Vejkey Imre, Mózes és az antiszemitizmus


Szerző Amerikai Népszava April 18, 2016

Vejkey Imre, Mózes és az antiszemitizmus

"Sajtóhelyreigazításként válaszlevél" címmel levelet küldött szerkesztőségünknek Dr. Vejkey Imre, a KDNP frakcióvezető-helyettese, amelyben A KDNP zsidózott című cikkünkre reagált. Vejkey úr levele ugyan nem felel meg a sajtóhelyreigazítás tartalmi és formai követelményeinek, mert az általunk írott cikk egyetlen mondatát sem cáfolja, ennek ellenére közöljük, mert tanulságos. Levelére írott válaszunk Vejkey Imre szövege alatt olvasható.

 

Tisztelt Amerikai Népszava!

Kedves anonimitásba burkolózó Szerző!

 A minap hajnalban, az Amerikai Népszava honlapját olvasva, egy anonim szerző tollából „A KDNP zsidózott” c. mű hidegzuhanyként ért, melynek okán már korán reggel szükségét éreztem egy jó forró kávénak, melyet a Fehérház (Országgyűlési Képviselői Irodaház) szomszédságában levő „Dunapark”-ban kértem ki magamnak – mint jelen levelemben az Önök honlapján megjelent cikkben foglaltakat – végül is egy másik csésze kávé társaságával, ugyanis a Mindenható kegyelméből, váratlanul egy régi barátom is a Kávéházban tartózkodott.

A váratlan találkozás örömével beszélgettünk, de azután rátértem az Önök cikkére, mely végül is odavezérelt…

A diskurzus eredménye az lett, hogy megerősített abbéli szándékomban, miszerint nem hagyhatom szó nélkül a fenti cikk fikcióit, sugallatait és következtetéseit, mindehhez lelki táplálékul barátomtól egy Herman Wouk könyvet is kaptam…

Nem hagyhatom szó nélkül a cikkben foglaltakat, mert a fasizmus és a nácizmus ártatlan áldozatainak emléke ennél többet érdemel, továbbá személy szerint  olyan színben tűntetett fel engem és frakciómat, a Kereszténydemokrata Néppártot, továbbá szövetségesünket a FIDESZ-t, mintha együttesen és külön-külön is fasiszták lennénk. Mindezt pedig kategorikusan vissza kell utasítanom, mert az Ön által célkeresztbe vett alanyok felfogása szerint, a keresztények és a zsidók közös szellemi öröksége oly nagy, hogy mindenkinek csak ajánlani tudjuk a kölcsönös megismerést és nagyrabecsülést!

Nyilván sok tekintetben különbözőek vagyunk, de az ősi mágnes, maga a Törvény, mely erkölcsi hatalommal bír, összetartja a részeket, ugyanis Ószövetség nélkül nincs Újszövetség!

Ezt a Pápai Biblikus Bizottság úgy fogalmazta meg híres dokumentumában, miszerint:

„Az Újszövetség az Ószövetség nélkül olyan könyv lenne, amelynek értelme kibogozhatatlan, vagy olyan, mint egy gyökér nélküli növény, melyet kiszáradásra ítéltek”.

Mindez azt jelenti, hogy a Biblia népeinek össze kell fogniuk, mert nem a vér szerinti rokonság dönti el az összetartozás kérdését, hanem a hit!

A hit, mely által bárki tagja lehet az Ősi Háznak, aki Ábrahám Istenét imádja és Mózes Kőtábláira vésett Törvényeket elfogadja.

Közös hitünk Alapító Okirata tehát a Kőtábla! A Kőtábla, mely közös céljainkat és faladatainkat is definiálja, melyek közül a legfontosabb a Törvény megtartása!

A Törvény megtartása Mózes második könyve szerint a kiválasztottság alapja:

„ha megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész Föld”.

Jézus pedig a választott közösséghez tartozást kiterjesztette azokra, akik elfogadják Őt és követik a tanítást! Ezért a keresztény egyház „Új Izraelnek” nevezi magát, mely a „Régi Izraellel” közösen őrzi Isten ismeretét és a szeretet lángját!

Sok energiát, de úgy látszik még mindig nem eleget, vagy nem jól mozgósítottunk annak érdekében, hogy világossá tegyük: a zsidóság és a kereszténység nem áll ellentétben egymással!

Szembeállításuk csak egy ravasz trükk, amit le kell leplezni annak érdekében, hogy őszintén és jó lelkiismerettel kiállhassunk a zsidó-keresztény kultúrkör és értékek mellett.

A szélsőségesség mindig veszélyforrást jelent, azonban a magyar politikai valóságban éppen a FIDESZ-KDNP Szövetség sikere ad garanciát arra, hogy a radikális oldal komoly befolyást ne érjen el.

Tisztelt Amerikai Népszava!

