Kertész Ákos: Sándor Mária föladta volna?


Szerző Kertész Ákos April 06, 2016 14 Hozzászólás

Ha jött mostanában szívszorítóan tragikus hír Magyarországról, az az volt, hogy Sándor Mária, a fekete nővér föladta. Pontosabban: ő is föladta. Mindenki föladja. Az is, aki nem jelenti be, aki egyszerűen csak fogja magát és hazamegy, lefekszik…

Lefekszik és befordul a fal felé.

Kész.

Mert nem látja értelmét, mert hátranéz, és nem jön mögötte senki. Senki. Egy teremtett lélek sem.

Micsoda nép ez? Én azt mondtam: genetikusan alattvaló. Nagyon szelíden, elnézően fogalmaztam.

Radnóti jut eszembe, Radnóti csak hallgatott: „mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, ‒ a rettentő szavak tudósa, Ézsaiás.”

De Radnóti tudta, hogy egyszer vége lesz. „Ó, tarts ki addig lélek, védekezz!”, és, hogy addig kell kitartani, „míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja.” Annak, ami Magyarországon van, nem látni a végét. Ha mégis elképzeli az ember, nem a szabadulás jelenik meg előtte, hanem, hogy az ország végül olyan zárvány lesz a világban, mint Észak-Korea.

Miféle nép ez? Negyedszázada csatlakozhatott volna a szabad népek, nemzetek, országok közösségéhez, és rövid hezitálás után tudatosan a rabszolgasorsot választotta, igen, választotta, mert nem kényszerítette rá senki és semmi.

Csoda, ha Sándor Mária hátranéz, és úgy látja, senki se követi? Nincs mögötte semmi, csak az ásító üresség?

Új hír, hogy mégsem adja föl. Ha április tizenötödikén még egyszer hátranéz, és ha követők sorakoznak mögötte, ha feketéllik az egészségügy az elszántaktól, akik követni hajlandóak őt a küzdelemben, mégsem adja föl.

(Milyen nép a magyar? Hát ilyen nép. Kossuth Lajos is azt üzente, elfogyott a regimentje. És akkor mi van? De ha még egyszer azt üzeni…)

Tökéletesen megértem Sándor Máriát: a Kossuth-nótára gondolok, és csak örülni tudok, hogy mielőtt föladná, ad magának és a csapatának, az egészségügyieknek még egy esélyt.

Még egyszer azt üzeni…

Hogy mi lesz belőle? Fogalmam sincs, és nem is latolgatom. Forradalom nem lesz belőle, szabadságharc, trónfosztás, rendszerváltás biztosan nem. De ha csak néhánynak, aki az életéért küzd, erőt ad a túlélésre, ha csak néhány betegnek erőt ad a gyógyuláshoz, ha csak néhány egészségügyinek erőt ad a további küzdelemhez a betegekért, a szenvedőkért, a rendszer által halálraítéltekért egy-egy fekete póló látványa, már megéri!

Kettőezerben a Margit kórház sebészetén feküdtem, nem volt gyerekjáték, néhány napig kétesélyes voltam, mielőtt kiderült: megmaradok. Éppen Orbán és bandája volt hatalmon, valami nagy elvonás sújtotta az egészségügyet akkor is, a Margit sebészetének a felét lezárták, de mi: a másik felében összezsúfolódott betegek és egészségügyiek úgy döntöttünk, hogy nem adjuk meg magunkat! Összefogtunk: betegek és nővérek, segítettük egymást: akinek jártányi ereje volt, az ügyeletet tartott, aki nem bírt fölkelni, az az ágyából figyelt a még betegebb társára. És nyavalyáink ellenére csuda jókedvünk kerekedett, élveztük az összefogást, élveztük, hogy ellenállunk a gonosznak.

Betegek, nővérek, orvosok kacsintásból, félszavakból értettük egymást. Életem során ritkán éreztem magam olyan vidáman, olyan bizakodóan. Igaz, még nem volt végleg szétroppantva a demokrácia, választásra készültünk, és nagy sanszunk volt leváltani a kormányt. De az az összefogás ott a Margit kórház sebészetén nem erről szólt, csak arról, hogy nem adjuk föl, nem hagyjuk magunkat!

