi beruházásaink mögé álcázva érhettek el visszafordíthatatlan sikereket. Mit fog akkor ehhez szólni mondjuk Izrael (MOSZAD), az USA (CIA), az EU vagy épp az angolok (MI6-SAS) és így tovább…? Szóval biztosan jó poén lesz .. ja, mégsem!

    Visszatérve a hivatalban lévő USA-kormányzathoz mostanra világossá vált: Trump nem szarozik. Erről szólnak a mind autokratikusabb, egyben viszont mind keményebb lépései is. Gondoljanak csak vissza az elmúlt időszak történéseire – ráadásul ez az önimádó twittercézár még csak most kezd igazán ráérezni a hatalom ízére, s egyben most körvonalazódik számára, mely területeken van kisebb (otthoni belpolitika) és mely területeken több (háborúk, konfliktusok) esélye. Értelemszerűen várható, hogy arra fog elmozdulni, amerre kevesebb ellenállást tapasztal. Tehát hajlamos lesz háborúskodni.

    S ebben a légkörben, egy ilyen mentalitással szemben (akiről már jó ideje kiderült, hogy nagyban tojik Orbán megszokott nyalakodására), a nyugatias, fejlett demokráciák, közösségek ellenében is a magyar kormány (MAGYARORSZÁG NEVÉBEN) nekiáll támogatni az iráni atomfegyverkezést (fedezve annak orosz közreműködését).

    Nem tartozik közvetlenül ide, de azért csak fel kellene tűnnie a szakértői közönségnek, hogy a legutóbbi időszak csörtéi már egy újabb parti elemeiként (“a nagy sakktáblán”) értékelendőek, s ekként Putyin lépése Irán “felturbózásával” (vagyis a sikeresen megakasztott atomprogramjának felgyorsításával) értékelhető egy újabb bástya felhelyezéseként a táblán. Nyilván a játszmapartnertől is várhatóak megfelelő ellenlépések. Ennek során természetes következményként kalkulálható az újabb szereplők támadása is. Vagyis mostanra magunkat jelöltük ki, kínáltuk fel egy számunkra nyilvánvalóan esélytelen, haszonnal sem kecsegetető, ellenben akár tragikus kimenetelt is prognosztizáló küzdelemre.

    Biztosan ezt szeretnénk?

    • Ui.:

      Megelőzésképpen jelzem, a korábban felsorolt (és megannyi más) szervezet, szerveződés felől az írásom végén említett “válaszreakciók” nem arra utalnak, hogy például az USA jól “lerakétáz” minket holnapra, hanem például arra, hogy rengeteg oldal érdekeltté fog válni az azonnali irányváltásunk “kieszközlésére”, de már kevésbé finom vagy türelmesen diplomatikus megközelítésből operálva.

      1. A prognosztizálható ellenlépések végrehajtás alatt nem csak a perzsa államra kell gondolni. Épp arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy ebben a történetben már nem kizárólag Iránban történhetnek “váratlan” és igen kellemetlen fordulatok.

      2. Nem véletlenül ideges az izraeli vezetés, tehát ők is tudják, van mitől tartani. Éppen ezért, mint említettem a hozzászólásomban is: ez egy olyan “játszma”, ahol nincs pardon! Nekem nem úgy tűnik, mintha ezt tényleg felfogták volna felénk.

      3. Visszatérve az iráni atomprogramra (ugyanis a jelenlegi beruházás ezt kívánja támogatni, kétségünk se legyen efelől ): a radioaktív hasadóanyagok koncentrációja a fő kérdések egyike, melyek elérésében van jelentősége a centrifugáknak, amennyiben nem közvetlenül az oroszoktól akarják beszerezni azokat (mondjuk egy fedőprojekt révén). Tehát vagy a technológiát kell fejleszteniük, vagy közvetlenül beszerezniük a terméket. Jé, épp indul is egy projekt, általunk, melynek révén akár megvalósulhat (némi csalafintasággal) akár mindkettő is! Mikor is jött szóba ez a projekt? Mi zajlik épp a világpolitika színpadán? Milyen események történtek akárcsak az elmúlt időszakban?
      Az USA (Trump beígérte, hogy legyalulja Iránt, ha kell) és szövetségesei ellenében épp Putyin készülődik, ismét. Pont beleillik Irán felturbózása. Persze, nyíltan, egyértelműen ez neccesebb – viszont pont jól jön egy “projekt”! Miről is szól, miről is szólhat ez a projekt?
      A szükséges minőségű urán vagy plutónium eléréséhez még át sem kell menniük ezeknek az anyagoknak Magyarországon (bár magyar projektként kerülhetnek Iránba), miként a szükséges technológia sem feltétlen kell rajtunk áthaladjon – de a MI projektünk lesz!
      Putyin amellett, hogy ezáltal kijátszhatja az ellenőrzéseket, még remekül ránk is kenheti az egészet (egy EU/NATO-tagállamra), mely az ENSZ-közgyűlést is bevonva csak tovább gáncsolhatja az érdemi ellenlépéseket.

      Amennyiben az USA (NATO), a “nyugati demokráciák”, legfőképp pedig Izrael nem szeretnék, hogy Irán atomfegyvert legyen képes beszerezni, előállítani, úgy racionálisan kalkulálhatóak olyan akciók, melyek ezen folyamat ellen – így tehát akár a magyar-iráni beruházás megbuktatása érdekében – indulnak. Többedjére is arra próbálok utalni, az iráni atomfegyverkezés előkészületeit (erről szónokol Netanjahu a korábban linkelt videón) nem kizárólag Iránban lehet befolyásolni. Ekkor jön képbe a MAGYAR projekt… Én leginkább ezért fogalmaztam meg az aggodalmaimat, mert biztatni szeretnék mindenkit: innen gondolja tovább a dolgot!

      Miként is lehetne gyorsan begáncsolni ezt a beruházást? Erre tessenek válaszolni!