Tekintettel arra, hogy elkötelezett kereszténydemokrata vagyok, ezért a magyar kereszténydemokrácia kortörténetéről néhány tényszerű mondattal hozzá kívánok járulni ahhoz, hogy a rólunk – nagynyilvánosság előtt – Önök által eszközölt téves véleményformálás reparáltassék.

A mai Kereszténydemokrata Néppárt jogelődje a Demokrata Néppárt (DNP) volt, annak a jogelődje pedig ugyancsak a KDNP nevet viselte, mely 1944. november 30-án alakult meg – az egyik szervező – Varga László saját lakásán, Budapesten a Galamb utcában, a náci megszállás alatt, illegálisan.

Az illegális KDNP szervezőit a GESTAPO kiemelten üldözte, közülünk többet Dachauba deportáltak, de sokan voltak olyanok is, akiket a nyilas karhatalom börtöneibe vetettek!

A párt 1945 elején Barankovics István hírlapírót választotta főtitkárává, aki a háború befejeztével nyomban minden fórumon az új hatóságoktól megpróbált működési engedélyt szerezni a pártnak, azonban ez csak nagyon lassan vezetett eredményre.

  1. május 8-án, az intézőbizottság ülésén a KDNP-n belül a republikánus keresztényszocialista vonal vette át a vezető szerepet, ezáltal Barankovics lett a DNP-re átkeresztelt párt elnöke. Barankovics a programját, XIII. Leo Pápa szociális enciklikájára, a „Rerum Novarum”-ra alapította, ily módon kívánta kereszténydemokrata párttá formálni a DNP-t. Varga László kitartó munkájának eredményeképp a DNP 1945 végén hivatalosan is engedélyt kapott a megalakulásra, így illegalitása időlegesen véget ért, azonban az 1945. évi választásokon a hátralevő idő rövidsége miatt már nem indulhatott. Azonban pártunk az FKgP segítségével az 1945. október 7-i fővárosi törvényhatósági választások eredményeképp mégis 2 tagot – Eckhardt Sándort és Varga Lászlót – juttatott a törvényhatóságba, az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választáson pedig két FKGP színeiben indult képviselőt – Bálint Sándor és Eckhardt Sándor – juttatott a magyar parlamentbe.

 A II. világháború utáni első szabad választásokon pártunk már a legerősebb ellenzéki pártként jutott a parlamentbe, hivatalosan a szavazatok 16,64%-át elnyerve. A választás kihirdetett győztese a „kékcédulás” visszaélések okán az MKP lett (papíron a szavazatok 22,3%-át kapták), a valódi győztes azonban pártunk a DNP volt. Pártunk választási eredményei a kommunistákat rendkívül meglepték, így nem véletlen, hogy 1948 második felétől kezdve megkezdődött a DNP „szétszalámizása”, továbbá egyes néppárti képviselőink zaklatása és megfosztása mandátumaiktól.

  1. január 25-én Rákosi Mátyás az ország diktátora tárgyalásra invitálta Barankovicsot, hogy pártjával legitimálja a már fogságban lévő Mindszenty József bíboros ellen indítandó koncepciós pert. Rákosi a tárgyaláson Barankovicsot megfenyegette azzal, hogy amennyiben a DNP nem támogatja a kommunistákat a hamarosan lezajló Mindszenty-perben, erkölcsileg elítélve a bíborost, majd ezután „önkéntesen” fel nem oszlik, antidemokratikusnak és népellenesnek bélyegezve magát, úgy nem kezeskedik a DNP vezérkarának biztonságáért, ellenkező esetben viszont semmi bántódásuk nem esik. Barankovics az „ajánlatot”, majd Rákosi ezt követő újabb fenyegetéseit is határozottan visszautasította, ezt követően pedig – egyéb lehetősége nem lévén – próbálta menteni pártunk tagjait az üldözéstől, bejelentve a párt feloszlatását. Így folytatódott pártunk korábbi emigrációs korszaka egészen a rendszerváltoztatásig.

 A fentiek alapján nyilvánvaló az a sziklaszilárd történelmi alap, melynek okán joggal utasítom vissza az Önök honlapján nagynyilvánosság előtt rólunk alkotott igencsak sértő vélekedéseket!

Tisztelt Amerikai Népszava!

 Az emberi munkával kapcsolatos igazságossággal és az állam szerepével kapcsolatban pedig kénytelen vagyok tájékoztatni Önöket arról, hogy XIII. Leo pápa „Rerum Novarum” c. enciklikája, évszázadokat átívelően -  szociális szempontból - napjainkra vonatkozóan is előremutatóan foglalta össze mindazt, hogy mi a feladata:

  • a munkásnak (pontos, becsületes munka stb),
  • a tőkésnek (tekintse embernek a munkást; biztosítsa a vasárnapi ünnepnapot; adjon igazságos, megfelelő munkabért, a minimális megélhetésen túl tartalékképzésre is legyen lehetősége a munkásnak; ha a tőkés ezeket a követeléseket nem teljesíti, akkor az egyház szerint a tőkés bűnt követ el),
  • az államnak (a munkások jogainak védelme, elismerni az állam beavatkozásának szükségességét, szemben a liberális ideológiával).

