Bartus László: A Neymar-ügyről

Szerző 1 June 20, 2015

  Divat lesz lassan Neymart szidni. Botrányhőssé válik, pedig ha megnézzük jobban a jelenséget, általánosabb következtetésekhez juthatunk. Neymart mentegethetnénk fiatal korával is, és akkor is igazunk lenne, de nem erről van szó. Ezzel együtt emlékszem arra, hogy sok évvel ezelőtt a Hócipőben írtam egy cikket a Katrina hurrikánról, és abban az idő relatív fogalmának illusztrálására említettem az akkor szintén fiatal, az argentin válogatottban bemutatkozó Messi esetét. Messi éppen a magyarok ellen csereként állt be, és 57 másodperc alatt ki is állították. Vanczák Miklós (ha még emlékszik valaki e névre) úgy viszonyult Messihez, mint a vasalódeszka a rakétához, és próbálta lerántani a kis rakétát, mire Messi idegességében hátraütött, ezért állították ki. Akkor is igazat adtam Messinek, nem az ütésre vonatkozóan, hanem abban, hogy értem a reakcióját. Ma már - persze - megtanulta sok hasonló esetből, hogy ehhez a tökéletlen világhoz alkalmazkodjék. Miről van szó? A futball nevű játékról, zsenik és középszerű senkik viszonyáról. Messi, Neymar és a hozzájuk hasonló született zsenik a futball nevű játékot játsszák, de a pályán az ellenfeleik többsége nem futballista, hanem egészen más sportot űz: dzsúdós, kick-boxos, karatés, birkózó, nehézsúlyú atléta, legjobb esetben százméteres síkfutó, de a futball nem erről szól. A futball arról szól, amit Messi, Neymar, Pirlo és mások játszanak. Arról, ahogyan Neymar oda-vissza átemeli az ellenfél feje felett a labdát, majd elvinné fejjel, de ezekért a szürke, középszerű senkik, akik csak futnak, mint a lovak, s csak fenékbe tudják rúgni a labdát, beletapossák a földbe. Pedig régen ilyenekért jártak meccsre az emberek. Nézze meg valaki, hogy Messit hányszor rúgják le, lökik fel egy meccsen. Ez aztán elvezet a labdarúgás krízisének másik okához, a végtelenül alkalmatlan, tehetségtelen, minősíthetetlen bíráskodáshoz. Nem a FIFA-botrány ennek a sportágnak a legnagyobb problémája, hanem az  sok hülye bíró, akik képtelenek kezelni, megérteni helyzeteket, kezükben tartani mérkőzéseket, érvényt szerezni a labdarúgás szabályainak. Nemhogy tekintélyük nincs, hanem olyan szánalomra méltó, esetlen idióták rohangálnak síppal a szájukban a pályán, akiknek többsége láthatóan súlyos személyiségzavarral is küzd. Az természetes, hogy soha nem futballoztak, ahhoz nem voltak elég tehetségesek. S találkoznak a pályán a született zsenikkel, akiknek ők most megmutatják, ki a főnök... Minősíthetetlen dolgok történnek. Neymar biztosan alkalmazkodik majd a körülményekhez, de ami most vele történik (de amin ugyanígy átment Messi, Ronaldo és a többi zseni) a tehetség és a naiv idealizmus találkozása és ütközése a tehetségtelen, irigy és bunkó középszerűséggel, amely nem tudja elviselni a kimagasló tehetségeket, a kiválóságot, s le akarja rántani magához. Ennek legkiválóbb példája volt, amikor Neymar "szivárványcselét" követően az Atletico Bilbao futballista szakmunkásai kevés híján agyoncsapták Neymart, és még a sajtó egy része is úgy értékelte mindezt, hogy Neymar megalázta ezzel az ellenfél játékosait. Persze, úgy megalázta őket, ahogy minden Nobel-díjas a laborokban matató kutatók százezreit, Max von Sidow a színészgenerációk tucatjait a Hetedik pecsétben, a francia impresszionisták a barlangrajzok készítőit. Nyilván a kimagasló tehetségeket agyon kell csapni (jelen esetben agyon kell rúgni, Neymar nem is állt