Trump széttrollkodja a G7-csúcsot – Orbán Putyinnak jelent

2

Trump vitathatatlanul Putyin malmára hajtja a vizet a G7-ek között és a NATO-ban megvalósuló együttműködés szétverésével. Orbán pedg telefonon jelent az orosz elnöknek.

Az amerikai elnök teljes konfrontációba ment át a nyugati szövetségeseivel szemben és – a terrorizmus elleni harc kivételével – minden területen megakadályozza, hogy a világ 7 legfontosabb ipari országa közös álláspontot alakíthasson ki a G7-es olaszországi csúcstalálkozóján. Megfigyelők máris arról beszélnek, hogy soha ilyen súlyos ellentétek még nem osztották meg a G7-eket, mint amilyeneket az amerikai elnöknek sikerült provokálnia. Trump valójában blokkolja a találkozó munkáját és kérdésessé teszi az összejövetel értelmét.

A leglátványosabban Berlinre támadt, és „rossznak, nagyon rossznak” nevezte, hogy Németország jelentős kereskedelmi többletet mutat fel az Egyesült Államokkal szemben. Bírálta a német autók amerikai dömpingjét. Angela Merkel „valótlannak” nevezte az elnök állításait, elismerve, hogy több terméket adnak el a németek, mint amennyit vásárolnak az USA-ban, de ugyancsak nagyobb az ott megvalósított közvetlen német beruházások értéke, mint az amerikai befektetéseké Németországban, amit – szerinte – figyelembe kellene venni.

Trump és szakértői úgy általában maga a szabad kereskedelem elve ellen is frontális támadást intéztek. Egyelőre nem tudni, hogy a csúcs résztvevői a kétnapos tanácskozás után el tudják-e fogadni azt a közös nyilatkozattervezetet, amely a szabad és korlátok nélküli kereskedelem mellett készült állást foglalni, mivel az amerikai delegáció nem ért egyet a szabad és a korlátok nélküli szavak definíciójával és helyettük inkább a fair szót részesítenék előnybe, amit viszont a többiek nem tudnak értelmezni.

Trump egyébként nem kímélte a házigazda olaszokat sem. Az általuk előkészített határozattervezetet is megfúrta. Róma a bevándorlással kapcsolatban fogalmazta meg a 7-ek álláspontját, amely szerint a bevándorlás pozitív vonatkozásaira és a benne rejlő lehetőségekre kell koncentrálni. Az USA nyomásra azonban a végső változatba bekerült, hogy „a tanácskozás résztvevői megerősítik a független államok jogát, hogy a saját határaikat ellenőrizhessék és határozott korlátokat állíthassanak a bevándorlás elé.”

Nem jobb a helyzet a klímaváltozás témakörében sem, ahol a résztvevők – az USA kivételével – letennék a garast a melegházhatást kifejtő gázok kibocsátásának csökkentése mellett. Trump és tanácsadói szerint ez sértené az Egyesült Államok gazdasági érdekeit, a gazdasági növekedés ellen hatna. „A gazdasági növekedés minden akadályát fel kell számolni”- hangoztatják az amerikaiak és maga Trump kijelentette, fontolgatja az Egyesült Államok kilépését a korábban Washington által is aláírt klímamegállapodásból. Trumppal szemben egy emberként érvel Kanada, Németország, Japán, Nagy-Britannia, Olaszország és Franciaország. Valamennyien az USA kilépésének fatális következményeire hívják fel az amerikai elnök figyelmét.

Az odahaza minden területen sarokba szorított és az oroszországi kapcsolatai miatt a bírálatok kereszttüzében álló elnök – úgy látszik – külföldön igyekszik kompenzálni. Ennek fatális következményei lehetnek a világgazdaságra és a világkereskedelemre, de a NATO működésére is. Valóra válni látszik az a prófécia, hogy Donald Trump politikája valójában Oroszország érdekeit szolgálja. Mi mást, hiszen Putyin legmerészebb álmai valósulnak meg akkor, amikor az amerikai elnök szétveri a világ biztonsága és a világgazdaság működése szempontjából meghatározó jelentőségű ipari országok együttműködését.