Az enciklika kapcsán a liberalizmus hívei is elismerték az állami befolyásolás szükségességét, majd a XIX. sz. végére a tőkés nemzetállamok szintúgy elismerték, hogy a munkások követelései jogosak és ezek a társadalom biztonságát szolgálják. Az enciklikának óriási jelentősége volt abban, hogy az egyes nemzetállamok szakítottak az addigi marginális szociális tevékenységükkel, intézményi választ dolgozva ki a szociális problémák kezelésére. Így került kidolgozásra egy kollektív illetve közösségi védőrendszer, maga a Társadalombiztosítás!

Tisztelt Amerikai Népszava!

A tengeren innen is köztudomású, hogy Önök nagy kritikusuk, amihez természetesen joguk van, de csak addig míg jóhírnevünket nem sértik.

 De a cikk sérti jóhírnevünket és becsületünket is!

 Az ellenünk kihegyezett kritikájuk, intellektuális ujjgyakorlatuk hamisnak bizonyult, azt mással kell helyettesíteniük!

 Ha cikk nem sértette volna becsületünket, akkor logikai eszmefuttatásukat egy szürreális kísérletnek minősítettem volna, így azonban kénytelen vagyok az abban foglaltakat kategorikusan visszautasítani!

Ne feledjék, Mózes keze által lehozott Törvények porrá zúzták az egykor centrumnak számító Egyiptomot, Mezopotámiát, az ókori Hellászt, az ókori Római Birodalmat és ezen birodalmak isteneit. A törvények máig fennmaradtak és élnek, noha ellenzőik erőszakosabbak, mint valaha!

Budapest, 2016. április 15.

Tisztelettel:

 Dr. Vejkey Imre

KDNP Frakcióvezető-helyettes

 

Tisztelt Dr. Vejkey Imre,

a hozzánk intézett levele a szóban forgó cikk egyetlen szavát sem igazítja helyre. Le kellett volna írnia, mely állítás nem felel meg a valóságnak, és azzal szemben mi az igazság. Feltételezzük, hogy a kávéjába nem öntöttek rumot, és nem annak köszönhetők a levelében elhangzó állítások, amelyek köszönö viszonyban sincsenek a tényekkel és az igazsággal. Ezért felhívnánk a figyelmét néhány apróságra, egyebek mellett a "keresztény Magyarország" antiszemita identitására, a keresztény egyházak - közöttük is elsősorban a római katolikus egyház - antiszemita uszítására, a holokausztban játszott dicstelen szerepére. A Rerum Novarumról is ejtenénk néhány szót, mint Mussolini fasiszta államának, a korporációs rendszernek ideológiai alapjáról, hogy reparáltassék az Ön hiányos történelmi műveltsége.

Amit Mózes törvényeiről és azok betartásáról mond, az felettébb furcsa, mert éppen a vasárnapi boltbezárással kapcsolatos álláspontjuk mutatja (amiről a vitatott cikkünk is szól), hogy Önök lábbal tapossák Mózes törvényeit, konkrétan a negyedik parancsolatot, amely szerint nem vasárnap, hanem szombat a munkaszüneti nap, mert a hetedik nap szombat volt és nem vasárnap. Isten szombaton pihent meg az ő munkájától, és ezt a napot rendelte pihenőnapnak. Az Ön egyháza megveszekedett antiszemita indulatai következtében változtatta meg a szombatot vasárnapra, hogy a kereszténység és az evangéliumok zsidó gyökereit eltörölje, a katolikusnak megtérni nem akaró zsidókat pedig szombaton munkára kényszerítse.

De nem kell a negyedik parancsolatig rohanni, mert a katolikus egyház már az első parancsolatot is áthágja, miszerint ne legyenek idegen isteneid én előttem, ne készíts magadnak faragott képet, szobrot, vagy bármely alakot azokról, amik az égben fönt, a földön alant és a vízben a föld alatt vannak. Ne borulj le előttük és ne szolgáld őket, mert én vagyok az Örökkévaló, a te Istened. A katolikus egyház nem szól másról, mint idegen istenek imádásáról, képek, szobrok előtt borulnak le, imádják őket, imádkoznak hozzájuk. De nehéz lenne egyetlen parancsolatot találni, amelyet a katolikus egyház ne tiporna lábbal, mert például sokan vannak paráznák, de hálózatban, szervezetten, évszázadokon át senki nem rontott meg gyerekeket úgy, ahogy a katolikus egyház tette. Sorolhatnánk a lopással, hogy a témánál maradjunk, a deportált zsidók vagyonának "keresztényeknek" való szétosztásával, amely gyakorlatilag rablógyilkosság volt. A "ne hazudj" parancsolatot Ön éppen a szemünk előtt követi el, amikor a "keresztény Európa" és az egyháza zsidókkal szembeni barátságáról ír. A magát kereszténynek nevező katolikus egyház évszázadokon át üldözte a zsidókat Európában, a gettó nem Hitler találmánya, hanem a katolikus egyházé. Rómában az utolsó katolikus gettó bezárása csak 70 évvel előzte meg a nácik gettóit. A nácik csak másolták törvényeikben a katolikus egyház antiszemita zsinati határozatait. De nézzük a tényeket.

