Kedves Soros György,

mi nem ismerjük egymást, soha nem találkoztunk. Soha nem kaptam ösztöndíjat Öntől, a CEU-ra sem jártam. Van ugyan három diplomám, de a CEU-ra biztos nem vettek volna fel, nem vagyok elég jó hozzá. Egyszer abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy olyan kiváló filmesekkel és csodálatos emberekkel dolgozhattam együtt, mint Elbert Márta, Jávor István és Upor Péter, akikkel csináltunk egy filmet. A filmnek rendező-riportere voltam, és   az ő nagyszerű munkájuknak köszönhetően a Soros Alapítvány Tényfeltáró Díját nyertük a Fekete Doboz Alapítvánnyal.

A film azokról a tatabányai emberekről szólt, akik nem tudták fizetni a közüzemi díjakat, ezért farkaskutyákkal kilakoltatták őket. A város szélén levő Mésztelepre kerültek, ahol ajtó, ablak nélküli, víz nélküli lakásokba kerültek. Egy többgyermekes család legkisebb gyermeke, Robika, aki menni is alig tudott, valahogy a Mésztelep mögötti vágányokra került, és halálra gázolta a vonat. Másnap a fiatal édesapja is a vonat elé állt fájdalmában. Soha nem derült ki, hogyan került a kisfiú a töltésre, van-e köze hozzá, hogy valakit kitettek abból a lakásból, ahova őket beköltöztették.

A hátralékosoktól közben a Liga Szakszervezet nevében szedte egy szélhámos a pénzt, hogy akkor nem költöztetik ki őket, ha neki részletekben fizetnek. A pénz persze eltűnt, Johnnny, a jótevő, Audit vett belőle. A film egy család önkényes lakásfeltörésével ér véget, ahol a fiú egy hét múlva belefulladt a tatai tóba, a nagyobbik lány talán prostituáltnak ment. Józsi, egy csupaszív kilakoltatott, benzines palackkal akarta várni a kilakoltatást. Nem részletezem. Ilyen filmeket díjazott a Soros Alapítvány, ezzel lettünk a világ-összesküvés része. Egyszer kerültem még kapcsolatba az alapítvánnyal, amikor valami évfordulót ünnepeltek, mi pedig a Fekete Doboz Alapítvánnyal forgattuk.

Az évfordulón felléptek mindazok a magyar művészek, zenekarok, előadók, akiket a Soros Alapítvány valaha támogatott. Én akkor döbbentem meg, hogy ebben az országban szinte nincs olyan érték, amit ne a Soros Alapítvány támogatott vagy hozott volna létre. Pedig a tudományos élet kiválóságai még nem is voltak láthatók, mert egy disszertációt nem lehet a színpadon előadni. Ez a kilencvenes évek elején volt, azóta pedig még több minden történt, például a világ egyik legjobb egyeteme, a CEU óriási fejlődésével. Nem beszélve arról, hogy a Soros Alapítvány akkor még újságokat, szellemi műhelyeket, könyvkiadást is támogatott.

Magyarország történetében soha senki nem adott annyit ennek az országnak, mint Ön. Soha még olyan jó érzékkel, érzékenységgel nem támogattak értéket, mint a Soros Alapítvány. Én egy senki vagyok, köszönetemnek legfeljebb az ad fedezetet, hogy én személyesen Öntől soha semmit nem kaptam, ezért nem lehet azt mondani, hogy érdek vezérel. De amikor ezt a gyalázatot folytatják Önnel, engedje meg, hogy mindnyájunk nevében, magyarok nevében, szívből megköszönjem Önnek azt, amit értünk, magyar emberekért, a magyar kultúráért és szabadságért tett.

Mert Ön nemcsak abban csúcsdöntő, hogy soha ennyit senki nem adott, hanem abban is, hogy soha senkit ennyit nem szidalmaztak, nem gyaláztak, méltatlanul nem mocskoltak, mint Önt. Nem tudom, hogy ez általános emberi gyengeségből vagy a magyar karakterből fakad, de a szemünk előtt játszódó dráma. Sorstragédia. Igazán nem giccses folytatása az Ön életének a holokausztból való szabadulásától napjaink gyalázatos üldözéséig. Az sem lenne kedvem ellen való, ha ezekben a napokban felállna mindaz a sok ember, az a sok kiválóság, a magyarság krémje, színe-java, aki annak köszönheti a sikereit, hogy Ön támogatta. Biztos sokan lennének, akik szívesen kiállnának, mások nem. Az ő dolguk.