Talán nem megyünk túl messzire, ha élünk a gyanúperrel, hogy Orbán Viktor pénteki váratlan telefonbeszélgetésének Putyin orosz elnökkel nem csak a magyar-orosz gazdasági kapcsolatok, Paks II. volt a témája – ahogyan az arról kiadott szűk szavú közlemény állítja -, hanem sokkal inkább arról lehet szó, hogy Putyin első kézből kívánt tájékozódni a NATO-csúcson történtekről. Putyin és Orbán érdekei ugyanis teljesen egybeesnek és kapcsolatuk egyre szorosabbá válik. Mindkettejüknek nagy szüksége van egy gyenge nyugati szövetségi rendszerre, folyamatosan válságban lévő és tehetetlen Európai Unióra a saját elképzeléseik megvalósításához.

És, hogy mind a ketten tesznek is ezért a maguk lehetőségeinek keretei között, arra jó bizonyíték Orbán Brüsszel-ellenes szabadságharca és plakátháborúja, ugyanúgy, ahogy Putyin beavatkozási próbálkozásai az amerikai elnökválasztásba, továbbá az európai politikai folyamatokba a szélsőjobboldali, nacionalista erők anyagi támogatásával és álhírek terjesztésével. Az csak hab a tortán, hogy az Egyesült Államok közvéleménye minden nap azzal kel és azzal fekszik, hogy újabb és újabb tények erősítik meg – ami már korábban és beszédtéma volt –, hogy az orosz titkosszolgálatok beépültek az amerikai politikai rendszerbe és ebben a jelenlegi elnök is érintett lehet.

Donald Trump első külföldi útjának európai hozadéka tehát egészen fatális a kontinensre és az egész világra. Európának mihamarabb meg kell oldania saját problémáit, hogy figyelmét a világgazdaság és a világpolitika nagy kérdéseire tudja fókuszálni, mert – a Trump vezetésével kialakulni látszó elborzasztóan dilettáns, rövidlátó és önző amerikai politika miatt – új problémák születnek, amelyek megoldásához Európa növekvő szerepvállalására lesz szükség. Magyarországnak ebben a helyzetben az lenne az érdeke, hogy mindent elkövessen az EU-t foglalkoztató problémák megoldása érdekében, az EU stabilizálásáért, de helyette az ország külpolitikája az Orbán Viktor újraválasztására és hatalma megerősítésére irányuló törekvésnek van alárendelve.

Ha a dolgok így folytatódnak a magyarországi „sorosozó”, vagyis zsidózó kampány újabb szelet kaphat a vitorlájába, ugyanis a magyar származású világhíres befektetési guru, Soros György, aki Trump egyik legnagyobb ellenségének számít, erős pozíciókat épített ki a tőzsdéken Trumppal szemben, Trump bukására spekulálva. Ezzel kezdteben nem volt sikeres, éppen ellenkezőleg. A Trump ellen elfoglalt pozícióival Soros – a nagy intézményes befektetők által közzétett negyedéves jelentések szerint – már eddig egymilliárd dollárt veszített azon, hogy a tőzsdék pozitívan árazták be az új elnököt. De ez volt a kezdet.

Mivel a pozícióit egyelőre tartja, nem kizárt, hogy a végén mégiscsak nyer, és ismét attól lesz hangos Budapest, hogy Soros megfúrta Trumpot, amin ráadásul milliárdokat keresett. A jelenlegi amerikai belpolitikai helyzetből és a világgazdasági folyamatokból arra lehet következtetni, hogy Sorosnak van esélye, hogy a ma 25 milliárdra becsült vagyonát Trump „segítségével” tovább növelje. Aztán lehet fanyalogni, hogy a Trump politikája következtében kialakult gazdasági nehézségeken valakik, a tudjátok kik pénzt keresek, vagyis: megint “a zsidók” jártak jól.

