Szerénység, Botka elvtárs, szerénység

0

Immár nyíltan zajlik a megélhetési háború az Orbán kollaboránsainak dobott koncért. Orbán választási törvénye biztos kétharmadot garantál a Fidesznek, függetlenül attól, mi a népakarat. A fennmaradó egyharmad mandátumon és pénzen osztozhatnak a rendszer részévé vált kollaboráns pártok. A szavazás arról szól, közülük ki, mennyit kapjon. A Júdás-pénzen marakodnak.

Ezt az alpári hazaárulást is lehet sokféle stílusban előadni. Az alapkövetelmény, hogy azt kell hazudni, hogy Orbán demokratikus választáson leváltható. Ez már csak azért is hamis, mert Magyarországon 2010 óta nincsenek szabad, egyenlő, demokratikus és tisztességes választások. De azt a hamis látszatot kell nyújtani, mintha a választások tétje az ellenzéki pártoknak a kormányváltás lenne (az Orbán-rendszer megdöntéséről már nem is mernek beszélni), s mintha nem arról szólna az egész, hogy négyévente Orbán vizsgáztatja őket, hogy újabb négy évre melyik mekkora állami párttámogatást kapjon.

Ezt kellene mondani, nem parlamenti választásoknak kellene az egészet nevezni. Ezek a hazugságok azonban megkövetelik az álellenzéki kollaboránsoktól, hogy úgy tegyenek, mintha nem egymás ellen harcolnának, nem egymást kellene legyőzni a párttámogatásért, ami a választás tulajdonképpeni tétje számunkra. Ezért úgy kell egymást legyőzniük a pénzért, mintha nem egymás ellenfelei, hanem egymás szövetségesei lennének.

Természetesen ez nem így van. Viszont, akinek kevés esélye van egyedül bejutni az árulók közé a parlamentbe, hogy évente 100 milliós állami támogatást felmarkoljon, az mindennél jobban hirdeti az összefogás szükségességét, arra hivatkozva, hogy “Orbánt csak így lehet leváltani”. Ebből egy szó sem igaz, mert Orbánt sehogy nem lehet csaló választási törvény mellett leváltani, az viszont igaz, hogy ők az önálló megméretéssel kieshetnek a pikszisből. Ezért próbálják a közvélemény nyomásával rávenni a náluk nagyobbakat az “összefogás” valamilyen formájára, hogy azok hátán bejussanak a parlamentbe, és megkapják a pénzt.

Ezek egyike a DK is, amely önmaga elveihez képest a legnagyobb árulást követte el, mikor az Alkotmány, a Köztársaság, a megdöntött alkotmányos rend helyett a pénzt választotta, s ahelyett, hogy leköpné ezt a sok hazaáruló megélhetési gazembert, beállt közéjük, és úgy tesz, mintha ugyanolyan hülyék lennének, mint ezek, hogy nem tudják miről szól a cirkusz. De így járnak az árulók, most már odáig süllyednek, hogy elfelejtették, miért hagyták ott az MSZP-t egykor, és Gyurcsány gazsulál azért, hogy valahogy az MSZP bevigye őket oda, ahova soha nem is lett volna szabad bemenniük. Csakhát az az évi 100 millió meg a DK-s éhes szájak. Audi-kulcsok már szóba sem jönnek, itt a megélhetés a tét.

Ugyanakkor, ha komolyan vennénk az álellenzék hazugságait, hogy itt Orbán leváltása a tét, akkor Gyurcsány javaslata teljesen ésszerű lenne: külön listák, de közös egyéni jelölt, mert ha az ellenzéki egyéni jelöltek is egymástól veszik el a szavazatokat, akkor nemhogy Orbánt nem váltják le (erről eleve szó nincs), de még az Orbán által meghagyott pénzből is veszít mindenki, az árulásért kapott bevétel maximalizálása is veszélybe kerül.