Ön szerint "csak egy ravasz trükk" a kereszténynek nevezett egyházak, különösen a római katolikus egyház szembeállítása a zsidósággal. Szeretném emlékeztetni, hogy a katolikus egyházatyák mindegyike antiszemita volt. Ez nem azonos Pál apostol vitájával, amelyben a zsidó atyafiaknak a mózesi törvény cselekedeteihez való ragaszkodását helytelenítette a hittel és a kegyelemmel szemben a megigazulás kérdésében. Nézzük meg kiknek köszönhető a "ravasz trükk", hogy a katolikus egyház antiszemitának látszik.

A katolikus egyházban ma is nagy tiszteletnek örvendő Aranyszájú Szent János püspök a 4. században fektette le a modern antiszemitizmus alapjait: „Mivel megölték Krisztust, Isten gyűlöli őket, és amióta Isten gyűlöli őket, a keresztényeknek is azt kell vallani: gyűlölöm a zsidót. A keresztények kötelessége, hogy gyűlölje őket.” Egy másik helyen ezt bővebben is kifejtette: „A zsidók minden ember közül legértéktelenebbek, buják, tolvajok, Krisztus kegyetlen gyilkosai, az ördög tisztelői, a vallásuk betegség. A zsidók Krisztus kegyetlen gyilkosai és Isten meggyilkolása miatt számukra semmiféle megtérés nem lehetséges, nincs bocsánat vagy menekülés. A keresztényeknek nem szabad visszariadniuk a bosszútól. A zsidóknak pedig szolgaságban kell élni örökre. Isten mindig gyűlölte a zsidókat, ezért kötelessége minden kereszténynek gyűlölni a zsidókat.” Aranyszájú Szent János püspök azt állította a 106. zsoltár kiforgatása alapján a Homíliák a zsidók ellen című művében, hogy „feláldozták fiaikat és lányaikat az ördögöknek. Rosszabbak, mint a vadállat, és saját kezeikkel ölik meg az utódaikat, hogy imádják a gonoszt”. Később úgy módosította ezt a képtelen vádat, hogy „ha nem is ölik meg a gyermekeiket, megölték Krisztust, ami még rosszabb. A zsidók nem Istent imádják, hanem a gonoszt, ezért az ünnepeik tisztátalanok”.

Aranyszájú Szent János felszabadította mindenki lelkiismeretét arra, hogy a zsidókat megölje. Ezeket a mondatokat, még a nácik is átvették és felhasználták. Ennek ellenére az egyház Szent Ágoston tanítását követte, amelynek „alapigéje” az 59. zsoltár volt: „Ne öld meg őket, hogy népem meg ne feledkezzék, bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi pajzsunk.” Szent Ágoston és a pápák hivatalosan azt az elvet követték, hogy a zsidókat nem kell megölni, de meg kell őket alázni. III. Ince pápa ennek szellemében megtiltotta, hogy megöljék a zsidókat, viszont előírta a IV. lateráni zsinaton a sárga csillag viseletét, és hogy minden országban el kell távolítani az összes zsidót az állami állásokból. Ez a fajvédő zsidótörvények szellemét idéző egyházi törvény volt. Már Szent Ambrus is magára vállalta a zsinagógagyújtogatást. Később, amikor Luther Márton születésnapján 1938-ban a hírhedt „kristályéjszakán” zsinagógák százai égtek, és a tűzoltók azt a parancsot kapták, hogy nem vehetnek részt az oltásukban, ennek már sok évszázados hagyománya volt a „keresztény” katolikus Európában.

Szent Ágoston a zsidókat Káinhoz hasonlította, akik megölték Jézust, ahogy Káin is megölte Ábelt. Az egyházatyák írásaiban nyomon követhető a párhuzam, miszerint a zsidók vérükben hordozzák a gyilkos természetet. A katolikus egyház 1215-ben kinyilvánította azt a babonaságot, hogy az ostyában és a borban Jézus valóságos fizikai teste és vére jelenik meg az átváltoztatás után. Majd azt híresztelték: a zsidók szándékosan ellopják, megcsonkítják és megégetik az ostyát, hogy újra meggyilkolják Jézust. Ehhez olyan hazugságok (mint „csodák”) társultak, hogy a megcsonkított ostya vérezni kezdett. A vádak szerint a zsidók keresztény gyerekek vérét keverték a pászkába. Ennek nyomán egész városok zsidóságát irtották ki. 1475-ben egy trenti Simon nevű gyermek meggyilkolásával vádolták a zsidókat, akit 1965-ig a zsidó rituális gyilkosság áldozataként mártírként tisztelt a római katolikus egyház. A középkori művészektől számos alkalommal rendeltek ilyen vérvádakról szóló műveket.

