2024, április20, szombat
KezdőlapVéleményBartus László: NOlimpia helyett NOrbán mozgalmat

Bartus László: NOlimpia helyett NOrbán mozgalmat

-

Nevetséges

 

[two_third last=”no”]Van egy sajátos bája annak, hogy a demokraták mindig kitalálnak valamit, milyen kerülőúton buktathatnák meg Orbánt. A tanárlázadástól is sokan azt remélték, hogy az oktatásügy majd elvezet Orbán bukásához. Most a NOlimpiai mozgalomtól várják, hogy ezzel most Orbánt legyőzik. Kevesen vannak tisztában azzal, hogy ez az olimpia a Magyarországra mért legnagyobb csapás lenne. Legfeljebb a tapasztalatok alapján sejtik, hogy a bűnszervezet „Mészáros Lőrinc” néven micsoda mérhetetlen mennyiségű pénzt rabolna el.

De a többség azért támogatja az olimpiaellenes mozgalmat, mert Orbán és rendszere ellen tiltakozik ezzel. Ahogy a tanárokat is azért támogatta, hogy majd megbuktatják Orbánt. Csak kevesen voltunk olyan jó szeműek, akik megmondták, hogy Pukli álnok és az egész simlis, de erről senki nem akart hallani. Mindenki hinni akart benne, hogy majd most. Mindig akarnak hinni valamiben, és sohasem gondolkodnak. Most, hogy Pukli lelépett, hol van az a sok ember, aki teljes joggal aggódott az oktatásért? Pedig az oktatás nem lett jobb, csak rosszabb. Ha már nem Orbán leváltására megy ki a játék, akkor hülyíthetik és butíthatják a gyerekeinket tovább, nem számít?

Ezek a hitek póthitek, ezek a cselekedetek pótcselekvések. Biztosan nem szívesen hallják, de ez az olimpiaellenes mozgalom is kudarc lesz, mert teljesen mindegy, hogy hányan írják alá. Ha a NOB odaítéli, és Orbán meg akarja rendezni, akkor lesz olimpia Budapesten. De ami még rosszabb, hogy amint elillan a tévhit, hogy majd ezzel buktatják meg Orbánt, az olimpiaellenes mozgalom úgy magára marad, mint ahogy magukra maradtak a tanárok, a média, a betegek, a szegények, a rokkantak, stb.. A kutyát nem fogja érdekelni, és a magyar nép (az ellenzék is) ugyanolyan csendben veszi tudomásul, mint bármi mást.




Márpedig az bekövetkezik, hogy eljön az igazság pillanata, a NOlimpia mozgalom nem vezet el Orbán bukásához. Rossz hírem van, a Momentum sem dönti meg a rendszert, hanem ugyanúgy belekonszolidálódik, mint a többi kollaboráns álellenzéki párt. Akik összemossák a 2010 előtti közjogi állapotot a 2010 után megdöntött alkotmányos renddel, azok nemcsak kötözni való bolondok, hanem végtelenül kártékonyak is. Ami már abból is látszik, hogy akik most hinni akarnak megint valamiben (most éppen bennük), azok már átveszik és visszhangozzák azt az őrültséget, hogy 2010 előtt is ugyanaz volt, mint most. Nehogy a hitük megrendüljön. A Momentum felkapaszkodik ezen az ügyön, aztán ugyanolyan lesz, mint a többi, még rosszabb, mert még a történelmet is meghamisítják.

A baj az, hogy se az olimpiát nem akadályozzák meg, se a rendszert meg nem döntik. Ugyanezt mondtam Pukliék idején is, hogy a szakmai problémát sem oldják meg, és a rendszer is megmarad. Miért? Mert a szakmai problémát akarják a rendszer megdöntésére használni, és mivel az lehetetlen, a szakmai kérdés már nem is érdekli őket. A kettőt külön kellene választani. Az olimpia ellen foggal-körömmel kellene harcolni, akkor is, amikor már csak az olimpia a tét. Orbánt és bandáját pedig el kéne zavarni, a törvénytelen rendszerét meg kellene dönteni, de nem az olimpia miatt. Ami úgyis meglesz, ha ő akarja. Márpedig akarja, ez kizárólag a NOB-on múlik. Ez nem azt jelenti, hogy nem kellene harcolni ellene, ellenkezőleg: mindenre elszántan harcolni kellene ellene, de nem az Orbán-döntés gondolatával, mert akit ez érdekel, azt az olimpia nem érdekli.

