Markó Beáta: Új szélsőjobboldali tévé

Szerző 1 October 04, 2015

(Képünkön: Rogán Antal és az "egyenes beszéd") A kormányt kevésbé kedvelő – tehát a hatalmat bitorló első ember szemében: nem magyar – tévénézők feltehetőleg megszokásból kattintanak minden este a vallási felekezet által működtetett TV-csatornára. A hűséges közönséget az sem tudta eltéríteni, amikor a kormány utasítására az egyik legnagyobb szolgáltató összekeverte és áthelyezte a csatornakiosztást, ügyelve arra, hogy ez az adó minél hátrább kerüljön, a távirányítón minél több gombot kelljen lenyomni, míg végre megjelennek az ismerős arcok, az ismerős logó. Ez volt egykoron az ellenzékinek kikiáltott tévé, ahol a hivatalos propagandától eltérő véleményeknek is teret adtak, ahol dezinformációt – milyen finoman fejeztük ki magunkat! – csak akkor lehetett hallani, amikor a kormányszóvivő mozgó száját és az azon kiejtett mondatait játszották be. Az utóbbi hónapokban a csatorna szinte észrevétlenül (?) komoly változásokat élt meg. A berendezés és a díszletek ugyan maradtak, ám a tartalom jelentős arcfelvarráson esett át. A sztárriporternő rég elfáradt mindennapos műsora, amiből – hál’ Istennek – újabban péntekenként szabadságolják a nézőt, rendre egy 25 perces beszélgetéssel kezdődik valamelyik szélsőjobboldali – értsd: fideszes vagy jobbikos – úgy nevezett politikussal. Ilyenkor szabadon áramlik a hazugság, a populizmus, röpködnek a senki által nem ellenőrizhető számok és „tényállítások”. Cáfolatok, kérdések ritkán hangzanak el, s ha mégis, akkor folytatódik a kormány goebbelsi sajtóosztályáról kiküldött és aznapra bemagolt mantra. Az egész napos robotolásban – amennyiben még van munkája – elfáradt néző nem is érzékeli, hogy a fotelben félig szunyókálva, tudat alatt hogy szívja magába a keresztény szekta tévéjéből sugárzott kormányzói üzenetet: a nacionalizmust, az idegengyűlöletet, a rasszizmust, a könyörtelenséget, az embertelenséget. De van más is. A politikába belefáradt nézőknek egy újonnan indított „szórakoztató” műsorral kedveskedik a tévé. Már aki szórakozni tud azon, hogy három többé-kevésbé amatőr riporternő ismert vendégeket, celebeket hív a stúdióba, ahol totál érdektelen kérdéseket tesznek fel és erőltetett kedélyességgel beszélgetnek „őszintén”. Nézni is kínos. A magunk részéről nem is bírtuk sokáig, de az egyik celeb házaspárral zajlott csevegést végigszenvedtük, mert a borzalom az embert valamiféle mazochizmusból időnként ellenállhatatlanul vonzza. Ezúttal a celeb házaspár a híres amerikai filmproducer, a dúsgazdag oligarcha, a jelenleg adómentességet élvező kaszinótulajdonos-kormánybiztos, a magyar filmművészet őrzője és fejlesztője, a kormányzó jó barátja és a közel negyven évvel fiatalabb felesége voltak. Megható volt nézni őket, hallgatni, ahogy harmonikus kapcsolatukról és egymás kölcsönös segítéséről beszéltek. Az életben kevés az ilyen boldog, önzetlen szerelemmel teli házasság – örüljünk, ha látunk ilyet. A férj – aki 25 évvel ezelőtti Amerikából történt visszatérése óta kitartóan töri-zúzza a magyar nyelvet – elmesélte, hogy fodrászként milyen alulról kezdte, és milyen keményen megdolgozott mindenért, amije van. Ekkor már zsebkendőhöz kellett nyúlnunk. Hiába bizakodtunk, a három műsorvezető nő közül egyiknek sem jutott eszébe megkérdezni, hogy ő miért élvez adómentességet a több ezermilliárdot hozó kaszinói után? S vajon milyen érzés monopolhelyzetbe kerülni azáltal, hogy a kormányzó gyakorlatilag minden konkurenciát kiirtott jó barátja körül? Bár nincs kétségünk afelől, hogy ezért is keményen megdolgozott. Arról sem kérdezték, hogy mi igaz azokból a kósza hírekből, melyek szerint éppen megvásárolni készül az egyik kereskedelmi tévécsatornát? Persze, elképzelhető, hogy még mindig keményen dolgozik érte, ezért nem került szóba a tervezett befektetés.  A szerelmes, ifjú feleséget sem figyelmeztették finoman arra, hogy talán nem kellene a nagy nyilvánosság előtt hencegnie a férjétől Valentin-napra kapott gyémántkarkötővel, mivel ez némiképp ízléstelen egy olyan országban, ahol a lakosság zöme még mindig nem tanulta meg beosztani a pénzt, és képtelen vígan megélni havi 47 ezerből. Persze mondhatják, hogy egy könnyű, szórakoztató műsornak nem dolga ilyen témákkal előhozakodni. Az is elég, ha példát láthattunk a boldog házasságra, amiből mindenki levonhatja maga számára a tanulságot. Mi le is vontuk. Ezek után a kormány nagyvonalú rezsicsökkentésén túl, magunk is tovább csökkentjük a villanyszámlánkat, s már csak az egyetlen nézhető magyar nyelvű – a kedden, szerdán, csütörtökön 21:30-kor kezdődő – adás idején fogyasztunk áramot a készülék bekapcsolásával. A többi nézőnek pedig azt kívánjuk, hogy éberebben figyeljék a műsorokat, mert ez a tévé már nem az a tévé.        


1
1

Szerző