Bartus László: A restauráció harcosai

Szerző 1 July 31, 2015

Miért nincs ellenzék, miközben van? Teszik fel többen a kérdést. Nem azok, akik nem támogatják a hivatalos ellenzéket, mert ők tudják, hogy ez nem ellenzék. Ezekben megbízni nem lehet. Azok kérdezik, akik szeretnék, ha ezt az ellenzéket támogatnák. Ennek az ellenzéknek a támogatása ugyanis az ő támogatásukat is jelentené. Csodálkoznak, miért nincs így, miközben Orbán rendszere közutálatnak örvend. Pedig nagyon egyszerű. Észre kell venni, hogy a hivatalos ellenzék nem csupán pártokból áll. Hozzájuk tartozik az értelmiségi holdudvaruk, a ballib kulturális- és médiaelit. Mindazok, akik a megboldogult liberális demokrácia korában belőlük éltek. A félresikerült magyar demokráciában nemcsak a pártfinanszírozás volt elhibázott, hanem a sajtófinanszírozás, a kultúra finanszírozása is. Minden támogatás a pártok révén jutott el a sajtóhoz, a kulturába, az értelmiségi holdudvarokhoz. A pártok lopták ki a pénzt a pártot támogató értelmiségnek, sajtónak. Még azt is lehetett tudni, melyik pártnak kik a Kossuth-díjasai. A hatalmon levő párt intézte a "baráti sajtó" állami hirdetésekkel történő finanszírozását. Nem így volt? A legviccesebb az volt, amikor Orbán megszüntette, hogy az állami cégek hirdessenek a korábban az MSZP-SZDSZ által fenntartott sajtóban. A pártok által eltartott sajtó ekkor a sajtószabadság sérelméről beszélt. Már észre sem veszik, mennyire nem demokratikus rendszer volt. Az egész romlott korrupcióként működött. A sajtószabadság már akkor sem létezett, amikor a ballib sajtó a ballib pártok bújtatott állami támogatásából élt. Ez a sajtó egy idő után észrevétlenül a pártot szolgálta, nem a nyilvánosságot. Orbán az állami hirdetések eltörlésével megszüntette a ballib sajtó finanszírozását, és akkor jött el a sajtószabadság ideje. Soha ekkora lehetőség nem volt arra, hogy egy szabad és független sajtó létrejöjjön. Óriási lehetőség, hogy a lapok az olvasókhoz, a piachoz forduljanak és szabaddá váljanak.  Valódi viszonyok alakulhattak volnak ki. Az csupán legenda, hogy a piac azért nem működik, mert aki ballib sajtóban hirdet, azt Orbánék kicsinálják. A hirdetők egy része "megértve a kor szavát" elkezdett dörgölőzni, de az OTP is hirdetett és ma is hirdet baloldali orgánumokban, más bankok, de egyéb kisebb és nagyobb cégek is. Aztán megmaradtak. De a piac nehéz út. El kell küldeni egy csomó embert, azokat is, akik azt képzelik, hogy nekik jár a miniszteri szintű fizetés és állás. Alulról kell mindent felépíteni. Amerikában egész rádiócsatornát egy ember működtet, ha annyi a bevétele. Az Amerikai Népszavának is lehetne 80 fős szerkesztősége, ha az államkasszából kilopott pénzből élne, mint tette a magyar lapok többsége. De ha csak annyi bevétele van, akkor egy ember állít elő egyedül egy 48 oldalas újságot. Kicsit nehezebb, mint odaszólni a pártpénztárosnak, aki szól a minisztériumba, a minisztérium az állami cég vezérigazgatójának, aki így megtudja, hány százmillióért kell hirdetni az adott lapban, ha meg akarja tartani az állását. Ez nem demokrácia, nem sajtó és nem sajtószabadság. Ennek következménye lett, hogy a pártok támogatásától függő média és kulturális elit elveszítette önállóságát és függetlenségét. Maga adta fel kritikus, egyenlő mércével mérő attitűdjét, a szabadságát, hogy a forrásokhoz hozzájusson. A