ettől távol), alkotásaikat meg kell semmisíteni, a cseleiket be kell tiltani. Ami a mostani botrányt illeti, előzetesen el kell mondanom, hogy nem vagyok elfogulatlan, mert éppen a labdarúgás szépségei miatt a brazil futball szerelmese vagyok (de az egykori francia válogatottat is nagyon szerettem, mert gyönyörű futballt játszottak). Tudom, hogy Braziliának jelenleg nincs világverő csapata, éppen azért, mert a tehetségeiket túl korán elviszik külföldre, a sok szegény gyereket elkápráztatják a pénzzel, és a brazilok identitásválságban vannak: félúton saját tradícióik és a futball nevén zajló fűrészelés között. De ez más téma. Ugyanakkor megértem azt is, hogy Neymar szenved a csapatában és a csapatával emiatt. Ha néhány generációval előbb születik, amikor még a braziloknak nem volt identitászavaruk, ilyen problémái nem lennének. Nem arról van szó, hogy mindig nyernek-e, lehet kikapni, ez játék. Itt másról van szó, a futball identitásáról. Ennek is nyilván köze van ahhoz, hogy Neymar idegei néha pattanásig feszülnek. De a Kolumbia elleni Copa America-meccsen nem így volt. Amikor a meccs első félidejében kezezés miatt sárga lapot kapott, az nevetséges volt. A fejesét védte a kapus, Neymar elveszítette az egyensúlyát, a levegőben kapálózott, és a kapusról a kezére pattant a labda. Ilyenkor látszik meg, ha egy tornából felmentett idióta vezeti a meccset és ezért sárga lapot ad. Ezt egy zseninek egyébként is nehéz feldolgozni, de az ügy előzménye, hogy a Peru elleni meccsen már kapott egy másik elmebetegtől egy sárga lapot, ami már eleve feldúlta. Akkor az történt, hogy a bíró (akik most állandóan a habbal szaladgálnak, mint a félőrültek a pályán) azért adott neki sárgát, mert a szabadrúgás előtt a labda útjából eltakarította a habot. Itt szeretnék egy pillanatra elidőzni. Varga Zoli a barátom volt, barátnak is nehéz ember. De én értettem őt. Könyvet is írtam róla, amelynek legjobb részei azok, amikor a fociról beszél. Azok szenzációsak. Sok meccset néztünk együtt, ezeket végigkommentálta. Sokat mesélt nekem arról, mitől lesz jó egy szabadrúgás, hogyan kell leállítani a labdát, hol kell megrúgni, milyen erővel, stb.. Mint mondta, még a levegőben is navigálta a labdát. Olyan emberről beszélünk, aki edző korában is tízből kilencszer találta el a felső kapufát. A Hertha bundabotrányban azért ítélték el, mert nem fogadták el a védekezését, hogy még kapufát is rúgott, tehát nyerni akart, mert a bíróság azt mondta, hogy Varga Zoli akkor találja el a kapufát, amikor akarja. Zoli már nem él, de abban biztos vagyok, ha meglátná ezt a sok majmot a pályán, akik a labda elé (köré) és a támaszkodó láb útjába fújják a csúszós habot, nem kapna levegőt. Aki egy kicsit ért a focihoz, tudja, hogy nem lehet így szabadrúgást elvégezni. Arra csak a tehetségtelen középszerű játékosok képesek, akik csak belerúgnak a labdába. Neymarnak teljesen igaza van, amikor a habot elkotorja. Hogyan mondja ezt el egy brazil futballzseni egy totális idiótának, akinek viszont hatalma van felette? Ezért már a második sárga lap után annyira kiakadt, hogy látni lehetett, képtelen feldolgozni a történteket, és nem tud megnyugodni. Ezen a szünet sem segített. Kinek van igaza? Neki. Miután kikaptak, az még hozzájárult a rossz lelkiállapotához, s ekkor az ellenfél egyik nímand játékosa odament hozzá, átkarolta a nyakát, és a fejét a fejéhez hajtotta, miközben valami okosságot beszélt neki. Neymar felháborodva felé fejelt, nem