Göllner András: Orbán és a zsidók


Szerző Amerikai Népszava April 29, 2016

Göllner András: Orbán és a zsidók

A hízelgő átverés anatómiája (7. rész): Zárszó

Göllner András hét részes sorozatának utolsó része a KMH-ban már publikált hatodik, ötödik,negyedik, harmadik, második és első részből folytatódik. A szöveget lektorálta a KMH részére Kertész Ákos.

"Egyszer s mindenkorra elég volt abból, hogy pusztán a zsidó szenvedéstörténeten keresztül szemléljük a történelmet, és ennek alapján írjuk a hivatalos kánont. Elég volt, elég volt, elég volt!" –Bayer Zsolt. Magyar Hírlap, 2016

Összefoglaló

E sorozat azt a tájat mutatta be, amellyel Dante, a pokol legalján találkozott, 800 évvel ezelőtt. Azt a fajta átverést járja körül, amely a szeretet látszatát keltő hízelgéssel operál, ezzel a módszerrel fosztja meg áldozatait természetes jogaiktól – a boldogságtól, a szeretettől, az embertársaik iránti bizalomtól – és teszi mind ezt úgy, hogy az átverésből származó fájdalom-érzetet az áldozat képtelen valaha is elfelejteni.

Nem azért vágtam bele ebbe a munkába, hogy felejtésre tanítsam zsidó testvéreimet: az nem csak lehetetlen, hanem egyúttal becstelen vállalkozás is lett volna. Célom ennek ez ellenkezője volt: élesíteni, frissíteni, fejleszteni akartam zsidó és nem-zsidó testvéreim emlékezetét, és olyan módon, hogy az ne a fájdalmukat, hanem a jó érzésüket, újjászületésük esélyeit növelje. Végső soron, e sorozattal azt akartam elérni, hogy olvasóim erőt merítsenek mind abból amit láttak, hallottak, átéltek, és képessek legyenek újra elsőként kezet nyújtani a feléjük közeledő idegennek, újra képessek legyenek gyönyörködni, bízni és hinni a szeretet, és embertársaik iránti bizalmuk felszabadító erejében.

E sorozat sok mindenre rávilágított, többek közt arra is, ami nem is olyan nagy titok. Tény, bár nem annyira köztudott: a “magyar alkat”, ellentétben mondjuk a német, vagy az angolszász alkattal, képtelen szembenézni, feldolgozni saját átveréseit, átveréseiből származó fájdalmait – azt mindíg a balsorsra keni. Ez a félelem a szembefordulástól, nem egy genetikai, hanem egy neveltetési aberrációnak a következménye. Azért fél a magyar a szembefordulástól, mert ellentétben a német, vagy angol testvéreivel, neki sose engedték meg hogy bátran kibeszélje a “családi” tévedéseket, bátran kiteregesse családi szennyesét a napfényre. A magyarok hátán ülő huszárok, mint mostani miniszterelnökük, Orbán Viktor, mindig is a vak, szótfogadó ugrásra ösztönözték e népet. Az ugratásból származó baleseteket hol a zsidókra, hol szabad-kőművesekre, a szlávokra, a nemesekre, a dzsentrire, a Nyugatra, a liberálisokra, a Keletre, az EU-ra, vagy mint manapság, a Gyurcsányokra kenik. A lóvá tett magyar nép, semmit de semmit nem kér számon a gerincét ferdítő huszáraitól, ha azok a szeretet és összefogás látszatát keltő, hízelgő szavakkal ugratják őt egyik válságból a másikba. Orbán ezt a neveltetést ápolja, ez a hagyomány tartja őt a nyeregben. Ugyan azzal a módszerrel ugratja a zsidókat a szakadék felett, mint a keresztényeket, ugyan azt a csalétket használja, mint amelyet a nácik, 1944-ben kiakasztottak Auschwitz kapuja fölé.

Dolgozatom a bátor beszéd, a bátor szembefordulás – görögül, a parrhesia – felszabadító erejére próbált rávilágítani. Bár e sorozat egy esettanulmány volt – a nemzetközi zsidóság lóvátételéről, a lóvátétel megfékezéséről beszélt – mint minden esettanulmány, ez is sokkal tágabb, szélesebb keretek közt alkalmazható: nem kizárólag a nemzetközi zsidóság, hanem a széles magyar társadalom, ezen belűl, a keresztény konzervatív jobb oldal, vagy akár az ország határain kívül élő, magyar diaszpóra újjászületése céljára is felhasználható.

Az utazás tudatos részét képezte egy rövid látogatás, keresztapám. Vitéz Nemerey Márton (a.k.a. Marci Bácsi) háza táján. E kis kerülő útra azért volt szükségem, hogy felhívjam utitársaim figyelmét arra, amiről gyakran megfeledkezünk: mielőtt kifelé nézünk, muszáj saját lelkünk mélyébe nézni. Ha szemet hunyunk azok felett az átverések felett, amelyek személyesen érintettek bennünket, ha eltitkoljuk, elhallgatjuk őket, sose leszünk képessek újjá születni. Lehetetlen kizárólag tiszta ésszel száguldozni a látszat és a valóság közt tátongó szakadékok felett. Muszáj odafigyelnünk David Hume, a skót ifilozófus tanácsára, és saját érzelmi tapasztalatainkból is meríteni a felvilágosodás felé vezető úton. A “háztáji” látogatásnak az volt tehát a célja, hogy példamutatással gondolkoztassa el az olvasókat, saját érzelmi tapasztalataikon, a szeretet látszatával vágtázó huszárokkal szemben.

