Március 15-e a lelkiismeret próbája a magyar népnek. Áldás és átok. Áldás, mert ilyen tisztán soha nem fogalmazódott meg a szabadság mibenléte. Átok, mert mindenkor szembesíti a magyarokat saját helyzetükkel, amivel nem mindig szeretnek szembenézni. Petőfi Sándor szavai égetnek. Választás elé állítanak. Meg kell felelni nekik. Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok. S a magyar nép a másfél évszázados hagyományának megfelelően 2016 március idusán is megadja a választ: “rabok legyünk, s ne legyünk szabadok”.

A zsarnok a Nemzeti Múzeum lépcsőjén szónokol. Lehet-e ennél nagyobb szembeköpése március 15-nek? Ahol a sajtószabadságot hirdették, ott az beszél, aki lábbal tiporja a sajtószabadságot. Aki a köz médiáját hazugsággyárrá változtatta. Ahol egykor a törvény előtti egyenlőséget hirdették, egy bűnöző mond beszédet, aki hűbéreseivel szétlopta a köz vagyonát, de nem felel köztörvényes bűntetteiért. Ahol Irinyi és Vasvári a lelkiismeret szabadságát, a törvény előtti egyenlőséget hirdette vallási tekintetben, ott az a zsarnok szónokol, aki megszüntette több száz egyház, vallásfelekezet jogi státuszát.

Ahol egykor egyetemisták, polgárok gyűltek össze, hogy a népnek felelős kormányzat legyen Pesten, hogy valódi országgyűlés működjön, a nemzet javát szolgáló Nemzeti Bank legyen, ott ma fizetett statiszták, szervezett tapsolóbrigádok, propagandacsoportok hallgatják a zsarnokot, a szabadság gyilkosát, aki új “Szent Szövetséget” akar létrehozni Európában, felszámolva a liberális demokratikus Európát. Akit egy másik országból idehívott csőcselék éljenez. Egy olyan ember beszél, akit a hatalom erőszakszervezetei védenek, amelyek távol tartják az igazi népet. Ma olyan március 15-e van, ahol nem lehet a szabadságot követelni, Orbán ellen kiabálni, a zsarnok ellen tüntetni a Nemzeti Múzeumnál, mert elvisznek a rendőrök. A szabadság követelése rendbontás.

Petőfi Sándor áll szemben azzal a néppel, amely ezt szótlanul tűri, amely nem lázad fel. Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok. És ma a magyar ember megadja a választ: legyünk rabok, ne csináljunk felfordulást, menjünk el és csendesen követeljük a zsarnoktól az “oktatáspolitikai vezetéssel való jobb kommunikációt”, ahogy az ellenzéki tüntetés egyik szervezője mondta. Amikor e sorokat írom, még nem lehet tudni, mit mondanak a szónokok a Kossuth téren, de Pilz Olivér már napokkal korábban megüzente a szabadságot lábbal taposó zsarnoknak, hogy március 15-én nem akarják a zsarnokságot eltörölni, de még a kormány leváltását sem tekintik a céljuknak. Nyomást akarnak gyakorolni a zsarnokkal való tárgyalásaikhoz. Sok szerencsét hozzá.

Ma olyanok Pesten a polgárok, hogy amikor elkiáltja valaki, hogy “Menjünk a cenzorhoz!”, erre az a válasz, hogy “Menjünk!” Menjünk tárgyalni a zsarnokhoz, hogy tegyen engedményeket, az elnyomás maradhat, csak engedjen egyes követeléseinknek. Ezek a követelések nem érintik a szabadság ügyét, csak az iskolák szakmai helyzetét. De ezt a pesti polgár, diák, egyetemista, liberális értelmiségi ma hősiességnek tartja, büszke magára, önmaga nagyszerűségétől meghatódva tekint szét a Kossuth téri sokaságon, és abban a hazugságban ringatja magát, hogy tett valamit. Azok az emberek, akik nem követelik a sajtó, a szólás, a gyülekezés, a vallás szabadságát, a sunyi aljas elnyomás megszüntetését, az elszámoltatható és a népnek felelős kormányzást, a szabad, egyenlő feltételekkel választott országgyűlést, azok mind sehonnai bitang emberek, ahogy Petőfi Sándor mondja.

Aki nem mondja, hogy a közpénz elrablóit bíróság elé kell állítani, az Alkotmányt eltörlő puccsistákat le kell tartóztatni, aki nem követel polgári egyenlőséget, a kiváltságok megszüntetését, olyan közteherviselést, amely nem a szegény emberek vállára teszi a terheket, míg egy uralkodó osztály a nép zsírján és nyomorán futballstadionokat építtet magának, külföldi futballcsapatokra költi a nép pénzét, amely nem kap rendes oktatást, egészségügyi ellátást, amelynek elvették az alapvető jogait, az élethez, a lakhatáshoz való jogát, a szabadságát és az önrendelkezését, az sehonnai bitang ember, aki azt mondja Petőfi kérdésére, hogy “igen, rabok legyünk, és ne szabadok”.

Szégyene a magyar népnek, hogy március 15-én a diktátor, egy tolvaj gazember, egy hazug szélhámos, a magyar nemzet lejáratója, megrontója, félrevezetője mondhat beszédet olyan szent helyen, mint a Nemzeti Múzeum lépcsője, ahol a magyar szabadság bölcsője ringott, és ahol a magyar nemzet Európa és a világ haladó nemzeteinek sorába emelkedett. Hagyja ez a nép meggyalázni saját múltját, legragyogóbb ünnepét, méltóságát, eltűri, hogy a lábát törölje bele egy cinikus, lelketlen, kegyetlen szörnyeteg, aki ellopta a magyar nép szabadságát, tisztességét, jó hírét, önállóságát, a becsületét és a pénzét. Tűri ez a nép, hogy a nemzet nevében lejárassák az országot, migránsoknak, majdnem mutánsoknak nevezzenek szerencsétlen menekülteket, amilyenek a magyarok mindig is voltak, de őket mindig befogadták más népek. Gyűlöletre uszítanak, antiszemitizmust tanítanak, nácikat istenítenek, fasisztáknak szobrokat emelnek, az ország becsületes, tisztességes embereit pedig mocskolják, lejáratják, üldözik, az emberhez méltó élet alapvető feltételeitől megfosztják.

