Beszéljünk világosan. Az Európai Parlament vitája bizonyította, mint már annyiszor, hogy az Unió képtelen megvédeni magát olyanokkal szemben, akik az európai értékeket tapossák. A CEU miatti harag elpárolgott. Az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárása ugyanúgy fog végződni, mint az eddigi összes lezárt jogvita, és ezt Orbán tudja.

Akár tetszik, akár nem, Orbán be fogja záratni a CEU-t Budapesten, és ügynökszervezetnek fogja bélyegezni a nem általa fenntartott civilszervezeteket. De nemcsak ennyi történik, ha ezen túl lesz. Minden ilyen győzelemmel megerősödik külföldön és belföldön egyaránt. Az EU már nem abból a szempontból lényeges, hogy megbuktatja-e a magyarok helyett Orbánt.

Az Európai Unióra úgy kell tekinteni, mint a magyar demokratikus törekvések akadályára, amely legitimálja Orbánt. Anyagi és erkölcsi támogatásával fenntartja Orbán rendszerét. Az EU anyagi támogatása és politikai legitimációja nélkül Orbán már megbukna. Ha választás elé kerülne a magyar nép, hogy Európa vagy Orbán, ha az EU egyértelművé tenné azt, hogy Orbán rendszere és Európa két egymást kizáró valóság, Orbánnak esélye sem lenne.

A magyar demokraták nem számíthatnak az európai demokratákra. Az Európai Unió nem tölti be azt a funkcióját, hogy megakadályozza antidemokratikus rendszerek létrejöttét. Az EU most már felelős azért, ami Magyarországon történik, mert törvénytelenséget legitimál. Ha a CEU-t és a civiltörvényt lenyeli, akkor semmivel nem jobb, mint a „Bajszos Szar”, mert ugyanazt teszi: aláírja a törvénytelen törvényt.

Újra szembesülnek a magyar demokraták azzal, hogy Európa nem áll melléjük. Még a saját alapszerződését, demokratikus értékeit sem védi meg. Ezért pánikba esnek a demokraták, egyik csapdából rohannak a másikba: azt mondják, „most aztán mindenki menjen szavazni, mert ha most nem váltjuk le Orbánt, örökre a nyakunkon marad. Nem bírjuk ki tovább.” Ezt mondták négy éve is, és elég jól kibírták. Mindössze a hisztéria egy vereségbe hajtotta őket.

2014 előtt ugyanezzel a hisztérikus hangulattal rohantak be a magyar demokraták a késbe. Legitimálták Orbán törvénytelen rendszerét, s adtak neki látszólag törvényesen teljhatalmat újabb négy évre. Akkor is azt mondták, hogy a rendszer törvénytelen, de előbb választáson győzzük le a bűnelkövetőket, és azután megváltoztatjuk a rendszert. Az eredményt láttuk, s nem végződhet ez 2018-ban sem másképp.

Ez zsákutca, amelyben egymást kizáró ellentmondások vannak: ha a rendszer törvénytelen, akkor az általa kiírt választás is az. Ha a választás törvényes, akkor a rendszer is az, és miért kellene akkor megváltoztatni? De az a praktikus szemlélet is hibás, hogy nem számít semmilyen elv, győzzük le akárhogy. Hiába, így még legyőzni sem lehet, csak legitimálni.

Ezen nem segít az sem, ha csak egyetlen jelöltet indítanak az ellenzéki pártok, mert bele van kódolva a választási törvénybe Orbán biztos kétharmados többsége. Mivel az országos lista állítása mindenkinek 700 millió forintot jelent, így senki nem akar lemondani a pénzről, hiszen az egész választási részvétel és a parlamentbe jutás egyetlen valódi oka a pénz. Aki mást mond, az naiv vagy hazudik.

Ha nem lenne a pénz, az ellenzék azonnal értené, hogy miért kell a rendszert és a választást bojkottálni ilyen feltételek mellett. Utasítsák vissza a pénzt, és induljanak úgy a választáson, hogy lemondanak az állami párttámogatásról, melynek a választási részvétel a feltétele. Ha így is elindulnak a választáson, hiszünk nekik, hogy őszinték. De nyerni így sem tudnak. Az nevetséges indok lesz, hogy nem jöttek szavazni rájuk elegen. Egy választáson nincsen 100 százalékos részvétel. A csaló választási törvény akkora részvételre van beállítva, ahányan a választásokon részt vesznek.

Ez csapdahelyzet, amelybe 2014-ben lépett be az ellenzék, és nem hajlandó szembenézni vele. Még kétszer játszhatják el ezt a hazugságot, hogy majd Orbán feltételei között győzik le Orbánt, de többször nem. Nagyon nagy lesz a harag ezért, mert becsapják az embereket. Azok elhiszik, hogy van esély, és elhiszik, hogy Orbánnal le kell állni egy választást nyerni. Utána úgy érzik, nincs joguk a törvénytelen rendszer ellen lázadni, mert „tetszettek volna nyerni”. Nincs mit tenni. Utólag már nem lehet az egyenlőtlen feltételekre hivatkozni.

