Magyarországnak nincs törvényes alkotmánya


Szerző Amerikai Népszava April 24, 2016

Magyarországnak nincs törvényes alkotmánya

 

Az alkotmányosság nem azt jelenti, hogy egy országnak akármilyen alkotmánya van. Az alkotmányosság nem bármilyen alkotmánnyal rendelkező államot jelent, hanem kizárólag olyan államot, amelynek alkotmánya megfelel az alkotmányos állam követelményeinek. Az alkotmányosság demokratikus jogállamot jelent. Az alkotmányos állam kifejezés arra utal, hogy egy ország nem önkényen alapul. Az alkotmányosság követelménye kifejezi a legfontosabb társadalmi értékeket, és felöleli azoknak az alkotmánybiztosítékoknak a minimumát, amelyek az alkotmányban kifejezett társadalmi értékek érvényesülését garantálják. A legfontosabb társadalmi értékek azonosak a jogállam és a demokrácia alapkövetelményeivel.

Mindezeken túl a legfontosabb társadalmi értékek nem lehetnek az emberi jogokkal és a demokratikus normákkal ellentétesek, mert az alkotmányosság demokratikus joguralmat jelent, amelynek alapja az egyéni szabadság, a jog előtti egyenlőség és a polgári szabadság. Az alkotmányosság követelményei a következők:

1.  A népszuverenitás elve és a népképviselet

Az állami főhatalom forrása a nép, amely a közhatalomban közvetlenül (népszavazás útján) és közvetve a népképviselet (önkormányzatok, országgyűlés) megválasztásával vesz részt. Ennek elengedhetetlen követelményét jelentik a szabad, egyenlő esélyeket biztosító, demokratikus és titkos választások.

2. A hatalmi ágak szétválasztásának és egyensúlyának elve

Ez minden demokrácia fokmérője. Montesquieu elmélete értelmében a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalmat az önkényuralom megakadályozása érdekében el kell választani egymástól. Ahol ez nem történik meg, ott diktatúra jön létre. A hatalmi ágak szétválasztásával a kormányzás szervezetében kölcsönös függőség és ellenőrzés alakul ki, így a hatalmi ágak ellensúlyként és fékként működnek a hatalmi koncentráció kizárása céljából.

3. A törvények uralma, a jogállam megvalósítása

Az állampolgárok felett a jog uralkodik, nem egy ember vagy emberek egy csoportja. Senki nem áll a törvények felett, a törvényeket nem lehet önkényesen megváltoztatni. A törvény mindenkire egyformán vonatkozik, az országban a jog uralkodik, nem egy ember. Magyarországon Orbán Viktor a törvény. A törvénytelenség formája az, hogy akar valamit, akkor "hoznak egy törvényt", oszt jó napot. Nem a törvény uralkodik felette, hanem ő uralkodik a törvény felett. 

4. Egyenjogúság, jogegyenlőség

 Az egyenjogúság vagy jogegyenlőség a jogalkotást és a jogalkalmazást átfogó alkotmányos alapelv, mely az egyéneknek a közhatalommal fennálló viszonyában teremt azonos jogi helyzetet, és megtiltja a bármilyen alapú megkülönböztetést az emberi, illetve állampolgári jogok élvezetében. Ez kizárja az önkényességet, nem lehet például senkitől semmit erővel elvenni.

5. Az emberi jogok biztosítása

Az alkotmányos állam elismeri és biztosítja az emberek nemzetközi normákban is rögzített elidegeníthetetlen alapvető jogait. A szólás, a vélemény, a sajtó, a vallás, a lelkiismeret, a gyülekezés szabadságát, a sztrájkjogot, a lakhatáshoz való jogot, a lakhely szabad megválasztásának jogát, az egészséghez, az élethez való jogot.

Az Orbán-rendszer az alkotmányosság egyetlen követelményének sem felel meg. Az Orbán-rezsim törvényen kívül áll, nem alkotmányos rendszer, hanem önkényuralom. Vagyis: diktatúra.

Orbán Viktor alaptörvénye törvénytelen, mert az Alkotmány tilalmát átlépte. Az Alkotmány nem tette lehetővé az alkotmányos rend megváltoztatását. Az Orbán-rendszernek nincs törvényes jogi alapja. Az alaptörvény alkotmányellenes. Ennél fogva érvénytelen. Magyarországon törvénytelen állapot van. 

Orbán Viktor alaptörvénye nemcsak illegális, hanem illegitim is. Saját pártszövetsége szavazta meg. Sem népszavazás nem erősítette meg, sem parlamenti konszenzus. Az alaptörvény megszavazásáról tiltakozásul kivonult az ellenzék. Ez azt jelenti, hogy az ország általuk képviselt része nem fogadta el az alaptörvényt, ezért nincs alkotmányos és kellő legitimátása. Ez egy párt ideológiáját tükröző alaptörvény, egy puccs által létrejött rendszer hamis önigazolása.

