Bartus László: A kockás ing és a hógolyó-effektus

Szerző 1 February 21, 2016

Ha nem ér véget, a kockás ing remek jelképe az Orbán rendszer elleni lázadásnak, ha ugyan az lesz belőle. A kockás ing remekül kifejezi mindazt, amit ez az önkényuralmi rezsim utál. Talán nem véletlen, hogy ebben a ruhadarabban ábrázolta Klinghammer István a szabad embert, akit ők nem képesek elviselni. Azt az embert, akit nem a formaság, a megfelelési kényszer, a képmutatás és a megjátszás, az alattvalói attitűd jellemez. A rendszer ellenfelei pedig jó érzékkel találtak olyan identitásképző jelképet a kockás ingben, amely kifejezi a tiltakozásukat a hatalmaskodókkal szemben. Ha tartós marad a spontán keletkezett divat és létrehozza az önkénnyel szembeni összetartozás élményét, nemcsak történelmi szimbólummá válhat, hanem elindíthat egy hógolyó-effektust. Az ilyen civil, nem kívülről szervezett, spontán lázadás, a kockás ingben kifejeződő elutasítás és tüntetés képes megdönteni egy önkényuralmi rendszert, nem a parlamentben ülő kollaboráns pártok, akik egyébként pontosan megfelelnek a rendszer Klinghammer jelezte követelményeinek: véletlenül sem borostásak és nem hordanak kockás inget, mindent megtesznek, hogy belesimuljanak a rendszer által elvárt követelményekbe. Talán még emlékszünk arra, amikor a rendszerváltás után a Fidesz parlamenti képviselői borostásan, farmerben, kockás ingben és pulóverben jártak be a parlamentbe és a liberális demokrácia, a szabadság hívei voltak, elutasítva minden képmutatást. Fodor Gábor akkori kócossága a párt jelképe volt, sajnálatos, hogy ma már nem ugyanazt jelenti. Aztán a Fidesz elkezdett polgárosodni, borotválkozni és fehér inget húzni, és elindult azon az úton, amely a képmutató, hazug, álnok önkényuralomhoz, a demokratikus jelmezbe öltöztetett diktatúrához, a farizeusok magatartásához, álkeresztény bűnszervezethez, nacionalizmushoz és a szabadság gyűlöletéhez vezetett. Ezért is zseniális reakció a kockás ing. Spontán felismerése a lényegnek, amely képes lehet megszervezni a rendszer ellenzékét. Soha senki nem tett annyit az Orbán-rendszer megdöntése érdekében, mint Klinghammer István, aki sok filozófus, politológus, társadalomtudós sikertelen próbálkozása után remekül definiálta és öntötte képbe a rendszerrel szembeni ellenállás lényegét, és definiálta magát a rendszert és annak lényegét, hamis, hazug, kevély és gőgös képmutató jellegét. Orbán jelenlegi rendszere maga az egykori Fidesz antitézise, a rendszerrel való szembenállás a Fidesz egykori identitásában testesül meg. Kitalálni sem lehetett volna jobbat. A nemzetközi sajtóban máris arca van a magyar "forradalom" csírájának, és nagyon szimpatikus arca. Ez a spontán kockás ing akaratlanul helyezi el a rendszerrel kollaboráló parlamenti pártokat, és jól jelzi, hogy az Orbán-rendszert előbb fogja egy kockás ing megdönteni, mint azok a parlamenti választások, amelyeket azért tartanak, hogy a rendszert legitimálják. Az Orbán-rendszer által kiírt választás maga a borotválkozás és a fehér ing, mindaz, amit a párhuzam kifejez. A tanárok tiltakozása még nem a rendszer elleni lázadás, hanem súlyos szakmai problémák miatti tiltakozás. De a rendszer a jellegéből következően nem képes úgy reagálni, hogy a kifogásolt problémák megoldódjanak. Ha a tanárok kitartanak, ha nem tudják megosztani, becsapni, zsarolni, és megvesztegetni őket, amit ezek a fehérgalléros urak nagyon szeretnek, akkor eljuthatnak a felismerésig, hogy a rendszert kell megdönteni ahhoz, hogy szabad iskola, normális oktatás és emberi élet legyen az országban. A