Azt mondja Sándor Mária, összefognak a tanárokkal. Persze, hogy összefognak; egészségügyiek, oktatásügyiek harca ugyanarról szól. „Tanítanék” ‒ mondják a tanárok; „gyógyítanék” ‒ mondják az egészségügyiek.

A harc a védtelen emberért folyik. A védtelen és kiszolgáltatott gyerekért, a védtelen és kiszolgáltatott betegért.

A nyuszi tanárok nagyon vigyáznak, meg ne sértsék a törvénytelen diktatúra törvényét, nehogy megüssék a bokájukat, nehogy magukra haragítsák a Hatalmat, akinek minden megtorló eszköz a kezében van.

Olyanok, mint azok az óvodások, akik az óvónéni háta mögött mernek csak nyelvet ölteni az óvónénire.

Szánalmas? Nem is annyira szánalmas; én látok azért benne bíztatót. Mert a nyelvöltögető példát mutat a többinek, hogy ezt is lehet. Nem csak mindenbe belenyugodni, nem csak mindent elfogadni, nem csak jámborul engedelmeskedni.

Lehet nyelvet ölteni, szamárfület mutatni ‒ még ha titokban is.

A nyelvöltögetőkből lesznek a lázadók. Egy részük csak deviáns lesz, de a másik részükből még autonóm ember is válhat. Máshogy gondolkodó, egyáltalán: gondolkodó ember. Igazi forradalmár. Rendszert-döntő. Új törvényt alkotó.

Persze, hogy a fekete nővér harca nem fogja megváltani a magyar egészségügyet, persze, hogy a tanárok és tanulók egy vagy akár többórás tiltakozó „sztrájkja”, engedetlen sétája a tavaszi szélben az iskola körül, de még a pedagógus szakszervezet által hirdetett egynapos sztrájk sem fogja megváltani az oktatásügyet, persze, hogy a mozgalmuk, akárhányan csatlakoznak is hozzájuk, nem fogja megdönteni a rendszert, nem juttatja a diktatúra urait, az ország és a nép kirablóit oda, ahová valók, a bíróságra és a börtönbe, ezzel ne is áltassa magát senki, erről ne is álmodjon senki. Persze, hogy ebből nem lesz vértanúk dala, az ötszáz velszi bárdok, a dalolva lángsírba menő velszi bárdok zenén, síp-dobon, riadó kürtön át hangzó, a mindenséget betöltő, dübörgő kórusa, de a síri csöndet, a puszta sírokként lapuló kunyhók csöndjét azért megtöri.

A hang, akármilyen halk legyen is, több a síri csöndnél, a mozgás, ha mégoly visszafogott is, több a mozdulatlanságnál; megolajozza a berozsdásodó ízületeket, munkában tartja az izmokat, fölgyorsítja a vérkeringést, megmozgatja a renyhe tüdőt, fölpörgeti a szívverést. A mozgalom, a feketeruhás nővéreké, orvosoké, a nyelvöltögető tanároké azért kell, arra való, hogy legyen, ami életben tartja a lelket.

Aki mást vár tőle, becsapja magát, becsapja a népet. De aki lenézi, aki a maga helyén nem becsüli, az fegyvert csavar ki az emberek kezéből: a túlélés fegyverét. A lélek túlélésének a fegyverét.

A diák azt is leszűrheti óvatoskodó tanára magatartásából, hogy lehet látszólag tenni valamit, miközben nem teszünk semmit, de azt is, hogy nem kötelező mindent lenyelni. Hogy nem kell mindig behódolni, alázatosan fejet hajtani. Hogy legalább meg lehet néha próbálni.

Hogy így vagy úgy, de valamiképp mégiscsak lehet dacolni a gonosszal, föl lehet horgadni a totális elmebaj ellen.

Földes György könyvet adott ki a Kádár rendszer külpolitikájáról. Most? Miért?