Miért van Orbán Viktornak szüksége arra az átverésre amit itt bemutattam? A választ e kérdésre e sorozat korábbi részeiben már megadtam, itt csak röveden foglalnám össze érveimet. A nemzetközi zsidóság átverése a Fidesz önkényuralmának fenntartását, az önkényuralom legitimálását, az önkényuralom fenntartásához szükséges nemzetközi pénz-csapok nyitvatartását hivatott szolgálni. Mint Prohászka, Mindszenty, Horthy, Hóman, Wass, Nyirő, Csurka, Bayer, Kövér, Vona, és az összes magyar antiszemita, Orbán is meg van győződve arról, hogy a nemzetközi pénzcsapok egytől egyig zsidó kezekben vannak. Ő is meg van győződve arról, hogy a zsidóság hegemonikus erővel bír, monolitikus módon cselekszik, keresztény és magyar – ellenes. Orbán rendületlenül hiszi, hogy a nemzetközi zsidóság meg tudja buktatni bármelyik autokratát közép-kelet Európában, amely saját népének fosztogatásán felül, ecetet mer önteni a zsidók fájdalmas sebeire. Orbán nem a zsidók fájdalmától, hanem a zsidók erejétől fél, azt becsüli felül. A nemzetközi zsidóság átverését ez a félelem indította útjára. E veszély elkerülése végett, fejlesztette ki az Orbán kormány azt a csalétket, amelyet végül is 2013 októberében, Kanada legnagyobb városában, Torontóban, a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség (IHRA) elnöki ülésének alkalmával tárt a nyilvánosság elé. Végül is, az átverésre azért volt szüksége Orbánnak, mert világossá vált számára, hogy ha nem mutat egy másfajta arcot a külföldi zsidók felé, azok képesek elzárni mindazokat a pénzcsapokat melyek életben tartják, nem csak a magyar gazdaságot, hanem saját üzleti körét, családi vállalkozásait.

Deception / Lyudmila Kogan.

Deception / Lyudmila Kogan.

Hogy végül is sikeres volt e az átverés, azt még nehéz eldönteni. A magyar zsidóság emlékezetét, jó hírnevét legtiszteségesebben ápoló két túlélő – Elie Wiesel és Randolph L. Braham – nem dölt be az átverésnek, felemelték hangjukat az átverőkkel szemben. Többek közt ezért is dedikáltam nekik dolgozatomat. Soros György, a magyar származású amerikai zsidó üzletember, aki egymagában többet tett a demokrácia és a szólásszabadság szellemiségének védelmében Magyarországon, mint az egész magyar demokratikus ellenzék együtesen, továbbra is egyenes gerinccel, bátorító szavakkal és cselekedetekkel állja a sarat Orbánékkal szemben. A több mint 400,000 tagot számon tartó Wiesenthal Center se feküdt le az átverőknek. Ugyanakkor sokan, túl sokan, és eltérő okok miatt, bekapták Orbán csalétkét, beálltak Orbán mögé, támogatói lettek annak a rendszernek, amely a világ szeme láttára, az antiszemita Horthy rendszer szellemi örököseként, bontja le a demokráciát Magyarországon, és az orosz illiberális rendszer receptje szerint menetelteti Magyagyarországot hátrafelé a jövőbe.

Hosszú, sajnos nagyon hosszú az átvert zsidók listája. Köztük szerepel Izrael egykori askenázi főrabija, Jonah Metzger, akit nemrégiben súlyos korrupciós ügyek miatt itéltek el Izraelben. Orbán legfontosabb nemeztközi zsidó támogatói közt szerepel két nagy befolyással bíró ultra-ortodox, haszid szekta is, melyek New York Brooklyn negyedében élnek. Az egyik ág, a szatmári, a Boro Parkban, a másik, a lubavicsok és a munkácsiak, Williamsburgban élnek, innen működtetik, egyházi és nemzetközi politikai kapcsolatrendszerüket. (Mindkét ágazatnak több ezer lelkes követője él, közvetlen szomszédságomban, Montreálban. New York után, Montreálban találhatjuk a két szekta legnépesebb táborát.) A New York-i szatmári haszid közösséget még az a Teitelbaum Joel rebbe alapította aki a Kasztner-vonat egyik utasaként kerülte el Auschwitzot 1944 nyarán. A New York-i szatmáriak egyik érdekes jellemzője az, hogy nem tekintik legitimnek Izraelt, mert az a szekularizált, világi államformát választotta és nem egy teokráciaként működik, mint mondjuk Irán. Egyes szatmári rabbik még az egykori Irán diktátorral Ahmadinezsáddal is együttműködtek, ajándékokkal kedveskedtek Izrael legveszélyesebb ellenfelének. Montreáli testvéreik, gyakran szerveznek utcai tüntetéseket Izrael ellen, a helybéli francia antiszemiták nagy örömére. A lényeg: mindkét amerikai szektával kitűnő kapcsolatot sikerült Orbánnak kialakítania, mind kettő milliárdokkal támogatja a magyar önkényuralom fenntartását, a magyar jogállamiság, és demokratikus rend elfojtását (Erről a szoros kapcsolatról, javasolnám Bartus László nagyszerű riportját, amely itt és itt olvasható.

Mint azt Bartus bemutatja, a magyar önkényuralom egyik leglojálisabb amerikai támogatója, a magyar származású amerikai zsidó milliárdos Alexander Rovt, a Williamsburgi Chabad Lubavics, ezen belül, a munkácsi haszidok leggazdagabja. Bartus cáfolhatatlan adatokkal bizonyítja, hogy Rovt, és Fidesz-közeli társai működtetik a Brit Media Kft-t, mely ma egymás után vásárolja fel a Fidesz által kiéheztetett, az összeomlás szélén álló összes ellenzéki sajtóorgánumot Magyarországon. (A Klubrádió-t, a 168 Óra-t, az Origo-t a Népszavá-t, a Népszabadságot.) Nem túlzás azt állítani, hogy ma, egy szélsőséges amerikai szekta veri bele az utolsó szögeket a magyar sajtószabadság, a pluralizmus koporsójába. Bartus László riportját e szavakkal zárja: “Önmagában semmi kivetni való nincs abban, ha a zsidóságon belüli vallási, kulturális élet pluralizálódik, sokszínűvé válik, és tükrözi a zsidó közösségen belül is a sokszínűséget. A probléma akkor kezdődik, amikor egy arrogánsan terjeszkedő zsidó vallási irányzat politikai és államhatalmi eszközök igénybevételével terjeszkedik, s ennek érdekében politikai szövetségese lesz olyan politikai hatalomnak, amely az antiszemita Horthy-rendszer szellemi örököse, a holokausztért felelős “keresztény-nemzeti” Magyarország újraélesztője.” A Fidesz csalétekgyártóinak örömére, Joseph Heller 22. csapdája, Magyarországra ért, és ennek köszönhetően, egy “gyümölcsöző” kapcsolat alakult ki az Unió első fasiszta állama és a New York-i haszid zsidók között.

