Bartus László: Fél lábbal a rendszerben


Szerző Bartus László April 12, 2016

A magyar közéletben először pedzegeti jelentős közéleti szereplő az Orbán-rendszerből való kivonulás gondolatát (Lendvai Ildikó: Kívül vagy belül, Népszabadság, április 9.). Lendvai Ildikó jelenleg publicista, méghozzá az egyik legjobb publicista Magyarországon, de véleménye fontosabb, mint egy hírlapíró álláspontja. Kormányzó párt parlamenti frakcióját vezette, amikor még valódi parlamenti demokrácia volt. Elnöke is volt a pártjának, amely jelenleg is a legerősebb ellenzéki párt.

 Ezért a véleményét komolyan kell venni, immár megkerülhetetlen a "kívül vagy belül" dilemmája. Még akkor is, ha elsőre téves válaszok születnek. Lendvai Ildikó válasza az, hogy kívül is, és belül is, ami valójában azt jelenti, hogy kívül sem, és belül sem. Ez a legrosszabb konstrukció.

 Vegyük sorra először a "kint is, bent is" álláspont érveit. A fél lábbal kint és a fél lábbal bent logikájának egyik érve az, hogy amíg lehet bíróságokat, ombudsmant, vagy akár a népszavazás intézményét  (mint a rendszer részeit) használni, addig használni kell. Példa erre a Kúria ítélete és a boltbezárásos népszavazás, amely meghátrálásra kényszerítette Orbánt. A parlamenti jelenlét mellett pedig az szól, hogy hozzásegít a médianyilvánossághoz. (Mi gyanakszunk az évi százmilliós párttámogatásra is.)

Az már kiderült, hogy a "csak bent" nem vezet sehova, mert a parlamenti ellenzéki pártok nem jelentenek veszélyt a rendszerre, még a kormányra sem. Az alaptörvényre tett eskü után Orbán parlamentjéből nevetséges lenne a rendszer megdöntését is szorgalmazni. Ezért a parlamenti pártok elszakadtak a néptől, még az elégedetlenektől is.

Csak a rendszeren kívüli civilek tudnak időnként megmozdítani tömegeket, amíg el tudják hitetni, hogy elég bátrak a rendszerrel való konfrontációhoz. Amikor kiderül, hogy nem így van, mint például Pukli kolléga félresiklott március 15-i forradalma után, akkor őket is faképnél hagyják. A rendszer ellenzéke visszavonul a magánéletbe, és nem támogat semmit, ami az Orbán-rendszert legitimnek tekinti és vele egyezkedik.

Ebből a felismerésből fakad, hogy "kint is" kell lenni, és használni kell a polgári elégedetlenség különböző formáit is. Ahogy a tanárok tették félszegen, vagy ahogyan a Városligetben próbálkoztak. Lendvai Ildikó javaslata a "kétfrontos harc". A "kint is, bent is" a tömegektől elszakadó pártok és a hivatalos térben artikulálódni képtelen civil mozgalmak egymást erősítő közelítése lenne. A pártoknak nincsenek tömegeik, a tömegeknek nincsenek vezetőik. Ide vezetett az árulás. A pártok bent vannak, a tömegek kint.

A "kint is, bent is" javaslat arra a logikára épül, hogy a kettő erősítheti és kiegészítheti egymást, annak a közegnek a fellazulását, ami Orbánt bebetonozza a hatalomba. Azért kell a lassú fellazítás politikáját alkalmazni, mert nincs rendszert megdönteni akaró tömeg, amelynek csak az elszánt és kérlelhetetlen vezető hiányzik. Azt a légkört szeretnék megteremteni a "kint és bent" taktikájával, ami többséget szerez a változás szándékának és reményének.

Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a törekvés tisztességes szándékú és logikus, de alapjaiban téves. Nem csupán azért, mert nem lehet egyszerre kint is lenni, bent is lenni, József Attilával szólva, "ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret", hanem a macska így sehol nem fog egeret, se kint, se bent. Aki fél lábbal akar kint is lenni, meg bent is lenni, az se kint nem lesz, se bent nem lesz. Nem lehet egyik nap polgári engedetlenkedni, a másik nap a parlamenti szabályok szerint engedelmeskedni. 

De a gondolat megérdemli, hogy konkrétan válaszoljunk az érvekre. A lassú fellazítás elmélete nem helytálló, mert az Orbán-rendszert nem fellazítja, hanem bebetonozza minden tárgyalás és együttműködés. Ez erősíti a rendszer alapját, azt a hazugságot, hogy ez egy demokrácia. Az nem számít, hogy a rendszeren belül engedményeket érnek el, ha az a rendszeren belül marad. Ha a rendszert nem érinti, akkor minden engedmény a demokrácia hamis látszatát erősíti, ami beton az Orbán-rendszer alapjába.

