Rákosi elvtárs nem haragszik Ürge-Vorsatz Diána elvtársnőre

1
Dr. Ürge-Vorsatz Diána, klimakutató

Ürge-Vorsatz Diána klímakutató, a CEU egyetem oktatója világéletében mindig a Fideszre szavazott. Férjezett, keresztény és konzervatív értékrendű, és most nagyon ki van bukva, mert az Orbán kormány megszünteti munkahelyét, a CEU-t. Ürge-Vorsatz Diána álmai odavannak, ő maga össze van törve.

Mindezt tőle tudjuk, mert ő maga tette közzé a Facebookon. A posztot azóta eltüntette, de az internet megőrizte.

Ürge-Vorsatz Diánát sokan kritizálták a bejegyzés miatt, mondván, az Fidesz eddigi összes jogtiprását és gazemberségét szó nélkül eltűrte, egyedül akkor tört össze, amikor az ő munkája került veszélybe.

A nyest.hu vigasztaló levelet küldött Ürge-Vorsatz Diánának. A levél nem csupán állásának elvesztésére, de az őt ért támadásokra is gyógyírként szolgálhat.

(Vagy nem.)

Kedves Ürge-Vorsatz Elvtársnő!

Sietek megnyugtatni: Rákosi elvtárs nem haragszik. Viszont Rákosi elvtárs csalódott. Hiába tüntette el az üzemi faliújságról villámgyorsan ideológiai tévedésektől hemzsegő meggondolatlan levelét, azt ellenségeink továbbra is terjesztik, kárt okozva ezzel pártunknak, kormányunknak, és az egész munkásosztály ügyének.

Pedig azt az elvtársnő sem tagadja, hogy a proletárdiktatúra építése eddig megvalósult álomnak tekinthető. Hát szép dolog nyíltan szembefordulni a Párt és elsősorban Rákosi elvtárs Sztálin elvtárs iránymutatásai alapján meghozott döntéseivel csak azért, mert az személyes egzisztenciánkat kérdőjelezi meg? Végül is nem tagadhatja, hogy az imperialisták pénzelik. Persze ez önmagában nem baj, nekik úgyis sok van, vegyük el tőlük, ami nekünk, a munkásosztálynak jár. Sztálin elvtárs is járt papi szemináriumba, természetesen kizárólag az egyház hatalmának megrendítése céljából. De azt is meg kell érteni, hogy időnként óhatatlanul személyes áldozatot kell hoznunk a munkásosztály ügyének, illetve Czinege elvtárs sertéshizlaldája és vadászháza bővítésének, illetve a stadionok építésének érdekében. Ilyenkor nem kicsinyeskedhetünk személyes érdekeink előtérbe tolásával, és nem számít az sem, hogy egyébként jó elvtársak voltunk.

Rákosi azért is csalódott, mert az elvtársnő még csak titkot sem csinál abból, hogy megpróbált a párttal szembefordítani más elvtársakat, ráadásul még a szemükre is hányja, hogy nem álltak ki az imperialisták intézményei mellett. Ön talán kiállt a Földrajzinév-bizottság tagjai mellett, amikor a Párt kitette őket állásukból? Felszólalt az egyetemi autonómia mellett, amikor a Párt Rákosi elvtárshoz hű kancellárokat nevezett ki az élükre? Mint hű internacionalista, felszólalt a más államokból elmenekült munkásokkal és parasztokkal való bánásmód ellen? Eszébe jutott, hogy azért lázítson, mert a cigány gyerekeket a Párt eleve külön osztályba zárja, nehogy esélyük legyen valaha leérettségizniük, hogy az olyan állásokról, mint az elvtársnőé, ne is beszéljünk? Kétségbe vonta Sarlós elvtárs döntéseit, amikor a hajléktalanokat eltávolította a közterületekről? Helytelenítette az elvtársnő, hogy a kishantosi minta-termelőszövetkezet földjeit felosszák az elvtársak közt hétvégi telkeknek?

