Szentendrei Rozália: Csakazértis!


Szerző Amerikai Népszava May 11, 2016

Szentendrei Rozália: Csakazértis!

 

 

Hiába kérték Sándor Máriát, mégis elment a Jobbikkal együtt tartandó lakossági beszélgetésre és természetesen utána a DK megmozdulására is.

Miért? Csak!

Mert ő csak egy ápolónő, aki "minden párttól független”, de úgy gondolja, hogy a felvetett problémákra a választ csak a parlamenti pártok vihetik el a döntéshozókig, ezért azt kéri a pártoktól, hogy ők álljanak be mögé, mert egy magyar egészségügy van, nincs Jobbik, nincs ballik, Nemzeti egészségügy van.

Hol és mikor kezdődött el ez a történet, hogy Sándor Mária a parlamenti pártok felé fordult az egészségügyben tapasztalt áldatlan állapotok miatt? Elvezetem az olvasót az első ilyen találkozóra, amelyre 2015. július 1-én a Kossuth téren, az Eleven Emlékmű és a FESZ szervezésében került sor. A meghívottak között volt Sándor Mária és több parlamenti párt egészségügyi szakértője, köztük Rig Lajos, a Jobbik képviselője is, de a DK akkor a Jobbik meghívása miatt nem vett részt a beszélgetésen. Milyen humoros az élet! SM a Jobbikkal tartott lakossági fórum után megy már a DK tüntetésre, de ez most nem zavarja a DK-t.

Ez volt az első Sándor Mária és pártok találkozó, itt érzett rá az ízére, és ezután kezdték a pártok is használni Sándor Máriát, mert ne áltassuk magunkat: megy a harc, hogy kinek az arca lesz, kit választ és most már ezt ő is tudja.

Térjünk rá arra, amit már elkezdtem, és ismerjük meg a találkozó egyik szervezőjét, az „Eleven Emlékmű - az én történelmem” csoportot, és az eseményhez kiadott közleményüket, ahol ezekkel a szavakkal mutatták be a Jobbikot: „Nem feledjük a Jobbik holokauszttagadó képviselőit, antiszemitizmusát, anticiganizmusát, homofóbiáját, szélsőségesen kirekesztő nézeteit – egy ilyen pártnak egy normális európai értékrendű országban nincs helye a közéletben.”

Egy normális európai értékrendű országban nincs helye, de itt nálunk, Magyarországon, helye van, mert vannak szimpatizánsai, van szavazóbázisa, és vannak külső támogatói. Elfogadhatóvá vált és még komfortossá is tehető lett, pláne ha ezt az EE és mellettük Sándor Mária ezzel a meghívással szalonképessé is teszik. Az EE ezzel folytatja tovább, hogy bár tudja milyen a Jobbik, de: „a Jobbikkal való mindennemű kommunikáció elutasítása eddig nem volt sikeres, a Jobbik erősödése, illetve népszerűsödése tőlünk függetlenül történik. Számunkra is új, az eddiginél nehezebben járható útra lépünk most, amelynek segítségével ugyanarra a problémára kívánjuk felhívni a figyelmet, mint a Jobbikkal való mindennemű kommunikációt elutasítók, csak másképpen: éppen a diskurzusban rejlő lehetőségek által.”

Azt tudjuk, hogy ez a diskurzus olyan jól bevált Sándor Máriának, hogy most már a többedik Jobbik és más pártok által szervezett találkozón vett részt.

Térjünk rá és ejtsünk egy pár szót az Eleven Emlékmű csoportról, ha már olyan sikeresek voltak Sándor Mária és a pártok, köztük a Jobbik összeboronálásában. A csoport 2014. március 23.-án egy flashmob keretében mutatkozott be, ahol a Szabadság téri, az átnevezett „A német megszállás áldozatainak emlékműve” építésének megkezdése előtt, úgymond elfoglalták az építkezés helyét. Odavittek két fehér széket egymással szembeállítva - a közös dolgaink megbeszélésének igényére felhívva ezzel a figyelmet - és felkérték a civileket, a polgári lakosokat, hogy vigyenek oda olyan emlékeket, tárgyakat, képeket, amikkel az elhurcolt és meggyilkolt családtagjaikra emlékeznek. Akkor kerültek ki a még ma is álló emlékhely tárgyai, kövek és mécsesek. 

Itt egy közbevetést tennék: a téren felállítandó emlékkiállítás ötlete Sebő Gábortól származik, amiről a 2014. február 1-i tiltakozó eseményen beszélt: „Sebő Gábor, a Tiszta Kezek Mozgalom aktivistája azt kérte, hogy a következő napokban a résztvevők a korszakot felidéző fotókkal, emléktárgyakkal járuljanak hozzá egy, a téren rendezendő történeti emlékkiállításhoz.” Az EE beszélgetéseket 2014. április 16-án kezdte el a csoport, az április 8-án elindult építés elleni tiltakozó fellépések mellett, a Szabadság téri fűben. Kezdetben alig szervezett, spontán beszélgetések folytak, később tértek át a ma is ismert, „moderált” formára.