A Momentum elnökének szíves közléséből tudjuk, hogy ha mindenhol állítanak önállóan egyéni jelöltet, akkor ezért a teljesítményért 750 millió forintot kapnak. Az MSZP-nek ezt kellene megosztania a többiekkel, de most már nincs akkora nyomás az “összefogás” miatt, hogy erről a pénzről önszántukból lemondjanak vagy közösködjenek olyan pártokkal, mint a DK, amely enélkül talán be sem jut a parlamentbe. Itt merő pénzügyi számításokról van szó, semmi egyébről.

Megjegyezhetjük, hogy a hamisság és a hazudozás olyan mértékben megfertőzte ezeket a pártokat, hogy Gyurcsány örömét fejezi ki a Momentum párttá alakulása kapcsán, s elfelejt bármit mondani azokról a minősíthetetlen gondolatokról, amelyeket ezek hirdetnek. Nem meri a ballib közhangulattal szemben megmondani az igazságot. Kizárt, hogy ne tudná, mit jelent, amit ezek mondanak. Annak viszont örülhet, hogy ők is korruptak lesznek, mennek a parlamentbe a százmilliókért, s nem töltik be a rendszer igazi ellenfeleinek szerepét kívül a rendszeren, amit ők is elhagytak.

Mindezen felvezetés után szeretnénk minősíteni Botka elvtárs reakcióját Gyurcsány közös egyéni jelöltekre vonatkozó javaslatára. Botka csak annyit mondott, hogy “az egyre több, liberális kispárt vitájába nem akarok beavatkozni”. Ahogy mi sem szeretnénk beavatkozni az MSZP szétszakadt két részének egymással való vitájába. Csupán annyit jegyeznénk meg Botka elvtársnak, hogy az ilyen kevély, nagyképű és lekezelő nyilatkozatok nem méltók olyan ember szájába, aki még ha csak formálisan is, Magyarország miniszterelnöke akarna lenni, méghozzá a legnagyobb demokratikus párt képviseletében.

Aki kevély, az megaláztatik. Aki alázatos, felmagasztaltatik. Nem jósolunk akkora politikai karriert sem Botka elvtársnak, mint egy teknősbékának a fort lauderdale-i derby-n. Ő nem egy nagypárt, nem is egy választási győzelemre esélyes párt miniszterelnök-jelöltje, ha ezt elfelejtette volna. Ő egy olyan párt listáját vezeti egy csaló választáson, ahol becsületes emberek sel sem indulnak, amely egykori kormányzópárt létére küzdötte le magát a Jobbik nevű szélsőjobboldali, náci párt szintjére. Ő csak egy hazaáruló kollaboráns párt listáját vezeti, hogy Orbán kitartottjaként pofázhassanak a levegőbe a parlamentbe.

Az a támogatottság, kedves Botka elvtárs, amely az MSZP mögött megmaradt, az nem a jelenlegi brancs támogatottságának, nem is Botka elvtárs ellenállhatatlan személyiségének, hanem az elmúlt hatvan év tőkéjének szól, amiből ez a bagázs csak veszített, mióta létezik. Ezért kisebb arc is elég lenne, még sok is, meg lehetne mondani szépen is, hogy: “kedves Feri, mi ugyanolyan éhenkórász, megélhetési politikai szélhámosok és hazaárulók vagyunk, mint Te. Kell a pénz. Már annyian vagyunk rá, hogy alig marad. Ha veletek is osztozunk, mi lesz a naplopóinkkal? Miből játsszák az eszüket, hogy ők nagy emberek? Nézd el, hogy nem tudunk benneteket bevinni a parlamentbe, próbálj pénzt szerezni máshol. Mi sem szeretünk dolgozni, Ti sem, embereinket nem tudjuk rávenni, hogy próbálkozzanak meg a munkával. Már elszoktak tőle. Ilyen az élet, nem jut mindenkinek. Sok sikert”!