Schilling Árpád a Le Monde-ban Orbánról

1

A Le Monde című francia újság felkérésére Schilling Árpád színházi rendező nemrég írt egy cikket a magyarországi helyzetről és Orbánról. A terjedelmi korlátok miatt lerövidített francia nyelvű szöveg az újság június 10-i nyomtatott kiadásában volt olvasható, a teljes terjedelmű cikket magyarul és angolul a Facebook oldalán tette közzé. Mi a magyar szöveget közöljük.

43 éves vagyok. Tele ötletekkel, tervekkel, energiával, de nem azzal foglalkozom, amivel szeretnék, hanem, amivel muszáj. A generációm idejének nagy része azzal megy el, hogy az Orbán Viktor által épített falakat próbáljuk lebontani, hogy megláthassuk végre azokat a problémákat, amelyeket nem eltakarni kellene az állami propagandával, hanem lehetővé tenni mindenki számára a hozzáféréseket. Magyarország jelenlegi miniszterelnöke 2010 óta kiépítette rendszerét, amelyben minden, ami független még, az kizárólag azért maradt független, mert kommunikációs szempontból jó, ha vannak ellenpéldák is. Az állam elfoglalása megtörtént. A legfontosabb közjogi funkciókat párttagok és rokonok töltik be, az állami beruházásokat, amelyeket zömében EU-s támogatásból finanszíroz a kormány, párttagok és rokonok nyerik el. Épp úgy, ahogy a föld, a szerencsejáték és a dohányárú koncesszión is az említett társadalmi csoport teljesített jól, a közmédia száz százalékban kormány média, a kereskedelmi és lokális média nagyobb része szintén Orbán személyes köreinek kezében van. Nincsen olyan területe a magyar államnak, ahol ne számítana az Orbán Viktorhoz fűződő viszony. Magyarország jelenleg Orbán Viktorról szól. Ő a főszereplő ebben a történetben, amelyet maga írt, rendezett és ad elő mindannyiunk okulására. Az önmaga alkotta állami felépítményt Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezte el, és illiberális demokráciaként határozta meg annak politikai rendszerét. Legfőbb hivatkozási pontjai olyan autoriter, erőszakos államvezetők, mint például Erdogan vagy Putyin.

Magyarországon terrorizmus vádjával 10 évre ítéltek egy szíriai származású embert, mert tiltakozott a magyar határon tavaly nyáron kialakult áldatlan állapotok ellen. A bírósági procedúra során alapvető bizonyítékokat nem vettek figyelembe. A magyar határ mentén olyan fegyveres alakulat működik, amely pár hét kiképzés után szabad kezet ad erőszakos hajlamú fiatalemberek számára, hogy a menekülteken éljék ki szadista hajlamaikat. A magyar társadalom a kormány évek óta zajló migráns ellenes kampánya hatására soha nem látott mértékben idegen ellenes. Miközben Magyarország lakosságának min. egyharmada tartós szegénységben él, kétszázezer gyermek számára elérhetetlen a megfelelő táplálkozás. Miközben Magyarországon bezáratnak egy amerikai illetőségű egyetemet, mert annak alapítója Soros György, akit zsidó származása miatt támad a köztelevízió. Miközben Magyarország évtizedekre titkosított szerződést kötött Oroszországgal egy atomerőmű létesítésére, a befektetett óriási összeg felhasználása követhetetlen, nemzetközi korrupciót hajt végre az ország.

