Bartus László: Gyurcsány értékelése

Szerző 1 January 24, 2016

Valamikor a baloldali liberálisok még tudták, hogy Orbán úgynevezett évértékelő beszéde a demokrácia keretein kívül esik. Az amerikai elnökök évértékelő beszédeit majmolta, annak demokratikus tartalma nélkül. A State of Union (a hivatalban levő elnök beszéde) az amerikai alkotmány része, amely nem saját híveinek, hanem a Kongresszusnak szól. Amikor Orbán elkezdte ennek balkáni utánzatát, akkor kivitte a parlament falai közül és a demokratikus ellenőrzés alól az „éves beszédet”. Ez már a későbbi diktátor megnyilvánulása, amelyben semmibe vette a parlamentet és a demokratikus kereteket. Már maga az évértékelő beszéd is joggal keltett felháborodást a balliberális oldalon, de amikor Orbán azután is évértékelő beszédeket kezdett tartani, amikor már nem volt miniszterelnök, végképp kiverte a biztosítékot. Nem csupán azért, mert ízléstelen, tolakodó és bugris, hanem azért, mert kifejezte a szélsőjobboldali felfogást, miszerint ő az ország „örökös miniszterelnöke”. Ha éppen nem ő a miniszterelnök, jog szerint akkor is ő, mert ő a haza, a haza pedig nem lehet ellenzékben. Aztán amikor államcsínyt hajtott végre, gondoskodott is arról, hogy a „haza” (vagyis ő maga) soha többé ne legyen ellenzékben. Erről csak a hivatalos ellenzéke nem kíván tudomást venni, és abban a hiedelemben tartja az ország népét, mintha a választásoknak bármi értelme és tétje is lenne, és valaha lehetőségük lenne leváltani a „hazát”. Aztán a jogos felháborodás alábbhagyott, amikor Gyurcsány elkezdte utánozni Orbánt. Nemcsak miniszterelnökként, hanem azután is, hogy már nem volt miniszterelnök. Ebben a gesztusban szintén kifejeződött valami: egyrészt, hogy Gyurcsány sem demokrata, a hívei sem azok, mert addig nem jó, amit Orbán csinál, amíg Gyurcsány is nem csinálja. Leginkább pedig az igény, hogy Gyurcsány maga is az ország örökös miniszterelnökének tartja magát, aki legfeljebb egy ideig nem kormányoz, de erről az igényéről soha nem mond le. Ő is évet értékel, mint a despota. Gyurcsány évértékelőnek nevezett beszédét elemezni szereptévesztés lenne. Nagy hiba antidemokratikus kommunikációs trükköknek bedőlni. Amiről szólni érdemes, az a beszéd funkciója. Gyurcsány évértékelő beszéde olyan legitimációs aktus, mint amilyen a törvénytelen és illegitim rendszer által kiírt választásokon való részvétel, a diktatúra parlamentjében való jelenlét, a törvénytelen és illegitim alaptörvényre tett eskü, valamint a diktatúrától kapott állami támogatás elfogadása a legitimációért cserébe. Gyurcsány azzal, hogy „évértékelő beszédben” értékeli az „Orbán-kormányt”, azt a hamis látszatot kelti, mintha az „Orbán-kormány” törvényes lenne, mintha Magyarországon demokratikus rend uralkodna. Gyurcsány tudja, hogy nem így van. 2013 előtt, mielőtt elárulta volna a demokratikus Alkotmányt a választáson való részvételével, ezt többször világosan kifejtette. Ahogy azt is, hogy akik a parlamentben legitimálják Orbán-rendszerét, azok Orbán szekerét tolják. Pontosan úgy, ahogyan ezt most ő teszi. Annak ellenére, hogy a mostani szövegében is elmondta, hogy politikus ruhába öltözött bűnözőkről van szó. Csakhogy Gyurcsány ebből az állításából nem vonja le a következtetéseket, és Orbán bandájához nem úgy viszonyul, mint bűnözőkhöz, hanem mint legitim politikusokhoz. Akiket – saját hazugsága szerint – majd mindig a következő választáson készülnek leváltani. Olyan ez, mintha a viszkis rabló és a rendőrség között választásokkal döntöttek volna, amit természetesen a viszkis rabló hatalmas fölénnyel nyert volna meg, mint az ország akkor legnépszerűbb embere. De bűnözőkkel szemben nem választásokat rendeznek, hanem vádiratokat írnak, s követelik az azonnali letartóztatásukat. A gyurcsányi színjáték színvonaltalanságára jellemző, hogy saját szövegének koherenciájára sem ügyel, amiből így a hazugság árad. Gyucsány hazugságait tetten érni nem olyan, mint egy sánta kutyát utolérni, hanem olyan, mintha egy láb nélküli kutyát kergetnénk. Mindezt a modoros mesterkéltség, színészkedés és megjátszás még taszítóvá is teszi. Ezért az Orbán-rendszer