Augusztus 20 hazugságai: A szentistváni állam

Szerző 1 August 20, 2015

Augusztus 20-án tetten érhetők leginkább a magyarság tragédiáit okozó hamis nemzeti identitás hazugságai. Magyarország ugyanis soha nem volt keresztény ország, nem a kereszténységhez csatlakozott, a “Szent Koronát” nem a római pápa adta, a “Szent Korona” sokkal később keletkezett, soha nem volt István király koronája. Ezek száraz tények, de a magyarok képtelenek ezektől a hamis mítoszoktól megszabadulni, amelyek jelenleg az Orbán-rendszer illegitim alaptörvényének és az Orbán-rendszernek is alapjai. Ezeket a hazugságokat vesszük sorba augusztus 20-a alkalmából. Szeretnénk, ha a magyarok megértenék, hogy ezek a hazugságok a történelmi tragédiáik okai, és ha egészséges nemzeti identitásuk lenne e hazugságok nélkül, szabad és boldog nép is lehetne a magyar. (Mint a képen látható, a tízezer forintoson nincs István király fején a “Szent Korona”. Nem is lehetett, mert soha nem is volt az ő koronája. A “Szent Korona” legendája hazugság.) A szentistváni állam ideológiája “szent” István kultuszára épül. A Szent István-kultusz hazugságon alapul. Szent István kultusza vallási kultusz, hiszen István királyt a katolikus egyház avatta szentté, István a katolikus vallás szentje. A katolicizmus pedig nem azonos a magyarsággal. A katolikus egyház mégis a Szent István-kultusz révén tette magát államalkotóvá, és ennek segítségével azonosította a magyarságot a katolicizmussal. A szentistváni állameszme gróf Teleki Pál miniszterelnök szerint “két hagyománynak, a lélek két tartalmának, a magyarnak és a kereszténynek egységesítése”. (Elhangzott a Katolikus Nagygyűlésen 1939 május 19-én.) Ez azt jelenti, hogy a “magyar” a “kereszténnyel” (értsd: katolikussal) azonos. Teleki ezt úgy fogalmazta meg, hogy ez a magyarság “énisége”, vagyis az identitása, az önazonossága. A “magyarnak” egy vallással való azonosítása önmagában is bizarr. Mindez különösen az, mivel az egész teória többszörös hazugságon alapul. A Szent István-kultusz alapja a pápának tulajdonított Szent Korona, amelyet szintén a katolikus egyház avatott szentté. Az István királyról szóló korábbi hiteles legendák után a katolikus Hartvik püspök legendája tartalmazza azt a hazugságot, hogy István a koronát II. Szilveszter pápától kapta, és István koronája megegyezik azzal a koronával, amelyet Szent Koronaként ismerünk. Történelmi tény, hogy a “Szent Korona” sokkal később került Magyarországra, mint ahogy István király élt. Ez egy bizánci eredetű, női korona, amelyet a latin korona részével később egészítettek ki. Soha nem is volt István király fején, s nem a római pápától származik. Nem ez az államalapítás koronája. Ezt I. Géza király felesége kapta a bizánci császártól. Azért sem lehetett István koronája, mert azon megörökítették az adományozó Dukász bizánci császárt és I. Géza magyar királyt, aki később született, mint ahogy István király meghalt, s 36 évvel István halála után lett király. Ezért képtelenség, hogy a “Szent Koronának” bármi köze is legyen István királyhoz. Ennél fogva az egész “Szent Korona-tan”, “Szent Korona-kultusz”, “Szent István-kultusz” értelmetlen és hazugság. A “keresztény-nemzeti” identitás alapja egy hazugság, ez az identitás nem létező dolog. Ezek történelmi tények, azonban a magyarságtudat, a hamis “keresztény” (katolikus) magyar identitás és az Istvánról szóló legenda e történelmi tényektől függetlenül és azokkal párhuzamosan él, a kettő nem találkozik egymással. Márpedig a