Gyalázata ez a március 15-e ennek a népnek, amely ezt eltűri, megengedi, tudomásul veszi. Mit tudna csinálni ez a bűnbanda, ha a magyar nép milliói felkelnének és erőszak nélkül elzavarnák őket? Beléjük lőnének? Mit tudnának tenni? Semmit. Már ha nem tetszene a nép jelentős részének az antiszemitizmus, az idegengyűlölet, a nacionalizmus, a fajgyűlölet. De tetszik. Ha a szabadság hívei nem lennének gyávák a szabadságot hirdetni, követelni. Ha nem megélni akarnának a diktatúrában, hanem megdönteni. Ha a magukat ellenzékinek és liberálisnak valló pártok nem Orbán kollaboránsi lennének, akik felesküdtek a zsarnokság, az elnyomás alaptörvényére, hanem vállalnák a kívülállást és a szembenállást. De ha ők nem mondják, hogy ez egy puccs, ez egy államcsíny, törvénytelen hatalom, ez az ország elfoglalása, megszállása, akkor mire hivatkozva söpörnék el a zsarnokot és a bűnszervezetét? Azért, mert “irányított a demokrácia”? A kormány “túlhatalma”, “demokráciahiány” miatt? Habony Árpád esküvője miatt? Ez ok?

Akik lemondtak arról, hogy a 12 pontban foglalt polgári demokratikus követelések a szabadság alappillérei, akik megalkudtak, kompromisszumot kötöttek, akik elfogadják a hazugságot, hogy szabad sajtó nélkül is van demokrácia, hogy ellenőrizhető és számonkérhető kormányzás nélkül is van demokrácia, hogy egy párt által megszavazott keresztény-fasiszta alaptörvény is legitim lehet, azok a sehonnai bitang embereknél és bitangabbak, mert maguk adták el a szabadságot. Ők maguk mosták el a szabadság és a zsarnokság közötti határokat. Ők járultak hozzá, hogy egy fasiszta diktátor szónokoljon a szabadságról a Nemzeti Múzeum lépcsőjén. Ők maguk is a zsarnoki rendszer részei, akik megakadályozzák, hogy a 12 pont szellemében, március 15 fényében, 1848 dicső eszméinek nevében követelje vissza saját hazáját és szabadságát a nép. Összejátszanak Orbánnal. Nem véletlen, hogy nem tudnak egy igazi március 15-i tüntetést tartani, ahol a Nemzeti dal azt jelenti, amit 1848-ban jelentett. Hogyan mondaná Orbán kollaboráns ellenzéke, hogy “Talpra magyar”?

A liberális értelmiség azt állítja, hogy a zsarnoknak és a rendszerének nincs ideológiája, miközben a törvénytelen és illegitim alaptörvény Hitvallásában szerepel: a nemzeti identitást a középkori katolikus magyar királysággal, a későbbi Szent Szövetség eszméivel azonosítja, amely az emberi jogok helyébe a fejedelmi jogokat állította. Aki nem hisz semmiben, az nem képes egy rendszert úgy felépíteni, hogy annak minden egyes eleme illeszkedjen egy ideológiába, amelyet ő maga “keresztény Magyarországnak” nevez. A papok uralják az országot, tanár nincs, de pap van az iskolában, az önkormányzatoktól elvették, és az egyház kezére játszották az oktatást. Az egészségügyben már nem is maradt más, csak a pap meg a kápolna. Vasárnap bezárják a boltokat, mint László király korában, mert a senki által meg nem választott katolikus párt ezt akarta.

1848 nemcsak Habsburg-ellenes, hanem egyházellenes is volt, a sötét vallási elnyomással szemben a szabadság fényét és a felvilágosodás eszméit képviselte. Erről mondja a madárgyilkos Semjén, hogy “erkölcsi relativizmus”, egy olyan romlott és mocskos hatalom képviselőjeként, amely a tízparancsolat minden pontját naponta hágja át, gyűlölködő és gyilkolásra uszító újságírónak ad lovagkeresztet, pólyás csecsemőket szögesdróton át hurcoló menekülteket gyaláz, üldöz. Gyűlöletre uszítanak ezek a sátáni figurák, embertelen antikrisztusok, annak a Megváltónak a nevében, aki maga is menekültként született és az életét adta az elesettekért. Aljas szemét emberek, akik magukhoz hasonlóvá teszik a magyar népet. Az emberiség köpedelme leszünk, a legmocskosabb nemzet, amely mindenkitől csak vesz, ragad, de adni nem ad senkinek. És ez a gyűlölet lett a nemzeti kohézió.

A liberális értelmiség nemhogy rámutatna ezekre az összefüggésekre, de maga tagadja le azokat, mintha ennek a rendszernek nem lenne ideológiája, mintha nem állna mögötte egy kétezer éves világegyház, amelynek identitása az istengyilkosság vádjára épülő antiszemitizmus. Amely évezredes harcot vív a zsidóknak tulajdonított liberalizmus, szabadság, egyéni jogok ellen. Mintha nem ez az ideológia állna az egész mocskos rendszer mögött, és mintha nem ennek az ideológiának az alaptörvénybe iktatott hazugságai adnák a rendszer kohézióját és támogatását. De nincs, aki ezt leleplezze, aki ezt vállalja, aki liberális létére fel merné venni a kesztyűt a katolikus egyház elnyomó, antiliberális ideológiája ellen. Március 15-én erről egy szó sem esik, miközben a szabadságot ez az ideológia ölte meg. Az csak véletlen, hogy egy katolikus püspök titkára a miniszterelnök protokollfőnöke, ugye?