Ezért erre az alaptörvényre demokrata nem esküdhet fel, még azzal a megtoldással sem, hogy ha a törvénytelen választásokon nyerne, akkor ezt megváltoztatná. Aki erre az alaptörvényre felesküszik, az elárulta a Magyar Köztársaságot, az Alkotmányt és a jogállamot. Jogialag és formailag is az Orbán-rendszer részévé vált, nem lehet ezzel egyidőben az Orbán-rendszer ellenzéke is. Nem lehet egyszerre kint is lenni, és bent is lenni.

A Pallas Nagylexikon meghatározása szerint "az államcsíny az alkotmány kijátszása, az államhatalom birtokosának olyan aktusa, mely az uralmi formának jogtalan megváltoztatását célozza, illetőleg eredményezi”. Ez pontos leírása az Orbán-rendszer létrejöttének.

A Pallas szerint "az államcsíny felülről jövő revolúció jellegével bír, de sohasem menthető, mert a közjó érdeke legfeljebb az ideiglenes abszolutizmust, de nem ily állandó uralmi forma erőszakos behozatalát kívánja. Nem mentsége az sem, hogy a nemzet valódi akaratának megfelel, mert mindig van törvényes mód arra, hogy ez a valódi akarat alkotmányosan érvényesüljön”.

Az államcsíny az államforma és az alkotmányos rend jogellenes megváltoztatása. Az államcsíny és a puccs nem azonos fogalmak. A puccs katonai erővel történik a többség akaratával szemben. Az államcsíny során a hatalomátvételt a politikai elit egy része hajtja végre, a rendelkezésére álló politikai eszközökkel. Alkotmányos eszközökkel felszámolja magát az alkotmányosságot és magához ragadja a hatalmat. Az államcsíny végrehajtása szintén antidemokratikus hatalomátvétel, mégis előfordulhat, hogy szélesebb néptömeg támogatását élvezi. Néha a hatalom megszerzése után népszavazással legitimálják. Ha Orbán Viktor az általa végrehajtott államcsíny után népszavazással erősítette volna meg az új rendszert (a Nemzeti Együttműködés Rendszerét), akkor is államcsínyt, államellenes bűncselekményt követett volna el, amelyért az akkor érvényben levő Btk. szerint életfogytiglani szabadságvesztés jár.

Az alkotmányosság és az Alkotmány kizárja az alkotmányos rend megváltoztatásának lehetőségét. Aki ezt elköveti, államcsínyt hajt végre. Orbán az alkotmányos rend megváltoztatását arra alapozta, hogy a 2010. évi országgyűlési választásokat önkényesen “fülkeforradalommá” minősítette. Ilyen jogi alapot az Alkotmány nem ismer. A parlamenti többség ezután elfogadott egy politikai nyilatkozatot, a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatát (NENYI), amely azt állította, hogy a választók egy új rendszer létrehozásával bízták meg a választások győztesét. Ez hazugság, a választók semmi ilyesmire nem szavaztak, senkit nem bíztak meg azzal, hogy változtassa meg (döntse meg) az alkotmányos rendet. Ez törvénytelenség.

A Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata országgyűlési határozatba foglalta az országgyűlési választások tartalmának meghamisítását. Törvénybe iktatta a választások alkotmányellenes átértelmezését. Azt a hamis látszatot keltette, mintha népakarat lenne az alkotmányos rend - Alkotmányban tiltott - megváltoztatása. Ez csalás, a jogállam és az alkotmányosság lebontására szóló felhatalmazás, amelyet Orbán Viktor adott saját magának. Bűncselekmény. Államcsíny. A halálbüntetés eltörlése óta ezt életfogytiglannal büntetik. Ha valaha Magyarországon lesz jogállam, Orbán Viktorra és bűntársaira törvényes bírósági eljárásban kimondják ezt az ítéletet.

Vörös Imre volt alkotmánybíró a Vasárnapi Híreknek adott interjújában már 2012-ben megmondta, hogy államcsíny történt:

“– Ezzel az államcsíny végrehajtottnak tekinthető?

– Igen. A választási törvényekben megfogalmazott „kísérletek” egy olyan irányba viszik el a közjogi rendszert, ami még jobban ráerősít az eddigi aggályokra. Vagyis, hogy ez egy demokratikus garanciák nélküli, autoriter rendszer, nem pedig polgári demokrácia. Egy Patyomkin-demokrácia.”

Az álellenzék hívei azt kérdezik, “mit lehet tenni?”, “mi a megoldás?”, mondja meg valaki, “mi a kivezető út?” De azt nem hajlandók meghallani, hogy a megoldás az államcsínyre adható egyetlen jogszerű és alkotmányos válasz: a teljes kivonulás, az államcsíny végrehajtóival való mindenféle együttműködés felmondása, az államcsíny megnevezése, az államcsíny útján létrehozott rendszer teljes bojkottja, legitimitásának megvonása. Egy államcsínyt követően kétféle módon lehet egy rendszert fenntartani: az ellenzék általi legitimálással vagy erőszakkal. Különben megbénul és magától összeomlik.