Megkérdőjelezte, hogy szükség van a Kossuth tér, az Orczy tér, a Dagály strand vagy bármely más közterület fáinak kivágására? Tudósként tiltakozott Révai és Aczél elvtársak plágiumai ellen? Klímakutatóként felszólalt az ellen, hogy Népköztársaságunkban évek óta nem épülnek újabb szélerőművek, és Rákosi elvtárs a köztudottan gazdaságtalan és veszélyes szovjet atomerőművek építését szorgalmazza? Kifejezte rosszallását, amikor Rákosi elvtárs üdvözölte Trumpov elvtárs megválasztását, holott Trumpov elvtárs még az elvtársnő kutatási területének létét is tagadja? Az elvtársnő tisztában volt azzal, hogy ezek a kérdések a személyes boldogulását közvetlenül nem befolyásolják, így helytelen lenne ezekben a kérdésekben állást foglalnia, megrendítve ezzel népünk a Pártba vetett bizalmát. Akkor nem zavarta semmi az álmát, most miért kívánja mások álmát megzavarni?

Miért várja most, hogy mások a Párt ellen lázadjanak az elvtársnő kicsinyes problémái miatt? Hiszen az elvtársnő eddig is jóval többet vihetett haza imperialista gazdáitól, mint amennyiről az állami egyetemen dolgozó kartársai valaha is álmodhatnak. És az elvtársnő előtt még annyi a lehetőség. Ha kénytelen is lesz egyetemével együtt esetleg Pozsonyba vagy Kolozsvárra költözni, semmi baj: levélben továbbra is szavazhat Rákosi elvtársra. Ha az egyetem jóval távolabbra költözik, akkor sajnos ez a lehetőség már nem lesz adott, de számos az elvtársnőhöz hasonló, kommunista elkötelezettségű tudóshoz hasonlóan sajtónyilatkozatokban továbbra is kiállhat Rákosi elvtárs mellett, kívülről támogatva a proletárdiktatúrát.

Akkor sem kell elkeserednie, ha az egyetem megszűnik. Lehet, hogy kutatói karrierje ezzel véget ér, de biztos talál egy egyetemi oktatói állást valahol Wyomingban, Albertában vagy Új-Dél-Walesben, és nem kell Londonban mosogatnia. Ha pedig tovább szeretné álmodni hazája megvalósuló álmát, tudhatja, hogy Rákosi elvtárs senkit nem hagy az út szélén: várja a sikeres közmunkaprogram. Hiszen tudja, hogy havi negyvenhét ezer forintból is meg lehet élni – igaz, hét gyerekkel nehezebben, de hát ott vannak a remek családi adókedvezmények, és nem kell aggódni, Czottner elvtárs megvédi a rezsicsökkentést is. És még az sincs kizárva, hogy egy jó elvtársnő számára akad majd egy olasz kisváros, ahol égető szükség lesz egy konzulra.

Szeretném biztosítani az elvtársnőt, hogy a Párt és Rákosi elvtárs továbbra is számít Önre. Örülünk, hogy mindig a kommunistákra és Rákosi elvtársra szavazott, reméljük, hogy így tesz a jövőben is, és felülemelkedve kicsinyes személyes szempontjain, másokat is erre biztat. Kérem azonban, hogy ne tüntesse fel érdemeként, hogy gyermekeit kommunista iskolába járatja: ez elsősorban Rákosi elvtárs érdeme, elvégre ő intézte el, hogy másmilyen iskola ne is nagyon maradjon az országban.

Az olyan magasan kvalifikált, nemzetközi hírnévnek örvendő, de emellett a Párthoz és Rákosi elvtárshoz hű, ideológiailag elkötelezett értelmiségiek, mint az elvtársnő, a proletárdiktatúra fő támaszai. (Ne felejtsük, hogy a proletárdiktatúra nem diktatúra, mivel Rákosi elvtárs meg nem lövetett senki közé.) Az ő kitartásuk, a Pártba és Rákosi elvtársba vetett hitük nélkül semmiképpen nem folytathatjuk tovább a munkás-paraszt állam építését. Éppen ezért fontos, hogy az ügyért, az ideológiáért, Rákosi elvtársért ne csak állásunkat, hanem életünket is áldozzuk, ha úgy szükséges.

Végezetül engedje meg, hogy tolmácsoljam Ratkó Anna elvtársnő forró üdvözletét!

A továbbiakban is nyugodt álmokat kívánok!

Rajk László elvtárs, Belügyminiszter

Forrás: nyest.hu