Bartus László: Nem bántunk, ha meghúzod magad

Közzétéve October 04, 2019, 9:41 am
17 mins

Kimondták végre az íratlan szabályt, amivel minden tehetős és potenciális veszélyt jelentő magyar ember tisztában van. Orbán alkut kínál mindenkinek, mielőtt bárkivel szemben fellépne. Mielőtt beindul az ügyészség, a rendőrség, az adóhatóság, az állami hivatalok. Az alku lényege: ha átállsz, még jól is járhatsz. Ha nem állsz át, megúszhatod, ha felhagysz minden politikai tevékenységgel, vagy annak támogatásával, ha az a Fidesz ellen irányul. Ha meghúzod magad, ha befogod a szád, ha nem fejtesz ki ellenállást, nem bántunk. De ha ellenünk fordulsz, véged van.

Gyakorlatilag ezért nincs civil ellenállás, nincsenek a szabad és független sajtónak támogatói, nincs az ellenzéknek pénze. Csak az, amit Orbántól kap. Minden komoly potentát tisztában van az “aki nincs ellenünk, az velünk van” elv lényegével. Ugrálni csak ellenzéki pártokban lehet, de ott is a meghúzott határok között. Aki kilépne az Orbán által kijelölt keretek közül, annak morálisan és anyagilag vége. Azt minden szinten letámadja Orbán rendszere, amely olajozottan működik: a propagandasajtó lejáratásától az őrizetbe vételig. Ez az orbáni “stabilitás” kulcsa, az orbáni demokrácia lényege. Aki mozdulni merészel, annak kitekerik a nyakát.

Ezért inkább mindenki külföldre megy, kimenekíti a pénzét, a családját. Ha Magyarországon marad, a legrosszabb esetben is jelzi minden módon, hogy nem avatkozik be a rezsim működésébe. Nem fordul Orbán ellen, nem támogatja Orbán ellenfeleit és a demokrácia alapjait. A Fidesz is ad jelzéseket, hogy ezt tudomásul vették, de a szemüket rajta tartják minden potenciális ellenfélen. Senkinek nincs esélye győzni, ezért mindenki elfogadja ezt az ajánlatot. Akinek magyarországi vállalkozása is van, még gesztusokat is tesz, és annak arányában még hozzá is juthat bizonyos forrásokhoz.

Ha valaki fideszes, azt kell tudnia, hogy semmi rosszat nem mondhat Orbánról és a Fideszről. Nem beszélhet kifelé. Ha üzlettel vagy pénzzel bánik, csak az Orbán és emberei által kontrollált módon teheti, a rendszer részeként. Ha így bármilyen bűncselekményt elkövet, az alapműködésnek számít, mert az egész rendszer egy bűnszervezet. Ezért nem kell félnie, megvédik. Ha saját szakállára üzletel, az már lopásnak számít. Orbánt lopja meg. Ezért kitekerik a nyakát, elkobozzák mindenét. Ha saját szakállára merészel olyan bűncselekményeket elkövetni, amilyenek a rendszeren belül természetesek, börtönbe kerül, ha fideszes, akkor is. Védelem csak a bandán belül van.

Ezt ma már megértették a legkisebb faluban is. Az önkormányzati kampányban is erre tesznek célzásokat. Egy településre ugyanaz vonatkozik, mint minden magyar emberre. Aki Orbán ellen tesz, nem kap semmit. Elveszíti még azt is, amije van. Nekik nincs meg Orbánék telefonszáma, de Orbánéknak megvan az ügyészség, a parlamenti frakció, a rendőrség, a környezetvédelmi hatóság, minden állami szerv száma. Mindenkié, aki egy településnek keresztbe tehet és megkeserítheti az életüket. Kikapcsolják a gázt, megfojtanak, koncepciós pert indítanak. A dögkeselyűk javaid fölött köröznek. Ez “védelmi zsarolás”, az orosz maffia módszere. Megvédünk magunktól, ha alánk rendeled magad.

Ezt kotyogta ki Oroján Sándor, a Fidesz egri alelnöke és képviselő-jelöltje, aki szépen körülírta az orbáni terror és erőszak formáját. Ez egyik oldalról szervezett bűnözés, maffiamódszerek. Másik oldalról önkényuralom, diktatúra, fasizmus. Nem tankok járnak az utcán, hanem az Orbán irányítása alatt működő adóhivatal, ügyészség, állami szervek emberei, a lakájmédia kígyói. Semmi nem állami szervként, hanem egy maffiafőnök végrehajtó bandájaként működik. Mint az ukrán maffia “katonái”.

A Fidesz helyi embere elmondta azt, amit magasabb szinten nem mondanak ki, csak érzékeltetik. Ilyen szép mondatokat mondott: “A kétpólusú politizálásnak vége van. Ez, ami per pillanat az országban történik, ez tényleg a NER-nek az építése és a kiterjesztése a teljes országra. Szeretnénk az árkokat betemetni, akit lehet, áthúzni erre az oldalra, mindenkit, aki idomul. Vannak lehetőségek pozíciókat adni.” Pontos leírás, szabatos megfogalmazás. Betemetik az “árkokat”, mert nincs az árkon túl senki. Legfeljebb bűnözők, akiket a rendszer üldöz. Mindenkinek “idomulnia kell”. Be kell állnia a centrális erőtérbe.