Kanadába, az Orbán kormány nem a haszidokon, a lubavicsokon, hanem elsősorban, az askenázi, a mainstream zsidó közöségen keresztül próbál nyomulni, már csak azért is, mert itt a haszidok kevesebb befolyással bírnak mint Amerikába. A kanadai haszidok a helyi kihívásaikkal foglalkoznak, nemzetközi kapcsolatrendszerüket a New Yorkiak működtetik. Orbán, a kanadában élő magyar-származású zsidó üzletemberek közül elsősorban, Munk Péterre, Kanada egyik leggazdagabb, leg elismertebb üzletemberére számít. Munk, mint Tettelbaum, szintén Kasztner vonatával hagyta el hazáját 1944-ben. (Orbán, első körben nekem és egy másik torontói üzletembernek, Sarlós Andrásnak, majd később Demján Sándor magyarországi nagytőkésnek köszönheti szoros kapcsolatát Munk Péterrel. Saját szerény szerepemet e jó kapcsolat kiépítésében, már bővebben leírtam egy korábbi cikkemben. Demján 1994 óta tartós üzleti partnere a torontói Munk-nak, illetve Orbánnak. Én sose álltam közvetlen kapcsolatban Munk-al, Orbánnal pedig már 2000 táján megszűntettem összes kapcsolatomat, amikor rádöbbentem, hogy egy csalétekgyártóval állok szemben.)

A jó kapcsolat Orbán és Munk között az első Orbán kormány idejétől kezdve, a mai napig, és mindkét fél számára, nagyszerűen gyümölcsözik Munk Péter, ellentétben Soros György-el, Elie Wiesel-el, Randolph L Braham-al, továbbra is kitart Orbán mellett, többek közt neki köszönhetik a magyar demokraták, hogy a kanadai kormányoknak soha egy rossz szavuk nem volt azzal a rezsimmel szemben, amely napi szinten sérti a lemészárolt magyar zsidóság becsületét, illetve az észak Atlanti szövetség által szentesített jogállamiság elvét.

Orbán Viktor Köves Slomoval.

Orbán Viktor Köves Slomoval.

Mit várhat a magyar zsidóság Orbán Viktortól, az IHRA elnöksége után?

Mire Magyarország IHRA elnöksége, 2016 március közepén véget ért, egyre több Fideszesnek lett elege a zsidók szenvedéstörténetéből. A Fidesz csalija, még az Orbán rendszer kitüntetett propagandistájának, a békemenetek főszervezőjének, Bayer Zsoltnak is megfeküdte a gyomrát. A nemzeti fájdalomcsillapító, többhetes öklendezés után, a Magyar Hírlap oldalain, egy 20 részből álló sorozatban pakolt ki. (Lásd: „Tűrhetetlen” Magyar Hírlap. 2016. Február- Április) Bayer hányingere teljesen érthető. A halászok is kiborulnának, ha gazdájuk, nap, mint nap, saját csalétkükkel etetné őket. Bayernak egyszer és mindenkorra elege lett abból a csalétekből, melyet Orbán kanadai nagykövete, Ódor Bálint, e szavakkal terjesztett a kanadai zsidók köreiben: “A zsidóság és a holokauszt áldozatai iránti szolidaritás a magyar történelmi tudat és a magyar identitás szerves része, kormányunk politikájának sarkköve”.

Bayernak mersze volt kimondani mit gondol erről a csaliról, mersze volt kimondani azt, amiről a gazdája, Orbán Viktor, csak a sorok közt, vagy zárt ajtók mögött beszél. Terjedelmes dolgozatában, Bayer Zsolt, azt üzeni a magyar zsidóknak, és rajtam keresztül, a kanadai Munk Péternek, hogy vegyék tudomásul: Magyarországon jogos a zsidógyűlölet, jogos a mindmáig tartó nemzeti ellenszenv, fajtájukkal szemben. (A Medián közvéleménykutató társaság legfrisseb országos felmérése szerint a Fidesz szavazók 41 százaléka antiszemita. Ez az arány ötven százalék fölött áll a Jobbik szavazók körében.).

Bayer azt állítja, hogy a zsidókat azért utálják a magyarok, mert a zsidók nem csak 1919-ben, a Tanácsköztársaság brutális hónapjai során, hanem a kommunizmus legkeményebb éveiben, döntő szerepet vállaltak a nem-zsidók meghurcoltatásában. Bayer szerint a zsidók ma is, mint egész történelmük során, történelmet hamisítanak, csak tolakodnak, és képtelenek tanulni saját rossz tulajdonságaikból. Azt állítja, hogy hegemonikus törtetésükkel, a magyar szenvedéstörténelem egyoldalú kisajátításával, mások szenvedésének minimalizálásával, a nemzeti érzelmű magyarok fájdalmait növelik. Azt feszegeti, hogy ha a zsidók ezt tovább folytatják, ha képtelenek felvállalni saját bűneiket, aljasságukat, az előbb utóbb, megint csak jogos nép-haragot fog szülni. Maradjanak már csöndben, mondja, hagyják, hogy a magyarok békésen tisztelegjenek mind azok előtt, akik egy időben a zsidó-gyűlöletet szították Magyarországon, hisz a gyűlöletkeltés jogos volt, a gyűlöletkeltőknek kijár a magyarok elismerése: Idézem:

