Li Ko-csiang kínai és Orbán Viktor magyar miniszterelnök az I. kerületi Alabárdos Étteremben, ahol a magyar kormányfő kötetlen vacsorán látja vendégül a magas rangú vendéget 2017. november 26-án Fotó: Szecsődi Balázs / MTI

Mint ahogy arról már értesülhettünk, egyedül Magyarország nem írta alá az uniós országok közül a kínai új Selyemút elleni tiltakozást. Az Index szúrta ki, hogy az európai uniós országok pekingi nagykövetei egy közös jelentésben tiltakoztak Kína fő külpolitikai-gazdasági projektje ellen, az “Egy övezet, egy út” (korábban Új Selyemút) néven ismert, egyelőre elég képlékeny, hivatalosan Kína és Európa, illetve Kína és a Közel-Kelet és Afrika gazdasági összekötését hirdető stratégiának. A projekt mögöttes célja a “teljes afro-eurázsiai térség gazdaságának átállítása úgy, hogy Kína váljon mindezek központjává”.

A projekt egyébként az elemzők szerint nem csak átláthatatlan, de ellent is mond az EU kereskedelmi elveinek és érdekeinek. A Handelsblatt német üzleti lap megszerzett jelentése szerint a tervet az EU 28 tagországa közül 27 pekingi nagykövete aláírta, kivéve egyet, a magyar nagykövetet, aki egyedüliként nem csatlakozott a Kínát elítélő dokumentumhoz. Az EU figyelmeztetni kívánta Kínát, hogy tartsa be az emberi jogokat, és azt a nemzetközi világrendet, amiben minden szereplő egyenlő. Az EU továbbá meg akarta azt is tiltani a tagállamainak, hogy a Kínával kötött szerződéseikbe belekerüljenek a kínai világrend kiépítéséről szóló terminusok. S mivel a magyar kormány egyetlenként az EU összes tagállama közül nem értett ezzel egyet, és vétóval fenyegetett, emiatt csak a tagállamok pekingi nagykövetei írták alá a dokumentumot, a magyar nagykövet kivételével. Ezzel viszont sokkal alacsonyabb szintűvé vált a tiltakozás.

A 444.hu cikke szerint az egész EU-s kezdeményezés lényege az volt, hogy megüzenjék Kínának, hogy az nem csicskáztathatja az európai országokat. Az EU külügyi szolgálata február végén már arra figyelmeztette az európai tagállamokat, hogy mostanában Kína, amikor szerződéseket köt más országokkal, a megállapodások szövegezésébe olyan fordulatokat illeszt, amelyek Kína hatalmi- és politikai fölényének elismertetéséről szólnak. Néhány példa: “community of common destiny” és “community of shared future for mankind“. Ezek magyarul a 444.hu szerint úgy hangoznak, hogy “a közös végzet közössége” illetve “az emberiség közös jövőjének közössége“. A “közös jövő” kifejezés, kínai eredetije a kínai elnök manifesztójának, a Hszi Csing-ping Gondolatok című művének az egyik szlogenje, amit nemrégiben beemeltek a kínai alkotmányba is, amikor Hszi Csing-ping elnök jogot kapott arra, hogy akár élete végéig is Kína elnöke maradhasson. A szlogen nemzetközi szerződésekbe emelése kínai szempontból nem más, mint a Gondolatok külpolitikai doktrínájának elismertetése a másik féllel, aki Kínával üzletel.

A fenti két problémás kínai kifejezésben egyébként megtalálható a “közösség” szó, amit az eredeti kínai változatokban ugyanaz a karakter jelöl, mint amit kínaiul az EU-ra használnak. Ez az európai diplomaták szerint egyértelműen kifejezi azt a kínai igényt, hogy a Kínához tartozást hasonlóan szoros szövetségként ismertessék el a szerződő felekkel, mint az EU-tagságot. A közös sorsra vagy végzetre utaló kínai kifejezés eredeti jelentésében pedig egyértelműen egy visszafordíthatatlan, elkerülhetetlen folyamatra utal, ami azt jelenti, hogy “elkerülhetetlen, hogy a világ Kína vezetésével épülő szövetségben egyesüljön”.