szentistváni “keresztény” állam eszméje a “Szent Koronán” és a korona pápai adományozásán alapul. A katolikus egyház ennek alapján azonosította a magyar nemzeti identitást a “kereszténységgel”. Magyarország 2012. január 1-én hatályba lépett Alaptörvénye erre a hazugságra épül és ezt a hazugságot teszi a magyar állam, az államiság, a jogalkotás alapjává. Az egész hazug rendszer alapja egy hazugság. Ez nem mellékes körülmény, mert ez a nemzeti hagyomány és identitástudat határozta meg évszázadokon át a magyarság sorsát. Ezzel uralkodtak a magyarok fölött az idegen katolikus királyok. Ezt elevenítette fel a két világháború közötti Horthy-rendszer, mintegy egymillió halottat produkálva, és ez az állameszme került be a 2012. január 1-én életbe lépett új magyar Alaptörvénybe is. Az Orbán-rendszer ebből vezette le saját legitimitását, hatalmát, leválthatatlanságát és valamennyi sarkalatos törvényét. Ez támogatásának forrása, és ez minden magyar szélsőjobboldali ideológia alapja is. Ebből fakad a magyar identitásba oltott antiszemitizmus, és ez az oka az ország “kultúrharc” által történt két részre szakításának is. Ez a magyar történelem tragédiája, a magyarság történelmi kudarcainak első számú oka. Teleki Pál úgy fogalmazott, hogy a szentistváni állameszme “nemzeti és keresztény, mint két eszme, két valóság, két hagyomány házassága a Duna-medence templomában, amelyen kívül nincsen számodra hely, – jelen, múlt és jövő magyarja! Ez az a gondolat, amely gondolatvilágodat és álmaidat kitölti”. Ezt nem érti meg a magyar liberálisok sokasága, hogy ezt századokon át belenevelték a magyar népbe, és ez valóban ilyen hatást gyakorol az emberek szívében. Ha meghallják “Szent Istvánt”, a “Szent Koronát”, a “keresztény” magyar identitást, amely “Európához csatlakozott”, s az ehhez kapcsolódó hazugságokat, akkor a nem jobboldaliak is elfelejtenek mindent, nem gondolkodnak, lebénulnak, megbabonázódnak, igézet alá kerülnek. Ez mágikus erővel bír számukra. A magyar emberek többsége szinte “ölni tudna” ezért. Nem engedi, hogy ezt a hazugságot elvegyék tőle, mert nem marad semmi más, amire büszke lehetne, és amivel azonosíthatná önmagát. Ez a legnagyobb probléma. Erre nem találnak megoldást a szabadság és az igazság hívei, mert nem is keresnek. Vagy nem vállalják, hogy ezzel szembesítsék a népet. A szentistváni állameszme valójában a Horthy-rendszert megelőző liberális korszakra adott válaszként elevenedett meg, tért vissza az évszázados hagyományhoz, a szabadsággal szemben a katolikus “keresztény” identitáshoz. Ez a hamis identitás és hazugság egyszer már megbukott. Teleki miniszterelnöksége idején védték meg aztán ezt a “keresztény-nemzeti” identitást a numerus clausus törvénnyel, majd később a zsidók deportálásával. Azt megelőzően pedig erről a nemzeti identitásról szólt a hivatalos állami és egyházi propaganda. Tévednek, akik semmiféle jelentőséget nem tulajdonítanak az efféle eszméknek, ideológiáknak és nemzeti identitásnak. Teleki tényszerűen fogalmazza meg, és nem téved, hogy a magyar nép lelkében ez az identitás él, és aki erre hivatkozik, az legitim módon uralkodik felette. Ez ugyanis nem csupán a magyar nép lelkének “tartalmát” jelenti, hanem az állami hatalom legitimitását is. Ahogy az orbáni alaptörvényben szerepel Szent István, a keresztény identitás és a Szent Korona, amely megtestesíti a magyar államot, és mindez együtt a legitim jogforrás. Nemzet és vallás, egyház és állam egysége a szentistváni állameszme, amely a polgárok