legitimációja mellett a „Gyurcsány-évértékelés” másik funkciója a közvélemény becsapása. Egyrészt annak a látszatnak a fenntartása, mintha az ő egyszemélyes pártja az Alkotmány és a Köztársaság elárulása után is a diktatúra ellenzéke lenne. Ez nyilvánvalóan nem igaz, mert aki a rendszeren belül van, az nincs egyidejűleg a rendszeren kívül is. Gyurcsány pedig belülről már nagyon puha programot ígér: decemberben azt nyilatkozta, hogy ha ők kerülnének hatalomra (szerencsére ez soha nem fog megtörténni), „nem forgatná fel a világot”, mert szerinte az ő választóik a „lassabb átmenet hívei”. Gyurcsány koma egy fasiszta diktatúrában, amely éppen most készül a statáriális állapotok bevezetését alaptörvénybe foglalni, azt ígéri, hogy nem lennének drasztikus változások. Szavazz rá. De a Gyurcsány-beszéd ennél is nagyobb hazugsága az, hogy azt a látszatot kelti, hogy aki az Orbán-rendszer eltakarítását akarja, annak Gyurcsány pártját kell támogatnia, mert erre a feladatra valamiért ők vannak kijelölve a sors által. Gyurcsány a februári „kongresszusával” már olyan „programot” kíván elfogadtatni, ami az Orbán utáni időszakra vonatkozik. Ez a bejelentés ugyanolyan kommunikációs trükk, mint egy évvel ezelőtt a „nemzeti ellenállás” meghirdetése volt, amire már a kutya sem emlékszik. Ez azt a célt szolgálja, nehogy kialakuljon egy igazi parlamenten kívüli ellenzék, amely képes megszólítani az Orbán-ellenes tömegeket, és kivonja őket Gyurcsány kontrollja alól. Nehogy valaki más irányítsa az ellenzékben az eseményeket, hanem ő. Orbán rendszere még nem érte el a tetőpontját, nemhogy a hanyatlását. Szó nincs arról, hogy itt Orbán utáni programot kellene készíteni. Itt Orbánt eltakarító programot kellene készíteni, de miután Gyurcsány elárulta saját magát is, az Alkotmányt is, a jogállamot is, a demokráciát is, nem mondhat mást, hogy majd választásokon legyőzi a diktátort. Ennek semmi realitása nincs, akkor sem lenne, ha az egész ország Orbán ellen akarna szavazni, mert akkor az terrorcselekménynek minősülne. Orbánt demokratikus úton leváltani nem lehet. Gyurcsány azért hazudik, mert miután 2014-ben részt vett a diktatúra választási komédiájában, legitimálta a rendszer törvényes voltát. Most már nem mondhatja, hogy ez egy törvénytelen rendszer, mert akkor mit keres a parlamentjében? Most már csak úgy tudja helyzetben tartani magát, hogy azt hazudja: majd választáson győzi le Orbánt. Ő is tudja, hogy ez soha nem fog megtörténni. Ha ez valami csoda folytán megtörténhetne, akkor sem tudna kormányozni, mert ezt az alaptörvény, amire Gyurcsány felesküdött, nem teszi lehetővé. A választási győzelem pedig nem jogosítaná fel arra, hogy a rendszert leváltsa, mert arra a választási győzelem nem hatalmazza fel. Választással kormányt lehet váltani, rendszert nem. Ha kormányváltásra szóló felhatalmazással akarna rendszert váltani, akkor ugyanolyan államcsínyt, törvénytelenséget követne el, mint Orbán, amikor az alkotmányos rendet a fülkeforradalomra hivatkozva megdöntötte. Tehát a DK közeledő „kongresszusának” Orbán utáni pogramja légvár, hazugság és szemfényvesztés. Mindez az a hazugságörvény, amelyet az Amerikai Népszava a 2014-es választások előtt volt kedves előre megírni. Ha belemennek a hazugságba, hogy Orbánt választásokon kell legyőzni, és ezzel legitimálják a rendszert, zsákutcába kerülnek, kivégzik magukat. Ideig-óráig fenntarthatják a látszatot a hazugságok láncolatával, de a hazugságok egyre sötétebb örvényébe kerülnek. Orbán és bandája valóban bűnszervezet, de nem az ellopott vagyon és a korrupció miatt elsősorban, hanem azért, mert az alkotmányos rendet megváltoztatta. Erre nem adott az Alkotmány semmiféle parlamenti többségnek felhatalmazást. Ezért Orbánt csak úgy lehet megbuktatni, a bűnszervezetet a magyar közéletből kiiktatni, és a rendszert egy tollvonással eltörölni, ha ezt a bűncselekményt kérik rajta számon, s megvonnak tőle minden politikai támogatást és legitimációt. Erre Gyurcsány pártja (és azok, akik Orbánt 2014-ben legitimálták), már soha többé nem képes. Ez a párt halott. Semmi köze nem lesz Orbán megbuktatásához, és az Orbán utáni