Markó Beáta: Ragozás

Szerző 1 September 14, 2015

(A fenti képen egy bűnöző látható. Ő nem mi vagyunk. A Szerk.)  A magukat demokratikus ellenzéknek nevező pártok – láthatólag – öt éve nem tudnak feltápászkodni a 2010-ben elszenvedett vereségből. Ötletük egy szál se, súlyuk egy verébtollal sem ér fel, a kormánypárt és képviselői által naponta feldobott magas labdákat képtelenek lecsapni. Talán arra várnak, hogy összedől magától a kormányzó jól kifundált és az idők végezetéig tervezett tákolmánya, amit szegény Orwell már nem érhetett meg. Új gondolatok, tehetség, előrelátás, koncepció és anyagi források híján – addig is, míg bekövetkezik valamilyen csoda – tehetnének egy dolgot, ami nem kerül egy fillérbe sem. Az ellenzékiség kifejezésére, a kormányzattól való éles távolságtartásra ingyenesen felhasználható gazdag magyar anyanyelvünk, annak is a személyes névmásai. Figyelmes tévénéző és rádióhallgató észrevehette, hogy az ellenzéket képviselők, tévé- és rádióstúdiókba hívott szakértők, véleményformálók rendszeresen beszélnek többes szám első személyben a kormányról vagy annak intézkedéseiről. „Aláírtuk a paksi atomerőműről szóló egyezményt” – mondja az egyik ellenzéki párt képviselője tévényilatkozatában. Magyarul a mi személyes névmásban benne van az én+mindannyian. Olvasóink aláírták a paksi szerződést? Az ellenzéki képviselő aláírta? Nem? Akkor miért mondja? Nem az lenne a helyes, hogy a „kormány aláírta...” stb.? „Senkinek sem tesz jót, ha vasárnap bezárjuk az üzleteket”, fejti ki véleményét a vállalkozók képviselője. Olvasóink közül bezárt valaki akár egyetlen boltot is? Az intézkedést ellenző szakember zárta be? Nem? Akkor miért mondja? Nem az lenne a helyes, hogy a kormány visszaélve kétharmados parlamenti fölényével, törvénykezés útján, értelmezhető indoklás nélkül bezáratta a boltokat? A szó veszélyes fegyver, mint tudjuk, nem véletlenül fél a hatalom az értelmiségtől. Élni az uralkodó osztály szóhasználatával egyben a rezsim elfogadása és elismerése is. Számunkra érthetetlen – csak hogy egy friss példát említsünk – miért kell átvenni a jelenlegi sláger, a cinikus nemzeti konzultáció kifejezést, amikor az egyértelműen nem más, mint a kormányzó által 8 millió példányban kiküldött aljas játék. Miért kell az ellenzéki oldalnak is nemzeti konzultációként emlegetni, amikor se nem nemzeti, se nem konzultáció? Miért nem lehet annak nevezni, ami: az ország első számú embere által idegengyűlöletet szító és uszító röpirat. "Bűncselekménnyé nyilvánítjuk az illegális határátlépést” – morfondírozik Facebook-oldalán a DK-hoz szerződött egykori neves tévés személyiség. Ki nyilvánította bűncselekménnyé? Ő? Mi? Olvasóink? Ugye, nem? Nem lenne pontosabb megfogalmazás „a kormány (a törvényhozás – nem mintha nagy különbség lenne a kettő között) bűncselekménnyé nyilvánította az illegális határátlépést”? Pontos ragozást kérnénk a kormánnyal szemben kritikus, tollforgató terrorista (a házelnök kedves meghatározása az újságírókra, ha még emlékeznek rá...) kollégáinktól, írástudóktól, mikrofon és kamerák előtt dolgozó médiamunkásoktól is. Hiszen érezniük kell a többes szám első személy (azonosulás a kormánnyal) és a többes szám harmadik személy (elhatárolódás a kormánytól) közötti különbséget. Mikor veszik észre a magyar nyelv igeragozásának súlyát és jelentőségét?


1
1

Szerző