lét határozta meg a tudatot. Ez a sajtó, kulturális elit és értelmiségi holdudvar kritikátlan, elvtelen támogatója lett azoknak a pártoknak, akiktől a létfenntartáshoz szükséges pénzt kapta. Azok ettől természetesen megromlottak. Korrumpálódott a rendszer, a sajtó elszakadt a piactól, az elit a zemberektől, a néptől, mindentől. Elitek versenye zajlott a kilopható állami források megszerzéséért, az úgynevezett népre pedig mindehhez csak azért volt szükség, hogy amikor kell, rájuk szavazzon. Ez az elit, amely a nép pénzéből (a magyar átlagot és a magyar lehetőségeket messze meghaladó életszínvonalon) a társadalom fölött élt, mint kiváltságos osztály. Jólétük nem függött semmi mástól, csak attól, melyik párt kerül a húsosfazék közelébe. Ezért ők mindent meg is tettek. Ekkor szűnt meg a sajtószabadság. Nem akkor, amikor Orbán - kizárólag a ballib oldalra nézve - véget vetett ennek. Ha Orbán megmarad jogásznak, s egy kicsit több esze lenne, s ezt a rendszert nem úgy számolja fel, hogy ami rossz benne, azt mind megtartja, csak magának veszi el, aranybetűkkel írták volna a nevét a magyar történelem nagykönyvébe. Így viszont Mészáros Lőrinc disznóival kerül egy lapra. A felhatalmazását ugyanis erre kapta. Ezt utálták meg az emberek, teljes joggal. Miután Orbán megdöntötte az alkotmányos rendet, azért nem állt vele szemben egy erős civil társadalom, sajtó, polgári szabad közvélemény, mert a fenti mechanizmus miatt ilyen nem létezett. Korrupt pártok, korrupt újságírók, korrupt értelmiség hápogott, de nem volt semmi erkölcsi alapjuk az alkotmányos értékek mentén fellépni, mert nem volt tiszta a lelkiismeretük. Orbán felrúgta a szabályokat és felszámolta a lopás váltógazdálkodását, ők legfeljebb azt kérhették számon, hogy ebből nem részesednek, mint eddig. Az alkotmányos rend megdöntése, az Alkotmány és a Köztársaság erőszak nélküli megdöntése ennek a szisztémának a következménye. Az államcsíny után a magát demokratikusnak nevező oldal előtt két út állt: szakít az eddigi gyakorlatával, szembenéz az "átmenet zavaros két évtizedével", és tiszta útra tér. Ehhez le kellett volna vinni a költségeket, a kiadást a bevételhez kellett volna igazítani, emberszámba kellett volna venni az olvasót és a kulturális fogyasztót, befejezni a hazudozást és mellébeszélést, amire a piac kedvezően reagált volna. A másik út a régi gyakorlathoz való ragaszkodás, a "megtérés", a megújulás teljes hiánya, annak reményében, hogy restaurálni lehet azt, ami elmúlt. A magát ellenzéknek nevező oldal, benne a két részre vált szocialista párttal, a párt által kitartott sajtóval, a baloldali megmondóemberekkel, a médielittel, a ballib értelmiséggel, ez utóbbit választotta. Orbán nagy örömére, mert ezzel megszűnt az ellenzéke. Belzebub által nem lehet kiűzni az ördögöt. Ha ők valóban demokraták lennének, a jogállam betartói és nem kicselezői, akkor az Orbán-rendszer a NENYI elfogadásának másnapján szűnik meg létezni. Abban a pillanatban, amikor Orbán a NENYI-vel bejelentette a rendszer megváltoztatásának tervét és az államcsíny tényét, megállt volna az élet. Demokratikus pártok ilyenkor kivonulnak mindenhonnan, mindent bojkottálnak. Szabad és demokratikus sajtó nem közvetíti élő egyenesben a diktatúra kiépítését, hanem megáll, nem működik tovább. Semmi mást nem mond, csak az államcsíny végrehajtóinak, az államellenes