A magyar liberális értelmiség saját nihillizmusát vetíti ki Orbánra. Nem Orbánnak nincs semmiféle ideológiája, nem Orbán nem hisz semmiben, hanem ők. Ezért el sem tudják képzelni, hogy valaki higgyen valamiben őszintén, legyen az a világot pusztító bármilyen ideológia. Ezért még azt sem tudják, ki az ellenség, mi az ellenség. Úgy akarnak győzni, hogy nem tudják kit, és mit kell legyőzni. Vakoknak vak vezetői ők. Akik nemcsak vakok, hanem gyávák is, legalábbis Petőfi Sándor szerint. Hol vannak ők attól a mércétől, hogy “ki most ha kell, halni nem mer”? Szaros kis állásukat féltik, nem az életüket. Hogyan is lenne más a helyzet? Vakok, gyávák és árulók a nép hivatalos vezetői, akiknek a szabadságért harcolniuk kellene. De ők nem a harcba küldik a népet, hanem eltanácsolják őket. Még csak ne is menjünk a cenzorhoz. A 12 pontot ki se nyomtassuk. Nyomtassunk 16 pontot, de abban ne legyen benne 1848.

Mi lenne, ha a mai napon, március 15-én, valaki megesketné azokat a nyulakat, akik összegyűlnek sunnyogva a Kossuth térre, elkerülve annak veszélyét, nehogy el kelljen zavarni a bűnözőt a Nemzeti Múzeumtól, hogy “a magyarok Istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk”? A többség nem is tudja, hogy rab. Aki tudja, az elfogadja, neki ennyi szabadság is elég. De legalábbis nem kockáztat érte semmit. Ellenben a Facebook tele van forradalmárokkal. Ott bátrak, nagyszájúak, főleg azokkal szemben, akik nem mosták össze a szabadság és a zsarnokság határait.

Szégyen, szégyen, szégyen, és a legnagyobb szégyen, hogy még csak nem is érzik, mekkora szégyen.

 

 

 

21 hozzászólás : Bartus László: Rabok legyünk

  1. Heindl Peter

    March 13th, 2016

    “az Alkotmányt eltörlő puccsistákat le kell tartóztatni” Kemény. De ha belegondolunk, 2011-ben tényleg úgy írta át az alkotmányt, a médiaszabadságról szóló szabályozást és a választási törvényt a kormány, hogy ahhoz semmiféle felhatalmazást nem kért a néptől! Sem előtte – hiszen a Fidesz választási programjában erről egy szó sem esett, sem utána – hiszen eszükbe sem jutott népszavazást kiírni a változásokról, sőt alaptörvénybe iktatták, hogy az alaptörvénybe foglalt szabályokról nem lehet népszavazást tartani.
    Amivel nem értek egyet, az Bartus László előítéletes antikatolicizmusa. Hogy mást ne mondjak: “az istengyilkosság vádjára épülő antiszemitizmust”, mint identitásképzőt több, mint 50 éve a II. Vatikáni Zsinat expressis verbis megtagadta és keresztényellenesnek minősítette. És nem csak “suba alatt” tette ezt, mert az “istengyilkosság” tanát és az erre épülő antiszemitizmust elvető, a zsidókat pedig a keresztények “idősebb testvéreként” elismerő új “dogmát” azóta több pápa is újra és újra megerősítette. Ettől még persze nincs egyszer és mindenkorra megoldva az antiszemitizmus kérdése a katolikus egyházon belül. De azért az is figyelemre méltó, hogy az antiszemitizmus jelenségének egyik legjelesebb hazai vizsgálója, Kovács András szociológus egy általa koordinált hazai antiszemitizmus kutatás eredményéből arra a következtetésre jutott néhány éve, hogy a hívő emberek között ma már szignifikánsan kevesebb az antiszemita, mint a nem hívők között. Márpedig a hívők nagy többsége Magyarországon katolikus. Ez van.