pedagógusok is elég későn ébredtek, öt éve erőszakolják meg az oktatást, a szakmát, szervezik a diktatúra központi irányítása alá az iskolarendszert, taníttatnak háborús bűnösöket, hungarista és náci szimpatizánsokat. A vezér kisvasutat épít a közpénzen létrehozott stadionjához, milliárdokat osztogat a családjának és a hűbéreseinek, a kilopott közpénzből kölföldi futballcsapatokat vásárol, 50 milliárd forintot ad a Vajdasági Magyar Szövetségnek, 25 millió dollárral segíti Mongóliát, miközben a központi irányítás alá rendelt iskolák közüzemi díjait nem tudja kifizetni a magyar állam. Az oktatás legalapvetőbb feltételei nem biztosítottak, tanszabadságról, kötelező tankönyvekről és tananyagról nem beszélve. De végre voltak néhányan, akik megelégelték, s mások is felbátorodtak. Az egészségügy még ennél is katasztrofálisabb állapotban van, de alig lehet olyan szakmát, szakterületet mondani, ahol ne hasonló lenne a helyzet. Ők egyelőre egyenként csatlakoznak a tanárok, diákok és szülők erősödő mozgalmához, de a pedagógusok lázadása hógolyó-effektust indíthat el, ha idő előtt el nem hal. Az biztató, hogy az emberek szolidárisak a megtámadott iskolai vezetőkkel, megvédik, támogatják, egyben kötelezik is őket, hogy ne hagyják abba. Ne féljenek, ne ijedjenek meg, ne kössenek kompromisszumot az önkénnyel. Kell is ez a támogatás, nem szabad magukra hagyni azokat, akik mások helyett is vállalták a kockázatot. Ha hagyják elbukni őket, annak nagyon rossz üzenete lenne. Ha megvédik őket, ez előbb-utóbb rendszerellenes mozgalommá válhat, mert egy diktatúra képtelen korrigálni magát. A tanárok fellépése bátoríthat másokat, megmutathatja, hogy nem is olyan erős fiúk ezek, ha nem félnek tőlük. A népre hivatkozó hamis hatalom nem tud mit kezdeni velük, ha a nép nem fél, ha megmozdul és ráérez a szolidaritás édes ízére. Szerény véleményem szerint ez a mostani fellépés nem a végső, hiányzik hozzá az elkeseredés és a felháborodásnak az a mértéke, amely szükséges egy rendszert elsöprő lázadáshoz. De reményt adhat, és megmutathatja az alattvalóknak, hogy uraik nem mindenhatóak, nem isteni rendelés, hogy ők uralkodjanak, elnyomjanak, az alapvető emberi jogokat lábbal tapossák, és közben szétlopják az országot. Az Orbán-rendszerben nagy tartalékok vannak, és soha nem fogják megadni magukat. De ez a mozgalom megmutathatja az utat, amelyen járni kell. Ezt a rendszert nem választásokon fogják megdönteni, a maguk hasznát kereső fehérgalláros kollaboráns pártok hazugságai ellenére. Ma még úgy tűnik, hogy a kockás ing jó buli sokaknak, öröm megleckéztetni az öntelt álkeresztény hazudozó bűnözőket, egyesek még fürdenek is saját nagyszerűségükben, amikor kockás inget öltenek. De hiányzik a felháborodás megfelelő mértéke, az önfeláldozás heroizmusa, egyelőre nem úgy látszik, hogy az Orbán-ellenes nép képes bármit feláldozni a szabadságért. Nem mintha erre nem lenne elég ok. Már öt éve elő kellett volna állnia ennek a helyzetnek, az ingerküszöbnek sokkal alacsonyabbnak kellene lennie. Nem lett volna szabad megengedni a demokráciából egy fasiszta diktatúrába való békés átmenetet. Ennek egyszer még nagy ára lesz. De az mindenképpen dicséretet érdemel, ha végre valahol valakik veszik a bátorságot és tiltakoznak. Minden aljasságra fel kell készülniük, ha a rendszer megérzi, hogy veszélyessé válhatnak. De az ár annál nagyobb lesz, minél később jutnak el az alapvető felismerésekhez, a felháborodás olyan mértékéhez, amely elsöpri a rendszert. A rendszer védekezni fog, és a juntatörvény arra szolgál, hogy az ilyen lázadásokat, demokratikus