Ó, semmiért, most készült el, nincsenek benne áthallások, nem akar célozni semmire, szigorúan száraz tudományos munka, tények, dokumentumok gyűjteménye. Arról szól, hogy ötvenhétben még elzárkózott a szovjet hatalomnak (és a jaltai és potsdami egyezmény alapján álló nyugati hatalmak döntésének is!) behódoló rendszertől az egész szabad világ. De a nyolcvanas években már egymásnak adták a kilincset a rendszer minden irányban nyitott, barátságos, az enyhülést tudatosan szolgáló külpolitikájának csodálói, tisztelői. Kádár János külpolitikájának a tekintélye a nyolcvanas évekre jóval nagyobb volt annál, mint amit az ország nagysága, ereje, gazdasági potenciálja indokolt volna. Ezt Kádár személyes érdeme mellett a világpolitika játszmái is generálták: hiszen a NATO és a szovjet blokk érdeke egyaránt az volt, hogy a reformország szerepét önmagának kiharcoló Magyarországot látványosan megbecsülje.

De hogy ezzel a könyvvel üzenni akart volna a történész annak a rendszernek, amely mára az egész szabad és művelt világ megvetését vívta ki a mindent átható korrupciójával, a menekültválság kezelésének kirívóan emberellenes, és az alapvető emberi jogokat sárba taposó módszerei miatt, az európai szélsőjobboldali populizmus fertőzetét tudatosan terjesztő mai külpolitikája miatt, arról szó sincs, Isten őrizz! Csak éppen nem árt tudni könyvben taglalt tényeket.

Ez sem fogja megdönteni rendszert, nem is akarja. És az üzenet, ami persze, hogy ott van benne, nem fog eljutni a ma már gyáva alattvalói alázatában eszmélni, gondolkozni sem képes tömegekig, de itt-ott meggyújtja az agyakban a fölismerés szikráját, és a fény, ha mégoly halvány is, tudjuk: ádáz ellensége a sötétnek.

Ilyen rendszer még sohase volt. Még a Horthy korszakban sem legitimálta az agymosott tömeg tehetetlensége, akaratgyöngesége, hipnotizált érzéketlensége ilyen mértékben a despotizmust, az elnyomást, az országra semmiféle külső erő által rá nem kényszerített diktatúrát.

Ezért nem látjuk a végét!

A Kádár rendszerben a tömegek és a vezetők összekacsintva feszegették a szovjet elnyomás börtönrácsait, ez a hatékony politikai kultúra semmisült meg rövid negyedszázad alatt, és adta át a helyét a halálos belenyugvásnak a totális mozdulatlanságnak.

A legkisebb, a legtétovább mozdulat is számít, mert az is az élet jele.




Kertész Ákos
Kertész Ákos

Szerző



14 Válasz

Hámori János
Hámori János

April 11, 2016

Kertész Ákos szimpatikusan, sajnos lírai megközelítéssel láttatja a dolgokat. Az élet ennél sokkal racionálisabb.

Az orvosok és a nővérek előtt bármikor nyitva van a nyugat, ahol jelentős orvos- és nővérhiány van. A helyzetük romlása esetén ez menekülési lehetőséget jelent, amiért nem kell nagyon megküzdeniük. Számukra reális lehetőség a választás harc és a menekülés között. Amelyik kényelmesebben „bejön”.

A tanárok helyzete alapvetően más. Ők elsősorban a nyelvükhöz kötődnek: függetlenül szaktárgyuk milyenségétől. A menekülés lehetősége számukra csekély: nyugaton – egyelőre – még vállalhatnak mosogatást és takarítást, tanárként azonban nem élnének meg. Nekik bizony fel kell venniük a kesztyűt – és harcolni magukért, a diákjaikért. Sikerük pedig csak és kizárólag akkor lesz, amikor szövetségeseket találnak más szakmákkal, azonos sorsú társakkal. Nagy kérdés, hogy a közoktatás harcához miért nem csatlakozik a felsőoktatás (főként a diákok szolidaritását hiányolom), miért nem mozdulnak erősebben a szülők?

A tanárok akkor fognak sikert elérni, amikor a harcuk nem szakmai, hanem politikai harccá alakul át – ez ellen ugyanis Orbánéknak nincs hatékony eszközük. És nem kell szégyellni a politikai harcot – Orbánék elnyomók, ami ugyancsak világosan (és tisztán) politika.

bumburi
bumburi

April 08, 2016

Bizony bizony, ez az írás nagyon ott van. Nekem azonban nincsenek már kétségeim. Hiába a kis lépések sorozata,törvényesítve van minden aljasság.

bunkocska meg dragabb
bunkocska meg dragabb

April 08, 2016

Sándor Mária nem a népet hiányolja maga mögül, hanem konkrétan az ORVOSOKAT és a NŐVÉREKET. Konkrétan ez a két szakmai csoport, amelyik nem képviseltette magát a pedagógustüntetésen, amelyeken Mária kétszer is nagy sikerrel beszédet mondott. Mária még egy esélyt adott kollegáinak: az április 15. polgári engedetlenségen kérte, hogy minél többen jelenjenek meg fekete pólóban!

