Eörsi Mátyás: Válasz Stumpf Andrásnak


Szerző Amerikai Népszava May 08, 2016

Eörsi Mátyás: Válasz Stumpf Andrásnak

 

Stumpf András a mandiner.hu oldalán írt egy cikket a világhírű Budapesti Fesztiválzenekar fővárosi támogatásmegvonása kapcsán. Erre Eörsi Mátyás reagált egy Facebook bejegyzésben, amelyben azt írta: "Helyes a BFZ pénzügyei után kutakodni. Helyes róla írni. De ha az újságíró, Stumpf András a látszatát is el akarja kerülni annak, hogy egy politikai játszma akítv részeseként egy politikai koncepciót akar támogatni, a minimum, hogy megkérdezi az érintettet, jelesül Iván Fischer-t. Mivel nem kérdezte meg, az "erről hallgat Fischer Iván" a címben különösen nem ízléses." Stumpf András Eörsi Mátyás levelére a Mandineren a saját blogjában válaszolt

Az alábbiakban közöljük Eörsi Mátyásnak a Facebookon erre adott válaszát, segítve azokat az olvasókat, akik nem használnak Facebookot, hogy megismerhessék a vita lényegét és a két fél álláspontját. Az Amerikai Népszava kívül áll a konkrét vitán, de az ügyben teljes mértékben a Budapesti Fesztiválzenekart támogatja és Fischer Ivánnak ad igazat.

Itt olvasható Eörsi Mátyás Stumpf Andrásnak írott válasza:

"A nácizás, a FideSS-ezés és a Mein Stumpf-ozás pocsék. Először is azért, mert nem igaz. Aki ilyet állít, az vagy nem tudja, mit műveltek a nácik, vagy tudja és teljesen elborult az agya. Ez akkor is így van, ha a lenácizottak és seregeik, ha kedvük szottyant, sem voltak adósak egy jó kis kommunistázással. Adott nagyjából két tábor, az egyik nácit, a másik kommunistát ordít, és csodálkozunk, hogy meg sem halljuk egymást. A nácik és a kommunisták ugyanis embert öltek, igen nagy számban. Ha tömeggyilkosnak tituláljuk egymást, miért is figyelnénk oda egymás szavára, de tényleg.

Különösen azért örülök Stumpf András válaszának, mert visszaigazolta ezt a hitemet. S ha már képesek vagyunk meghallani egymást, még egyetértés sem kell ahhoz, hogy elkezdjünk beszélni arról, hogy és miként alakult ki ez a vérfagyasztó nyelv, amely a politikában eluralkodott. Ha erről is tudunk beszélni, majd olyanok leszünk, mint egy elromlott házasság szereplői, mondjuk majd a kapott pofonokat és nem fogunk emlékezni az adott pofonokról. Sebaj, ha már halljuk egymást, akkor idővel eljön a megértés is. Türelem egyfelől, másfelől hajrá!

És lám, továbbra sem értünk egyet Stumpf Andrással, aki leheletfinom iróniával illetett amiatt, hogy újságírásból tartottam neki “ingyenes továbbképzést”. Majdnem igaza van: ha atomfizikus lenne, joggal róna meg azért, ha belekotyognék az hasadással kapcsolatos fejtegetésébe. A dolog azonban úgy áll, hogy Stumpf András nem atomfizikus, hanem újságíró. Egy volt politikus se ironizáljon úgy, ha kritizálják, hogy ingyenes továbbképzést kap egy újságírótól, és bizony az újságíró is elfogadhatja, ha az ő munkáját éri bírálat.