Úgy kell gondolkodni, hogy ha marad is a rendszer, mert nem tudjuk megváltoztatni, az olimpiát akkor is megakadályozzuk. Kiesszük a homokot a távolugró gödörből, kiisszuk a vizet a vízes árokból, az utolsó leheteletünkig küzdünk ellene, mert ezek a bűnözők ellopják ötven év költségvetését, és Orbán még Putyinhoz hasonlóan propagandára is felhasználja a világ fasizálásához. És az olimpiától függetlenül akarjuk megdönteni Orbán rendszerét, akár lesz olimpia, akár nem. Aki Orbánt akar buktatni, az ne NOlimpiát szervezzen, hanem NOrbánt. Nem kerülő úton kell próbálkozni, mert azt átlátja, azt kijátssza, azt élvezi. Érzi a gyávaságot benne. Hanem szemtől szembe neki kell menni. Meg kell neki mondani, hogy kicsoda, micsoda, teljes ellenállást hirdetni, bojkottálni, nem engedelmeskedni, szembeszállni.

Azok az emberek, akik ilyenkor a pátosztól mámorosan és a pótcselekvéstől megrészegülve hangoskodnak, valójában gyávák, akik örülnek, hogy valaki kitalál valamit, amire ráfoghatják, hogy valami történik. Elhazudhatják, hogy ez majd megbuktatja Orbánt. Kiabálnak, mint az a gyerek, aki fél a sötétben. Ezeket kellene hátrébb tolni, mint akik útban vannak a csatában. Ezek hangoskodnak, lelkesednek, lelkendeznek, mindenkit lekiabálnak, aki gondolkodni próbál, mindenféle szélhámosságnak bedőlnek, és aztán minden jó és igaz ügyet (mint az oktatás, az egészségügy, az olimpia), jó szokásukhoz híven lejáratnak és elárulnak. Mert valójában fel sem fogják, hogy azok micsodák, mert csak a hinni akarás, a „csinálunk valamit” hamis mítosza és látszata érdekli őket.

Csak részben értek egyet Tamás Gáspár Miklós nagyon fontos írásával, amelyben felhívja a figyelmet az erőszakos és véres eseményekre, ahova az Orbán-banda működése vezet, s amit mindenképpen el kellene kerülni. De nemcsak Orbán magatartása fenyeget ezzel a szörnyű végkifejlettel, hanem az ellenzéki vakhitű tömeg is a maga pótcselekvéseivel, mert megkerüli a megoldást, halogatja a rendszerrel való konfrontációt, és ezzel elősegíti a sodródást. Azok is felelősök, akik ebbe belerántják őket, és szakpolitikai kérdésekről elhitetik velük (vagy legalábbis felkínálják annak hamis illúzióját), hogy ez a rendszer megbuktatásához vezet, holott nem. S abban nem értek egyet Tamás Gáspár Miklóssal, hogy a nemkívánatos véres végkifejlet úgy kerülhető el, ha Orbánt szépen megkérjük, hogy távozzon, valamelyik fideszes átveszi helyette a kormányt, ő pedig a legfőbb bűntársaival észrevétlenül háttérbe vonul („egyet hátrébb lép”), mintha mi sem történt volna.

Értem a jószándékot, a naivitás mögött rejlő felebaráti szeretetet. De azt gondolni, hogy ez megtörténhet, főleg most, amikor megnyílt előtte az ajtó egy fasiszta Európai Unió vezéri posztja felé, merő önámítás és időveszteség. Ez az ember már nem tud megfordulni. Ezt meg kell állítani. De nem aláírásokkal, mert az nem állítja meg őt. Addig kell nyíltan elé állni, szembenézni vele, megállítani és ellenállni, amíg ebben az eltökéltség, a határozottság, az elszántság van, és nem a gyilkos indulat, amelynek erősödését jól érzékeli TGM, ami ijesztő távlatokat ígér, s amivel Orbán már nem képes szembenézni.  Ezt nem helyettesítik aláírások, mert éppen azt a illúziót keltik Orbánban, hogy ez mindig is így marad. S a társadalomban ez a gyávaság csak a félelmet és a tehetetlenségérzést erősíti.

Az olimpia szakmai és gazdasági kérdés, amely demokráciában is lehetséges lenne, ugyanazokat a kérdéseket vetné fel. Az olimpia ellen azok harcoljanak, akik az olimpia ellen akarnak harcolni. Erről minél több embert győzzenek meg. De akik Orbánt akarják megdönteni, azok ne kavarják ezt össze az olimpiával, mert úgy járnak, mint a tanárlázadáskor az oktatásüggyel. Minden rosszabb lesz, mint előtte volt, és még a remény is elszállt, hogy ha diktatúrában is, de valami normális oktatásban részesüljön egy-két generáció, akiket ez a hinni akaró, gyáva tömeg a rendszerben tart.

[/two_third]




Amerikai Népszava
Amerikai Népszava
Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.
25,000KövetőKövessen minket!
1,000KövetőCsatlakozzon!
340KövetőIratkozzon fel!

Legutóbbi bejegyzések