Trump lepattintotta Orbánt

2

Orbán Viktor házhoz ment a pofonért. Miközben igyekszik észrevétlenül kihátrálni a CEU-ügyben, és azt a látszatot kelteni, hogy a magyar kormánynak tulajdonképpen nincs baja az egyetemmel, csupán arról van szó, hogy annak működését az amerikai és a magyar kormány megállapodása kell, hogy rögzítse.

Vagyis, fel akarta magát emelni néhány szinttel feljebb, hátha sikerül olyan tényezőnek látszani, akivel az amerikai kormány, és Donald Trump elnök is tárgyal. Erről azonban szó sincs, Orbánt elküldték, nem állnak szóba vele, sem a CEU-ról nem kérdezi a véleményét, sem semmi másról.

„Az amerikai külügyminisztérium nem tárgyal Orbánékkal, ehelyett azt szorgalmazza, hogy a magyar kormány függessze fel a módosított felsőoktatási törvény alkalmazását” – jelentette ki Mark Toner, a washingtoni külügyminisztérium szóvivője. A tárca honlapján olvasható, hogy az amerikai kormányzatot nagyon aggasztja a törvény. A szóvivő elmondta, hogy a külügyminisztérium álláspontja szerint a jogszabály veszélyezteti, hogy a Közép-európai Egyetem (CEU) folytathassa tevékenységét.

– Azt szorgalmazzuk, hogy a magyar kormány függessze fel a törvény alkalmazását. Felülvizsgálatot akarunk és vitát, hogy minden aggodalmat rendezni lehessen az egyetemmel magával, és a többi érintett intézménnyel folytatott párbeszéden keresztül – mondta Toner.

Palkovics László oktatási államtitkár, akit magyarázkodni küldtek Brüsszelbe, azt mondta: a magyar kormánynak nem célja a CEU bezárása, aminek nem is lenne indoka, a felsőoktatási törvény célja mindössze annyi, hogy megoldást lehessen találni bizonyos ügyekre.

Hogy milyen ügyekre keres megoldást Palkovics és a magyar kormány, azt nem részletezte az államtitkár. Lehet, ő maga sem tudja, mert ezt nem mondták meg neki.

Nincs kizárva, hogy tényleg nem is a bezárás volt a cél, hanem, hogy Orbánt fontosabbnak mutathassák, mint amilyen valójában. Ez azonban láthatólag nem sikerült, a terv visszafelé sült el, s a magyar kormánynak most azon kell dolgoznia, hogy tud ebből a nemzetközileg és Magyarországon is botrányossá váló ügyből minél kevesebb veszteséggel kihátrálni.

A Fidesz-hívőknek, akik mintegy másfél millióan lehetnek, ezt nem lesz nehéz elmagyarázni, hiszen a kormányhoz közeli lakájmédia gátlás nélkül ontja a hazugságokat. Ők bármit elhisznek, amit a vezérük mond, még akkor is, ha egy héttel korábban ennek az ellenkezőjét állította.

De a többiek, akik veszik maguknak a fáradságot, hogy független forrásokból is tájékozódjanak, nem veszik már be Orbán és társai meséit. Tudják, hogy a kormány hazudik, ezért egyre többen és egyre dühösebben vonulnak az utcára. A kormány egyetlen esélye, hogy nyárig kihúzza valahogy – akkor mindenki elmegy nyaralni. Ősszel pedig majd csak lesz valahogy.

2 HOZZÁSZÓLÁSOK

  1. Kérem, ne vegyék aljas “trollkodásnak”, de szeretném egy másik szempontra is felhívni a figyelmet a CEU körüli botrány fejleményei kapcsán, különösen annak USA-beli fogadtatására.

    Már a tavalyi elnökválasztási kampány üzemszerű “trumpozása/clintonozása” közepette jeleztem (vissza lehet keresni), hogy egy republikánus elnöktől (főleg egy elszabaduló hajóágyútól) még kevesebb tapintatot várhatunk, mint a felénk végtelen türelemmel kommunikáló demokrata Obama kormányzattól. Goodfriend – aki szerintem egy zseniális diplomata, és az Orbán-kormány a színfalak mögött remegve várta a távozását – sokkal empatikusabb és kezelhetőbb hozzáállást tanúsított, szemben a jelenlegi, csípőből visszatüzelő adminisztrációval.