Stumpf András véleménycikket írt, és valóban a vélemény eltér a hírtől, de nem jelenti azt, hogy a tényektől elrugaszkodhat. És most gondosan a szavakkal: Stumpf András első cikkében olyan tényt nem állított, amely nem lenne igaz. Viszont igaz, hogy Stumpf András a tényeket olyan módon tálalja, hogy ezzel mégis megtévesztette olvasóit. Miért? Azért, mert Stumpf András az inkriminált cikkében olyan látszatot keltett, mintha Fischer Iván bármit is elhallgatott volna. Már a cikk címe is “erről hallgat Fischer Iván” - szól, holott Stumpf András a cikkében megírt adatokhoz nem máshonnan jutott, mint a BFZ egy teljes éve nyilvánosságra hozott jelentéséből. Következésképpen Fischer Iván nem hallgatott el semmit. Stumpf András persze gondolhatja úgy, hogy Fischer Ivánnak a budapestiekhez szóló üzenetében be kellett volna számolnia arról, hogy a zenekar a megtakarításait miben tartja, és mekkora nyereséget - értsd: további tartalékot - ért el, ám egy ilyen igényt fogalmaz meg, be kell látnia hogy az effajta igények végtelenek lehetnek: Mennyi a kakaókoncert költségvetése, mennyibe kerül a gyerekotthonba és a lepusztult zsinagógában való játszás, ez még annál is kevéssé életszerű, mint az, hogy egy szép reggel Miskolcon Pilz Olivér tiltakozni kezd. Folytatva a “csúsztatást”, Stumpf András úgy tesz, mintha Fischer a főpolgármester vagy az ő leleplezésére állt volna elő közleményével. A trükk az, hogy Stumpf András tökéletesen tisztában van azzal, amivel nem kellően figyelmes olvasói már nem, nevezetesen, hogy a szóban forgó beszámolót az érdeklődők 2015 tavaszán megismerhették. Még Tarlós Istvánt is többre tartom annál, hogy az apparátusa ne ismerte volna a beszámolót az adományozás odaítélésénél. Hisztériakeltés az, ha Tarlós István vagy Stumpf András úgy tennének, mintha nem lettek, vagy nem lehettek volna tökéletesen tisztában a Fesztiválzenekar anyagi helyzetével. Stumpf András immár nekem szóló cikkében óvatlanabb volt, és kicsúszott az igazság mezsgyéjéről, amikor előállt az adu ásszal, nevezetesen azzal, hogy “Bizonyára az tévesztette meg Eörsit, hogy hivatkozott írásom tényeken alapszik, addig nem ismert tényeken ráadásul.”. Sajnálom (áh, dehogy), de ez megdőlt. A tények ismertek voltak mindenki előtt, aki kíváncsi volt rájuk. Ha Stumpf András nem járt időben utána, frusztráló lehet, de az ebből fakadó mérgét nem Fischeren kellene kitöltenie.

Én nem értek ahhoz, hogy egy világhírű zenekarnak mekkora tartalékra van szüksége. Ám ha Stumpf András mégis megérdeklődi az érintettnél, vajon indokolt-e ekkora tartalék, bizonyára megtudhatta volna, hogy a vele azonos súlyú zenekarok ennek a Fesztiválzenekar tartalékainak a többségéről rendelkeznek. De fogadjuk el, hogy Stumpf András ennek ellenére sokallja a tartalékolást. Nem tudok és nem akarok új szót használni, nem tartom ízlésesnek azt, hogy a tartalék képzését éppen azzal kapcsolatban rója fel a zenekarnak, hogy a 260 milliós támogatás jelentős részét elvonják. Nos, pontosan az ehhez hasonló esetekre, a zenekar fenntarthatósága érdekében van szükség tartalékokra, vélem én. Ám ha elmarasztalóan terveznék írnék róla, és újságíró lennék, minden bizonnyal megkérdezném a BFZ-t erről.

Végül a “hisztéria” keltésről. Tarlós Istvánnak jogában áll a tiltakozást hisztéria keltésnek minősíteni, és Stumpf Andrásnak is jogában áll ezeket a kifejezéseket átvenni. Ismét ízlés kérdése a támogatást megvonó hatalmat “feléje nyújtott kéz”-nek titulálni. Ám abban  egyet kell, hogy értsünk Stumpf Andrással, hogy a “hisztéria keltés”, a “zavarkeltés” színes, hangulatkeltő kifejezések mögött szárazabb szavakkal Fischer Iván zeneigazgató szóláshoz való jogát értjük. Fischer Iván alkotmányos jogát gyakorolja, aztán ki-ki erről olyan véleményt alkot magának, amilyet jónak lát. Csakhogy amikor Tarlós István úgy fogalmaz, hogy “Amennyiben nem képes befejezni a követelőző hisztériát, fenyegetőzést és zavarkeltést, úgy át kell gondoljuk a támogatását”, akkor nem egyebet mond, mint azt, hogy “Amennyiben nem képes befejezni véleményének a nyilvánosságra hozatalát, úgy át kell gondoljuk a támogatását”. Ugye, jól értem Tarlóst, azt üzeni, hogy ha Fischer Iván nem hagy fel alkotmányos jogának gyakorlásával, akkor ő ekként fog élni hivatali helyzetével. Ez pedig a Büntető törvénykönyv 305. §. c) pontja értelmében bűntett, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. És akkor elképzelem, mit írt volna hasonló helyzetben Stumpf András mondjuk Demszky Gáborról.