időszakhoz sem. Gyurcsány fanatikus hívei még egy ideig terrorizálhatják a kritikusokat, és az igazi ellenzékieket, akik nem lettek árulók. De ők elveszítették minden erkölcsi alapjukat, hogy magukat ellenzéknek nevezzék, vagy bárkin bármit számon kérjenek. Őket az árulóknak kijáró megvetés illeti meg, amely utol is éri majd őket, ha az Orbán-rendszer megérett a bukásra, és megjelennek a rendszer valódi ellenfelei. Akkor Orbánnál jobban csak az ilyen hazudozó és áruló szemfényvesztőket fogják utálni, mint Gyurcsány és pártja, az összes többi kollaboránssal együtt. Akik morálisan olyan gyenge lábakon állnak, hogy nem is érzékelik tetteik és az árulás súlyát, azoknak emlékezetükbe idézem, hogy erényesebb korszakokban az árulókat felakasztották. Az egri vár árulója nem kongresszura készült, hanem a bitófára. Ezt ma a megvetés helyettesíti. Becsületes ember megvetéssel tekint az árulókra. Nézzenek szembe ezzel, hogy tetteiket ezzel a mércével kell mérni. Vegyék tudomásul, hogy a tetteiknek következményei vannak, és ők 2014-ben így döntöttek. Nekik végük van. A többi kollaboránsról azért nem teszünk említést, mert soha nem is ígértek mást. Aki tudatlan, az téved, aki nem tudatlan, az áruló. Ennek megfelelően a többi kollaboráns soha nem lesz akadálya egy igazi és valódi ellenzéknek, de Gyurcsány mindent megtesz majd a nem áruló riválisok kivégzésére. Aki pedig annyira korlátolt, hogy még azt sem tudja, mit árultak el, az olvassa el az utolsó demokratikus Alkotmány rendelkezését, hogy a kizárólagos hatalomra való törekvéssel szemben mindenkinek joga és kötelessége fellépni. Ez lett volna Gyurcsány koma kötelessége, de ő a pénzért elárulta az Alkotmányt. A hatalom kizárólagos gyakorlása megvalósult, amelyben ő benne él, amelyet legitimál, amelyet választáson gondol legyőzni, ezzel megtévesztve és becsapva jóhiszemű emberek millióit. Ezzel bebetonozva évtizedekre Orbán rendszerét. Ezért Gyurcsánynak néhány száz évvel ezelőtt még kötél járt volna, most csak morálisan jár neki az akasztás. Ezen nem segít a fanatikus csőcselék gyermeteg „gyurcsányfóbiázása”, a történelem szemétdombján kijelölt hely van a számukra. Végezetül a Gyurcsány-szöveg tartalmáról csak annyit jegyezzünk meg, hogy amikor arról beszél, hogy nem Orbánt lesz nehéz elzavarni, hanem az Orbán-rendszer után rendbetenni az országot, kiállítja az alkalmatlanságáról szóló bizonyítványt. Hazugság, hogy Orbánt nem lesz nehéz elzavarni, de az Orbán utáni időszak (amit valamiért ez az ember magának tulajdonít, mintha ez az ő privilégiuma lenne, mintha neki kellene ezt megoldania) nem lesz nehéz. Akkor olyan erők szabadulnak fel a magyarokban, hogy mindenre képesek lesznek. Egy politikusnak ezt kell tudnia, ezt kell mondania, ezt kell csinálnia. De Gyurcsány már megint beígéri előre a tehetetlenséget, a teszetoszaságot, hogy az embernek már a kedve is elmegy az Orbán utáni időszaktól. Gyurcsány előre mentegeti megát, az alkalmatlanságát, amely a korábbi kormányzását is jellemezte. Amelyről mindent elmond, hogy Orbán kormányzásához képest annyi előnyét tudta elmondani a nagyívű beszédben, hogy a csípőficamprotézisekre a Gyurcsány-kormány idején csak hét hónapot kellett várni, most pedig tizenkettőt. Bravó. Mindebből újra csak azt a következtetést lehet levonni, hogy az igazi ellenzéknek el kell válnia ezektől az áruló hazudozóktól. Ki kell fejeznie az árulókkal szembeni megvetését, az elhatárolódását, és tudomásul kell vennie, hogy ha Orbánt le akarják győzni, akkor kíméletlen harcot kell indítani a Gyurcsány-féle kollaboránsok ellen, mert ezek állnak a valódi ellenzék útjában. Ők jelentik a legnagyobb akadályt az Orbán-rendszer felszámolásában. Akik bennük bíznak, megakadályozzák és késleltetik az igazi ellenzék megjelenését. Pedig ezek rosszabbak, mint Orbán, mert Orbán nem képmutató, nem akar mást mutatni magáról, mint aki. Ő egy rendes fasiszta, és annak is látszik. Ezzel szemben Gyurcsány bandája másnak mutatja magát, mint ami, és ezzel megtéveszti az embereket. A hamisság kiderül majd, csak drága árat kell fizetni érte, talán még évtizedekbe is kerülhet.    


1
1

Szerző