De kérem, engedje meg, hogy a névtelen senkik, a kevésbé tehetségesek, a soha nem jutalmazottak nevében hadd mondjak köszönetet mindazért, amit Magyarországért tett, és amivel bennünket is gazdagított. S engedje meg, hogy azok nevében, akiknek talán nem olyan erős a hangjuk, akikre nem lehet azt mondani, hogy valamit kaptak, azért teszik, hadd kérjek bocsánatot Öntől mindazért a sok aljasságért, amit Önnel szemben elkövetnek. Minden tiszteletem az Öné, hogy több évtizedes mocskolódás után, amikor az antiszemita jobboldal szemében Ön testesíti meg a zsidó világ-összeesküvést, Ön nem adta fel, nem távozott, hanem továbbra is adott ennek a népnek és a legjobbjainak.

Kérem, ne haragudjon. Nem érdemeljük meg, hogy megbocsásson ezért, csak kérem, vegye figyelembe, vagyunk néhányan, akik nem így gondolkodunk, akik nem így látjuk, akik tudjuk, mi mindent köszönhetünk, mi mindent köszönhet ez az ország Önnek. Nem mindenki gyűlöli Önt, sokan szeretjük és nagyra értékeljük az áldozatkészséget és önzetlen segítségét. Talán többen is vagyunk, mint amennyien látszunk. Nem mindenki elég bátor.

Amiért írok Önnek, az részben személyes is. A Fekete Doboz Alapítványtól való távozásom óta sok minden történt velem. Sok sebet, maradandó sérülést szereztem, nehezen viselem a igazságtalanságot, megviselnek ezek a dolgok. Nem tudom eléggé higgadtan kezelni, rossz lelkiállapotban reagálok, ingerült és türelmetlen vagyok. De egész életemben azokat az értékeket vallottam, amelyeket Ön képvisel, és amelyek miatt most üldözik Önt, és azokat, akiket Ön támogat. Akiket most civil ügynökszervezeteknek fognak nevezni. Megjelölik őket, mint a vészkorszakban a zsidókat.

Szeretnék Önökhöz és az üldözöttekhez tartozni. Szégyellem, hogy nem lehetek én is Önök között. Nem tudok olyan csodálatos és nagyszerű munkát végezni, mint a Helsinki Bizottság és mások. Nem vagyok Magyarországon, még takarítani sem tudok elmenni hozzájuk, hogy segítsem őket, pedig szívesen megtenném. Legszívesebben a határra mennék, hogy a menekültekkel együtt engem is harapdáltassanak meg a kutyákkal. Amerikában vagyok, a sors idevetett, és mert az ottani várható események elől eljöttem, mert megőrülnék, ha ezt ott kellene átélnem, és nem tehetnék ellene semmit.

Van egy kis újságom. Járt Önöknek itt New Yorkban, talán még most is jár. Ez az Amerikai Magyar Népszava Szabadság. Online csak Amerikai Népszava. Ebben az évben 125 éves az újság, amely a világ legrégebbi magyar nyelvű lapja, amely a megalakulása óta soha nem szűnt meg és nem szünetelt. Az amerikai emigráció színe-java írt bele, amíg ki nem haltak. Ez talán alkalmas arra, hogy valamiképp csatlakozzam Önökhöz, és az Önöket ért gyalázat részese lehessek.

Tisztelettel kérem, legyenek kedvesek az Amerikai Népszavát évi 1 dollárral támogatni. Egy centtel sem többel. Erre azért van szükségem, hogy embernek érezhessem magam, hogy Önökhöz és a magyarság legjobbjaihoz tartozónak érezhessem magam, ha nem is vagyok méltó erre. Szeretném Önökkel együtt hordozni a gyalázatot, viselni a megbélyegzést, a megkülönböztető jegyet, hogy Soros György támogatottja vagyok. Azok közé tartozom, akik a legnemesebb eszméket, a befogadó, nyitott társadalmat, emberi jogokat, az emberséget, a kisebbségek, a gyengék védelmét képviselik. Nem a pénzre van szükségem, csak a sorsközösségre.

Ne haragudjon, tudom, hogy nem tettem érte semmit, nem érdemlem meg. De ha nem zavarom Önöket, és ha nem érzik ezt túl kellemetlen kérésnek, kérem, tegyék ezt meg nekem. Igyekszem mindent megtenni, hogy ne hozzak szégyent Önökre.

Tisztelettel és őszinte nagyrabecsüléssel,

Bartus László



Egy hozzászólás : Bartus László: Nyílt levél Soros Györgynek

  1. NERKeseru

    April 8th, 2017

    Szivesen adok havi 1 dollart, Laszlo lathatod, hogy mennyire vagyok kormanybarat, es azt is, ez engem mennyire erdekel.
    Soros urnak elobb egy eleg heves mea-culpa kellene az fidesz rezsim miatt, nincs olyan tagja ennek a rezsimnek, amit ne o kapart volna ki – ugyan joszandektol vezerelve – a retek mocsokbol.
    Reszemrol meg egy nagy megbocsatas, 1991-ben z altala szervezett magyar egyetmi halon at lovodtem ki eloszor az internetre – thanks, mr Soros 🙂
    Hoppsz, akkor engem – ugyan szandekan kivul, de – tamogatott? 🙂

    Reply

Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)