    Reply
    • Admin

      March 13th, 2016

      Kedves Heindl Péter,

      köszönöm kedves hozzászólását, é sköszönöm, hogy megosztotta velem a gondolatait. A katolicizmussal kapcsolatban kifejtett véleményével sajnos nem értek egyet. Először is szeretném kiemelni, hogy Ön nagyon helyesen nem “katolikus egyházat”, hanem katolicizmust említ. A katolicizmus ugyanis nem azonos a gyerekkorban öntudatlanul megkeresztelt katolikus hívőkkel. Aki katolikusként szembekerült a katolicizmussal, annak rendkívül súlyos következményei lettek a történelem folyamán. A katolicizmust megkülönböztetem a kereszténységtől, mivel a katolicizmus ugyan keresztény terminológiát használ, de a bibliai mintával és követelményekkel homlokegyenest szembenálló vallás. Ennek teológiai részeire most nem térnék ki, csak a témánkhoz kapcsolódóan jelzem, hogy a katolicizmus nem egyéneket térít, hanem államokat. A lelkek fölötti uralmát az állam eszközeivel és az állam erejével igyekszik megvalósítani. Ahol ezt nem teheti, hogy semmiféle befolyása nincs az államhatalomra, a nemzeti identitásra és a liberális demokráciára. Amerikában kulcskérdés volt, hogy a katolicizmus évszázadai, vallásüldözései elől Európából menekülők ezt a lehetőséget kizárják az alkotmányban a felvilágosodás szellemében. Ez az amerikai szabadság siker és jólét kulcsa. A katolikus egyháznak mindenre minimum két válasza van, és az egymásnak ellenmondó válaszokat a konkrét helyzetben a konkrét értelmezés dönti el. Ez a skolasztika tudománya, amelyet Aquinói Tamás alkotott, aki szintén nagy antiszemita volt, mint maga a katolicizmus. A katolicizmus ugyanis soha nem tagadta meg Szent Ágoston államelméletét, amely az állam feladatává teszi az egyház irányítása alatt a katolicizmus dogmáinak és erkölcseinek érvényesítését. Ez kizárja az egyéni szabadságot, a társadalmi, a politikai, a polgári és az egyéni szabadságot. A katolicizmus teológiájának lényege az állam elfoglalása, és erről a katolicizmus soha, sehol nem mond le. Az állam és az egyház ebben az ideológiában úgy fonódik össze, mint “a test és a lélek”. Az egyház nem ad szabadságot az egyénnek, hogy szabadon döntsön és válasszon hitet, hitetlenséget vagy világnézetet. Az állam feladatává teszi, hogy a polgárokat az “anyaszentegyház tanításai” szerint “nevelje”, ezért a katolicizmus megalapítása, a konstantinusi megegyezés óta ellene van minden egyéni szabadságnak, szabadságjognak, és ez az oka, hogy a liberalizmus legnagyobb ellensége. Ahogy a liberalizmus is az egyházi elnyomás, uralom és lelki kényszer, megnyomorítás ellen, a társadalmi és egyéni szabadság érdekében a katolicizmus (és a katolikus uralkodók, államok) elleni harcban született meg. A katolicizmus minden egyházi uralom elnyomás elleni forradalmat, lázadást, magát a liberalizmust és a felvilágosodást is a zsidóknak tulajdonít, és a zsidóságnak a “kereszténység” (katolicizmus és reformált katolicizmus) elleni támadásának tart. Nem véletlen, hogy milyen sok zsidó vett részt az 1848-as magyar szabadságharcban, ahogy az sem, hogy a katolikus egyház a Habsburgok oldalán állt a forradalommal és szabadságharccal szemben. A katolicizmus a későbbi szélsőjobboldali ideológiáknak megfelelően (azok alapjaként) a zsidó szabadkőműveseknek tulajdonítja a liberalizmust, a valódi demokráciát és az egyéni szabadság elsőbbségét, a lelkiismereti szabadságot hirdető eszméket. A katolicizmus ma is a zsidóságnak tulajdonítja ezeket a társadalmi eszméket, a kapitalizmussal együtt, és ma is a legnagyobb ellenségének tartja őket. A katolicizmus ma is a liberalizmus ellen harcol, különféle taktikákkakkal, eszközökkel, de a cél semmit nem változott: ez a pősége alatt álló katolikus (“keresztény”) Európa és a világ fölött uralkodó egyház és pápa, aki “Krisztus helytartójaként” helyettesíti Krisztust a földön. És itt jutunk el Szent Ágoston másik fontos elméletéhez, ami a katolikus egyház identitásának alapja, az ún. “helyettesítési elmélethe”, amelynek lényege az, hogy az Egyház (ezalatt a katolikus egyház értendő tévelygő, reformált, de az akolba visszatérítendő katolikus egyházrészekkel) átvette a zsidók üdvtörténeti szerepét. Mivel a zsidók “megölték az Isten fiát”, nem méltók az elhívásukra, ezért az Egyház lépett a zsidóság helyébe, mint a “szellemi Izrael”. Ezt soha senki nem vonta vissza, ez az antiszemita identitás alapja. A másik helyettesítés, hogy a katolikus egyház tagadja a Millennium, Jézus Krisztus ezeréves királyságának eljövetelét, és úgy tartja, hogy az már eljött, az maga a katolikus egyház korszaka, és a katolikus egyház helyettesíti a Krisztus földi uralmát. Ez