Az Európai Parlament képviselői látják, hogy rendszerszintű a demokrácia felszámolása, de nem tudják, hogy ez nem egy most zajló folyamat, hanem az alkotmányos rend megdöntése már 2012-ben megtörtént. Jogilag kiépült a diktatúra, Orbán teljhatalmú diktátor, és lassan, fokozatosan ülteti át a gyakorlatba a jogi helyzetet. De az ellenzék tudja ezt. Törvénytelen az egész rendszer, államellenes bűncselekménnyel jött létre. Nem választással kell Orbánt legyőzni, hanem bojkottálni kell a rendszerét, és követelni a büntetőjogi felelősségre vonást.

Ennek a rendszernek így lesz vége, csak közben elveszítenek vele húsz évet, és rámegy egy generáció. A morális és anyagi kárról, lélekben végzett pusztításról nem beszélve. Az ország többsége utálja, gyűlöli ezt az embert. Látják, mit művel. Az idegenellenesség és a Soros-gyűlölet nem pótolja a kenyeret. Nemlétező ellenséggel tartja fenn a hatalmát. A nép nem bízik a kollaboráns ellenzéki pártokban, még azok sem, akik elmennek szavazni. A többség még Orbán ellenében sem hajlandó rájuk szavazni. Éppen azért, mert látják, hogy csalók.

De minden civil tiltakozást támogatnak. A rendszer igazi ellenzéke a parlamenten kívül van. A parlamenten kívüli ellenzék élére kellene állni. Kijönni Orbán parlamentjéből, lemondani a pénzéről, megbénítani a rendszerét, rákényszeríteni, hogy valljon színt a viszkető tenyerével, hogy mi ez a rendszer valójában. Ha Orbán megbukik, újra lesznek Audi-kulcsok, lesznek a jogállamban állások, pályázatok, ösztöndíjak, képviselői helyek, szerkesztőségek. Normális életet lehet élni. Átmeneti áldozatvállalásra lenne szükség. És nem félni. Nincs joga ehhez.

Nem igaz, hogy a bojkott erdeménytelen. Nem igaz, hogy idővel ne csatlakoznának egyre többen a rendszer igazi ellenzékéhez. De ha eredménytelen, akkor is ez az egyetlen békés ellenállás lehetősége. Ez az egyetlen tisztességes és elvszerű magatartás. Csak így lehet emelt fővel és egyenes gerinccel élni egy diktatúrában. Nem segít a hazudozás, nem segít a sunyítás, mert Orbánt nem állítja meg, hanem csak hozzásegíti a totális diktatúrához. Ha az ellenzék legitimálja a rendszert, demokráciának mutatja a diktatúrát, egy szava nem lehet.

Gondolják meg a közvélemény alakítói, hogy amit az Európai Parlamentben láttak, az éppen az, amit a magyar ellenzék is művel. Ha kíváncsiak magukra, nézzenek Brüsszelre. Nézzék meg azt az impotenciát, mit ér a szövegelés szankciók nélkül, mit ér, ha Orbán hazugságait elfogadják, és komolyan veszik. Jogi csűrcsavarba bonyolódnak egy csaló szélhámossal, aki becsapja őket. Nincs mit tárgyalni vele. Bűnöző, megdöntötte az alkotmányos rendet. Nem fog soha távozni magától, nem fogja soha átadni magától a hatalmat. Soha nem engedi meg azt, hogy választáson legyőzzék. Az ördöggel nem lehet alkut kötni.

Elkövették a végzetes hibát 2014-ben, emiatt nem látnak már kiutat. Most megismételni készülnek ugyanazt, és még mélyebbre süllyedni ebben a csapdában. Az Európai Parlament impotenciájának üzenete nem az, hogy azt kell csinálni, amit ők. Nem az, hogy mindenki menjen el Orbán vágóhídjára és tegye oda a nyakát a bakra. Nem az, hogy Orbán magára írt választási törvényének feltételei között kell megpróbálni legyőzni őt. Ez hazugság. Kizárólag egzisztenciális és anyagi érdekek állnak mögötte.

Nem népszerű ez az álláspont. Egyrészt sokak érdekét sérti, mászrészt az éhes vad azonnal ráugrik az elé tett csalétekre, és a verembe esik. 2013-ban megírtam, senkit nem érdekelt, és beleestek a verembe. Most ugyanaz a csapda van kihelyezve, csak a verem négyévente mélyebb és élesebb kések vannak az alján. Az Európai Parlament ülése nem azt a tanulságot üzeni, hogy csináljuk ugyanazt, amit ők, fogadjuk el a hazugságot, játszunk demokráciát egy diktatúra játékszabályai szerint, hanem az ellenkezőjét. Az Unió példája mutatja, hogy így nem lehet egy bűnözővel tárgyalni, mert kicselezi és kiröhögi őket.

Most kell követelni az alkotmányos rend visszaállítását, mindenekelőtt a választási törvény megváltoztatását, egyenlő és demokratikus feltételeket, a körzethatárok visszaállítását, a határon túli szavazatok eltörlését. Aki nem fizet Magyarországon adót, az ne szavazhasson, a médiához és a hirdetési felületekhez egyforma hozzáférési lehetőséget és a választásokra ugyanakkora költségkeretet. Ha ez nem lehetséges, akkor bojkottálni kell a választásokat. Az nem számít, hogy hányan nem bojkottálják, azok majd Orbánnal mennek a levesbe.