Ezért mondtuk 2014 előtt, hogy aki részt vesz az Orbán-rendszer által kiírt választásokon, az mindenki az Orbán-rendszerre szavaz, függetlenül attól, kire voksolt, mert a részvételével a rendszer demokratikus jellegét bizonyítja. Miközben ők gondoskodnak arról, hogy mi legyen a választás végeredménye. Orbánnak mindennél fontosabb volt, hogy az ellenzék részt vegyen a választáson. A demokratikusnak látszó aktuson van a hangsúly. A boltbezárás feloldása sem erodálja, hanem erősíti Orbán rendszerét, mert a demokrácia hamis látszatát erősíti. Ez összefüggésben áll a nép "forradalomra" való hajlandóságával is. Mi ellen lázadjon a nép, amikor demokratikusan befolyásolható a hatalom?

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy más eszközökkel gondoskodnak majd arról, hogy úgy legyen, ahogy ők akarják. A rendszert ez nem gyengíti, hanem konszolidálja. Megtévesztik magukat, akik azt hiszik, bármilyen rendszeren belüli engedmény előrevisz, mert ennek az ellenkezője igaz. Még az is előbbre vinne, ha rendszeren belüli engedményeket sem tennének, ha Orbán erővel megakadályozná a vasárnapi nyitva tartást, ahogy a kopaszokkal meg is próbálták. De itt jobban megérte engedni, mert ettől nem gyengébb, hanem erősebb lesz a rendszer.

Az a fél láb, amely a rendszeren belül igyekszik "fellazítani" a rendszert, nem kifelé lépeget, hanem befelé. Minden tárgyalás és együttműködés őket legitimálja. Elfedi a rendszer jellegét és az alkotmányos rend megdöntésének bűncselekményét, miközben semmiféle lényegi változást nem jelent. A "bent is" fellazítás politikája azokra emlékeztet, akik belülről "bomlasztották" az előző átkosban a rendszert.

Gandhi nem kicsit nem evett, hanem egyáltalán nem evett. Ez Orbánnal szemben nem működne, mert tőlük Gandhi éhen is halhatna. Megvonnák a vállukat, miért nem evett, ott volt az étel. De Gandhi tudta, hogy a brit világbirodalom nem élheti túl meghasonlás nélkül az ő éhhalálát. Orbán nem angol arisztokrata, hanem közönséges fasiszta. Neki más a gyenge pontja. Ő egy Cippola, aki szómágiával tartja igézet alatt a népet. Akkor bukik meg, amikor nemet mondanak neki. Akkor vége a varázslatnak, ott áll mezítelen valóságában. Azt nem éli túl.

Akik bent vannak, akár két lábbal, akár fél lábbal, ezt a „nemet” vonják vissza. Aki szóba áll vele, az legitimálja. S neki az elég. A népszavazástól nem azért ijedt meg, mert akkor ki kell nyitni a boltokat, hiszen egy nap alatt kinyittatta magától. Nem presztízsveszteség miatt. Hanem azért, mert nem akarta megadni a népnek a „nem” felszabadító érzését. Lehullott volna a nép szeméről a hályog, és meglátta volna, kivel áll szemben. De ez az érzés nemcsak egy vasárnapról szóló népszavazással érhető el, hanem a rendszerből való kivonulással, a rendszer bojkottjával is, ha „kint” vagyunk, s nem csupán fél lábbal.

 

 

 

De van alkotmányos magyarázat is. Az Orbán-rendszer megdöntésének egyetlen legitim és törvényes indoka, hogy a fülkeforradalomra (mint jogi alapra) hivatkozva, megdöntötte az alkotmányos rendet. Ez államellenes bűncselekmény. Orbán rendszere törvénytelen, alaptörvénye érvénytelen. Aki a demokratikus Alkotmányhoz hűséges, nem tehet mást, mint bojkottálja a törvénytelen hatalmat. Nem fél lábbal, hanem két lábbal. Ez elvi kérdés. Ha nem ragaszkodik ehhez, még jogi alapja sincs megkérdőjelezni egy fasiszta rendszert, amely felszámolta a jogállamot.

Ez az Orbán-rendszer Achilles-sarka. Orbán gyenge pontja: az ősbűn, a rendszer létrejötte. Minden, ami ezt leplezi, őt erősíti, minden, ami ezt feltárja, őt gyengíti. Ehhez alapvető követelmény, hogy senki ne legitimálja, ne legyen belül, hanem a bűnözők maradjanak magukra, és velük szemben legyen kívül a demokratikus ellenzék és a nép. Ez a rendszer megdöntésének módja és kulcsa. Amikor megdől a rendszer, mindenki ide jut el, Lendvai Ildikóval az élen, csak a „bent is, kint is” taktika hozzátesz még Orbán rendszeréhez - feleslegesen - 15-20 évet. A megélhetési ellenzékiek nagy örömére. Ezért abban reménykedünk, hogy a "kint is, bent is" filozófiája hamar elvezet a teljes bojkott felismeréséhez. A fél lábbal kint gondolata már előrelépés a két lábbal benthez képest. 