Geyza
Geyza

April 07, 2016

Teréz-Teréz. Ejjnye..
De nagyon chat-populista vagy.
Chat-populista: akinek nincsenek érvei, mondanivalója,
beleköt a másik szószerkesztésébe.A legprimitívebb, legeslegrégebbi marakodási módszer.

Mamárcsak nyeretlen kétévesek alkalmazzák.

Kalmár Eszter
Kalmár Eszter

April 07, 2016

Még próbálunk egy tétova mozdulatot tenni, a facebookon szerveződik egy esemény: Április 15. országos fekete ruhás nap.
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=148152228913205&set=gm.1728765937338572&type=3

Pár évvel ezelőtt tízezrek kötöttek szalagot egy kereskedelmi rádió miatt. Vajon most hányan leszünk?

Teréz
Teréz

April 07, 2016

A cikk mozgósító hatása elvitathatatlan, mondanivalója a lényeget érinti, ennyit én is látok. A helyesírást, fogalmazást kifogásoltam, ami hatással van a tartalomra és az (értelmesebb) olvasóra, tehát számonkérhető egy neves szerzőtől. Hülyeségeket viszont nagyon nem kéne írnia, súlyosabbat, mint a nyelvöltögetés. Hogy Bartust idézzem: a Kádár-kor édes álomnak fog tűnni [ahhoz képest, ami itt lesz]. Hm. Ennyit a „szovjet elnyomás börtönrácsai”-ról, amit Kádár alatt a tömegeknek – Kertész állításával ellentétben – eszük ágában se volt feszegetni, pláne a vezetőkkel összekacsintva. Aki feszegette (nagyon bátran főleg amikor már döglődött a rendszer), az néhány belvárosi és kültelki „ellenzéki” strici volt, aki jódolgában nem tudta, mivel múlassa az idejét a naplopás, a nagy és olcsó zabálások, gödényszerű vedelések, balatoni lubickolások, jelentések, szoknyavadászatok és nyugati utazások között.
Kertész Ákost mindazonáltal megkövetem a „seggfej” minősítésért. Az utóbbi kommentelőknek pedig annyit: ne lássanak bele a szövegembe olyasmit, ami távol áll tőlem. Persze borítékolható volt, hogy előbukkan az a végtelenül szánalmas korlátoltság, ami ilyenkor mindig Wassra, echóra, kampfra stb. lyukad ki.

e-Vita
e-Vita

April 07, 2016

Teréz(?) értékrendjében bizonyára Wass Albert és hasonlók a toplistásak, vélhetően az echo tv a kedvenc csatornája, esetleg Hitler Mein Kampfja a kedvenc könyve. De hogy minek fecsérli az idejét ilyen webhelyeken?

ekki
ekki

April 07, 2016

Nagyon jó olvasni, belegondolni. Köszönet érte Kertész Ákosnak.
Teréznek valami más baja van, amit hozzászólásában nem említ. Ha megpróbálta volna elválasztani azt Kertész Ákos írásától, talán le is írhatta volna. Nem ezt tette, így aztán igencsak rosszul tett … De javíthat …

rontbont
rontbont

April 07, 2016

(+
habár K. Á. zseniális írása pont azt is mondja nekem, hogy ne bántsalak, hanem tegyek valamit, nem tudtam megállni. Sajnálom.)

rontbont
rontbont

April 07, 2016

Teréz: nagyon remélem, hogy nem magyartanár vagy! Nagyon remélem, hogy nem pedagógus vagy!
Nagyon remélem, hogy K. Á. gondolatai segít valakinek a környezetedben, hogy még egy kis ideig elviseljen téged (kis t-vel!).

