Toók László Flórián: A mindenható vasfüggöny?

Szerző 1 August 02, 2015

Egy kiadós munkával eltöltött szombati nap után jár a megérdemelt pihenés. Noha egy újságíró tulajdonképpen sohasem pihen, hiszen mindig a hírek frontvonalában kell hogy legyen, kielégítve ezzel a nyájas olvasó kíváncsiságát. Ma azonban a vállamra vettem a várost, s felkerestem a debreceni sámsoni utat, megcsodálva az ott található híres-nevezetes cívisvárosi menekülttábort. Az út közepéhez érve ismeretlen eredetű alakokra lettem figyelmes, akik szinte világukat nem tudva lézengtek szétszórva hol az úttest egyik oldalán, hol a másikon. Erőltetett menetemet folytatva kínzott az a valószerűtlen, irreális gondolat, hogy ezen emberek dömpingjét egy vasfüggöny csökkentené, alkalmasint megállítaná. Mit kell ahhoz szívni, hogy egy embernek ilyen színes gondolatáradata legyen? Nem hiszem, hogy ez a most épülő drótkerítés mindenható, világmegváltó lenne. Látva ezeket az embereket belegondoltam azokba a nehéz körülményekbe, amikből ők érkezhettek. S ilyen szempontból mi nagyon szerencsések vagyunk; éljük a kis egyszerű, hétköznapi életünket, élünk egy relatíve demokratikus berendezkedésű államban, ahol csend, s béke honol. Sokan, sok helyen ezt nem mondhatják el magukról. Nekik nem vasfüggöny, vagy –az újabb örültség– a sátortáborok kellenek, hanem kézzelfogható alternatívák, valóságos megoldások. Egyetértek azzal, hogy kis ország vagyunk, aminek rövidtávon is véges az eklézsiája, de könyörgöm ki az az ostoba, aki 22 milliárdért felépíttet egy ideiglenesnek mondott határzárat? Csak én érzem ezt ironikusnak? Sokkal reálisabb megoldás lenne ebből a pénzből táborok létrehozásába, vagy korszerűsítésébe invesztálni, vagy netalántán az összeomlás szélén álló egészségügyet fejleszteni.      


1
1

Szerző