jogosítja fel, hogy a pápa a királyok királya és az urak ura legyen. Ezt senki nem törölte el. Ez a pápai trön Jézus Krisztus földi helytartójának, helyettesének trönja, aki Isten uralmát valósítja meg a földön az országok és államok fölötti uralmával. Ez érvényes dogma, ezt soha senki nem vonta vissza. A katolikus egyház feladata, hogy a változó világhoz igazodva, ennek érvényt szerezzen. Ennek legfőbb akadálya pedig a liberalizmus, amely elválastzja az államot az egyháztól, az államot szekularizálja, és elutasítja “Krisztus” (helyettese) uralmát. Ezért nem szűnt meg a katolicizmus zsidóság elleni harca. Amikor Ön a katlicizmus antiszemitizmust elítélő gesztusairól és nyilatkozatairól szól, azt a skolasztika dialektikájával kell szemlélnie. Ez csupán a zsidóság fizikai üldözését, megölését utasítja el, viszont továbbra is harcol a “zsidó szellem”, a zsidóknak tulajdonított szabadság, a liberalizmus, a kapitalizmus, a parlamentarizmus ellen. Nem a katolicizmus vs. zsidó háború szűnt meg, hanem a stílus, az eszköz, a módszer változik, mert a nácizmus után nem lehet olyan antiszemitizmust hirdetni, amilyet a katolikus (és a reformált katolikus, például lutheránus és kálvinista) egyház hirdetett. A II. Vatikáni Zsinat semmit nem vetett el, a katolikus egyház nem változott, dogmát soha nem vonnak vissza, hanem a stratégia és a taktika változott, ugyanannak a célnak az érdekében. Ha megnézi az Orbán-rendszert, pontosan felismerheti a II. vatikáni zsinat előtti katolikus egyházi intézkedéseket, csak más formában. A zsidókat szorítja ki az oktatásból, szünteti meg a zsidók által kedvelt szakokat, csökkenti a létszámukat, anélkül, hogy ezt numerus claususnak neveznék. Bezárják vasárnap a boltokat, hogy a zsidó szombatot megrontsák középkori mintára, de a “családra” hivatkoznak, nem a zsidó szombatra, mint Szent László korában. Ha megnézi az orbáni alaptörvényt, akkor abban azt találja, hogy a magyar nemzet a “kereszténységgel” azonos, az államiságot István királytól és a pápától kapott Szent Koronától származtatja, a középkori katolikus királysággal azonosítja. A NER ezzel jogfolytonos, ahol az állam a katolikus egyháztól származik, miközben a Szent Korona adományozásának hazugságára épül. De ez az államot a katolicizmussal, a nemzetet a katolikus vallással azonosítja, és a katolikus dogmákból kifolyólag az egész államot és a nemzeti identitást zsidóellenességre, antiszemitizmusra alapozza, amennyiban kizárja a zsidóknak tulajdonított liberalizmust, egyéni szabadságot, lelkiismereti szabadságot, és István király katolikus államát a zsidósággal, a zsidó eszmékkel szembeni harcban szerzi vissza. Ez a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Ezt nem tudják a magyar liberálisok, mert elfelejtették, mi a liberalizmus, miért jött létre, és kik a liberalizmus ellenfelei, milyen ideológiára épül Orbán rendszere. Ezt ő maga is elmondja mindig, hogy “keresztény Magyarország”, de ezt nem hisizk el neki, hogy a katolikus államalapító István utódjaként látja magát, aki helyreállítja a katolikus Magyarországot, sőt küldetésének tartja helyreállítani a katolikus Európát is. Nyíltan hangoztatja, hogy a “kerestzény gyökereket” bele kell tenni az Unió alapszerződésébe, ami nem más, mint a katolicizmus beemelése, amelyre építve létrejöbnne az Európai Együttműködés Rendszere. Mivel ez egy elnyomó ideológiai államot és államszövetséget jelent, a hatalom koncentrációját egy kézbe, a polgári és egyéni jogok, a liberális demokrácia felszámolását, vezérelvű nacionalizmust, jobbágysággal, közmunkával, munkaalapú társadalommal, korporációkkal valódi érdekütközések helyett, ez egy fasiszta rendszert jelent, klerikális ideológiával, a katolikus egyház európai uralmának helyreállítását új formában, de a pápa fősége alatt, ahol megőrzik a demokrácia hamis látszatát, de jogfosztással, s az állam és az egyház nem szervezetileg, hanem az Orbánhoz hasonló “kerestzény” politikusok személyében fonódik össze. Ahogy régen. És ezek mindig bűnözők voltak. Remélem, sikerült kicsit megnyitnom a réseket gondolkodása falán :). Ahol egy sokkal szélesebb összefüggésrendszer van annál, hogy a templomba sem járó, a Bibliát nem ismerő, a katolicizmusba csak belekerestzelt emberek, akiknek annyi maradt a vallásukból, hogy magukról jóságos emberek képét mutassák, magukat “jó embernek” higgyék, egy antiszemitizmusra vonatkozó kérdésre mit válaszolnak. Nyilván elítélik, mert ők ugyan nem gyakorolják, de “vallásosak”, ezért ilyen csúnya dolgok a jó ember” identitásukkal nem fér össze. Kovács András felmérése ezért nem jól értelmezi a kapott eredményt. Bartus László