„A zsidóknak egyetlen szándéka az, hogy a kommunizmus bűnei le legyenek tagadva, el legyenek hallgatva, vagy ha már sem letagadni, sem elhallgatni nem lehet, hát akkor legalább fabrikáljunk hozzájuk felmentéseket… S a legtöbb felmentést a zsidó bűnelkövetőknek kell kapniuk. Ehhez pedig az is szükséges, hogy a nem zsidó bűnelkövetők bűnei és a zsidók ellen elkövetett bűnök egyedülállónak, kivételesnek, utolérhetetlenül szörnyűnek és egyedül emlékezetre méltónak legyenek maszkírozva… Ez pedig tűrhetetlen. És nem is tűrjük tovább. A nem tűrésnek első lépése pedig az, hogy nem akarunk megfelelni az emlékezetpolitikusok elvárásainak. Vagyis felállítjuk mindazon szobrainkat, amelyeket fel akartunk állítani, de valami ostoba megfelelési kényszer és tűrhetetlen félelem miatt mégsem állítottunk fel, vagy felállítottunk ugyan, de nem mertük felavatni. Mert az amerikai elnök ideböffent, hogy Hóman Bálintnak nem lehet szobra”. (Magyar Hírlap. „Tűrhetetlen” 18. rész). Ez a hang, ez a bánásmód vár a magyar zsidókra, Magyarország IHRA elnökségének lejárta után.

Tudom, a fentiekre most sokan legyinteni fognak, és azt mondják – ugyan már, nem kell ezzel az emberrel foglalkozni! Bayerről – még a Fidesz táborában is – sokan azt vélik, hogy egy nagyszájú, szélsőséges, senkiházi, akire komoly politikai elemzőknek nem illik időt töltni. Aki a Fidesz belső köreiben járatos, aki személyesen is ismeri Orbánt és Bayert (én jómagamat az utóbbiak közé sorolom), az tudja, mennyire téves ez a felfogás. Bayer Zsolt nem egy periférikus figurája a szeretet és összefogás nevével álcázott gyűlöletkeltők csapatának. Megbecsült, jól megfizetett pártkatona, kiemelt szerepet játszik a Fidesz és Orbán személyes népszerűsítésében. Az átverések forgatókönyve valóban Orbán Viktor és közvetlen tanácsadóinak fejéből pattan ki. Az átverések beetetése a hazai piacon, a Fidesz-közeli sajtó hangulatkeltőinek, véleményvezéreinek a feladata. Ez utóbbi társaságban játszik fontos szerepet Bayer immáron 25 éve. Neki adatott az a piszkos munka, amit barátja, politikai elv-társa, és pártvezére, taktikai megfontolásokból, mindig másokra bíz. Akik nem óhajtanak Bayerra hallgatni, azoknak most bemutatom gazdája igazi hangját.

Orbán Viktor, 2016 Március 15-én, nyilvánította ki mit várhatnak tőle a magyarországi zsidók. Ő nem egy 20 részből álló írásban, hanem a magyarok legnagyobb nemzeti ünnepén tartott beszédében vállalt közösséget, párttársa, Bayer Zsolt rasszista nézetével. Ekkor nyilvánította ki, és nem először, saját undorát attól a csalétektől, amelyet a nemzetközi zsidóság átverésére használt Magyarország IHRA elnöksége alatt. Mielőtt bemutatnám Orbán saját öklendezését, gyomorrontásának termékeit, előre bocsájtanám, hogy Orbán, akár Kádár, irtózik kiejteni a száján, azoknak a nevét, akiktől felfordul a gyomra: azokat egyszerűen arctalannak nevezi, de mindenki tudja, hogy kire céloz. Orbán ugyan azt igéri a magyar zsidóknak, mint Bayer, csak más szavakat használ. Óvatos, mint Horthy, mert neki is még szüksége van a nemzetközi zsidóság pénzére, a haszidok, az Alexander Rovt-ok, a Munk Péterek támogatására: óvatos, mert nagyra becsüli a nemzetközi zsidóság erejét. Nem mondja ki, mint Bayer, hogy a zsidók sorozatosan beleköptek a keresztény, nemzeti–kurzus által kínált lakodalmi levesbe, de úgy beszél, hogy abból a magyarok ugyan azt a következtetést vonják le, mint Prohászka, Mindszenty, Hóman, Csurka, Bayer és a többi, nyíltan antiszemita nép-nemzeti véleményvezér írásaiból. Miután Magyarország átadta az IHRA szerelvény vezetését Romániának, Orbán így ecsetelte mit gondol a zsidókról, mit várhatnak tőle a zsidók Magyarországon.

„A ’18-19-es, magyar-gyűlölő, idegen érdekből és célokért kirobbantott forradalom mögött rejtőzködő, kozmopolita, arctalan világerő, megszüntet mindent, ami sajátos, ami különálló, ami ősi, és ami nemzeti. Ez a vérvonal még néha hangoskodik is, de gazdaállat híján meg vannak számlálva napjai. Ha nem érkezik újabb nagy szellemi és politikai infúziós segélyszállítmány külföldről, akkor a levelek és az ágak után a gyökerek is elszáradnak az internacionalizmus befogadására alkalmatlan magyar anyaföldben. S ez jól van így”.

