Mit tekintek én bukásnak? 1989-90-ben az ország ölébe hullott a szuverénitás. Ezzel csatlakozhatott volna a fejlett világ fő áramához, a main stream-hez, az euro-atlanti kultúrához, a liberális jogállamok, a parlamentáris demokráciák családjához. De a magyarság ezt a sanszot megbocsáthatatlan módon elpackázta: egy sci-fibe illő szaltó mortáléval visszaugrott az időben, és a Horthy korszaknál kötött ki. Hogy ma Orbán Viktor, Vona...
Fáradtság jeleit mutatja a Vezér, ami az álmoskönyvek szerint nem sok jóval kecsegtet. Egy Vezér sok mindent megtehet, csak nem fáradhat bele a vezérkedésbe. Ezt csak demokratikus vezető teheti meg, mert attól még minden normálisan működhet. A vezérelvű rendszerekben azonban minden a Vezér kezében összpontosul. Ha ő fárad és unja a dicsőséget, a helyére csak más vezérek nyomulhatnak be...
Nincs már MNK, a Magyar Népköztársaság után a Magyar Köztársaság is kimúlt, Magyarország pedig a sokadik névváltoztatás ellenére is ugyanolyan szar hely, mint a Széll Kálmán tér azt követően, hogy Moszkva térből vissza- és átváltozott. Ezen a szemétdombon sohasem fognak őzek legelni, legfeljebb egyre intelligensebb és intelligensebb patkányok rágják majd az egyre táplálóbb és bőségesebb hulladékunkat. Hacsak nem leszünk...