szabadságának korlátozását, jogfosztást, ideológiai államot, istenkirályságot, kirekesztést és elnyomást jelent. Az egyéni jogok elvetését, korlátozását és kétségbe vonását. Ma is ez az antiliberális, demokráciaellenes magyar jobboldal ideológiája, amelyet Teleki így foglalt össze a katolikus nagygyűlésen: “A szentistváni gondolat örökség, amelyet ápolunk. Ha azt mondom, hogy ápoljuk, akkor nem egy műtárgyról, mint örökségről van szó, amelyet bura alatt tartunk és amely egyforma marad és legfeljebb a patináját becsüljük, hanem ápoljuk, úgy, hogy fejlesztjük és élünk benne. Élünk benne és általa. Ez az örökség gazdagodó örökséget jelent.” Ez a baj, hogy ez nem egy múzeumi tárgy, nem tiszteletre méltó hagyomány, hanem a jelenben létező valóság, mindennek a forrása és éltetője. Egy hamis identitás hamis tudatot okoz, elmebetegséghez, a valóság torz értelmezéséhez vezet. Egy ember esetén ezt kezelik, itt pedig egy egész nép él hamis tudatban. Így folytatja Teleki: “Egy egység tehát ez az állameszme király és nemzet között és közülök főleg azok alatt, akik a nemzetből valók. Ezért teljes az Árpádok idején és azok alatt a királyok alatt, akik csak magyar királyok voltak. Különben gyakran küzdelem, amikor királyaink néha hordozói voltak az állameszmének, idegen származásuk ellenére is, mint Nagy Lajos, arbiterek, mint Ferenc József vagy szembenálltak a nemzettel, mint egy idegen állameszme megszemélyesítői, mint II. József. Végeredményben, minden változaton keresztül, élő valóság ez az állameszme, lelki kapocs, a vérség kapcsolatához hasonlóan.” Itt jelenik meg a faji kérdés. Az István korabeli katolikus vallás (amely azóta semmit nem változott, erről a dogmái gondoskodnak) az összetartozás alapja, vérségi, faji összetartozás hordozója lesz. Faji kérdés a szentistváni állameszme. Akik nem vallják a “keresztény-nemzeti” identitást, tagadják a “Szent” korona hazugságát, az állami kereszténységet, a nemzet és a katolicizmus egységét, a hamis nemzeti identitást, azok nem a nemzetből valók, nem magyar vér folyik az ereikben. Függetlenül attól, honnan származnak. Az idegen katolikus királyok is “magyar” királyok voltak, ha ezt képviselték, de ugyanannak a királyi családnak a sarja is azonnal “idegenné” vált, ha a katolikus egyház dogmáitól elszakadt és Róma uralmával szembefordult. Ez a magyar holokauszt alapja és a fasiszta Horthy-rendszer antidemokratizmusának a forrása. Aki nem a katolikus-nemzeti állam eszméjét képviseli, mint a Teleki által megnevezett II. József, az a magyaroktól, a “magyar lélektől” idegen állameszme megszemélyesítője. Érdemes elgondolkodni azon, mi volt II. József bűne, miért volt “idegenebb” magyar király, mint családjának más tagjai. Az elsődleges ok a nem katolikus vallásfelekezetekkel szembeni 1781-es türelmi rendelet. Majd a kalapos (!)  király egy év múlva a zsidók helyzetét is rendezte, megszüntette az egyházi cenzúrát. A pápai bulláknak nem engedelmeskedett, a Bécsben “fordított Canossá-t” járó VI. Piusz pápának nem csókolt kezet, hanem polgári formában kezet fogott vele. Ez a szentistváni hazug állameszme értelmében a magyartól “idegen” szellemiség. Ennek alapján minősítenek a mai napig is idegennek és magyarellenesnek mindent, ami nem felel meg ennek az ideológiának. Ez az ideológia állítja szembe magyart a magyarral, ezért gyilkolják egymást a magyarok teljesen értelmetlenül és feleslegesen. Mindezt egy valóban idegen állam (a Vatikán), és egy idegen vallás miatt, amit a honfoglaló