bűncselekmény elkövetőinek letartóztatását követeli. Egy idő után megbénul az élet, a külső és belső legitimációs hiány miatt összeomlik a kártyavár. Normális országban Orbán próbálkozásán mindenki csak röhög (ez még a kilencvenes években is így lett volna Magyarországon), több százezres békés és röhögő tömeg vonul az utcán. Nem nyitnak ki a boltok, a szolidaritás boldoggá teszi az embereket, morális megtisztuláson mennek keresztül, nem indulnak el a villamosok. Ez egy demokratikus, szabad ország reakciója. Olyan országé, amelynek liberális demokratái ezt nem rombolják le. Hogy ez nem így történt, annak két oka van: a "megtérni" nem akaró ellenzéki pártok hamissága, valamint az általuk eltartott sajtó korrupt magatartása. A másik ok a magyar nép ugyancsak korrumpált jelleme, amellyel hasonult a politikai elithez, amelynek mozgását látva azt állapíthatta meg, hogy jobb, ha nem ugrál. Nem is magyarázta el nekik senki, hogy mi zajlik, éppen ezért senki nem is értette az igazi helyzetet. Mivel morális alap híján az ellenzéki pártok megalkudtak, az őket kiszolgáló ballib sajtó is hazudozásba kezdett. Idézzünk? "Ez még mindig demokrácia", stb., stb.. Időközben e pártok olyan alacsony szintre jutottak, hogy elveszítették a korábbi kitartottakkal szembeni vezető szerepüket. De az MSZP által korrumpált és kitartott sajtó ezután sem vált le az MSZP-ről és az MSZP-ből kivált Gyurcsány-pártról, hanem továbbra is arra építi a jövőjét, hogy ezek valamiképpen újra hatalomra juthatnának, és visszaállhatna a régi rend: jöhetnének az állami hirdetések, a százmilliós megrendelések, a Kossuth-díjak és a régi szép világ. Ezért arra utaznak, hogy valamiképpen ezt a tehetségtelen, megromlott bandát, amelynél már maguk sem különbek, valahogy visszasegítsék a hatalomba. Orbán magától bukjon meg vagy próbálják az általuk semmibe vett magyar népet meggyőzni, hogy váltsa le Orbánt, mert nekik már nagyon hiányzik a régi pénz. De a nép nem fogja ezért leváltani. Ezért nincs a rendszernek ellenzéke. A régi szisztéma restaurációja nem ellentétes az Orbán-rendszer lényegével, csak képmutatóbb. Ezek az emberek a zsebükön tartják a kezüket, és úgy mondanak véleményt, osztják az észt, hazudoznak, kenik el az igazságot és manipulálják a közvéleményt. A szélesebb közvélemény nem vevő erre. Sokadik vitát rendezik arról, mi a teendő. De akik itt a hivatalos ellenzéki megmondók, azok többségének az Orbán-rendszerrel együtt kell eltűnni. Rájuk visszacserélni Orbánt nincs értelme, ezt a magyar nép jól látja. Tudom, nem érdekli őket semmiféle morál és szellemi érték, mégis hadd idézzem a Bibliát, amely azt mondja, "ti vagytok a föld sói. Ha a só megízetlenül, nem való semmire, csak arra, hogy az emberek kidobják a szemétbe és megtapossák". A só az igazság. Ezek az emberek hazudnak, pénzért elhagyták az igazságot, korruptak lettek, és ma sem tudnak ettől megszabadulni. A sajtó igazság nélkül nem létezik. Pártjaik pénzért esküt tettek Orbán államcsínnyel létrehozott rendszerére Meg lehet nézni, hogy a ballib médiát mindenhol azok az emberek uralják, akiket az MSZP évtizedeken át pénzelt, lefizetett, eltartott. Ők a restaurációban és nem egy valódi jogállami Magyarországban érdekeltek. Megízetlenültek, ezért az emberek kidobták őket a szemétbe. A demokrácia híveinek szerencsétlensége, hogy az online lapokat készítő fiatalabb