Bayer dolgozata, Orbán márciusi beszéde, a Fidesz emlékezetpolitikája, homlokegyenest ellentétes azokkal a szavakkal és tettekkel, amelyekkel Orbán külföldi nagykövetei, teletömték a nemzetközi zsidóság fejét Magyarország IHRA elnöksége alatt. Orbán márciusi beszédének lényegét talán az az ember foglalta össze legtisztábban, aki még 2010 tavaszán, reménnyel teli várakozással nézett a Fidesz választási győzelme elé. „Orbán, a március 15-i beszédben visszacsempészte a gyűlölet nyelvét a politikai mozgósításba… lényegében átvette a fehérterror nyelvét…Nem meglepő tehát, hogy a „gazdaállaton élősködő”, közelebbről meg nem jelölt, de a magyarokra törő „arctalan” és „nemzetközi” ellenfelek rémének belengetése mindenkit a náci retorikára emlékeztet. De nem kell külföldi példára hivatkoznunk; a magyar fehérterroristák – a későbbi nyilas párt elődei – 1919-től fogva a Horthy-rendszer radikális ellenzékeként használták ezt a nyelvet. Ez a március 15-i beszéd nyelvi elemeiben a legundorítóbb, a hivatalos történelem által is megtagadott (vagy eltagadott) magyar fajvédőket idézi.” (Babarczy Eszter. Magyar Narancs. 2016. Március 16 „Orbán és a gyűlölet nyelve”.). A magyarok több százezrei, hasonló következtetéseket vontak le Orbán márciusi beszédéből, mint Babarczy – egyesek helyeslően bólogatva, mások nemtetszésüknek hangot adva. Jó magam, Babarczynak, vagy akár Radnóti Sándor, az ELTE Emeritus professzorának véleményét osztom. „Ma semmivel sem kevésbé szélsőjobboldali párt a Fidesz, mint a Jobbik. Orbán Viktor március 15-én virtigli náci beszédet tartott. Mi itt a különbség?” (Lásd: Ránicz Bence, „Nincs már konzervatív hang: interjú a 70 éves Radnóti Sándorral”. vs.hu/magazin/ 2016. Március 27.)

Orbán affinitása a két világháború közti nép-nemzeti, keresztény-kurzus politikai irányzatával közismert. Amit erről az irányzatról viszont nagyon sokan elhallgatnak, azt a 20 század legnyagyobb magyarjai, Ady, Bartók, Márai, vagy Bíbó már bátran megszellőztettek, jóval a vészkorszak előtt. Idézem Bartók szavait, melyeket nem Auschwitz után, hanem 1938-ban, 7 évvel a német megszállás előtt mondott erről a korszakról:“Nálunk az úgynevezett keresztény középosztály csaknem egésze a náci rendszert támogatja. Szégyellem magamat, hogy én is ebből az osztályból származom.”

Márairól sok mindent el lehet mondani csak azt nem, hogy a baloldal, vagy az egykori Tanácsköztársaság rajongója lenne. Márai, 1945-ben, a Horthy rendszer összeomlására reflektálva, a következőket mondta a nemzeti, keresztény kurzus hagyományairól: „Ebben a kis tócsában ahol most élek… kétségbeesetten észlelem és tapasztalom milyen romlott minden, mennyire elölről kell kezdeni mindent, mennyire nem segít más, csak a nevelés…De ki neveljen? Ki fog itt tanítókat nevelni igazi demokráciára, akik megtanítják ezt a népet az emberi erkölcs alapfogalmaira, az együttélés magasabb erkölcsére. Mi az ami itt a legnehezebben elviselhető? A gyűlölet… a gyűlölség légköre… ebben a légkörben elviselhetetlen az élet. El kell innen mennem.” (Márai Sándor. Napló: 1945-1957 Occidental Press. Washington. 1958, 37. oldal, illetve Ami a Naplóbol kimaradt: 1945-1946. Vörösváry Kiadó. Budapest. 1991 29-30 oldalak.)

A gyűlölet, amelyről Márai beszélt, nem a Kádári hanem a Horthy korszak öröksége. A gyűlöletnek milliók adtak hangot Magyarországon az első világháború előtt és után. Ezeknek a gyűlölködőknek csak egyike volt az a Mindszenty József, akinek most épít egy emlékközpontot az Orbán kormány, és aki a következő szavakkal fejezte ki saját utálatát, haragját, azokkal szemben, akik nem semmisítették meg a zsidókat Magyarországon, amikor Horthy a hatalomra került 1920-ban. „Azt hittük, hogy az a nemzetrontó, vallásmételyező galíciai zsidó horda, amelyik elözönlötte sáska módra hazánkat, végképpen megszűnik itt létezni. Azt hittük, hogy ez a bűzös fekély, ez a förtelmes gennyező seb, amit egyszerűen zsidónak hívnak Magyarországon – orvosi műtét alá kerül.” A műtét amit Mindszenty sürgetett, végül is 1944-ben bekövetkezett. Az eredeti 900,000 magyar zsidóból, Mindszenty és társainak köszönhetően, már kevesebb, mint 100,000 „bűzlik” Magyarországon.

Egyetértek Juszt Lászlóval, aki a következő szavakkal kommentálta az Orbán kormány emlékezetpolitikáját. „Mindszenty József életművének egy része, az antikommunista kiállása, önmagában nem teszi alkalmassá arra, hogy egy demokratikus társadalom számára példaképül szolgáljon, s tiltakozni kell az ellen, hogy az életét bemutató nemzeti emlékhely látogatók százezrei felé sugározzon a fentieket nyilván elhallgató vagy elferdítő hazugságot! Mindszenty József kanonizálása abba a tendenciába illik, amely megteremteni igyekszik Nyírő József, Prohászka Ottokár, Tormay Cecil, Hómann Bálint és legutóbb Donáth György kultuszát is. Ez a súlyos tévedésnél is több! „(Lásd: Juszt László. „Mindszenty Józsefről elnevezett emlékközpontot hoznak létre több milliárdért”. Civil Hetes. 2016. Március 14)

A Mindszenty szájából áradozó zsidógyűlöletről, a hazugság örökségéről beszélt Bibó István, a 20 század legnagyobb politológusa is már 1945-ben, amikor a következő sorokat írta. „Ez az ország, attól a pillanattól kezdve, hogy forradalmi szabadságharca elbukott, egészen a második világháború végéig olyan politikai és társadalmi konstrukcióban élt, amelyekben a dolgokat a maguk nevén nevezni, nemcsak hogy nem lehetett, de nem is volt szabad… Minden eltorzulás, ami ez alatt a száz év alatt a magyar közösségi élet különböző terültein megmutatkozott, valamilyen módon visszavezethető az alapvető politikai és társadalmi konstrukció hamisságára. Mindez, logikusan vezetett az egész vezető rétegünk erkölcsi és értelmi lezülléséhez” (Bíbó István. „Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem” Válogatott tanulmányok. Corvina Könyvkiadó. Budapest. 2004. 141. oldal)