Kína egy olyan világrend felépítésére törekszik, amiben a nyugati, liberális, jogállamiságon alapuló rend megbontását is megcélozzák, hogy helyette egy “kínai karakterű”, vagyis inkább autokrata kormányzási stílus honosodhasson meg. Igyekeznek is kihasználni a populista erőket, mint Trump, Erdogan és Orbán Viktor győzelme, mivel ezeken keresztül is  a saját modelljüket akarják terjeszteni.

Az EU külügyi szolgálata két megoldást is javasolt a problémára, az egyik, ha a tagállamok szerződnének valamilyen ügyben Kínával, akkor utasítsák el ezeket a terminusokat, mivel az ENSZ alapokmánya egyébként is az irányadó a nemzetközi együttműködéseket illetően, és nincs szükség helyette másra.

Ha azonban Kína továbbra sem enged, akkor a második megoldási javaslat szerint a “sorsközösségről” meg “közös jövőről” szóló kifejezésekhez további kitételeket kell illeszteni, ami egyértelművé teszi, hogy a szöveg a fenntartható környezetbarát fejlődésről vagy a világbékéről szól. Ám az ez irányú EU-s határozat, pont Magyarország miatt hiúsult meg. Noha az EU tagországok közös fellépését Kínával szemben minden egyes tagország, még Lengyelország is fontosnak vélte.

Magyarországról már eddig is lehetett tudni, hogy nem riad vissza, ha arról van szó, hogy Kína érdekeit képviselje Brüsszelben. Orbán már többször is kijelentette, többek között a tavalyi pekingi látogatása alkalmával is, hogy számára a kínai világrend szimpatikusabb a nyugatinál. Orbán szerint a globalizáció régi modellje véget ért, a Kelet felzárkózott a Nyugat mellé, és a világ egy tekintélyes részének elege lett abból, hogy fejlett országok kioktatják például emberi jogokból, piacgazdaságból.

Mindeközben az EU-s tagországok összessége, Magyarország kivételével megértette, sőt a bőrén is tapasztalhatta, hogy Kína továbbra sem vált klasszikus demokráciává.  Az örökös tőkehiányban szenvedő, a lemaradásukat minél előbb ledolgozni kívánó országokban, mint amilyen Magyarország is, van az a mennyiségű pénz, amiért elülnek a demokrácia iránti aggodalmak. Magyarországon az uniós pénzek fogytával még inkább felértékelődik majd a kínai, s minden az EU-n kívüli tőke bevonásának a lehetősége. Ennek a nyomait már szinte mindennap látjuk. Orbán nem véletlenül szaladt előre, hogy hatalmát bármilyen formában és áron védje.

Jól mutatja ezt a magyar–kínai kapcsolatok zászlóshajójaként felmutatott Budapest-Belgrád vasútvonal modernizálása is, amely a 160 kilométeres szakaszra jelenleg kalkulált 750 milliárd forintos áron extrém módon drága. A Peking által ajánlott együttműködési modell sem vonzó, hiszen a kínai bankok piaci kamatozással ajánlanak hiteleket infrastruktúra-fejlesztésre, a beruházásokat pedig kínai vállalatokkal végeztetnék el. Ám egyelőre úgy látszik, hogy a magyar politika nem akar azzal szembesülni, hogy Kína minden jel szerint nem hagyja majd magát úgy megfejni, mint mondjuk az Európai Unió. A magyar stratégia viszont nagyon kifejező, amivel az előnytelen kamatokkal hitelező autokratikus hatalmakat Magyarország a tenyerén hordozza, amíg az EU-val pont ezeknek a védelmében folyton szembemegy, pedig az EU az, amelyik a vissza nem térítendő támogatásokat csak úgy önti Magyarországra hosszú évek óta.