megmozdulásokat, népi elégedetlenséget az alkotmányos rend elleni terrortámadásnak minősítsék, és a totális diktatúrák eszközrendszerét vessék be ellenük. Miközben az alkotmányos rendet Orbán és bűnszervezete döntötte meg, s őket ott, abban a pillanatban kellett volna megállítani. Nem szeretnék ünneprontó lenni, de még nincs ideje az eufóriának, nem élvezhetjük önmagunk nagyszerűségét, mert fel mertük venni a kockás inget, hiszen nincs ennek semmi következménye. Ma még jól borotvált fehéringesek is manírkodnak a kockás ingben, arról nem beszélve, hogy a nácik is ráhúzták a nyilaskeresztes pólóra. A kockás ing ma még sokaknak az eddigi pótcselekvések egyike, beleilleszkedik önbecsapásaik sorozatába, amellyel ésrevétlenül eltöltenék még a következő harminc évet. Jó a fotelben is kockás ingben ülni a Facebook előtt. A mozgalom, ha megmarad, még differenciálódik. Jó esetben megmaradnak azok, akiket a borosta mellé hordott kockás ing kifejez. A többiek, akiknek ez divat, modorosság és hecc, akik gyávák, akik megalkuvók, akik jobban féltik a kis motyót, azok majd levetik a kockás inget, és elkezdik fikázni azt. A kockás ing remek jelkép, a lényeget fejezi ki. De lehet hordani így is, meg úgy is. Most ott tartunk, hogy akár színből, akár szívből, csak viseljék. Aztán majd kiderül, ki hova tartozik. Például akkor, amikor az Orbán-rendszer első sorokban harcoló gyalogosai, a kollaboráns parlamenti pártok elkezdik a kockás inges civil mozgalmat erodálni, leszalámizni, ellehetetleníteni, csapdába ejteni, hogy ne zavarják a bizniszt. Mert a kockás ing nemcsak Orbántól, hanem a fehérgalléros, a népet eláruló álellenzékétől is elválaszt. A spontán civilmozgalom vádirat ellenük. A kockás inges mozgalom az ő alternatívájuk, amely leleplezi őket. Tagjaik és szimpatizánsaik ma még nem tudják, hogy nem lehet két úrnak szolgálni. Azt hiszik, hogy a kockásingesek és a vezérelvű pártjuk, amely a baloldal orbánizmusát építi, ugyanazon az oldalon áll. De ha a mozgalom megmarad és erősödik, hamar szembe találja magát a kollaboráns vezér(ek) trükkjeivel, és nekik egyik vagy másik oldalra kell állniuk. Ha a borostás szabad emberek őket legyőzik, akkor már bármi lehet, akkor már készek arra, hogy Orbánt is legyőzzék. Feltéve, hogy nem akarja őket valaki egy újabb kollaboráns párttá szervezni, hogy neki is jusson egy hely a parlamentben az árulók között. Attól kell tartani, hogy még néhány ilyen felbuzdulásra szükség lesz, mire ezeket a igazságokat felismerik. Bár az álellenzéki pártok és a túlélésra játszó holdudvaraik mindent megtesznek, hogy ezt a tudást elhomályosítsák, az igazi rendszerváltó hangulat akkor jön el, amikor mindenki számára evidencia lesz, hogy "fülkeforradalom" nincs, erre hivatkozva nem lehet az alkotmányos rendet megváltoztatni, Orbán államcsínyt, államellenes bűncselekményt követett el, rendszere törvénytelen, az országnak nincs érvényes alkotmánya, a törvényes rend helyreállításának egyetlen törvényes módja, ha egy tollvonással eltörlik mindazt, amit ezek a bűnözők létrehoztak, és visszaállítják a megdöntött Alkotmányt. Aztán abból lehet demokratikus úton a jogállamot megerősítő törvényeket alkotni. Ennek felismeréséhez egyeseknek tíz percre, másoknak húsz évre van szükségük, mert az előbbiek elveket követnek, az utóbbiakat érdekek vezérlik, de egyszer mindenki eljut oda, hogy nem lehet tovább hazudni. Ez az alapja és előfeltétele annak, hogy normális iskolák legyenek, működő egészségügy, szabad emberek, emberi jogok, jog előtti egyenlőség és a népet szolgáló demokratikus hatalom.    


1
1

Szerző