      Reply
      • Heindl Peter

        March 13th, 2016

        Továbbra is azt gondolom, hogy Ön a II. vatikáni zsinat előtti katolicizmusról beszél. Hogy mást ne mondjak, XXIII. János pápa a Pacem in terra című enciklikájában, ami tkp. a felvezetés volt a zsinatra, kanonizálta az emberi jogokat. Ez gyökeresen más eszmeiség meghirdetését jelentette, mint amit IX. Pius a XIX. század közepén a liberalizmus ellen képviselt. Abban sajnos egyet kell, hogy értsek: a magyar katolikus klérus nem kis hányada, és főként a püspöki kar ma még többséget alkotó része máig nem képes követni a vatikáni zsinat szellemiségét. Ha ezt írná, azzal egyetértenék. De hát nem ezt írja.

        Reply
        • Admin

          March 13th, 2016

          Én azt írom, hogy az Orbán-rendszer a középkori katolicizmusra épül. Ez nem lehet vita tárgya, bele van írva az alaptörvénybe. A nemzetet a vallással azonosítja, a magyar identitást a katolikus egyházhoz kapcsolja, a magyar a “kereszténnyel” (katolikussal és reformált katolikussal) azonos. A tartalom nem változott a II. világháború előtti jelentéshez képest, magyar az, ami keresztény, keresztény az, ami nem zsidó. Magyarországon a “keresztény” jelentése ma is az, hogy nem zsidó. Semjén a modern katolicizmusról szóló könyvében a felvilágosodással álltja szembe Szent Ágostont, a liberalizmust nevezi a katoliczmus legfőbb ellenségének. Bárki elolvashatja, ez semmit nem változott. Az alaptörvény az államiságot a katolikus egyháztól származtatja, a Szent Korona (egyébként hamis) pápai adományozására építi. Az alkotmányt is az apostoli királyságból, a katolikus államból vezeti le, annak folytonosságát hirdeti. A magyar államiság mindenkori legimitását a katolikus egyház adja. Ez van az alaptörvény preambulumában. Ez a katolicizmus lényege, ami semmit nem változott, a nemzetet a vallással azonosítja, az egyházat az állammal összemossa, mint ugyannak az egésznek két részét. Ami a II. Vatikáni Zsinatot illeti, az semmit nem változtatott az állam és az egyház összefonódásának elvén, csak az összefonódás nem intézményesen, hanem az állam képviselőinek személyében fonódik össze. A világi hívek szerepvállalásának növekedése az új stratégia, a módszerek mások, a cél ugyanaz. Ami a II. Vatikáni Zsinat stílusváltását jelenti, az Prohászka Ottokár és az Orbán-rendszer közötti különbségben jól látható. Prohászka nyíltan antiszemita, antiliberális, aki a nemzeti megmaradást és az állami létet a katolikus egyházhoz kapcsolja. A katolikus egyház véleménye nem változott a liberalizmusról, csak felismerték a demokratikus világban a korábbi eszközök tarthatatlanságát. A politikai katolicizmus a kereszténydemokrácia jelmezében belülről bomlasztja a liberális demokráciákat, és belezik ki azokat. Ugyanazt csinálják a demokráciával, amit tett a katolicizmus a kereszténységgel, amikor a nevét, a külső vázát megtartotta, a belső lényegétől megfosztotta, és az ellenkezőjére cserélte. A katolicizmusnak semmi köze a krisztusi tanításhoz, Pál apostol egyházához. Jézus országa nem evilágból való, és fordított elven működik, mint a világ és a katolikus egyház. A II. Vatikáni zsinat úgy ismeri el az emberi jogokat, ahogy az Orbán-rendszer elismeri. Nehogy azt állítsuk, hogy a katolikus egyház az egyéni jogokat előbbre tartja az egyház tanításánál, és elfogadja a lelkiismereti szabadságot, az erkölcs megválastzásának jogát és az egyház elutasításának jogát. A II. Vatikáni zsinat stílusváltás, alkalmazkodás, a taktika megváltoztatása, de a cél ugyanaz. Ahol Semjén a miniszterelnök-helyettes, ott már nem kell intézményesen a bíborosnak megjelennie. A báránybőrön igazított a farkas, mert nagyon kilátszottak a farkasfogak, de a farkas természete semmit nem változott. A magyar püspöki kar tagjainak jelentős része képtelen erre a képmutatásra, ők nyíltan képviselik a régi stratégia szerint a katolicizmus igazi lényegét, minden álca nélkül. Ez az, amit eltakarni igyekezett a II. Vatikáni Zsinat. Ami az ökumenizmust illeti, ami a II. Vatikáni Zsinat egyik nagy “nyitása”, nem más, mint a reformált katolikus egyházak visszaédesgetése, de szó nincs arról, hogy a reformációból egy betűt is elfogadnának. Ez az ökumenizmus a katolicizmusba való visszédesgetést jelenti, rekatolizációt jelent. Volt szerencsém a Pázmány Péter Hittudományi Akadémién Török Józsefet és Bolberitz Pált hallgatni a reformációról és a katolikus egyházról. Térdig gázoltunk a vérben, amikor elhagytuk az előadótermnet. A tömeggyilkos Szent Domonkos (Domingo de Guzmán) is pirosra tapsolta volna a tenyerét. Róma nem változik, csak az eszközeit váltogatja. Az Orbán-rendszer ideológiájáról pedig felesleges vitatkozni, mert – mint írtam – az alaptörvényben világosan “ki van fejtve” a katolicizmus. A NER nem más, mint a poltikai katolicizmus 20. századi mintaállama. Amíg ezt a liberálisok nem ismerik fel, amíg bárnynak nézik a farkast, amíg ideológia nélkülinek gondolják Orbánt és a rendszerét, addig esélyük nincs arra, hogy legyőzzék. A hamis nemzeti identitás leleplezése nélkül nincs fegyverük ellene.

          https://polgariradikalis.com/kereszteny-nemzeti-identitas/

          Reply
          • bunkocska te draga

            March 13th, 2016

            “a módszerek mások, a cél ugyanaz”
            Én is ugyanezt írom lentebb. Én 2014-ben fedeztem föl az AN-t, de legalább egy év volt, mire be tudtam azonosítani modern korunkban a pol. kat. jeleit. Egy hónapja tiltakozó emberektől én nem várom el ugyanazt, mint magamtól. Lehet, hogy én vagyok túl megengedő, de nem hiszem.
            A pol. kat. maga írja, hogy ma nem ugyanott támad, mint Petőfi korában. Akkor a védekezés miért ne lehetne 21. századi? Én nem mondom, hogy a tanári megmozdulás ezen a szinten van, és majd meglátjuk, mit hoz a jövő. Szerintem az erkölcsi alapjuk megvan, én most tűzbe is tenném a kezemet értük.

          • Heindl Peter

            March 14th, 2016

            Amit a magyar viszonyokról ír, azzal az utolsó szóig egyetértek. A katolicizmus egészét illetően azonban fönntartom az álláspontomat, de tényszerű cáfolatot Ön nem is ír ezzel kapcsolatban: Továbbra is állítom, hogy XXIII. János utáni katolicizmus lényegét tekintve más, mint ami előtte volt. A változás nem csak stílusváltás volt, hanem érdemi. Más kérdés, hogy ezt nemcsak az egyház bírálói, de sok ókonzervatív katolikus is (idehaza belőlük pedig igen sok van még sajnos) próbálja elfedni.

          • Admin

            March 14th, 2016

            Szerintem a katolikus egyház lényegét tekintve semmit nem változott, a politikai katolicizmus is megmaradt, a stílus és a taktika változott, a világi szerzetesek és hívek bevonása a klérus helyett az állammal való összefonódásba, és a demokratikus keretekhez való alkalmazkodás katolikus pártok révén, de a cél ugyanaz. Példa erre Orbán rendszerének létezése. Olyan váltzás nem változás, amiről nem tud a klérus, azmit el lehet “fedni”, ami csak papíron létezik. A katolikus egyház nem tud megváltozni, mert akkor meg kellene térnie, a hierarchiát meg kellene szüntetnie, a pápaság eltörölnie, a dogmáit visszavonni, Szent Ágostont, Aquionoi Tamást és az egyházatyákat eretnekké nyilvánítani, és követni azok bibliai hitét, akiket századokon át máglyákon elégettek. Ez nem történt meg, ezért ezek a változtatások csak az új kihívásokhoz való alkalmazkodást jelentik, de a lényeg, a tartalom és a cél ugyanaz maradt, amit a Jelenések Könyve is megerősít. 🙂

        • Admin

          March 13th, 2016

          Egyébként egész közel állnak a gondolataink, például ebben a cikkben a premisszáink azonosak: http://hvg.hu/velemeny.nyuzsog/20150918_Juhasz_Peter_rogeszmeje?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201603 De a “kettős választás” elmélete azért téves, mert amíg nincsenek egyenlő és demokratikus feltételek, addig nem lehet megnyerni az első válastzást, amit követne a második, az igazi: Itt a két mondat között van egy logikai ugrás: “A választási összefogás kizárólag ennek a „társadalmi szerződésnek” a törvénybe foglalása céljából jöhet létre. Választási győzelem esetén (itt a logikai ugrás, mert amíg nincs demokratiokus válastzás, nincs ilyen választási győzelem – BL) az új országgyűlésnek mindössze néhány feladata lesz…” Egyetlen választás kell, ami az igazi. Ami egyenlő és demokratikus feltételek szerint zajlik, s amíg ilyen nincs, addig nem lehet semmiféle választáson résztvenni, mert az ellenkezik a demokratikus elvekkel. Addig az ellenzéki pártoknak egyetlen célból kellene szövetkezniük, hogy bojkottálják a rendszert és a nem szabad és nem demokratikus választásokat, és kikényszerítsék a szabad választást, ami a renddszer bukását jelentené egyben.

