Markó Beáta: Terror(veszély?)

Szerző 1 February 06, 2016

(Fotó: Nálunk a terroristák az általuk elfoglalt közrádióban vannak.) Nincs annál jobb, ha egy ország irányítását a bölcs nép egy még nála is műveltebb, bölcsebb ember kezébe adja. A kínai kommunista vezető nagy mondásait kicsi piros könyvecskébe gyűjtötték össze, a líbiai diktátornak zöld könyvecskéje volt hasonló tartalommal. Sietni kellene egy kicsi narancssárga könyvecske összeállításával, mert a felcsúti államférfi bölcsességeinek gyűjteményéhez hamarosan lexikon méretű könyvre lesz szükség. Kiforrott eszmefuttatásait az általa kisajátított állami rádióban péntek reggelenként rendszeresen megtartott prédikációjában szokta előadni. Legutóbb éppen a terrorveszélyről derilált. Korábbi oktatásaiból tudjuk, hogy az Európát elözönlő menekültáradat miatt félti kis hazánkat, agytekervényeiben minden egyes háború elől menekülő kisgyermekes család egyenlő a terroristával. Ettől a fenyegető veszélytől óvta meg kicsiny birodalmát nyár végén a határokon felhúzott pengekerítéssel, de semmi kétségünk, ha úgy hozná a sors, akár – egyre nagyobb térfogatú – öntestével védené meg az egész Kárpát-medencét. Jómagunk is isszuk minden szavát, véleményére, csalhatatlan ítélőképességére fenntartás nélkül hagyatkozunk. Ám, ami a terrorveszélyt illeti – a legnagyobb tisztelet mellett és jószándéktól motiválva – szeretnénk korrigálni a nagy magyar filozófust. Meglátásunk szerint Magyarországon nem terrorveszély van, hanem terror. A kormányzati erőszak kezdetét 1998-ra datáljuk, amikor – a szép emlékű, még demokratikus választáson – a bölcs magyar nép az ő kezébe adta a hatalmat. Négy éven át pusztán egyszerű többséggel volt kénytelen irányítani kis uradalmát, ám tapasztalatai alapján, a strukturális hibákat 2014-re kijavította, és a választási rendszert matematikiailag úgy alakította, hogy 44%-os szavazati aránnyal 2/3-nyi mandátumtöbbsége legyen a parlamentnek becézett impozáns Duna-parti épületben. Ekkora felhatalmazással és óriási energiával fogott hozzá az ország visszafelé fejlesztéséhez, politikai csatlósaival futószalagon gyártatta és gyártatja a lakosságot hátrányosan érintő törvényeket, kihajította az Alkotmányt, elkobozta a nyugdíjmegtakarításokat, szétverte az oktatást, kivéreztette az egészségügyet, fél millió embert külföldre zavart, és munkássága eredményeként 15%-kal nőtt a halálozások száma az elmúlt években. Ám alapos ember lévén, mindezzel nem elégszik meg. Statáriális törvényeket akar bevezetni az emlitett terrorveszélyre hivatkozva. Többek között hatvan napos rendkívüli állapot elrendelését, kijárási tilalmat, rádióadók felfüggesztését, internet- és mobilhálózat lekpacsolását kívánja bevezetni, amennyiben ő egy nyomasztó, lidérces álom után, valamelyik borongós napon úgy ébred: terrorveszély van. Csak egy apró akadály áll terve megvalósításában, időközben elveszítette a 2/3-os parlamenti többségét, amire szüksége van a statáriális állapotok törvénybe foglalásához. De ne gondoljuk, hogy a tehetséges felcsúti államférfinak ez a legcsekélyebb gondot okozná, hiszen mindössze két szavazatot kell megszereznie a túloldalról. Ne legyenek kétségeink, elég kétszer mélyet szippantanunk a trágya illatú magyar levegőbe, s máris meglesz a hiányzó két ember. Akár a nevüket is ide írhatnánk... A magyar lakosság ezt is bambán, tátott szájjal, csorgó nyállal figyeli, és – 1998 óta – még mindig azt mormolja magában: nem, ezt nem meri megtenni. De.  


1
1

Szerző