Zsebesi Zsolt





2 HOZZÁSZÓLÁSOK

  1. Hosszu tavon ugyis Soros fog nyerni, mar az optimizmus is kiveszett Trump mogul, az elveszett egynilliard temporalis, tobbszorose jon vissza hamarosan, ha vegre lesittelik a faradt bohocot. Ha meg nem, akkor johet az anarchia, ahol csak az szamit, hogy, kudj magad ele vagy 100-at, mielott kicsinalnak. #elet

  2. Tisztelt Zsebesi Zsolt!

    Kösz a beszámolót és elemzést, az utóbbi időben többször olvastam a cikkeit, melyek megfelelően nyitott és tájékozott, egyúttal értelmes és racionálisan gondolkodni képes újságíróra vallanak – a jelen írása szintén ezt tükrözi.

    Részben a megemlített NATO-csúcson történtekre is szeretnék reagálni a következőkben. Trump szereplése is a globalizáció része, melynek menete érzékelhetően drasztikusabb fordulatba hajlik a megválasztását követően. Már a tavalyi elnökválasztási kampány üzemszerű “trumpozása/clintonozása” közepette jeleztem (vissza lehet keresni), bármelyikük is váljon az Amerikai Egyesült Államok elnökévé (Trump vagy Clinton), attól még a globalizáció haladni fog tovább, csupán a módja (békés-viharos, diplomatikus-háborús, kiegyensúlyozottabb-hektikus, stb…) dőlt el a tavaly novemberi választással. (Ezért is ismételgettem rendszeresen: nekünk a legfontosabb teendőnk NEM a szurkolás lett volna, hanem az elkötelezett előkészületek megtétele egy eredményes, számunkra is elfogadható globalizáció előkészítésére, s egyúttal – bármily groteszknek tűnjön – felkészülés a számba vehető, viharosabb fordulatokra is.)

    A korábbi, diplomatikus megközelítésből operáló demokrata elnökkel szemben egy republikánus elnöktől (főleg egy elszabaduló hajóágyútól) még kevesebb tapintatot várhatunk, mint a felénk végtelen türelemmel kommunikáló demokrata Obama kormányzattól. Valószínűleg Trump lenne az ideálisabb jelöltje a világban zajló globális átrendeződés “megsiettetésének”, kérlelhetetlenebb mederbe terelésének?
    Trump szerepe ugyanis sokban hasonlítható például Napóleonéhoz, hiszen a korzikai tábornok is önkényesen, saját beteges vágyai meglovaglására akarta felhasználni a francia forradalom eredményeit – sikertelenül -, s végül a francia forradalom vívmányai épp az ő hátán is terjedhettek nagyobb léptékkel szerte a világban. Szerintem valami hasonló eszközként érdemes determinálni Trumpot is, ennek mentén érdemes értelmezni az őt övező híreket, fejleményeket, terveket. (Egyébként Trump “nacionalizmusként hirdetett” álcája is épp az előbbiek félreértésére apellált. Éppen ezért igyekeztem utalni arra a hozzászólásaimban: Trump a harciasabb verziója a globalizációnak.)

    Másrészt azon is el kellene gondolkodni (s szerintem akarva-akaratlanul az USA elnöke is ebbe az irányba indult el), hogy a NATO létrejötte és működése alapvetően egy fő program köré épült, ez pedig a Szovjetunió és a szovjet tömb elleni katonai-védelmi szövetség építése a hidegháború során. Viszont mára megszűnt mind a Szovjetunió, mind “Varsói Szerződés” is, tehát ebben a tekintetben is okafogyottá válik ez a szervezet.

    Továbbá: amennyiben egy tényleges globalizációt veszünk kitűzött célként, rögtön adódik a kérdés: akkor kik ellen is védekeznénk, kik ellen küzdenénk? Hiszen a globalizáció leglényegesebb oka és célja az emberiség egységes közösségbe szervezése. Innentől pedig elvileg a szakadárok, a terrorizmus, a bűnözés elleni küzdelem őrizheti meg egyedüli jelentőségét. Erre viszont a NATO már láthatólag nem alkalmas. Ehhez az egész földi struktúrának kell újjászerveződnie.

    Tehát Trump a fellépéseivel, konzekvensen szembefordulva a szólamaival, épp az eddigi struktúrákat bontja le módszeresen. Egy lényeges kérdés rögtön adódik: de vajon mit épít helyettük?