A parlamenti részvétellel megszerzett „médianyilvánosság” csalóka, Orbán kegyeiből való. Hozzájárul ahhoz, hogy nincs „forradalmi” hangulat. Egy működő demokrácia látszatát közvetíti ez a nyilvánosság, egy demokratikus ellenzék látszatával. Miért is lázadna a nép? Milyen alapon? Ha ők nem lázadnak, akkor nekik miért kellene? Ez a minta az országnak, amely nem felébreszti a valóságra az embereket, hanem elaltatja és beleolvasztja őket a diktatúrába.

A magyar médianyilvánosságon kívül is van élet, igazi élet csak ott van. Hamis világ, amit ez a média közvetít. Orbán úgy manipulálja ezeket, ahogy akarja. Amúgy is a gőz leengedésére szolgáló szelepek. De azzal nem tudnának mit kezdeni, amikor a rendszer ellenfelei személyesen találkoznak az emberekkel. Nem is ártana, ha látna ez az ellenzék végre élő embereket, akiket állítólag képvisel. Nem Orbán kezében lenne a kapcsoló. Nem tudná kikapcsolni a rendszer ellenfeleit, és futótűzként terjedne minden. Jobban, mint a hazug televíziókban és a hangfogóval szóló rádióban.

Az biztos, hogy ezt a rendszert nem azok fogják megdönteni, akik a hazug ATV-ben „szerepelnek”, amelynek tulajdonosa, Németh Sándor egyházi státuszt kapott azért, hogy az Orbán-rendszert védelmezze. Neki ez az elemi érdeke: egy demokráciában soha nem kapna ennyi pénzt és ilyen államegyházi előjogokat. A Fidesz lapja úgy írt erről, hogy "kölcsönös meg nem támadási egyezményt" kötött Németh Sándor és Orbán. Ez lenne az a médianyilvánosság, amelyért bent kell maradni a parlamentben. Igazából ez a médianyilvánosság csak akadályozza a rendszerrel szembeni ellenállást.

Se azok nem döntik meg a rendszert, akik fél lábbal kint is vannak, és bent is vannak. Ez csak az áruló és kollaboráns ellenzéki pártok túlélési kísérlete lehet. Semmi több. A baj az, hogy vágni lehet a Magyarország felől jövő félelmet. Senki nem meri vállalni a „kint lenni” kockázatát, senki nem mer nyíltan a rendszer ellenfele lenni. S ahogy az idő múlik (kint is, bent is), ez a félelem csak nő. Ugyanez a taktika vezetett idáig, amely akkor is az együttműködést választotta, amikor még nem kellett félni, s amikor még nem az Alkotmány melletti kiállás számított bűncselekménynek.

Ha kint is, bent is, akkor a helyzet csak rosszabb lesz. Egyre nagyobb lesz a félelem, és végül egy robbanás vet véget az egésznek, de azt nem lehet erőszak nélkül megúszni. Orbán az utolsó töltényig lőni fog. Ide vezet a féllábas megoldás. Bátorság kellene a két lábhoz. De ha sokan csinálják, nem kell annyira félni. A tanárlázadás megmutatta, hogy a félelem milyen rossz tanácsadó és hova vezet. Fél szívvel még a Felcsút csapata sem győzött soha. 

Az Állatfarm jut eszembe: fél láb rossz, két láb jó.






Bartus László
Bartus László

Szerző




További Hírek és vélemények

Egy idióta váltaná a pecást
Egy idióta váltaná a pecást

Szerző Amerikai Népszava December 09, 2016

Balog miniszterként megbukott. Az oktatás lezüllesztéséért, az egészségügy tönkretételéért és nagyon sok ember értelmetlen haláláért felelős. Ennek az álkeresztény gazembernek az irányítása alatt tapostak lábbal minden keresztény értéket. 

Tovább

Az Amerikai Népszavánál a Time az Év Sajtója
Az Amerikai Népszavánál a Time az Év Sajtója

Szerző Amerikai Népszava December 08, 2016

A kiváló helyzetértékelésért és meglátásért, a pusztítók kiválasztásáért és a világ romlásáért felelős emberek felmutatásáért érdemelte ki a Time magazin az Amerikai Népszava idei Év Sajtója díjat.

Tovább

Mégsem dőlt a dominó, de erről hallgatnak
Mégsem dőlt a dominó, de erről hallgatnak

Szerző Amerikai Népszava December 08, 2016

A világban frontális támadás indult a felvilágosodás, a liberális demokrácia, a jogállam, az egyéni szabadság ellen, hatalmas pénzt és propagandagépezetet állított az orosz titkosszolgálat és propaganda a szélsőjobboldali, antiliberális populisták mögé.

Tovább