          Reply
          • Admin

            March 13th, 2016

            S ha már így társalgásba bonyolódtunk, hadd mondjam el, milyen nagyra értékelem a romák közötti munkáját. 🙂 Rendkívül tisztelem érte, és irigylem is, mert olyasmit csinál, aminek értelme van.

          • bunkocska te draga

            March 13th, 2016

            “a többszörösen, morálisan is megbukott szoci politikusokat”
            Nem ismerem a szerző munkásságát, de nem csak a szoci politikusok buktak meg az ellenzéki oldalon, sőt.

          • bunkocska te draga

            March 13th, 2016

            A Nyüzsin kívül ezt az EKINT-et is csak akkor hívják a hvg-be, ha egyetértenek velük valami részkérdésben.

            “4. AZ ALKOTMÁNYOSSÁG HELYREÁLLÍTÁSA AZ ÚJ ALKOTMÁNYBAN

            A Nemzeti Együttműködés Rendszerének bukásával együtt Alaptörvényének is buknia kell, mivel a kormányzat azért fogadta el az Alaptörvényt, hogy a NER-t alkotmányosan megtámassza. Az Alaptörvényt nyilvános vita nélkül, kizárólag a mostani kormánypártok támogatásával kényszerítették a társadalomra. Nem felel meg az alkotmányosság követelményeinek, nem a közhatalom korlátja, sokkal inkább a kormányzati politika eszköze, amelyet a kormánytöbbség pillanatnyi érdekei szerint alakít. Az Alaptörvénynek nem csak egyes szabályai, hanem a benne kifejeződő alapelvek és alapértékek is hibásak. Az Alaptörvény reformja nem elegendő ahhoz, hogy a jövőben szabad és szolidáris társadalomban élhessünk. Indokolt tehát a szembefordulás, az Alaptörvény elutasítása. Új alkotmány elfogadása nélkül valószínűleg sikeresen és jól kormányozni sem lehet.
            Az alkotmányosság helyreállításához a magyar politikai közösségnek meg kell tagadnia a jelenlegi politikai rendszert, és megegyezésre kell jutnunk arról, hogy milyen országban akarunk élni. Az új, negyedik köztársaságról szóló politikai megegyezésünk lesz az új alkotmány, amit tehát új, eredeti dokumentumban – és nem az Alaptörvény szövegének módosításával – kell rögzíteni.
            Az alkotmány elfogadását nyilvános társadalmi és parlamenti vitának kell megelőznie. Az alkotmányt továbbá új, demokratikusan választott parlamentnek kell elfogadnia és ezt követően indokolt népszavazással megerősíteni. Az alkotmányt elfogadó Országgyűlésnek önmagát alkotmányozó nemzetgyűlésnek kellene minősítenie, amely a megerősítő népszavazás után kimondja a feloszlását, amit új parlamenti választás követ.”

            http://www.ekint.org/ekint/ekint.news.page?nodeid=792

          • Heindl Peter

            March 14th, 2016

            Erre mondja azt Majtényi László, hogy az Orbán-rendszert csak akkor lehet leváltani, ha az már a választás előtt a közvélemény előtt teljesen egyértelműen megbukott. Ha ugyanis nem érzi azt a hatalom, hogy engednie kell, akkor képes mindent megtenni a hatalom megtartása érdekében. Hogy tényleg mindenre képes, azt a budapesti választás szabályainak a 2014 őszi önkormányzati választások előtti átírásával már a napnál is világosabbá tette a hatalom. Egyetértek Majtényi Lászlóval.
            Valahogy azonban létre kell hozni az arányos választási rendszert. Hiszen a választói akarat Magyarországon nem kétirányú, hanem legalább négy, vagy öt, márpedig ilyen esetben a jelenlegi típusú választási rendszerrel, mint amilyet 2011-ben a Fidesz-kormányzat hozott, nem lehet a népakaratot kifejező, demokratikus választást tartani. A változás pedig csak úgy lehetséges, ha előbb a parlament megváltoztatja a jelenlegi választási törvényt és néhány sarkalatosan fontos alkotmányos szabályt is megalkot a további demorkatikus működés lehetővé tétele érdekében, aztán viszont feloszlatja magát és új választást ír ki. Persze jó lenne, ha ezt a mostani parlament tenné meg, mondjuk a demokrácia hiánya miatt kitörő elemi társadalmi felháborodásnak (nevezzük ezt forradalomnak) engedve. Ezt elvileg megteheti a mostani parlament is. A másik megoldás a kettős választás.