Már Szent Ágoston azt írta elő, hogy zsidónak tilos állami hivatalt betölteni, kitiltatta őket a hadseregből, nem lehettek ügyvédek. Erkölcsi okokból nem mehetett katolikus nő zsidó orvoshoz, mert a zsidók „materialisták, erkölcstelenek és buják”. A zsidókat alacsonyabb rendű embereknek tekintették, a társadalom másodrendű polgárai, kitaszítottak voltak. A katolicizmus a politikai befolyását kezdettől fogva a zsidók társadalmi kirekesztésére használta fel, mert a „zsidó szellemet” károsnak, a „katolikus szellem” korlátjának, a „keresztény állam” útjában álló akadálynak tartotta. Ezek az intézkedések a kirekesztés és a későbbi zsidógyűlölet gyökerei. Ez a folyamat vezetett el az elmúlt kétezer év és a 20. század zsidóüldözéseihez és tragédiáihoz.

A folyamat a nácizmus megjelenéséig nem szakadt meg. Az elvirai zsinat 306-ban tiltotta, hogy katolikus zsidóval étkezzen. A clermonti zsinat 535-ben megtiltotta a zsidóknak, hogy közhivatalt viseljenek. A IV. lateráni zsinat ezt 1215-ben megerősítette. A III. orleans-i zsinat tiltotta 538-ban, hogy zsidónak katolikus szolgája legyen. Ugyanez a zsinat tiltotta a zsidóknak, hogy nagyhét idején az utcára lépjenek. A XII. toledói zsinaton 681-ben Talmudot és zsidó könyveket égettek. Az inkvizícióban már zsidó embereket égettek a máglyákon. A máglyák nyilvánvaló előképei a holokausztnak. A meggyilkoltak vagyonát elkobozták. Utána újra megtiltották, hogy katolikus zsidó orvoshoz menjen. A legtöbb foglalkozásból száműzték őket.

A IV. lateráni zsinat kötelezte a zsidókat, hogy katolikusok módjára fizessenek adót a római katolikus egyháznak. A pápa 1233-ban átokkal fenyegetve űzette el a magyar királyi udvarból a zsidó pénzügyi szakembereket. A zsidóknak ruhájukon jelet kellett viselniük, mint a leprásoknak. A sárgacsillagot nem a nácik találták ki, hanem a katolikus egyház. A III. lateráni zsinat az igazságszolgáltatás jogát vette el tőlük: megtiltotta, hogy zsidók perelhessenek katolikust, vagy tanúk lehessenek katolikusok ellen. 1434-ben a bázeli zsinat elvette a zsidóktól a tudományos fokozatok megszerzésének jogát. Az oxfordi zsinat betiltotta a zsinagógák építését. A breslaui zsinat 1267-ben elrendelte, hogy a zsidók a keresztényektől elkülönítve, gettókban éljenek.

A katolikus Európában századokon át működtek a zsidó gettók. 1516-ban Velence zsidó lakosait egy szigeten levő gettóba telepítették. IV. Pál pápa 1555-ben a Cum nimis absurdum kezdetű enciklikájában hivatalossá tette a „gettó” kifejezés használatát. A legtovább működő gettó a pápák által felállított római gettó volt, amelyet a pápai állam felszámolása során 1870-ben garibaldisták szüntettek meg. A nácik hetven évvel később, Lodzban nyitották meg az első gettójukat, a több évszázada ismert katolikus gettók mintájára. A „keresztény-nemzeti” antiszemita propagandát és az egyházfők által támogatott zsidótörvényeket követően 1944-ben néhány hét alatt ötvenöt gettót állítottak fel Magyarországon. Ezekből több mint 430 ezer zsidót küldtek a „Szent Korona” keresztény Magyarországából haláltáborokba. Az ország hivatalos ideológiája a politikai katolicizmus, a szentistváni állameszme volt ekkor, amely a keresztény erkölcsöt védte a zsidóktól. A deportálásokat Prohászka Ottokár és a katolikus sajtó antiszemita propagandája készítette elő.

A numerus cluasus atyja az Ön által említett keresztényszocializmus magyar vezére, Prohászka Ottokár püspök volt. Ez a keresztényszocializmus az Ön által egekbe dicsért Rerum Novarum című pápai enciklika terméke volt. A Rerum Novarum célja a zsidóknak tulajdonított kapitalizmus és a szintén zsidóknak tulajdonított szociáldemokrácia (és bolsevizmus) ellen kínált katolikus ("keresztény") utat. Ez Mussolini fasiszta államának gazdasági alapja, a hivatásrendekre épülő korporációs rendszer kiindulópontja. A Vatikán konkordátumot kötött Mussolini fasiszta és Hitler náci államával is. Ezen semmi csodálkozni való nincs, hiszen a keresztény Magyarország szövetségese volt a fasiszta és a náci államnak, a közös nevező az antiszemitizmus volt.

