Történelmi Barca-győzelem az edzőválság után

0
Neymar a mérkőzés hőse.

Barcelona edzőválságának kellős közepén ment Párizsba, és depressziós állapotban kaptak 4 gólt. Ekkora hátrányt még soha senki nem fordított meg a Bajnokok Ligájában, de amikor Luis Enrique bejelentette, hogy nyáron mindenképp távozik, s a Barcelonát a klub vezetése visszaállította az eredeti összeállítására Enrique használhatatlan játékosai helyett, már nem tűnt lehetetlennek a továbbjutás.

A háttérben létrejött egy kompromisszum: Enrique feleslegesen harcolt Messi és a csapat gerince ellen, az általa hozott játékosokkal nem tudta átvenni az irányítást az öltözőben. Ember még így nem játszott el lehetőséget, mint ő. A párizsi vereség után nyilvánvaló volt, hogy nem engedelmeskedik neki a csapat, nem fogadják el, ahogy szétverte a Barcelona kezdő csapatát, s szinte soha nem is játszatta. Enrique igazolásai szenvedtek a pályán, és egy fél világválogatott ült néha a kispadon.

A PSG elleni visszavágóra már azzal a tudattal ment ki a csapat, hogy a győzelem nem Luis Enrique-t menti meg, neki mindenképp mennie kell. Amitől félni kellett, hogy képes meccs közben olyan cseréket a pályára küldeni, amivel megpecsételi a csapat sorsát. Szerencsére Gomes-t csak nagyon a végére hozta be, és még Turan is fürgébb volt a szokásosnál. Már a bajnoki meccseken is lehet látni, hogy a megkötött kompromisszum az, hogy békén hagyja a csapatot, ők pedig edző nélkül is megnyerik a bajnokságot.

Amikor a Barcelona az első percekben gólt szerzett, és 2:0-ás vezetéssel ment el a félidőre, akkor már benne volt a sima továbbjutás lehetősége, mert egy félidő alatt kellett a Paris-t megverni 2:0-ra az egyenlítéshez. A gyors gól a második félidő elején növelte ezt az esélyt. Cavani gólja lehűtötte a reményeket, de nem adták fel.

Neymar fantasztikus szabadrúgás gólja, majd ahogy elvállalta és magabiztosan belőtte a 11-est, abban már benne volt a mindent eldöntő harmadik gól, mert az utolsó pillanatban odavarázsolta Sergio Roberto lábára a labdát, aki győnyőrűen beemelte. Neymar a meccs hőse, mivel csinált egy 11-est, rúgott két gólt és ő adta a mindent eldöntő gólpasszt az utolsó percben. Ezenkívül is jól játszott, de az összteljesítménye káprázatos.

Mindehhez tegyük hozzá, hogy a Barcelona nyögve nyert, ez a csapat még most sem azt játszotta, amire képes. De alázattal küzdöttek, kitartottak, és az egyéni képességek, az egyéni kvalitások eldöntötték a meccset. Ezek a fiúk zsenik, szakmájuk kiválóságai, akik az elmúlt egy évet azért szenvedték végig, mert a színvonalukat el nem érő edző presztizsből harcot indított ellenük a csapaton belül. Ettől a tehertől megszabadulva nyertek.

Ez a nap a futball ünnepe volt, nemcsak az eredmény miatt, hanem az alázat, a kitartás és a zsenialitás diadala. Rendkívül inspiráló mindenki számára, mert győzött a jó az öltözőben is, a pályán is, és ennél szebb vigaszt nem is kaphattak volna. Megerősíthette mindenkinek a jóba és az igazságba vetett hitét, a zsenik alázata és küzdése példa lehet mindenkinek a saját szakmájában.