Márai, mint Bartók, az elől a züllöttség elől menekült Amerikába, amelyről Bibó István beszélt. Én 2009-ben követtem őket ekkor lett elegem az egészből. (Távozásom körülményeiről a későbbiekben fogok írni.). Márai, már 1946-ban megjósolta, mit várhatnak a magyar holokauszt túlélői, a Horthy rendszer leszármazottaitól, azoktól a hagyománytisztelő magyaroktól, akik egykor Prohászka, Mindszenty, Horthy, Gömbös, Szálasi mögött meneteltek, s ma Orbánt követik. „Ez a magyar társadalom oly bűnöket követett el, hogy a napon, mikor felocsúdik, kétségbeesett bűntudata újabb dühöket szülhet csak: azokra dühöng majd, hangosan vagy titkosan, akik bűneinek itt maradt bűnjelei: a zsidókra és mindenkire, aki bűneire emlékezteti.” (Márai Sándor. Ami a naplóbol kimaradt. op.cit. 17. oldal)

Vigasztaló szavakkal szeretném zárni dolgozatomat. Záró szavaimat a Peszách előestéjén írom. Mint azt már korábban kifejtettem, dolgozatomat nem a felejtés, az elhallgatás, a megalkuvás, hanem a történelmi igazságosság iránti elkötelezettség vezérelte. Végső soron, nem azokat az emlékeket akartam feleleveníteni, amelyek zsidó testvéreim lelkét tépik, hanem azokat, amelyek jó érzésüket, büszkeségüket növelik. Innentől kezdve már nem arról szeretnék beszélni, hogy mit vett el a zsidóktól Mária országa, hanem arról, hogy mit adtak ők Magyarországnak, mi az, amire örökké büszkék lehetnek, ami örökké tartó tiszteletet érdemel akár zsidó, vagy nem-zsidó embertársainktól. Arra szeretném őket most emlékeztetni, amire a Prohászkák, a Mindszentyk, a Hóman Bálintok, a Wass Albertek, a Csurkák, a Kövér Lászlók, az Orbánok, Vonák, Bayerek, sosem emlékeztetik őket. Arra, hogy a zsidók micsoda szeretettel, hűséggel, odaadással, erkölcsi példamutatással nevelték ezt az országot, micsoda kimagasló szerepet játszottak Magyarország polgárosodásában, nemzetközi becsületének, elismerésének, fejlődésének létrehozatalában. Zárszavam utolsó része a zsidóság magyar gyökereinek ápolására, tiszteletben tartására óhajtja buzdítani mind azokat, akik a történelmi igazságosság, az emberi méltóság, a testvériség, és a szabadság értékeit követik Magyarországon és a nagyvilágban.

Áldás Elijáhu poharához…

Az az egy két oldal, ami még élőttem áll üresen, nem képes befogadni mindazt, amiről beszélni szeretnék, de mint a széder szertartásában szereplő negyedik poharat, Elijah poharát, ezt az utolsó, kelyhet is teli kell öntenem, ezt már az utolsó cseppig fel kell hajtanunk, mielőtt éneklésbe kezdünk. Ime hát saját visszaemlékezésem, vígaszom és áldásom kedves zsidó testvéreim, mely a békés együttélés reményében, a Ti felejthetetlen magyarországi jó szolgálatotok, küzdelmetek, áldozataitok iránti tisztelet váltott ki belőlem.

Visszaemlékezésemet talán 1848-nál kezdeném: akkor, amikor a magyarok, a világ csodájára, egy náluknál sokkal erősebb hatalommal fordultak szembe. Ekkor a magyar zsidók, egy az egyben, a zsarnokság ellen, az elesettek mellett, a magyarok szabadsága, függetlensége mellett szálltak harcba, lelkesen küzdöttek a Habsburg császár és az orosz cár seregeivel szemben, többen a soproni Göllner gyalogezredben, melynek katonájaként halt hősi halált Petőfi Sándor is, 1949 Július 31.-én. „Így esett, hogy a 170,000-180,000 főnyi Honvédségben a zsidók, népességi arányukhoz mérten, hétszer többen voltak , mint a nem-zsidók. Összlétszámukat Kossuth 20,000 főre becsülte. Számos katonai parancsnok és mindenekelőtt Görgey Artúr dicsérte bátorságukat.” (Fejtő Ferenc. Magyarság, zsidóság. História könyvtár, Budapest. 2000. 79. oldal). Ezért a hősies kiállásukért – mely élesen eltér attól a magatartástól amit manapság, a New York-i vagy Budapesten élő haszidok tanúsítanak – a Budapestről szegedre menekült országgyűlés, Szemere  Bertalan miniszterelnök javaslatára, azzal hálálta meg, hogy utolsó ülésén, megszavazta a magyar zsidóság számára a polgári jogok teljességét. (E törvényt az osztrák császár rövidesen megsemmisítette, és ez által a magyar zsidóságnak még egy további húsz évet kellett várnia a teljes emancipációért.)