    Mindezeket csak azért jegyzem meg, mert ezekkel is kívánom még inkább kontrasztba vonni a körülmények változását, miközben az Orbán kormány egyre kockázatosabb és felelőtlen szerencsejátékba hajszolja magát, folytonosan emelve a tétet.

    Kérem, emlékezzenek vissza, az USA kampányának mennyire fontos elemei voltak (Obama bírálatának egyik oszlopát képezte) Trump őrjöngő szólamai Iránnal kapcsolatban. Ezt támogatták leginkább Izrael illetve a vele szimpatizáló szavazói (Netanjahu “vörös vonala”), ez a kérdés képezi a világpolitikai folyamatok egyik megkerülhetetlen szempontját, nem kizárólag az USA, de a szövetségesei (NATO), úgy általában is a “nyugati demokráciák” valamint a nemzetközi szervezetek (ENSZ) tekintetében is.

    Ebben a légkörben fogant meg (a paksi bővítéshez hasonló gyorsasággal) a rezsim újabb forradalmi projektje: iráni “zseberőművek” – s ennek kapcsán hadd hívjam fel a figyelmet valamire, aminek érdemes lenne alaposabban is utánajárni (bár kétlem, hogy újat mondanék). Nyilván ennek az egyértelműen moszkvai “sugalmazásra” futó projektnek az égvilágon semmi köze sem lesz Irán megfelelően dúsított uránnal (vagy egyéb radioaktív anyagokkal) történő leplezett ellátásához, illetve a szükséges technológia fejlesztéséhez (annak fegyverkezési programjának sikere érdekében). [Mindez persze irónia.]
    Putyin meg majd jogosan mutogathat: EU/NATO-tagállam látta el a szükséges anyagokkal Iránt. Bizonyára sokan “hálásak” lesznek érte… Gondoljunk bele, mi történhet, amennyiben kiderülne, hogy az iráni atomfegyverkezés sikerében a fő támogató oroszok épp a mi beruházásaink mögé álcázva érhettek el visszafordíthatatlan sikereket. Mit fog akkor ehhez szólni mondjuk Izrael (MOSZAD), az USA (CIA), az EU vagy épp az angolok (MI6-SAS) és így tovább…? Szóval biztosan jó poén lesz .. ja, mégsem!

    Visszatérve a hivatalban lévő USA-kormányzathoz mostanra világossá vált: Trump nem szarozik. Erről szólnak a mind autokratiksabb, egyben viszont mind keményebb lépései is. Gondoljanak csak vissza az elmúlt időszak történéseire – ráadásul ez az önimádó twittercézár még csak most kezd igazán ráérezni a hatalom ízére, s egyben most körvonalazódik számára, mely területeken van kisebb (otthoni belpolitika) és mely területeken több (háborúk, konfliktusok) esélye. Értelem szerűen várható, hogy arra fog elmozdulni, amerre kevesebb ellenállást tapasztal. Tehát hajlamos lesz háborúskodni.

    S ebben a légkörben, egy ilyen mentalitással szemben (akiről már jó ideje kiderült, hogy nagyban tojik Orbán megszokott nyalakodására), a nyugatias, fejlett demokráciák, közösségek ellenében is a magyar kormány (MAGYARORSZÁG NEVÉBEN) nekiáll támogatni az iráni atomfegyverkezést (fedezve annak orosz közreműködését).

    Nem tartozik közvetlenül ide, de azért csak fel kellene tűnnie a szakértői közönségnek, hogy a legutóbbi időszak csörtéi már egy újabb parti elemeiként (“a nagy sakktáblán”) értékelendőek, s ekként Putyin lépése Irán “felturbózásával” (vagyis a sikeresen megakasztott atomprogramjának felgyorsításával) értékelhető egy újabb bástya felhelyezéseként a táblán. Nyilván a játszmapartnertől is várhatóak megfelelő ellenlépések. Ennek során természetes következményként kalkulálható az újabb szereplők támadása is. Vagyis mostanra magunkat jelöltük ki, kínáltuk fel egy számunkra nyilvánvalóan esélytelen, haszonnal sem kecsegetető, ellenben akár tragikus kimenetelt is prognosztizáló küzdelemre.

    Biztosan ezt szeretnénk?