ért hozzá, csak azt akarta mondani, hogy takarodj innen (más szavakkal pontosabban kifejezhetném), hagyj békén. Erre egy másik kolumbiai senki, akinek a nevét csak azért őrzi majd meg az emlékezet, mert ezután teljes erejével nekiment Neymarnak, és úgy meglökte, hogy majdnem kettétört. Meg kell nézni a felvételt, annak az embernek a pillantását, ahogyan Neymarra néz. Abból árad a frusztrált tömény gyűlölet. A tehetségtelen szürke senki tehetetlen dühe és mérge a zsenivel szemben. Ezek után - mondani sem kell - a bíró mind a kettőnek piros lapot adott, miközben már percekkel előbb vége lett a meccsnek. Neymart provokálták, őhozzá mentek oda, ő türelmetlenül és ingerülten reagált (az vesse rá az első követ, aki még nem regált türelmetlenül arra, hogy nem hagyják békén), utána egy állat majdnem megölte, és ezek után őt kiállítják, amellyel végleg lehetetlen helyzetbe hozzák a nemzeti csapatát. A poén ezután következik. Neymar megvárta az öltözőben a bírót, akinek nyilván megpróbálta elmagyarázni, hogy mekkora barom, és hogy mi történt valójában, mire még több eltiltást kapott. Még szerencse, hogy nem tiltották el örökre a futballtól, ami jól mutatná ennek a jelenségnek a lényegét: nagy baj van ott, ahol a született zsenik céltáblák lesznek, tehetségtelen ellenfelek és bírók céltáblái, akik a szürkék uralma miatt még a futballtól is eltiltanák azt, aki az igazi futballt (a játékot) műveli. Miközben ezt a bírót még nézőként sem lehetne többet a pálya közelébe engedni, ha normális értékrend és igazság uralkodna. Azt nem tudom, hogy a szabályok szerint meddig lehet retorziót alkalmazni, meddig lehet piroslapozni egy játékost, ha egy született ökörnek elmondja a véleményét, akinek élete legnagyobb tette a Neymar elleni igazságtalan ítélet lesz. De tartok tőle, ha Neymar két év múlva meglátja ezt a barmot az utcán, és megmondja neki, hogy inkább menjen el péknek, a bíró még ott is előkap neki egy piros lapot és a végén kitiltják a bolygóról. Most kétfajta folytatása lehet Neymar karrierjének: vagy megőrzi naiv idealizmusát, és ez a romlott, tehetségtelen és középszerű közeg egyszerűen kivégzi őt, vagy agyonrúgják a frusztrált és irigy ellenfelek, vagy otthagyja a futballt, vagy alkalmazkodik, ami azt jelenti, hogy elkezd rejtőzködni, inkább elrejti a zsenijét, hogy ne "provokálja" azzal az átlagos szürkék tömegeit. Vagy sikerül betörni vagy ő maga törik el. Természetesen a fenti eszmefuttatás nemcsak Neymarra igaz, általános tanulságai vannak. Még a magyar futballban is találhatunk párhuzamokat, ilyen volt maga Varga Zoli egész pályafutása, ő soha nem tört be, hanem az élete tört ketté. Ilyen volt Nyilasi Tibor és Törőcsik András esete az argentinai világbajnokság nyitómeccsén, vagy Nyilasi visszavonulása egyszer a pályafutása közepén, amiben a sajtónak és a "szurkolóknak" is nagy szerepük volt. Sorolhatnánk a sok önmagával meghasonlott embert, a sok alkoholistát, akik zseniként nem tudtak beilleszkedni a középszerűségbe és az igazságtalanságokba. S ez nemcsak a futballban van így. Kontraszelektál a világ nagyon sok szakmában, a zsenik nehéz emberek, nem kötnek kompromisszumokat, nehezen viselik az igazságtalanságot, általában üldözött, utált és tönkrement emberek lesznek, vagy megalkuvók, amivel a világ elégedett lesz, de ők mennek bele tönkre. Nagyon nehéz megtalálniuk a megoldást a zsenijük és a középszerű tehetségtelenek által uralt világ közötti ellentétre.  


1
1

Szerző