Az orbáni propagandagyár tegnap este még nem sejtette, hogy Orbán Viktor ma leteszi a fegyvert az amerikai nagykövet lábai elé, és bejelenti, hogy kilép az amerikaiak által szankcionált orosz kémbankból. Elhitte, hogy „nincs az a szövetségesi, diplomáciai, akár baráti nyomás, aminek Magyarország ne állna ellen”, pedig ismerhetnék már saját képmutaó, kétkulacsos pávatáncosukat, aki úgy tiltakozik az uniós szankciók ellen, hogy mindet megszavazza. Ezért belefutottak a bummfába a „Köszönjük, nagykövet úr! Nem fogjuk elfelejteni” címmel névtelenül írt kioktatásukkal.
Ebben az amerikai nagykövetség által támogatott plakátkampányról egyebek mellett azt írták, hogy „egy 1956-os fotót felhasználva politikai gúnyt űzni egy nép szenvedéséből és halottaiból”, s ez a nép nem az ukrán, hanem a magyar nép lenne. Először is, az 1956-os magyar nép akkori szenvedése meg sem közelíti az ukrán nép jelenlegi szenvedéseit, amit ugyanazoktól az oroszoktól szenved el, akiknek ma Orbán a szövetségese. Másrészt, Orbánnak az oroszok melletti kiállása Ukrajnával szemben az, ami politikai gúnyt űz az 1956-os magyarok szenvedéséből és halottaiból.
Az Orbán-rezsim hivatalos álláspontját képviselő írás Amerikát teszi felelőssé az 1956-os magyar szabadságharc bukása miatt. Azt kifogásolja, hogy Amerika nem segítette akkor a szabadságharcos magyar népet. Ez teljes mértékben logikátlan az Orbán-rendszer mai politikája és retorikája fényében, mivel Magyarország kormánya ma „háborúpártinak” nevezi az Ukrajnát segítő Amerikát. Amit hiányol 1956-ban, azt utasítja el 2023-ban. 1956-ban a magyarok az oroszok ellen voltak, 2023-ban pedig a magyar kormány a oroszok mellett áll, az ukrán „56-osokkal” szemben.
Az amerikai nagykövetség plakátja a béke feltételének a megszálló orosz hadsereg kivonulását tartja, ami az 1956-os magyarok követelése is volt. A jelenlegi magyar kormány az 1956-os magyarok követeléseit tagadja meg, amikor azért hibáztatja az amerikai nagykövetséget, mert az ukrán szabadságharcosok pártján áll. A központilag megrendelt propagandacikk azzal is vádolja az Egyesült Államokat, hogy a harmadik világháború veszélyétől tartva, 1956-ban az amerikai hadsereg nem vonult be Magyarországra, most pedig nem számít a világháborús veszély.
Önmagában is az 56-os forradalom és szabadságharc megtagadása az ukránoknak nyújtandó segítség elutasítása. Amit 56-os szerepe miatt az amerikaiak szemére hánynak, ők azt teszik az ukrán szabadságharcosokkal szemben. De a tények meghamisítása, hogy Amerika ma a világháborút kockáztatja, mert ugyanúgy nem vonult be Ukrajnába, mint 1956-ban. Olyan rövid idő alatt, amilyen rövid idő alatt az 56-os magyar ellenállók kapituláltak, Ukrajnának sem tudtak (volna) adni sem pénzügyi, sem katonai támogatást. Ezért ez a párhuzam hamis és hazug.
A cikk legfelháborítóbb része, amikor az 1956-os magyar menekültek amerikai befogadásáról írnak. Azt állítva, hogy Amerika azt csupán az oroszok elleni propaganda céljaira használta fel. Ezzel is az oroszokat védik, méghozzá az 56-os magyarokkal szemben, de ez az állítás ezen kívül is aljas, mert Amerika nagy tisztelettel és tárt karokkal fogadta az 56-os magyar menekülteket. Mintegy 40 ezer embert, akikről gondoskodtak, lakást adtak nekik, ingyen tanulhattak, akik közül nagyon sokan sikeres karriert futottak be, sokkal sikeresebbet, mintha Magyarországon maradtak volna.
Az amerikaiak önzetlen segítségnyújtását becsmérelni, csak azért, mert most ők az 56-os magyarok ellenségei, vagyis az oroszok mellett állnak, a legszennyesebb és legalávalóbb gazemberség.