Biztosan nagy a büszkeség, sikerült körülbelül századjára is elárulni a szövetségeseinket. Noha értjük, hogy az is egy szempont Orbán számára, hogy amíg az EU az átláthatóságot szorgalmazza, amivel jóval nehezebb lopni, addig ezzel szemben Kínának nincsenek nagyon ilyen elvárásai, és nem kell holmi OLAF jelentések miatt sem aggódni. Az sem titok, hogy Orbánnak az EU ma már pusztán csak egy pénzautomata.

Ezek az események mind azt mutatják, hogy a magyar nép azóta sem tudja megfelelően kormányozni magát, amióta megérkezett a Kárpát-medencébe, és le kellett szoknia a lóról történő nyilazva rablásról. Bár ha jobban belegondolunk, amit Orbán csinál manapság, az pont ennek a modernkori verziója.







3 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Kedves Kína!

    Mi, európai vezetők, ha másban nem is, egy dologban verhetetlenek vagyunk.

    Üzengetünk.

    Izraelnek is megüztentük, hogy mit gondolunk a demokráciáról, amikor a palesztin építkezéseket és alagútásásokat pénzzel támogattuk.

    Nektek meg azt üzenjük, hogy nem kéne akkor arcotoknak lennie, csak azért, mert egy milliárdan vagytok. De nem ám.

    Minket senki se csicsháztathat!

    Senki!

    Minket csak Orbán Viktor csicskáztathat.

    Csakis ő, és a tízmilliós Magyarország – ahonnan egymillió már elköltözött – mondhatja meg nekünk, hogy mit szeretne a kertje végébe!

    Lehet, hogy Orbánnak felhúztunk és felhúzunk pár tucat stadiont az EU adófizetők pénzén, és az is lehet, hogy kisvasutat építünk neki, de ezzel is csak azt üzenjük nektek, hogy ne tovább! Egynél több diktatúrának nem vagyunk hajlandóak befeküdni!

    Orbánnal nem bírunk el, de titeket visszapöckölünk ázsiába egy körlevéllel. Hol vagytok ti hozzá képest?

    Ráadásul Nyugat-Európában orvos hiány volt. Nem sokkal azután, hogy elkezdtünk Orbánnak és a csahos kutyáinak kastélyokat építeni, kiköltözött hozzánk több száz ezer magyar orvos. Ugyan nem mind jött el, de az biztos, hogy az összes használható már itt van. Néha rá kell koppintani az orrukra, hogy autista gyereket nem vetkőztetünk meztelenre, nem kötözünk meztelenül ágyhoz, és ha mégis, nem engedjük, hogy az anyja vagy egy újságíró lássa, azt pláne nem, hogy lefotózza, de leginkább eleve nem kötözzük őket ágyhoz! De ez belefért, azért csak ragadt rájuk valami Semmelweis Ignáctól! Ez nem volt előre tervezett, mi önként és dalolva finanszíroztuk Orbán náci diktatúráját, de lássuk be, volt pozitív mellékhatása. Kicsit sokba van nekünk egy-egy magyar orvos, de vendégségbe jöttek hozzánk. Ki számol olyankor? Minden tízezer kivondorolt magyarért felhúztunk neki egy stadiont. Hát nektek nem fogunk!

    Egyébként is, mit küldenétek, akkupunktúrát? Maradjatok otthon és szúrkáljátok egymást. Különben írunk még egy körlevelet nektek!

    Ezt jól jegyezzétek meg.

    Most mennünk kell. Csengetett Orbán.

    – Mit parancsolsz, felség? Újabb 5 milliárd? Euróban? Dehogy sok, csak azért így péntekre nehéz lesz. Hétfő nem jó? Értem. Dehogy is. Péntekre ott lesz. Megoldjuk Merkellel. Képzeld, most üzentünk Kínának, hogy … na, már megint rámtette. Remélem, még odaérek a bankba, különben mérges lesz.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here