magyarokra német lovagok tűzzel-vassal erőltettek rá. Erre kellene emlékezni. Csak a politikailag vakok hiszik azt, hogy a világ akkor kezdődik, amikor ők megszületnek és öntudatra ébrednek, hogy ami előtte volt, az csupán történelem, amely elmúlt. Teleki ezzel szemben ezt mondja a szentistváni állameszméről: “Nem az uralom, hanem a hivatás és kötelesség eszméje, amely megnyilvánul nagyjaink cselekedeteiben, Szent István királyunknak, a nemzeti hivatás és kötelesség megszemélyesítőjének emlékében, hagyományában, – az emlék és hagyomány hordozójában, a Szent Korona élő tanában. (…) Minden nemzedék érzi és kell, hogy érezze ezt a kötelességet Szent István adta irányában és örökkévalóságában. Ebben a kötelességben kell élnie, ennek a kötelességnek áldozatát, munkáját kell gyakorolnia, feladatát felismernie a maga politikai cselekvésében, mindenkor.” Örökkévalóságról beszélnek, egy közönséges csalás és hazugság alapján. Örökre a szolgáiknak kell lennünk. Világos beszéd. Úgy fogalmaz: “alapjában véve ugyanaz marad minden korban, változatlanul”. Teleki még kifejtette, hogy ez az eszme “a kötelesség gyakorlatában atyai uralom volt és hagyományában atyai uralom maradt az állameszme áradásában”. Atyai uralom, ami azt jelenti, hogy engedelmeskedni kell neki. Az állam és a katolikus vallás mint jó atya mindenkit védelmez az eltévelyedéstől, megszabja az utat és a cselekvés irányát, a nép pedig alattvalóként köteles engedelmeskedni ennek. Ez a szentistváni állameszme, a katolikus egyház és dogmáinak uralma a magyarok lelke fölött, amit az állam juttat érvényre oly módon, hogy a magyar jogalkotást és az államhatalom működését alárendeli ennek. A nemzet vagyonának jelentős részét pedig átengedi a gyarmatosító katolikus egyháznak, az idegen állam uralmának, a Vatikánnak. A hamis nemzeti identitás, amely a “magyart” a “kereszténnyel” (értsd: a katolikus és a reformált katolikussal) azonosítja, arra való, hogy a magyar nép önként hajtsa ebbe az igába magát, mert a nemzeti identitása ezzel azonos. Hogy maga az eszme hazugság, azt az igazi kereszténység bibliai alapjai is bizonyítják (a tapasztalattal együtt). Egyetlen nép, így a magyar nép sem válik “kereszténnyé” azzal, hogy a királya felvesz egy uralkodó vallást és azt erőszakkal a nemzetre kényszeríti. István király szerepe egyébként sem azonos azzal, ahogyan a magyar hamis történelemszemlélet mutatja. A “keresztény Európához” való csatlakozás azt jelentette, hogy idegen csapatokat hívott be az országba (akárcsak Kádár az oroszokat), német lovagok segítségével megszerezte a hatalmat, legyilkolta magyar ellenfeleit, polgárháborút indított, testvérgyilkosságot folytatott, hazájára egy idegen hatalom kiszolgálójaként idegen ideológiát és idegen vallást erőszakolt. Ennek semmi köze a kereszténységhez. Végezetül: még az sem igaz, hogy a magyar államalapítás István királyhoz köthető. Magyarország István előtt már állam volt, fejedelemségként működött. A Vérszerződés az első alkotmánya volt. István nem az első államalapító, hanem csupán a katolikus magyar állam alapítója. A kettő nem ugyanaz. A magyarok szabadságához és jólétéhez elengedhetetlen a hazug vallási legendákból való kijózanodás, a hamis nemzeti identitás elvetése és felszabadulás a hazug vallási béklyók alól. Enélkül nem lehet a szentistváni állameszme fenyegető árnyától megszabadulni. Az Istvánnak tulajdonított Szent Koronáról meg kell mondani, hogy se nem szent, se nem István koronája. Az egész hazugság.


1
1

Szerző