Természetes, hogy az újságíró a véleményével befolyást akar gyakorolni. Csakhogy én ilyesmit nem is róttam Stumpf András szemére. Én arra voltam kíváncsi, vajon “a látszatát is el akarja kerülni annak, hogy egy politikai játszma aktív részeseként egy politikai koncepciót akar támogatni”, ami - lássuk be - jelentősen eltér attól, amit én azon értenék, hogy a “szerző aktív részese akar lenni a politikai vagy közéleti csatáknak”. Stumpf András saját bevallása szerint először Fischernek adott igazat, majd nem tetszett neki Fischer reagálása, végül úgy látta, hogy Fischer elhallgatott egy éve ismert adatokat, és ezeken úgy feldühödött, hogy jól leleplezte Fischert. Hát, kedves Stumpf András, ez így nem hangzik jól. Ha Fischernek igaza van, de nem tetszett a stílusa, attól még igaza van. Miután kiderült, hogy a legszélesebb nyilvánosság minden elhallgatottnak vélt adatról példaértékűen értesült, Stumpf András nyugodtan írhat még egy cikket arról, hogy “Felháborítónak érezi, hogy egy ilyen magas művészi színvonalon dolgozó, ilyen nemzetközi elismertségnek örvendő zenekar támogatását megkurtítják” - ezek Stumpf András saját szavai. Ha pedig nem tudja eldönteni, hogy az ominózus Tarlós-Fischer találkozón pontosan mi történt, hallgassa meg a másik felet is. Nem az “editorial” műfaja miatt, hanem az igazság iráni vágy érdekében.

Amúgy egyetértek Stumpf Andrással, Juncker szerencsétlenül fogalmazott, amikor azt rótta fel a miniszterelnököknek, hogy túlságosan a választókra hallgatnak, miközben persze igaza is van Junckernek, és nem csak azért, mert ellenkező esetben minden ország kiadása az egekbe szökne és bevételei elapadnának, de Kövér László szövege arról, hogy a demokráciára a legnagyobb veszélyt az internet és a média jelenti, sem éppen telitalálat. De hogy jön ez ide?"




Amerikai Népszava
Amerikai Népszava

Szerző




További Hírek és vélemények

Egy idióta váltaná a pecást
Egy idióta váltaná a pecást

Szerző Amerikai Népszava December 09, 2016

Balog miniszterként megbukott. Az oktatás lezüllesztéséért, az egészségügy tönkretételéért és nagyon sok ember értelmetlen haláláért felelős. Ennek az álkeresztény gazembernek az irányítása alatt tapostak lábbal minden keresztény értéket. 

Tovább

Az Amerikai Népszavánál a Time az Év Sajtója
Az Amerikai Népszavánál a Time az Év Sajtója

Szerző Amerikai Népszava December 08, 2016

A kiváló helyzetértékelésért és meglátásért, a pusztítók kiválasztásáért és a világ romlásáért felelős emberek felmutatásáért érdemelte ki a Time magazin az Amerikai Népszava idei Év Sajtója díjat.

Tovább

Mégsem dőlt a dominó, de erről hallgatnak
Mégsem dőlt a dominó, de erről hallgatnak

Szerző Amerikai Népszava December 08, 2016

A világban frontális támadás indult a felvilágosodás, a liberális demokrácia, a jogállam, az egyéni szabadság ellen, hatalmas pénzt és propagandagépezetet állított az orosz titkosszolgálat és propaganda a szélsőjobboldali, antiliberális populisták mögé.

Tovább