A zsidók tömeges megsemmisítése sem példa nélküli. A keresztes hadjáratok idején nemcsak a szentföldi zsidóságot, hanem európai zsidókat is kiirtottak. A mészárlások egyes vidékek teljes zsidó lakosságát kipusztították. Kiterjedt egyházi irodalom vetette meg az antiszemitizmus alapjait. A művek címei sokatmondóak: Kifejtő tanulmány a zsidók ellen (Hippolyt), Három könyv a zsidók elleni bizonyságról (Cyprianus). Az egyházi uszítás miatt a zsidóknak századokon át sehol nem volt tartós maradásuk. 1290-ben kiutasították őket Angliából, a menekülés során 390 ezer zsidóból a legtöbben meghaltak. Ötven év múlva, 1349-ben újabb 300 zsidó közösséget pusztítottak ki a német-római birodalomban. 1394-ben halálbüntetés terhe mellett elűztek 100 ezer zsidót Franciaországból. 1492-ben kiutasítottak 300 ezer zsidót Spanyolországból. A katolikus egyház „szent” inkvizíciója több tízezer zsidót mészárolt le. 1479-ben űzték ki a zsidókat Portugáliából. 

A hivatalos álláspont, miszerint nem kell megölni a zsidókat, csak meg kell alázni őket, ellentmondásba került a valósággal. Az ellentmondást úgy oldották fel, hogy a zsidók egészére vonatkozik a meggyilkolásuk tilalma, de az egyénre nem. Origenész a zsidók kivégzését tartotta igazán méltó büntetésnek: „Mindezeket a meghurcoltatásokat azért szenvedik (a zsidók), mert ők a legbűnösebb nemzet, amelynek számos bűne van, mégis mindeddig egy bűnért sem szenvedett úgy, mint amelyet Jézus ellen követett el.” Origenész szerint a méltó büntetésük az lenne, amelyet Jézus szenvedett: a halál. Azt látjuk, hogy szinte semmi nem változott a századok során. Origenész idején és a XVIII. században ugyanazt teszi a római katolikus egyház. Az inkvizíció még ekkor is működött. A zsidógyűlölet olyan indulatokat korbácsolt, hogy lengyel parasztok kivágták zsidó nők méhéből a magzatokat, és döglött macskát tettek a helyükre.

Már a középkorban is a zsidókat tették felelőssé az árvízért, a szárazságért, a járványért, a kórságért, szegénységért, a társadalmi feszültségekért, de még saját üldözésükért is. Létükkel provokálták ki az üldözést az ártatlan „keresztények” részéről. Már a IV. századtól kezdve ők lettek az univerzális bűnbakok. Luther Márton a katolikus „egyházatyák” tanításain nevelkedett. Miután a zsidók nem akartak megtérni az őket üldöző egyházba, Luther még a katolikus „egyházatyákat” is megszégyenítő antiszemita elveket hirdetett. A Zsidókról és hazugságaikról című művében azt javasolta, hogy a zsinagógákat gyújtsák fel, ami nem ég el, takarják be földdel. El kell pusztítani a zsidók házait is, istállókba és csűrökbe kell terelni őket. A rabbiknak halálbüntetés terhe mellett kell tiltani a tanítást. A jó erőben levő zsidó nőket és férfiakat munkára kell kényszeríteni, „fogjanak fejszét, ásót, kapát”, ne henyéljenek. 

Az antiszemitizmus magvát a katolicizmus „egyházatyái” vetették el. A katolikus egyház mindig a gyümölcsre, a gyilkosra mutat. Megfeledkezik a magról, amelyet ő vetett a gyilkos szívébe, amelyből a gyilkos tett származott. Az első rossz magok egyike Tertullianus Adversus Judaeos című műve volt, amely magyarul a Zsidók ellen címet viseli. A gyilkosságok, jogfosztások, pogromok olyan magokból keltek ki, mint Nagy Szent Vazul nézetei, aki szerint a zsidók távol vannak Istentől. Amikor kezüket Istenhez emelik, olyanok, mint a gyilkosok, akik az apa felé nyújtják gyermeke vérétől szennyezett karjukat. A zsidókat Szodoma hercegeinek nevezi, akiknek keze Jézus vérével van mocskolva. Jeromos a zsidókat a kiszáradt fügefával azonosította, amely soha többé nem teremhet gyümölcsöt. Jeromos a zsinagógát a Sátán házának nevezte, és szajhához hasonlította. Nem engedte a zsidókat teológusi és bírói pályára, pedig saját tanárai is zsidók voltak. A zsidókat minden ember ellenségének nevezte, akik szerinte átkozzák a keresztényeket a zsinagógákban.

