Bartus László: Fáradt vezér

Szerző 1 April 26, 2015

Fáradtság jeleit mutatja a Vezér, ami az álmoskönyvek szerint nem sok jóval kecsegtet. Egy Vezér sok mindent megtehet, csak nem fáradhat bele a vezérkedésbe. Ezt csak demokratikus vezető teheti meg, mert attól még minden normálisan működhet. A vezérelvű rendszerekben azonban minden a Vezér kezében összpontosul. Ha ő fárad és unja a dicsőséget, a helyére csak más vezérek nyomulhatnak be az alattvalók közül. A tapasztalat az, hogy az önjelölt és szabadjára engedett vezérmásolatok a Vezérnél is gyengébb kvalitású emberek, ugyanakkor a Vezér mindenhatóságával és önkényével lépnek fel. Ennek vége nem a rendszer bukása, hanem a társadalom lerongyolódása, elbutulása és még mélyebbre züllesztése.

Ha a rendszer veszélyben lenne, a Vezér nem lenne fáradt. A Vezér erejét és frissességét a harc adja, a küzdés maga. Ha a Vezér elunta magát és belefáradt a napi tennivalókba, az azt jelenti, hogy nincs számára kihívás. Nincsenek ellenfelei, senki nem veszélyezteti a hatalmát, de olyan kicsit sem, hogy az adrenalinja annyira emelkedjen, hogy ne aludjon be a Felcsút meccsének második félidejében. De Magyarország Vezérének nincsenek ellenfelei, akik a veszélyérzetét egy kicsit is feltámasztanák. Nem a Vezér a felelős, hogy belefáradt, hogy oly mértékben unja az egészet, hogy az alattvalók civakodásának, ebek harmincadjának kitéve az ország, az egészségügy, az oktatás, a gazdaság. Ezek nem hozzák lázba.

Márpedig Orbán nagyon belefáradt az egészbe. Megharcolta, keresztülverte, felépítette, de élvezni nem tudja, mert annyi ellenfele nem maradt, mint egy bolhaköhögés. Parlamenti ellenzéke a zsebében, és jóllakott óvodásként vigyáz arra, hogy ezt a felelősséggel nem járó jólétet, a fontosság hamis látszatát megőrizze. Ezért a Vezér érzékei annyira eltompultak, hogy képtelen rendet tenni a pártjában. Névtelen senkik intézik helyette és nevében az ügyeket. Olyan hibát egy ereje teljében levő Vezér nem követhetne el, hogy a legnagyobb támaszát, évtizedes barátját, az ország legnagyobb oligarcháját maga ellen fordítsa. Simicskát negyedrangú szerencselovagokra, pitiáner szélhámosokra cserélte, és közben elveszítette a médiabirodalma felét. Ha nem nyúlta volna le a közszolgálatot, nem is maradt volna semmije.

A Vezér fáradt. A kormánya ellen zajló szorványos tüntetések még álmosabbá teszik, mert azt a látszatot keltik, hogy itt egy törvényes kormány működik, amely ellen tüntetni is lehet. Mitől ne lenne demokratikus egy ilyen rendszer? A kormánya látványosan megadja magát a tiltakozóknak, visszavonja azt, aminek amúgy sem volt értelme és jelentősége, s máris azt az érzetet kelti, mintha mi sem történt volna. Négy éven át akár azt is gondolhatja a balga nép, hogy leválthatná a Vezért, ha akarná. De egyrészt nem akarja, másrészt négyévente rájön majd, hogy nem is tudja. Ha kell, a Vezér megmenti majd a hazát a szélsőjobbtól úgy, hogy koalícióra lép vele, és ezért nagyon hálás lesz Brüsszel, Washington és még Moszkva is.

A fáradt Vezér ugyanakkor veszélyt jelez. Az önmagába és hatalmába belefáradt és beleunt Vezér leépül, kijönnek a betegségei, fizikai és mentális állapota romlik, rossz közérzetét mesterséges ajzószerekkel javítja. Realitásérzéke tovább csökken. Ha belefárad a fáradtságba, ellenségek után néz. Vagy tovább építi a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, amely a diktatúra jogi keretei között tágítja majd a keresztény-nemzeti boldogságot Semjén és a Vatikán nagy örömére, vagy megtalálja rendszere igazi ellenfeleit, ha azok lesznek. Az unalom rossz tanácsadó, őrültséghez vezet. A Vezér enerváltsága hosszú és lassú agóniát ígér. Álmos és unalmas évtizedeket, amelynek során tömegesen halnak meg észrevétlenül az embertelen körülmények között működő egészségügyben, butulnak el a lepusztított oktatási rendszerben.

Miután Magyarország lemondott a szabadságról, értelmisége és liberálisai elárulták, csak rossz alternatívái vannak. Ha a Vezér bóbiskol, csendesen a harmadik világ szintjére süllyed. Ha a Vezér felébred, és az Európa Unió jezsuita bevételének programját folytatja, a "keresztény" értékek és a közjó a szabadság utolsó morzsáit is eltakarítják. Ha a Nyugattal még jobban szembefordul, az antiszemitizmus tovább erősödik. Az elszegényedés és a kivándorlás megállíthatatlan lesz. A magyar nép egyes tulajdonságait tekintve azonban fejlődést mutat majd: a szervilizmusban, az önzésben, a közönyben és rosszindulatban, az alattvalói attitűdben.

Pontosan olyanok lesznek, mint amilyenek a holokauszt előtt voltak. Érettek a gyűlöletre és készek az erőszakra.




1
1

Szerző