Magyarország három legfontosabb közjogi méltósága (Köztársasági Elnök, Miniszterelnök és a Parlament Elnöke) ugyanabban a kollégiumi szobában laktak a rendszerváltás idején. Együtt építették föl politikai karrierjüket, soha nem is foglalkoztak mással, csakis kizárólag pártpolitikával. Felépítettek egy pártot, amelyet a választásra jogosultak egyharmada támogat megingathatatlanul. Politikai sikerük azonban elrettentő példa. Átalakították az alkotmányt, amelybe beírták Istent mint legfőbb orientációs pontot, de kivették azt a tételt, hogy az államnak kötelessége lakóhelyet biztosítania a rászorulóknak. Átalakították a választási törvényt, amellyel átrajzolták a választókerületeket aszerint, hogy minél kevesebb feltételezett baloldali szavazó kerüljön egy körzetbe, és bevezették a „győztes mindent visz elvet”. Ez utóbbinak köszönhetően Orbán Viktor pártja, a Fidesz 2014-ben már 45%-os eredménnyel is a parlamenti helyek 66%-át szerezte meg, és így biztosított magának kevesebb mint 50%-os támogatottsággal 2/3-os, vagyis „alkotmányozói” többséget. Orbán Viktor kedvenc falujába, ahol gyermekkorát töltötte stadiont építtetett. Egy ötezer fős stadiont oda, ahol ezren, ha élnek. A stadion többszörösébe került a Juventus új negyvenezres torinói stadionjának, a többletet a miniszterelnök vállalkozói köre nyúlta le. Orbán falusi barátja, aki évtizedekig egyszerű gázszerelőként kereste a kenyerét, pár év alatt Magyarország egyik leggazdagabb emberévé vált, egymás után nyeri el az állami beruházásokat, 30 különböző cége van, amelyek egyszerre foglalkoznak út, stadion és középület építéssel, külföldi és belföldi szállodák üzemeltetésével, lapkiadással, rádiók működtetésével, külföldi és belföldi focicsapatok fenntartásával, növénytermesztéssel, állattenyésztéssel, élelmiszerfeldolgozással és értékesítéssel. Pár év alatt ennek az embernek, Orbán Viktor strómanjának gyorsabban nőtt a vagyona, mint Mark Zuckenbergnek ugyanabban az időszakban, amelyre csak annyi volt a megjegyzése derék emberünknek: talán, mert én vagyok az okosabb. Orbán másik barátja úgy kapta meg a magyar kaszinók üzemeltetési jogát, hogy még több évre szóló adókedvezményt is kapott hozzá. Cserébe a hálás barát megvette Magyarország második legnagyobb kereskedelmi televízió csatornáját, pár kereskedelmi rádiót, újságot és internetes portált, amelyeket összekötve létrehozta Magyarország legerősebb, egy kézben lévő kereskedelmi médiahálózatát, amelyek reggeltől estig ontják magukból a bulvár szemetet és az álhíreket. A kormány legfőbb üzenetei meglehetősen egyszerűek, mégis hatékonyak. Ellenségeket kreálnak, majd a szavazói bázist az ellenség ellen hergelik. A kormány az elmúlt 7 évben harcot hirdetett Brüsszel, az EU, a migránsok, a civil szervezetek, Soros György, a külföldről támogatott ügynökök, a hajléktalan emberek, a munkanélküli segélyen élő szegények, a kormánnyal szemben kritikus értelmiség és független média ellen. A propaganda hatékony, az ország lakossága egyre bizalmatlanabb, agresszívebb minden kritikus vagy eltérő attitűddel szemben, az emberek egyre kevésbé hajlandóak az egyeztetésre, a vitára, a közös gondolkodásra. Miközben a kormánypárt üdvöskéi, az állami beruházásokon és hirdetéseken meggazdagodott, többségében vidéki, középkorú férfiak vagyona ugrásszerűen megnőtt az elmúlt években, úgy szakadt le a társadalom egyharmada a kilátástalan mélyszegénységbe. Miközben Orbán Magyarország függetlenségéről, a magyar gazdaság felpörgetéséről, a magyar vállalkozók és magyar emberek felemeléséről beszél, a legfőbb foglalkoztatók továbbra is külföldi vállalatok, hiszen a kormány által kitömött vállalkozók cseppet sem foglalkoznak a magyar gazdaság és a magyar munkaerő fejlesztésével, a nemzetközi vállalatok pedig továbbra is extrém alacsony adókat fizetnek. A munkanélküliséget Orbán közmunka-programmal szünteti meg, ami annyit tesz, hogy a piacképes szaktudással nem rendelkezők tömegeit önkormányzatok rabszolgáiként kezeli. Mindenféle segélyt és képzést megvonva ad viszonylagos megélhetést teljesen értelmetlen, haszontalan munkáért cserébe, amely kizárólag veszteséget termel az államnak. Mindez kizárólag a statisztikák meghekkelését célozza, hogy hírül adhassák a világnak, Magyarország rendíthetetlenül halad a teljes foglalkoztatás felé. A nők helyzete penetráns. Sem a parlamentben nem képviseltethetik magukat (10%), sem a munkaerőpiacon nem veszik komolyan őket. A magyar lakosság tíz százalékát kitevő cigányság politikai képviseletét is tudatosan manipulálja a kormány, mert minden támogatást egy velejéig korrupt roma politikusnak juttat, aki ezzel a támogatással építi ki saját hálózatát és némítja el az elégedetlenkedőket.

