Orbán Ráhel, a magyar királyi trón várományosa, egy ízlésesen feszülő ruhában az út mellé dobta egy zacskóban a szaros pelenkát Horvátországban. Ez a hír. Nyilván, a luxemburgi herceg felesége vagy a holland hercegnő is ezt tenné. Ők annyival szerencsésebbek, hogy nem áll mögöttük egy honfitársuk kocsival, és nem fényképezi le őket.

Vagy talán nem is keverednek úgy a nép közé, mint Orbán Ráhel, a magyar nép egyszerű leánya, aki korábban egy polgári, ma keresztény család tagja, aki még az angol királynőnél is nagyobb hatalommal bíró, nagyobb gazdagsággal rendelkező apja kedvenc lánya. Apja is polgári megjelenésű férfi, sokat ad magára, a megjelenésére, az öltözködésére. Kézcsókjait rettegi a nyugati és keleti világ, mint egykor a magyarok nyilait.

Orbán Ráhel sem szegény leány, királynőhöz méltó hozományt kapott a magyar adófizetők pénzéből, amikor hozzáment Csabdi-Tükröspuszta hercegéhez, pontosabban Tiborcz István fatolvajhoz, akinek büntetőügyét apósa sikálta el a bicskei rendőr-kapitányságon. A magyar királyi család emellett büszkélkedhet a volt párttitkár bányatulajdonos apával, aki a Fidesz-MDF tulajdonba került tisztikaszinó eladásából kezdett gazdagodni, de utána fia kormánya adta neki az állami megrendeléseket. Ráhel anyja is egy csoda: földbirtokos a semmiből.

Orbán Ráhel azóta sokszoros milliárdos, saját lábán áll, saját lábán megy a szaros pelenkát is az út mellé eldobni. Pedig szolgája is lehetne, miután a család szolgája az egész magyar nép. Ráadásul a magyar turizmus közvetve szőröstül-bőröstül Orbán Ráhel kezében van, és neki gyűjtik szorgalmasan különböző strómanok nevén a szállodákat és kastélyokat. Ezért Orbán Ráhel példamutató viselkedése felszabadítja a magyar embereket és turistákat arra, hogy az ő szállodái körül is hasonlóan eldobhatják a szaros pelenkát.

Az elegáns magyar királyi család a magyar földből nőtt ki, unortodox magatartásával kíván hódítani, és hamarosan az egész világ követi. Nem tűrik a brüsszeli terrort, a magyar virtus megmutatkozik abban is, hogy nem veszik át a civilizált országokban elterjedt viselkedést. A pénzzel nem jár kultúra, pontosabban, nem jelenti azt, hogy feladjuk a saját keresztény kultúránkat. Ellenkezőleg: mindenkinek tisztelnie kell azt. Ha Horvátországba megyünk, a horvátok tartsák tiszteletben a kultúránkat. Oda dobjuk a szaros pelenkát, ahova akarjuk.

Különben is, Horvátország a miénk, ha nem tudnák. Orbán Viktor dönti el a választásokat, ő vásárol ott focicsapatokat, ő épít stadiont, övé a világbajnoki ezüstérem. Ahova stadiont épít, az az övé. Talán már Horvátországban is vannak Ráhelnek kastélyai, mint “Mészáros Lőrincnek” jachtjai. Otthon érzik magukat Horvátországban, ez az Orbán-család gyarmata. Ezért érthetetlen a horvát sajtó reakciója. Érezzék megtisztelve magukat.

Ezt a kultúrát a zsigereinkben hordozzuk, még abból az időből, amikor lovon és szekéren közlekedtünk. Ahol tábort ütöttünk, ott kiöntöttük a gyerekszart és a pisit az út mellé. Ez ma sincs másképp, legfeljebb a szekeret felváltotta a Range Rover, a vasbilit a pelenka, és már nemcsak tyúkot és fát lopunk, hanem kastélyokat, földeket, az egész országot. De a kultúránkat azt megőrizzük, és divattá tesszük az egész világon. Hamarosan megjelennek a fotók Katalin hercegnőről, amint elegánsan az út mellé ejti Princess Charlotte of Cambridge hugyos pelenkáját a tengerparton. A Facebookon kihívás indul, ki tud nagyobb pelenkákat eldobni. A nép megőrül Ráhelért és a szokásaiért, ahogy kávézik Bahreinben, mint az apja felesége, és Horvátországban pelenkákat hajigál, mint röszkei rendőr a szendvicset.

A világ pedig felkészül, és amerre az Orbán-család tagjai járnak, egy lapátos ember követi őket, mint az angol királynő lovait a díszszemlén, hogy azonnal felszedjék, amit az Orbán-család elpottyant. A NER legnagyobb közbeszerzői azon versenyeznek, kié lehet az állami pelenkagyártás. Kovács Zoltán szóvivő pedig sajtótájékoztatón nyitja ki Orbán Ráhel által itt-ott eldobált teli pelenkák tartalmát, és az ujjával szétszedve ad elemzést a királyi szar különleges voltáról. A végén pedig alázatosan lenyalja az ujját.

Amikor Magyarországon véget ér az átmenet zavaros évtizede, helyreáll végre a keresztény magyar királyság, s Orbán Viktor beiktatja Ráhel királynét, a trón mellé dobva ott lesz majd egy újabb szaros pelenka. A királyné dolga ugyanis, hogy az Orbán-dinasztia ki ne haljon, mint az Árpád-család, és örökre biztosítsa Magyarország számára a keresztény uralkodót. A szarka és a pelenka pedig bekerülhet a családi címerbe, ha elfér a dinasztia alapítójának nagy hasától és a pálinkás butykostól, amiből Tiborcczal isznak a közbeszerzések bőrére.

Még szerencse, hogy Orbán Ráhelről szemből is készült felvétel, miután elvégezte a dolgát, mert még lettek volna, akik elvitatták volna tőle ezt az aktust, és valami migránsra fogták volna, hogy ilyenek a migránsok. De a migránsok ürüléke és az Orbán család ürüléke közt nagy különbség van. Ez utóbbi nagy, sárga és büdös, de a mienk.

Amilyen a miniszterelnök, olyan a lánya. Amit Orbán “kormányzás” címén tesz, semmiben nem különbözik attól, ahogy a lánya az út szélére dobja a szaros pelenkát, miközben volt a közelben szemetes is. Ez ugyanaz a színvonal, ugyanaz a kultúra. Ezzé teszik az országot.

*

Most pedig tekintsük meg a királyi család páratlan attrakcióját és gyönyörködjünk Orbán Ráhel ízléses feszülő ruhájában, amelyet már másolnak a legnagyobb divatcégek (Orbán Ráhel diktál a magyar divatiparban is, mint tudjuk. A legközelebbi Oscar-díj átadón egész Hollywood ilyenben vonul majd fel, esetleg fel kéne venni a 2Rule termékcsaládba):

Mint aki jól végezte dolgát:







Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.