A sajtó egy híradás után napirendre tért az ügy fölött. Nem bolygatta tovább, hogy Magyarországon Orbán Viktor zsarolja, fenyegeti és terrorizálja az embereket, a településeket. Csak vele vagy nélküle, ellene semmiképp. Lesz még itt olyan is, hogy csak vele. A sajtó azért nem foglalkozik mélyebben ezzel, azért nem elemzi a demokrácia, a szabadság és a jogállam halálát, amit ez jelent, mert maga is ennek az alkunak a keretei között él. Még az a sajtó is, amely viszonylag függetlennek és szabadnak tekinthető. Pontosan tudják, ha úgy működnének, mint a CNN vagy a Washington Post, rövid időn belül megszűnnének. A morális kérdés az, hogy nem lenne-e az inkább jobb?

Ezért mindenki része a rendszernek. Mindenki szem a láncban, mindenki nemzeti együttműködő, akit hagynak élni. Vannak, akiknek az a szerep jutott, hogy a demokrácia hamis látszatát keltsék a külvilág számára, hogy a rendszer (a maffia) megfelelő külső politikai és anyagi támogatáshoz jusson. Nagyon fontos feladatot látnak el. Orbán meg is becsüli, s a legtöbb esetben eltartja őket. Vagy csak engedi, hogy mások eltartsák őket. De a szerepüket és a feladatukat Orbán határozza meg. Csak a szereposztásban van különbség. Ezzel együtt nem mindegy, hogy valaki milyen mélyre süllyed, milyen szerepet vállal.

Néhány kivételtől eltekintve, akik maguk tartják el magukat, de a hatásuk nem veszélyezteti a rendszert, mindenki Orbánnak dolgozik. Aki azt képzeli, hogy “ellenzéki”, vagy “szabad” sajtó, azt a rendszer nemzeti együttműködőnek tekinti, s annak szerepét osztja rá. Ha akarja, ha nem. Mert hol zsarnokság van, ott zsarnokság van. Nemcsak a puskacsőben, nemcsak a börtönökben. Hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban. Belőled bűzlik, árad, magad is zsarnokság vagy. Talán még az Amerikai Népszavát is annak tekintik. Anélkül, hogy költeni kellene rá. Lehet hivatkozni rá, hogy még ezt is lehet.

Érdemes továbbolvasni a verset.

Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról

Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,
 
nemcsak a vallató szobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van
 
nemcsak a füst-sötéten
lobogó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal morse-jében,
 
nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös!
ott zsarnokság van
nemcsak a katonásan
 
pattogtatott „vigyázz”-ban,
„tűz”-ben, a dobolásban,
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,
 
nemcsak a titkon
félignyílt ajtón
ijedten
besuttogott hirekben,
 
a száj elé hulltan
pisszt jelző ujjban,
ott zsarnokság van
nemcsak a rács-szilárdan
 
fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergődő jajsikolyban,
a csöndet
 
növelő néma könnyek
zuhatagában,
kimeredt szembogárban,
 
ott zsarnokság van
nemcsak a talpraálltan
harsogott éljenekben,
hurráhkban, énekekben,
 
hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,
 
kürtben, az operában,
éppoly hazug-harsányan
zengő szoborkövekben,
színekben, képteremben,
 
külön minden keretben,
már az ecsetben;
nemcsak az éjben halkan
sikló gépkocsizajban
 
s abban,
megállt a kapualjban;
 
hol zsarnokság van, ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy rég istened sem;
 
ott zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,
 
abban, ahogy a gyermek
idegennek felelget;
 
nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban
butító szólamokban;
 
az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves;
 
az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban,
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,
 
ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy,
mert ott van
a légyottban,
 
nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szó-mámorban,
mint légy a borban,
 
mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,
 
mert szépnek csak azt véled,
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,
 
tányérban és pohárban,
az van az orrban, szájban,
hidegben és homályban,
szabadban és szobádban,
 
mintha nyitva az ablak,
s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,
 
ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,
 
fönt a Tejút is már más:
határsáv, hol fény pásztáz,
aknamező; a csillag:
kémlelő ablak,
 
a nyüzsgő égi sátor:
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,
 
a papból, kinek gyónol,
a prédikációból,
templom, parlament, kínpad:
megannyi színpad;
 
húnyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék;
 
vonat kereke, hallod,
rab vagy, rab, erre kattog;
hegyen és tenger mellett
be ezt lehelled;
 
cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
a szív-hökkenésben;
 
a nyugalomban,
e bilincs-unalomban,
a zápor zuhogásban,
ez égig érő rácsban,
 
a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,
 
s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;
 
mint víz a medret,
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből?
ő néz rád a tükörből,
 
ő les, hiába futnál,
fogoly vagy, s egyben foglár;
dohányod zamatába,
ruháid anyagába,
 
beivódik, evődik
velődig;
eszmélnél, de eszme
csak övé jut eszedbe,
 
néznél, de csak azt látod,
mit ő eléd varázsolt,
s már körbe lángol
erdőtűz gyufaszálból,
 
mert amikor ledobtad,
el nem tiportad;
s így rád is ő vigyáz már,
gyárban, mezőn, a háznál,
 
s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,
 
bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
gyermeked neki nemzed,
 
hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;
 
vakondként napsütésben,
így járunk vaksötétben,
s feszengünk kamarában,
akár a Szaharában;
 
mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,
 
mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.







Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.