Ha ennyi kárt okoz ez a kormány, akkor miért nem lépnek fel ellene az emberek? Hol vannak az egymást követő tömegtüntetések, szakszervezeti sztrájkok, ellenzéki fellépések? A társadalom nagy része megtévesztett, egzisztenciáját félti vagy egyáltalán nem rendelkezik olyan eszközökkel, lehetőségekkel, hogy a hangját hallathassa. A szakszervezeteket a rendszerváltás óta több különböző kormány is korrumpálta: ma már semmi sem várható a szakszervezetektől. Az ellenzék úgy tűnik nem talál fogást a jelenlegi helyzeten. Bármennyire is szomorú, továbbra is a 2010-ben korrupcióba és hazugságba belebukott szocialisták a legesélyesebbek, élükön egy friss emberrel, Magyarország harmadik legnagyobb városának polgármesterével. A Magyar Szocialista Párt a gazdagok megadóztatásával és a jelenlegi kormány elszámoltatásával kampányol. Érdekes, hogy a Fidesz is valami hasonlót hangoztatott, amikor megsemmisítő csapást mért a szocialistákra. Röviden a Magyar Szocialista Párt erőtlen, hiteltelen, hosszú távú programmal nem rendelkezik, stratégiáját az utolsó pillanatban befutó protest szavazatokra építi. A Jobbik nevet viselő szélsőjobb középre húz, egyelőre a harmadik legerősebb párt, és külön érdekességük, hogy egy sor kérdésben pont ugyanazt képviselik, vagy legalább is hangoztatják, mint Orbán. És mindezek mögött kullognak az új generációs baloldali és liberális értelmiség pár százalékos törpe pártjai. A jelenlegi választási szisztéma, amelyről korábban írtam, a legerősebb párt felé kompenzál. Vagyis, aki nyer, nagyot nyer, aki veszít, nagyot veszít. Az ellenzéknek az volna az érdeke, hogy összefogjon, de erre képtelen. Túl nagy az elvi szakadék közöttük egy sor lényegi kérdésben. Ha meg kizárólag a politikai pragmatizmus vezetné őket, akkor nagyot buknának abban a pillanatban, amikor kormányt kellene alakítaniuk. Jelenleg még arra is képtelenek az ellenzéki pártok, hogy egy nekik kedvező arányos és igazságos választási törvény kierőszakolása érdekében összeálljanak és bojkottot hirdessenek a 2018-as választásokra. Ebben nagy valószínűséggel egzisztenciális megfontolások is szerepet játszanak: még mindig jobb ellenzéki pártnak lenni a Parlamentben nulla felelősséggel, mint kikerülni a munkaerőpiacra nulla hasznosítható szaktudással. Magyarországon egy megkésett rendszerváltás zajlik, amennyiben a rendszerváltás után szocializáltak lassan, mérhetetlenül lassan, de felfogják személyes felelősségüket, és beleállnak a politikai harcokba. Magyarországnak nem egy jó kormányra, hanem egy működő társadalomra volna szüksége, és ezért nem szabad elfelejteni, hogy a cél nem a választási győzelem, végső soron nem az uralkodás, hanem a nép jóléte. 27 évvel a történelmi rendszerváltás után a legfőbb kérdés még mindig, hogy akarunk-e demokráciát.

Hogy mivel kellene foglalkoznunk falbontás helyett? Például azzal, hogyan fejlesszük az oktatást, hogyan erősítsük a polgárok önállóságát, hogyan erősítsük a társadalmi kohéziót, a szolidaritást, hogyan ösztönözzük a tehetségeket, a fiatal vállalkozókat, hogyan biztosítsunk tisztességes és igazságos versenyt, hogyan adjunk kézzelfogható perspektívát a fiataloknak, hogyan segítsük elő az öngondoskodást, a családok összetartozását, a bátor és kritikus hazafiságot, a tájékozottságot, az Európai Unió iránti nem szolgai elköteleződést, hogyan vegyünk részt konstruktívan a globális vitákban, hogyan legyünk hasznos és kezdeményező partnerek a nemzetközi helyzetekben. Szeretném, ha a fenntarthatóság, a környezettudatosság, a megújuló energiaforrások, a nemzetközi szintű szolidaritás és hasonló alapértékek mentén folyna a politizálás.

Szeretnék előrébb tartani, de egyelőre Orbán falát bontó kétkezi munkás vagyok. Azzal telik el az életem legaktívabb időszaka, hogy harcolok a hazám szellemi leépülése, a totális megalkuvás, a társadalmat manipulatívan megosztó, álhíreket terjesztő, erőszakos, uszító, korrupt, tolvaj, irigy és nagyképű kormány ellen. Nem sajnálkozom, hiszen sokaknak még annyi öröm sem adódik, mint nekem, mert például háborús övezetből kell kimenteniük a családjukat. Nem panaszkodom, csak szeretném megvilágítani azok helyzetét, akik Magyarországon élnek és méltatlannak és károsnak tartják azokat a folyamatokat, amelyeket a jelenlegi magyar kormány és az általa lehetetlen helyzetbe hozott ellenzék állít elő. Nem egy politikai eszme ellen harcolok, hanem az eszmék káosza ellen.

43 éves vagyok. Attól tartok, amire eljutok addig, hogy végre építhessek és ne csak bontsak, addigra kifogy belőlem a szufla.







1 hozzászólás

  1. “43 éves vagyok. Attól tartok, amire eljutok addig, hogy végre építhessek és ne csak bontsak, addigra kifogy belőlem a szufla.”

    Ne epits doglott, buzolgo, retardalt orszagban baratom, nem palya. Ahol neked kell felepiteni az ertlmes civilizacio alapjait, az nem neked van, azt hagyd meg kreteneknek, hogy foldig romboljak vegre valasztott kepviseloik utjan.

    Ez a jotanacsom.