generáció cinikus, közönséges, tájékozatlan, súlytalan és élvhajhász. Nem tud alternatívát kínálni. Miközben a restaurációért dolgozó csapat megszállva tartja a nyilvánosság legfontosabb részeit. Magyarországon változás akkor lesz, ha ők eltűnnek. Ha megérti az értelmiség le nem fizetett része, hogy ezek morálisan tönkrement emberek, akik már csak a koncot védik, féltik és szeretnék azokat az időket visszahozni, amikor a társadalom felett kivételezett helyzetben éltek. Ha megérti, hogy nem szabad ezek véleményével törődni, akik egymásnak adnak legitimitást, egymást nézik, hallgatják, dicsérik, és megvonják a legitimitást azoktól, akik az érdekeiket nem szolgálják. A demokrácia felé vezető első lépés, annak felismerése, hogy ők nem ellenfelei, hanem részei az Orbán-rendszernek. Ők az Orbán-rendszer megdöntésének útjában álló legfőbb akadály. Az igazi ellenzéknek ugyanolyan ellenfelei, mint Orbán Viktor. A szabadsághoz, a jogállamhoz és a demokráciához vezető út az ő legyőzésükön keresztül vezet. Ők az Orbán-rendszer legitimálói, kollaboránsai, erős bástyái. Ők tartják fenn a rendszert, nem a Fidesz. A Fidesz nélkülük már régen megbukott volna. Azért nem bukik meg, mert ők legitimációt adnak, fenntartják őket, és ők a látható alternatíva. Ők pedig nem alternatíva. Ha jobban szeretnék a hazájukat, mint a pénzt és az önmutogatást, maguktól vonulnának vissza. Mivel ezt nem teszik, először őket kell legyőzni, mert addig Orbán ellen harcolni nem lehet. Ne hidd el, hogy ők majd leváltanak itt bárkit. Csak a pénz és a szereplés kell nekik. Ne hallgasd, ne nézd, ne olvasd őket, ne fertőzzék a lelkedet, ne vegyék el a lelki erődet és a hitedet. Ne kuszálják össze hazugságokkal a gondolataidat. A nagyon egyszerű igazságokat is elhomályosítják. A kollaboráns álellenzéki pártok, az évtizedeken át az MSZP által finanszírozott és kitartott újságírók, a ballib értelmiségi holdudvar, az MSZP-ből kivált, de árulóvá lett Gyurcsány-párttal együtt egy csapat. A jogállam, a szabadság, a demokrácia rajtuk kívülről érkezik majd. Ők mindent megtesznek majd, hogy az igazi ellenzéket megfojtsák, az igazságot letagadják. Ha ez sikeül nekik, az évtizedekre hosszabbítja meg Orbán rendszerét. De mindig jön egy szabadító, aki nem dől be,aki átlát rajtuk, és nem ijed meg tőlük. Ne kérdezd, "ki lesz az"? Most már nem lehet türelmetlenkedni, hirtelen gyors megoldás nincs. Annak lehetőségét már eljátszották. De majd jön valaki. Nem lehet tudni, hogy ki, de majd eljön. Ha a fentieket megérted, lehet, hogy te vagy az. Ui: Ha valaki a jelenlegi kínálatból keres megoldást, minden ellentmondás ellenére, a legtöbb fantázia még mindig az MSZP-ben lenne, ha képes lenne gyökeresen megváltozni. Ennek a pártnak van műltja, vannak gyökerei, van bázisa. De ehhez gyökeres változásra lenne szükség, ami belülről elképzelhetetlennek látszik. Ebben a formájában az MSZP elveszítette létezése értelmét és okát, hasonlóan a többi ellenzéki párthoz, jobb lenne, ha nem lenne. De ha a jelenlegi állapotokból indulunk ki, minden romlottsága, a jelenlegi állapota ellenére, az MSZP az egyetlen olyan bázis, amiből egy gyökeres megújítással lehetne valamit csinálni. Még magasan mindig ez a legdemokratikusabb párt, amelynek tömegtámogatást lehetne szerezni, bármilyen nevetségesen hangzik. Elképzelhető ebből, milyen a többi.    


1
1

Szerző