Ezt követően, az első világháború alatt, az Osztrák-Magyar hadseregben 320 ezer zsidó katona tett hazafias szolgálatot, ezekből minden nyolcadik elesett, az életét áldozta hazája védelmében. „A felülről szított háborús lelkesedés a zsidókat is elragadta. Felekezeti sajtójuk élenjárt a hazafias hangulatkeltésben, a rabbik istentiszteleteket tartottak a magyar fegyverek győzelméért. Nagyrészük a fronton tábori rabbiként vigasztalta fegyverbe szólított híveit”.(Lásd: Róbert Péter. Magyar zsidók az első világháborúban. Remény. 2015. Első szám.) Meg kell említeni Hazai Samu báró (született Kohn Sámuel) vagy akár Weisz Manfréd szerepét az első világháború időszakában. Hazai, fényes karriert futott be a magyar honvédségnél. 1910-1917 között honvédelmi miniszter volt, 1917-18-ban, a vezérkari főnök után, a Monarchia második legfontosabb tisztje volt. Weisz érdemeit bárói ranggal jutalmazták. Tisza István szerint nélküle a front már 1917-ben összeomlott volna. A történész, Bihari Péter így ecseteli a zsidók szerepét az első világháború során. „A zsidók egyetlen háborús gazdaság üzemeltetésében sem játszottak olyan kiemelkedő szerepet, mint Magyarországon.” (Bihari Péter: Lövészárkok a hátországban Bp., 2008.)

A magyar zsidóság aranykorszaka 1867-1918 közé esik. Bár ez alatt az idő alatt is gyakori meghurcoltatásoknak, inzultusoknak voltak ki téve, ez az az 50 év, amikor a magyar zsidóság olyan szinten szolgálta Magyarország modernizációját, amelyre nincs példa sehol máshol a világon. A korábbi török majd osztrák meghurcoltatás után, a zsidók állították talpára ezt a népet, ők voltak az európai felzárkozás, az újjászületés motorjai, ők ráncigálták a huszadik századba, a felvilágosodás, a racionalizmus irányába azt a népet, amely saját nemeseinek felelőtlensége miatt, 1848 után az összeomlás szélén tántorgott. A zsidóknak köszönhető Magyarország iparosítása, ők modernizálták a magyar mezőgazdaságot, a kereskedelmet, a közoktatást, az egészségügyet, a felsőoktatást és tették mind ezt egy olyan erkölcsi szinten, amelynek egész Európa csodájára járt. Így ecseteli szerepüket a történész, Karády Viktor: „A magyarországi modernizáció folyamatában – mind gazdasági, mind kulturális, sőt még politikai téren is – a helyi zsidóság a vontató motor szerepét játszotta. Hangsúlyozni kell, hogy e szerep betöltésének a lehetősége szigorúan a magyar történelmi fejlődés függvénye. Bár egyes zsidó csoportok egyebütt is részt vettek a polgári modernizációban, bizton lehet állítani, hogy Európában sehol másutt nem töltöttek be ilyen jelentőségű össztársadalmi funkciót, nyugaton még kevésbé, mint keleten” (Lásd: Karády Viktor. “A zsidóság polgárosodásának és modernizációjának főbb tényezői a magyar társadalomtörténetben” Karády tanulmányát a Karátson Endre és Várady Péter által szerkesztett kötetben – Változás és állandóság. Tanulmányok a magyar polgári társadalomról. olvashatjuk. Hollandiai Mikes Kelemen Kör, 1989. 141- 167 oldalak.)

Tévedés lenne azt gondolni hogy Magyarország zsidósága, kizárólag az üzleti élet terepén, a pénzhez köthető tevékenységek terepén volt a fejlődés motorja. Ugyan olyan fontos szerepe volt a zsidóságnak a kutatás és fejlesztés, a társadalom és természettudományok, a kulturális és szellemi élet, a magyar szépirodalom, a művészetek, a műveltség összes területén. Mindezt mélyen elhallgatják a Fidesz véleményvezérei, mindez úgy lapúl a Fidesz emlékezetpolitikájában, mint a pók a lucernában. Karády, a “nemzeti műveltség”-hez hozzáadott zsidó tőkéről így nyilatkozik: “Az összes valláscsoport között a zsidóság rendelkezett a legjelentékenyebb (még a protestánsokénál is erősebb), mintegy “magával hozott”, tehát saját hagyományos kultúrájából fakadó műveltségi tőkével. Már a modernizáció kezdeteinél a férfi zsidóság majdnem teljességében egy, de gyakran több nyelven is tudott írni vagy legalább olvasni, ami ebben a korban Európa-szerte teljesen egyedülálló jelenség volt.. 1910-ben a magyar-ajkú zsidó lakosság 61%-a volt többnyelvű, szemben a nem-zsidók mintegy 19%-ával. A többnyelvűség (mely elsősorban a némettudást jelentette) a kulturálisan elmaradott magyar viszonyok között az európai művelődés felé nyitott ablakot.” Azok, akik ebből azt következtetést vonnák le, hogy a zsidókat elsősorban az idegen nyelvek elsajátítása, a kozmopolita érzelem irányította, óriási tévedésben vannak. Számos tanulmány bizonyítja, hogy a zsidók a századfordulóra“a magyar nyelv szerelmesei lettek és mindenek előtt, magyar irodalmat olvastak”. (Lásd: Fejtő Ferenc.Magyarság, zsidóság. História könyvtár. Budapest. 2000. 126. oldal)

Venetianer Lajos a következőket írja a fenti témában, “A magyar zsidók kimagasló szerepet játszottak a magyar nyelvészet és irodalomtörténet-kutatás terén…a magyarság néprajzának és irodalmának felderítésében oly becsülettel vették ki a részüket a zsidók hogy nevüket örökre bevésték a magyar kultúra történetébe.” Venetiáner kiemeli Simonyi Zsigmond, zsidószármazású egyetemi tanár nevét, “aki egy egy egész nemzedéket nevelt az egyetemen a magyar nyelv művelésére” mielőtt, őt és több százezer zsidót kisöpört a magyarok emlékezetéből a zsidógyűlölet és a újonnan talpraállított nemzeti együttműködés rendszere Magyarországon. (Venetianer Lajos. A magyar zsidóság története. Könyvértékesítő vállalat. Budapest 1986. 401. oldal)

A magyar zsidóság, nemzetközi összehasonlításban is kimagasló teljesítményt nyújtott a természet és társadalomtudományok majd minden területén. A 20 század során, Magyarország 25 Nobel díjjast produkált, abból egy kívételével mindegyik zsidó származású volt. A magyar zsidók nemzetközileg elismert sikereit a nyelvészet, a matematika, a történetírás, a filozófia, a nyugat-európai irodalmak története terén, nemzeti kincsként kellene kezelnünk, ehelyett mindezt elhallgatjuk, és koholt vádakat terjesztünk ellenük, magyar-ellensenek ábrázoljuk őket, így szítjuk ellenük a gyűlöletet. “Nem véletlen” írja Karády, “hogy a század vége óta Magyarország egyetemein a fiatal társadalomtudományok legjelesebb képviselői közül sokan származtak a zsidóságból, akkor is, amikor az egyetemi állások betöltésénél a zsidó származás kifejezett hátrányt jelentett.”