Jeromos azt is mondta: „A zsidók született hazudozók, akik a keresztényeket eretnekségre csábítják. Addig kell őket büntetni, míg bűnt nem vallanak.” Egy másik mag Jeromostól, a Vulgata fordítójától, a zsinagógáról így szól: „Ha kuplerájnak nevezed, bűnbarlangnak, az ördög menedékének, a sátán erődítményének, a lélek megrontójának, mindenféle gonoszság szakadékának, akkor még mindig kevesebbet mondasz, mint amit megérdemel.” Szent Ambrus szerint a zsidók aposztaták, ezért méltók a halálra. Niceai Szent Gergely a zsidókat gyilkosnak, viperák ivadékainak, a gonosz szószólóinak, Isten ellenségeinek és gyűlölőinek nevezte: „A próféták gyilkosai, az ördög társai, viperák népe, démonok nagytanácsa, mindennek, ami szép és jó, ellenségei, kecskék és vaddisznók a kegyetlenségükben.”

Nem csoda, ha ezek után Istennek tetsző cselekedetnek hitte egy katolikus hívő, ha felgyújt egy zsinagógát, megtámad egy zsidót. Ennek gyökerei olyan mélyek, hogy egy Bronxban felnőtt zsidó férfi ma is arra emlékszik: egész gyerekkorában verték a környék katolikus gyerekei, mert a katolikus templomban arra tanították őket, hogy szabad verni a zsidókat. A római katolikus teológia azt sugallta, hogy a zsidó egyenlő a gonosszal, gyilkos fajú nép, amely Krisztust megölte, mindenre képes, mert a Sátán szolgája. A zsidógyűlölettől nem volt mentes Aquinói Szent Tamás sem, aki a legnagyobb hatást gyakorolta a katolikus egyházra. Aquinói Tamás a középkori felfogással egyezően fejtette ki nézeteit A zsidók ellen című művében. Eszerint a zsidók csak azért élnek, és fennmaradásuk csak azt a célt szolgálja, hogy ők viseljék tovább Káin bélyegét, ne tudják elpusztítani azok, akik rájuk találnak. A zsidók bizonyságaik bűnüknek, és a keresztény igazságnak.

Szent Ágoston az antiszemita magok vetéséből is kivette részét. Ágoston Tertullianushoz hasonlóan Ézsauval azonosította a zsidókat és Jákóbbal az egyházat. Emellett azt állította, hogy „egy héber legmegfelelőbb képmása Iskariótes Júdás, aki ezüstért adja el az Urat. Egy zsidó sohasem értheti meg az Írásokat és örökre hordozza a büntetést Jézus haláláért.” Ágoston arról nem beszélt, hogy Júdás csak egy volt a tizenkettőből, és a másik tizenegy is zsidó volt, méghozzá a Messiás tanítványai és apostolai. Az egyházatyák írásaiban a zsidókat két részre osztják: a Biblia pozitív hősei zsidó létükre nem zsidók, hanem hitük miatt már „keresztények” (egyes őrültek szerint már Ábrahám is keresztény volt). Zsidónak megmaradnak csak a Biblia negatív szereplői, akik megtestesítik a zsidó faj gonosz természetét. A zsidó így lett a gonosz szinonimája. Minden gonosz „zsidó”, ha nem zsidó, akkor is.

Ágoston nem feledkezett meg arról, hogy a zsidók a katolikusok szolgáiként adót fizessenek a katolikus egyháznak, mintha katolikusok lennének. Ördögök, de a pénzük nem az. Ágoston Káin példázatán alapuló „toleranciájának” szerepe volt abban, hogy a zsidók elpusztítása nem korábban következett be. Az egyház vetette a magot, aztán nézte némán a gyümölcsöt, amely kikelt belőle. Mintha semmi köze nem lenne hozzá. Pedig informatikai hasonlattal élve az antiszemita gyilkosok csupán „felhasználók” voltak, a szoftvert az „egyházatyák” a katolikus egyházban írták.

Ön a katolikus egyházat az "Új Izraelnek" nevezi, a zsidóságot a "Régi Izraelnek". Jobb, ha tőlünk tudja meg, hogy nincs új és régi Izrael, a Biblia szerint csak egy és ugyanaz az Izrael van, és ők a zsidók. Az "új Izrael", vagy "szellemi Izrael", antiszemita teológia, aminek lényege, hogy Isten elvetette a zsidókat, és a zsidók üdvtörténeti helyébe a katolikus egyház lépett. Ön nem is tudott volna jobb példát hozni, mint Szent Ágoston „helyettesítési elmélete”, amely bizonyítja a katolikus egyház antiszemita identitását. Eszserint a katolikusok az igazi "zsidók", a tényleges zsidókat pedig gyűlöli az Isten. Ez az elmélet több millió zsidó halálát okozta, és Ön például még mindig ezt vallja. Ez antikrisztusi tanítás, tagadja a Bibliát, Pál apostol szerint "Isten nem vetette el az ő népét". 