Frank
Frank

April 07, 2016

Teréznek.
Én tisztelem azt az embert, aki nem helyesen fogalmazva és helyesírási hibákkal tele ugyan, de legalább le meri írni, ki meri mondani az igazságot, sok ember gondolatát és véleményét. Hozzászólásodból kiderül, hogy nem értettél az írásból semmit, mert az írás lényegét tekintve nincs véleményed, sem ellenvéleményed, csak pocskondiázás. Ha a helyesírási hibák miatt nem értetted volna, hogy miről írt Kertész, akkor neked a szövegértelmezést még tanulnod kell. Csak a gyengébbek kedvéért mondom, hogy Kertész ebben az országban létező súlyos hibákra hívja fel a figyelmet. Ezek kijavítása a fogalmazási és helyesírási hibák kijavításánál sokkal, de sokkal fontosabb. Így már érthető?

Teréz
Teréz

April 06, 2016

Ez író?!
Aki azt írja, hogy „erről szólt”, „ugyanarról szól”, „arról szól” – legalább 3x használva ezt az ocsmány neologizmust, ami a fogalmazni képtelen, újmagyar retardáltak szójárása?
Aki azt írja, hogy „néhány napig kétesélyes voltam, mielőtt kiderült: megmaradok”? Kertész, ezt magyarul úgy mondjuk: „néhány napig bizonytalan volt, megmaradok-e” vagy „…élet-halál közt lebegtem”.
Továbbá aki azt írja: „hajlandóak” („hajlandók” helyett), „bíztató” (hosszú í-vel), „néhány egészségügyinek” („egészségügyis” helyett), „rendszert-döntő” („rendszerdöntő” helyett), az „Isten őrizz”-ben nagy I-t ír, és ráadásul képtelen a „Kádár rendszer” meg a „Horthy korszak” közé odatenni a kötőjelet.
Az pedig már nem nyelvi, hanem tartalmi zsenialitás, hogy „a nyelvöltögetőkből lesznek a lázadók” Igen? Na ne mondd! Én ekkora seggfejet magyar(?) írók közt még életemben nem láttam.

Geyza
Geyza

April 06, 2016

Az fáj a magyariknak hogy még húsz év alatt sem vált Árvalányhajlandból Burgenland.
Pedig az eredeti elgondolásuk az volt két-három év alatt bekövetkezik a változás, Mariahilferstraße lesz az egész Rákóczi út.
Ezért most már semmi nem érdekli őket.Haragosak a politikára, mert becsapva érzik magukat.

rontbont
rontbont

April 06, 2016

Köszönöm ezt az írást! Olyan jó, hogy van, aki felhívja a figyelmet a kis lépések fontosságára!

Szóljon hozzá!

A hozzászólás csak moderáció után jelenik meg.


További Hírek és vélemények

Bartus László: Miért mossa egybe a Momentum az elmúlt 27 évet Orbánnal?
Bartus László: Miért mossa egybe a Momentum az elmúlt 27 évet Orbánnal?

Szerző Bartus László January 22, 2017

Nem tudnék támogatni olyan társaságot, amely elmúlt 27 évről beszél, mint egy rendszerről, és azonos felelősséget tulajdonít rosszul dolgozó demokratáknak és hatékonyan dolgozó fasisztáknak. Ha így akarják a tüzet és a vizet összebékíteni.

Tovább

Bartus László: Melania, Trump és a Biblia, a bukott világ jelképe
Bartus László: Melania, Trump és a Biblia, a bukott világ jelképe

Szerző Bartus László January 22, 2017

Ennek a borzalomnak, ami Amerikában történik, és ami cseppet sem a nép akarata, amit Trump 36 százalékos támogatottsága jelez, ez a kép a legtökéletesebb kifejezője: a perverz strici és a pornómodell, ahogy egyik tartja a Bibliát, a másik pedig felesküszik rá. 

Tovább

Lévai Anikó és Orbán Ráhel miért nem tüntetett?
Lévai Anikó és Orbán Ráhel miért nem tüntetett?

Szerző Amerikai Népszava January 21, 2017

Annak a pártnak az elnöke a férje, amely szerint a nők csak szülésre valók, megtermékenyítendő állatok szintjére degradálják a társadalmi szerepüket, de finoman fejezik ki ugyanazt, amit Trump mondott arról, mire valók a nők és mit kell csinálni velük.

Tovább