Fontos, egy pár mondat erejéig visszaemlékeznünk a magyar zsidóság példamutató morális, erkölcsi tartására is az alatt az 50 év alatt, amikor Magyarország gazdasági, társadalmi, szellemi és politikai feltámadásának motorjaként szerepeltek, bár erre a tartásra is képtelenek visszaemlékezni, a zsidó „vérvonal”-ra köpködő Orbánisták. “A morális ellenőrzés mechanizmusait, a zsidó családok és vallási közösségek gyakran tudatosan a célból léptettek életbe, hogy az antiszemita támadásokat eleve kivédjék…ezek valóságos szabályrendszert tettek ki arra nézve, hogy egy zsidónak “mit szabad s mit nem szabad, illetve illik tennie” ahhoz, hogy megfeleljen az elért, áhított vagy elvárt polgári-úri státus követelményeinek. Evvel függött össze – többek között – a zsidóság mindig is alacsony kriminalitása, különösen a személyek elleni erőszak bűnfajtáinak kirívó ritkasága (melyek az alsóbb, nem polgári rétegek “kultúrsajátosságának” számítottak), az úgynevezett “családi erények” kultusza s a “polgári” életmód összetevőinek tisztelete: a cseléddel való bánásmódban az erőszak formáinak elkerülése, erkölcsi felelősségvállalás, a nyílt konfliktusok s a személyes erőszak helyzeteinek kivédése, illetve szerződéses-jogi vagy szimbolikus erőszakkal való leszerelése. Ez kizárta az alkoholizmust s az ehhez kapcsolódó garázdaságot éppúgy, mint ahogy mérsékelte a jövedelemhez mért “nagylábon élés”, a fitogtató fogyasztás s a tékozlás kísértését – a dzsentri-magatartás oly fontos ismérveit. A zsidó nagypolgárság jelentős kulturális mecénási tevékenyysége, mely nemcsak a Hatvanyaknál vagy a Baumgarten-díjban ragadható meg, de egy sor kevésbé látványos akcióban is, melyek haszonélvezői éppúgy lehettek mindennemű rászorultak, mint keresztény hitközségek (templomépítés, sportegyesületek, olvasókörök, egyletek stb.). E státusz-kompenzatív mechanizmus folytán a nemzeti vagy helyi közügyekre áldozó honpolgár mintáját Magyarországon a legújabb korban elsősorban a zsidó polgárság testesítette meg”. (Lásd Karády, Fejtő, Venetiáner, és egyébb tanulmányokat a témában, többek közt: Szociológiai kísérlet a magyar zsidóság 1945 és 1956 közötti helyzetének elemzésére. In: Zsidóság az 1945 utáni Magyarországon. Párizs, 1984. 37–180. oldal, különösen a 69. oldal és utána; A magyar zsidóság helyzete az antiszemita törvények idején. Medvetánc. Budapest, 1985. 2–3. szám, 41–97. oldal, különösen a 60–63. és a 68–72. oldal).

Elérkeztem hát mondanivalóm végéhez. Elijah paharát felétek emelve, Ady Endre szavaival, köszöntelek benneteket, zsidó testvéreim:

Véretek, ha idegen is százszor,
Mégis az enyém, az enyém,
Véres ajkakkal, mézes asszonyaitok
S nyitott szívvel baráti, hű fiúk
Átöntötték belém.

Büszke kárhozók, eldobhattok százszor,
A lelkem százszor utánatok oson.
Örök bolygók, örök riasztgatók,
Idő kovászai, megyek én is veletek,
Bélyegesen, csillagosan

….

Hajrá, hajrá a Jobb felé.
Én csúnya, sárga-foltos seregem,
Futok veled és megáldalak.

 

(Az írás eredetileg  testvérlapunkban, a Kanadai Magyar Hírlapban jelent meg.)




Amerikai Népszava
Amerikai Népszava

Szerző




További Hírek és vélemények

Bartus László: Öt boldogtalan nap
Bartus László: Öt boldogtalan nap

Szerző Bartus László December 01, 2016

Öt nap múlva szakszerűen összecsomagolták, veszekedtek fölötte, hogy kinek a hibája, egy probléma volt csupán ott a kövön, nem egy elhunyt ember. Hiába várt, elment üres kézzel.

Tovább

Markó Beáta: Adni jó
Markó Beáta: Adni jó

Szerző Markó Beáta December 01, 2016

Az utalvány kizárólag a kormányzó egyik közeli emberének élelmiszerüzlet-hálózatában vásárolható le, így nemcsak a nyugdíjasoknak ad, hanem saját oligarchájának is.

Tovább

Magyarország legyen a fasiszta magyaroké
Magyarország legyen a fasiszta magyaroké

Szerző Amerikai Népszava November 29, 2016

Az ő óhajuk az, hogy Magyarország legyen csak a fasiszta magyaroké. A magyar fasiszták majd megmondják, ki miben hihet, mibe öltözködhet, kit szerethet, kinek van joga, kinek nincs, ki mit olvashat, ki mit gondolhat, ki mit mondhat, ki mire szavazhat.

Tovább