Az Orbán-rendszer az ellenzéknek köszönhetően élte túl az államcsínyt, és ennek köszönhetően képes fenntartani önmagát. Ha az ellenzék megvonta volna a legitimációt, és a legitimáció révén a rendszer támogatását, Orbán arra kényszerült volna, hogy erőszakot alkalmazzon, vagy a rendszere összeomlik. Ha az ellenzék kivonul a rendszerből, bojkottálja a rendszert, akkor erőszakot sem lehetett volna használni, mert arra senkit nem lehet kényszeríteni, hogy valamit megtegyen. Senkit nem lehet bekényszeríteni a parlamentbe. A passzív ellenállás összeroppantotta volna a rendszert. Az Alkotmány minden polgár kötelességéve tette, hogy a hatalom kizárólagos birtoklására irányuló törekvésekkel szemben fellépjen. A kivonulás, a rendszer bojkottja lett volna az egyedüli békés, alkotmányos és jogállami megoldás, az igazi válasz az államcsínnyel létrejött diktatúrára.

Ehelyett az álellenzék a legkülönfélébb hazugságokkal a rendszer legitimációját választotta, és ezzel évtizedekre bebetonozta az Orbán-rendszert. Az államcsíny tudomásul vétele és legitimációja felveti az álellenzék vezetőinek büntetőjogi felelősségét is, de az a minimum, hogy az államcsíny és a diktatúra legitimálása után valamennyiüket el kell tiltani a közügyek gyakorlásától. Az Orbán-rendszer akkor bukik meg, amikor létrejön egy valódi ellenzék, amely visszatér az államcsíny elkövetésének kérdéséhez és követeli az államcsíny elkövetőinek letartóztatását. A rendszer álellenzéke teljesen összenő Orbán rendszerével, és együtt bukik azzal. A rendszert évtizedekkel később is a kivonulás, a passzív ellenállás, a rendszer mindenre kiterjedő bojkottja buktathatja meg.

Ezt már 2010 és 2014 között meg lehetett volna tenni. Különösen addig, amíg el nem törölték a törvényes Alkotmányt. Az ellenzék a 2014-es választásokon való részvételével, a rendszer legitimálásával megpecsételte Magyarország sorsát. A felelősségüket és az országgal, az új nemzedékekkel szembeni bűneiket nem lehet szavakkal kifejezni. Tetteik csak a hazaáruláshoz hasonló kategóriában értelmezhetők. Az ellenzéki felelősség nem csupán a múltra, hanem a jövő eseményeire is kiterjed. Azzal, hogy nem alkalmazták az egyetlen békés, jogállami megoldást, a rendszerből való kivonulást és a rendszer bojkottját, nem hagytak más lehetőséget az egyre gyülemlő népharagnak, mint a fizikai ellenállást. Ahol nem alkalmazzák a jogot, ott utat nyitnak az erőszaknak.

Ha lesz az Orbán-rendszernek igazi ellenzéke, az a bojkottal és a passzív ellenállással korlátozhatja és megelőzheti az erőszakot. Ha nem jön létre ilyen ellenzék, hanem az ország a kollaboráns ellenzékkel halad tovább a szakadék - az anyagi, erkölcsi és egzisztenciális megsemmisülés felé - , akkor a legkisebb szikra is robbanáshoz vezethet, s a nem kívánt erőszak következhet be. 




Amerikai Népszava
Amerikai Népszava

Szerző




További Hírek és vélemények

Bartus László: Öt boldogtalan nap
Bartus László: Öt boldogtalan nap

Szerző Bartus László December 01, 2016

Öt nap múlva szakszerűen összecsomagolták, veszekedtek fölötte, hogy kinek a hibája, egy probléma volt csupán ott a kövön, nem egy elhunyt ember. Hiába várt, elment üres kézzel.

Tovább

Markó Beáta: Adni jó
Markó Beáta: Adni jó

Szerző Markó Beáta December 01, 2016

Az utalvány kizárólag a kormányzó egyik közeli emberének élelmiszerüzlet-hálózatában vásárolható le, így nemcsak a nyugdíjasoknak ad, hanem saját oligarchájának is.

Tovább

Magyarország legyen a fasiszta magyaroké
Magyarország legyen a fasiszta magyaroké

Szerző Amerikai Népszava November 29, 2016

Az ő óhajuk az, hogy Magyarország legyen csak a fasiszta magyaroké. A magyar fasiszták majd megmondják, ki miben hihet, mibe öltözködhet, kit szerethet, kinek van joga, kinek nincs, ki mit olvashat, ki mit gondolhat, ki mit mondhat, ki mire szavazhat.

Tovább