          • Admin

            March 14th, 2016

            Ez a 22-es csapdája. Arányos és egyenlő választási feltételek mellett lehet csak olyan első válastzást is tartani, ami a népakaratot tükrözi, viszont az arányos és egyenlő választási feltételeket csak az első választás által létrejövő ideiglenes parlament alkotná meg. Feltételezni, hogy az első választás már egy olyan állapotban történik, amikor Orbánra már nem szavaznak, az egyrészt teória, másrészt az ő feltételei között tartani első válastzást még akkor is törvénytelen, torz és aránytalan, ha Orbán már labdába sem rúghat. Az így létrejövő idiglenes parlament a választási torzulásnál fogva alkalmatlan és nem legitim az új arányos és egyenlő feltételek megalkotására. Ezzel szemben a megoldás az, hogy mivel az Orbán rendszer bűnben fogant, törvénytelen, mert az alkotmányos rend megváltoztatásának alapja a “fülkeforradalom”, amit az Alkotmány nem ismer, és nem engedett meg, ezért az egész rendszer törvénytelen és érvénytelen. Ezt kell kinyilvánítani, egy tollvonással az alaptörvényt és minden, ami abból következik eltörölni. S akkor vagy a 2010 előtti Alkotmány és választási törvény alapján tartaniu azt a bizonyos “első választást”, de ez lemerítheti az országot feleslgesen. Mivel Orbánékat államellenes bűncselekmény (az alkotmányos rend megdöntése) miatt felelősségre kell vonni, le kell tartóztatni, érdemesebb egy kerekasztallal megalkotni az új arányos és egyenlő választási feltételeket, majd a közmegegyezésseé elfogadott új feltételekkel megrendezni egy igazi alkotmányos és demokratikus választást, ami már az első demokratikus ciklusra válastz parlamentet, és többséget a kormányzásra. Szerintem. 🙂

          • Heindl Peter

            March 14th, 2016

            Adminnak (2016-03-13 – 6:29 du.) Köszönöm! Van még bőven mit tennünk partnerként, közösen, romáknak és nem-romáknak. Az ember örül az éppen adódó közös sikernek, és csinálja tovább. 🙂

      • bunkocska te draga

        March 13th, 2016

        Függetlenül a szabadnap mögött húzódó évezredes vallási vitáktól, azért sok érv szól a kétnapos hétvége mellett. Ez is a 20. század egyik nagy vívmánya, nem csak a 8 nyolc órás munkaidő.
        Az egyetemi szakoknál megemlíteném a katolikus mellett a másik káros irányzatot is. Dobrev Klára pl. egy interjúban elítélte a régészhallgatókat, hogy miért hiszik azt, hogy nekik lesz munkahelyük ezen a területen?

        Reply
    • bunkocska te draga

      March 13th, 2016

      “A hívők között kevesebb az antiszemita”
      Ki az antiszemita? Aki elítéli a holokausztot vagy aki antirasszista?

      Reply
  2. andras nagy

    March 13th, 2016

    1. Erősebb médiatörvényt!
    2. Orbán Viktor vezetésével felelőtlen ministeriumot a Budai Várban!
    3. Országgyűlést, amikor az Okosok épp jónak látják!
    4. Törvény előtti egyenlőtlenséget polgári, vallási, politikai, világnézeti, vallási és szexuális értelemben!
    5. Fradi Security-t!
    6. Andy Vajna továbbr se adózzon!
    7. Urbéri viszonyok bevezetése!
    8. Esküdtszék, képviselet csak párttagkönyvvel rendelkezőknek!
    9. Matolcsy György Elmegyógy- és Intézet!
    10. A katonaság esküdjék fel az Orbán-családra, migránsok haza!
    11. Aki sokat ugat, bezárassék!
    12. Kilépés az Unióból.

    Migránsok, Gyurcsány, Elmúltnyolcév!

    Reply
    • bunkocska te draga

      March 13th, 2016

      12. Katolikus Uniót (a protestáns Erdéllyel)!

      Reply
  3. Geyza

    March 13th, 2016

    Mndig is idegbajt kapok mikor ezeket a “Drágabolgárúri” kifejezéseket hallom:
    ” Demokráciahiányos ” aztán az hogy ” a kormány túlhatalma ” és hasonlóak.
    Olyan szemét kifejezések ezek…hja az ” újbeszél nyelv ” .

    Reply
  4. bunkocska te draga

    March 13th, 2016

    Én továbbra is tisztának tartom a tanárokat és a népet AZOK alól a bűnök alól, amiket Bartus a liberális értelmiség szemére vet. Pilz Olivérék az után fogalmazták meg nyílt levelüket, hogy több régi kolléga fontolgatta, hogy abbahagyja a tanítást, ti. a rendszerrel való kollaborálást. Elegük van a tüntető embereknek a rendszerből, de attól még, hogy nem a nagy francia forradalom eszméit skandáljuk, ez igenis elvek mentén történő tiltakozás (az elveket korábbi posztoknál kifejtettem).
    Bartusnak én mindent elhiszek a politikai katolicizmusról írott dolgait, igyekszem is terjeszteni. De ezt ahhoz hasonlítanám, ha lenne mondjuk egy ország, ahol a táplálkozástudósok meghirdetnék, hogy együnk aranyat. Jönne egy ember, aki azt mondaná, hogy ez borzasztó egészségtelen, megterheli a szervezetet. Én az mellé állnék, akit igaznak érzek, de ettől még semmi többet nem tudnék az aranyevés élettani hatásairól, amíg meg nem tanulom a biológiát.
    Én a nagy francia forradalmat a törikönyvekből ismerem, és bár az alapok ugyanazok, de a konkrét megjelenési formái teljesen mások a mi időnkben. Már 100 évvel később Gandhi másként harcolt, mint Petőfi Sándor, és mi Gandhi után vagyunk majdnem ugyanannyi idővel.
    Ami Gandhinak volt a házi szövés mozgalma, az nekem a pedagógus megmozdulás, ami eddig csak jóra tanította az embereket. Ha mozgalommá alakulnak, akkor az mindenképp továbblép onnan, hogy szabad gyerekeket neveljünk liberális (szellemű) iskolákban. Az első lépést megtették a tanárok, mikor az emberek alkotmányos jogaira fölhívták a figyelmet. A következő lépés az lesz, mikor tanárok és a követőik majd rájönnek, hogy ez az alkotmány nem olyan, amire ők gondolnak. Akkor fölteszik majd a kérdést, hogyan tovább? Akkor sokan jönnek majd az AN-féle lapokat olvasni (ha lesznek ilyen lapok), mert biztos sok erkölcsös ember van köztük, aki most még nem lát.

    Reply

Szóljon hozzá Geyza

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)