Végezetül a keresztény erkölcsökről idézzük Petrarca leírását a a pápai udvarról. Ez így szól: „az emberiség szégyene, a gonoszság fertője, a világ összes szennyét összegyűjtő kanális. Ott Istent megvetik, egyedül a pénzt imádják, és az isteni és emberi törvényeket lábbal tiporják. Mindenhol a hazugság terjeng: a levegőben, a földön, a házakban és legfőképpen a hálószobákban”. Baronius bíboros, aki ugyan a pápaság védelmezője volt, maga is elismerte, hogy “Szent Péter székében” szörnyetegek ültek, akik „tele voltak kéjvággyal és ravaszsággal, a gonoszság minden formájával, és áruba bocsátották Szent Péter székét kegyenceiknek”. Ez nemcsak a múlt, a jelenlegi liberális pápa, akinek a távozását és lemondását követelik a bíborosok, a vatikáni meleglobbi elleni nyilatkozatokat tett. A pedofil ügyekről most kíméletből inkább nem beszélünk. 

Ami a magyar katolikus egyház antiszemitizmusát illeti, legyen elég megemlíteni, hogy Prohászka Ottokár püspök szobrait avatják, és közben letagadják, hogy antiszemita lett volna. Prohászka már 1893-ban leírta azt a mondatát, hogy „a zsidóság fekélye csontvázzá rágta a keresztény magyar népet.” Prohászka az Ébredő Magyarok Egyesülete szegedi gyűlésén ezt mondta: „Az életösztön két gondolatra tanított meg minket, hogy: Magyarország legyen keresztény és nemzeti. (…) A zsidó fajban ez az ideálizmus nincs meg, és belőlünk is cinikus blazírtsággal ki akarja ölni. A zsidó degenerált faj és legalkalmasabb a miazmák befogadására. Ezek ellen a miazmák ellen kell nekünk védekezni a kereszténység ősi ellenálló erejével.” 1944-ben védekeztek is.

Prohászka a zsidótörvények szükségességéről ezt mondta: „A zsidóság határozottan terjed, a zsidóság hatalma folyton tért foglal ma, a zsidóság rettenetes, égető és mételyező befolyást gyakorol a lelkekre.” Prohászka az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga balassagyarmati gyűlésén így fogalmazott: „Hallották, hogy a mi harcunk az önvédelem. Igenis a zsidósággal, szabadkőművesekkel, a nemzetköziséggel szemben állunk, ezt lehetetlen letagadni, szépíteni, elmázolni. Hiába beszélnek az emberi jogok egyenlőségéről, minket frázisokkal meg nem tévesztenek. Jegyezze meg magának minden balassagyarmati, szügyi, vagy nem tudom, hová való ember, hogy ha valaki kegyeteknek azt mondja: jogegyenlőség – magyarnak van itt először joga, és ahhoz nincs joga senkinek, hogy minket innen kisteigeroljon. Magyarországon mi akarunk élni!”

Sorolhatnám, de nincs elég hely. Ezek a szövegek készítették elő a holokausztot. Ma pedig ezeknek az embereknek a kultuszát ápolják. 

Vejkey úr, ha Ön nem dőlne be saját hazug propagandájuknak, amelyben a történelem tényeit letagadják, elferdítik és meghazudtolják, s ha ismerné a tényeket, akkor gyorsan rendelne még egy kávét rummal és villámgyorsan kilépne a KDNP-ből. Arra már csak egy mondat jutott, hogy igen: a mi véleményünk szerint a Fidesz és a KDNP diktatúrát épít, fasiszta állam alapjait rakta le, ezek szélsőjobboldali pártok, amelyek lerombolták a demokratikus jogállamot, és az illiberális állam formájában antiszemita ideológiát követnek. 

Bartus László

főszerkesztő

Amerikai Népszava

Szerkesztősége

 

 




Amerikai Népszava
Amerikai Népszava

Szerző




További Hírek és vélemények

Bartus László: Öt boldogtalan nap
Bartus László: Öt boldogtalan nap

Szerző Bartus László December 01, 2016

Öt nap múlva szakszerűen összecsomagolták, veszekedtek fölötte, hogy kinek a hibája, egy probléma volt csupán ott a kövön, nem egy elhunyt ember. Hiába várt, elment üres kézzel.

Tovább

Markó Beáta: Adni jó
Markó Beáta: Adni jó

Szerző Markó Beáta December 01, 2016

Az utalvány kizárólag a kormányzó egyik közeli emberének élelmiszerüzlet-hálózatában vásárolható le, így nemcsak a nyugdíjasoknak ad, hanem saját oligarchájának is.

Tovább

Magyarország legyen a fasiszta magyaroké
Magyarország legyen a fasiszta magyaroké

Szerző Amerikai Népszava November 29, 2016

Az ő óhajuk az, hogy Magyarország legyen csak a fasiszta magyaroké. A magyar fasiszták majd megmondják, ki miben hihet, mibe öltözködhet, kit szerethet, kinek van joga, kinek nincs, ki mit olvashat, ki mit gondolhat, ki mit mondhat, ki mire szavazhat.

Tovább