A felépítésig tartó tiltakozásról most ne ejtsünk szót, de annyit tudni kell, hogy az építkezést ténylegesen is akadályozó és később is aktívan a téren résztvevő, az EE melletti másik, a Zoltai-Mécs-Magyar-Sebő szervezte csapat július 30-án befejezte a téri jelenlétet és akkor alakult meg a ma is a téren kinn demonstráló, Szabadságszínpad elnevezésű csoport. A csoport egyik szervezője, ezzel is a folytonosságot jelezve, Sebő Gábor maradt.

Augusztus 1-e után az akciókat felváltotta egy a régi történelmi eseményekre, személyekre emlékező és a mai történésekre reflektáló attitűd, a napi eseményekre történésekre való gyors reagálás mellett pedig, ami a fő célja volt az SzSz tagjainak, a civil emlékhely fenntartása, életben tartása.

Kezdetben egyetértés volt a két csoport, az EE és a SzSz között, és bár a feladatok nem voltak felosztva, mindenki tette azt, amit megfelelő fellépésnek gondolt. Közben az emlékhely tárgyait az időjárás kikezdte, elporladtak a képek, a levelek és az utcai por-piszok elkezdték befedni őket, ezért egy 2014 ősz elején megtartott közös gyűlésen, ahol megbeszélést tartottak a további lépésekről a tárgyakkal kapcsolatban, az SzSz tagjai a megtartás, takarítás, életben tartás mellett voksoltak, az EE ott jelenlévő tagjai viszont az enyészet pártját fogták. Nem történt konszenzus, és később sem érkezett az EE részéről semmilyen reakció ezzel kapcsolatban, ezért a SzSz tagjai úgy döntöttek, hogy rendbe teszik és életben, elevenen tartják az emlékhelyet.

Az EE eközben csak beszélgetett. Megjegyzés: az EE csoport és az emlékhely neve egy és ugyanaz, vagyis Eleven Emlékmű. A köztudatban az Eleven Emlékmű emlékhelyet és az EE beszélgető csoportot egymással azonosítják, ezzel mindenkinek azt sugallják - ezt az EE csoport tagjai nagyon ritkán egyértelműsítik –, mintha általuk lenne eleven az emlékhely.

Erre utalnak mindazok a jelzések is, amikor közleményeikben, a róluk írt írásokban, az emlékműre való utalásnál a belinkelt név, az Eleven Emlékmű elnevezés a csoportjukra, az Eleven Emlékmű - az én történelmem nevű Facebook oldalra mutat.

A civil emlékhely megmaradt, nem lett az enyészeté, mert a SzSz tagjai rendben tartják, fejlesztetik, pótolják a képeket, írásokat. 9 nyelven íródott szórólapokkal ismertetik meg a turistákkal az emlékhely és a szobor, az IZÉ történetét. Az emlékhely világhírű lett, turisták százai járnak oda, ismerik és értik.

Az EE csoport ez alatt csak beszélget, csak beszélget.

Eltelt 1 év és elkészültek az EE videói, ahol megtudhattuk, hogy az ellenállás, a szobor építkezésének megakadályozása, a szobor fel nem avatása mind-mind az EE aktivistáinak érdeme. A videókban a SzSz csoportról és az elődjéről azt a megjegyzést tették, hogy ők csak úgy ott voltak, vannak a téren.

A csoport bemutatása után térjünk rá az „alapítók” egyik tagjára, aki „nem” a vezetője a csoportnak, mondván náluk bázisdemokrácia van, és nincsenek vezetőik, csak szervezőik és aktivistáik. Rényi Andrásra. Egy közös EE-SzSz beszélgetésen megtudhattuk Rényi Andrástól, hogy neki az Eleven Emlékmű csak a „szépen moderált beszélgetéseket” jelenti, neki tulajdonképpen az emlékhely körül semmi dolga, ő és a csoportja nem azért van a téren, hogy azzal foglalkozzon. Ők csak beszélgetni járnak ki. Erre reflektál is az EE csoport logója, amin két szék szimbolikát látunk és az EE betűket. Ez híven mutatja, hogy Rényi András miről beszélt. Rényi András magát Fidesz-ellenes civil aktivistának mondja.

Nézzük meg miből áll ez.

Rényi András művészettörténészt is megszólaltató Nol.hu-n ezt írta a cikk írója: „Túl azokon a keveseken, akik a tudomány tekintélyét és személyes ismertségüket kihasználva öntudatos állampolgárként hozzászólnak közéleti-politikai ügyekhez, a tiltakozókat a szűkebb szakmájukat, illetve az adott kutatási terület intézményrendszerét érintő kormányzati önkényeskedések bírják arra, hogy petíciót írjanak alá, hozzászóljanak egy független vitafórumon, publicisztikát írjanak vagy egy elégedetlenkedő Facebook-csoporthoz csatlakozzanak.”

Rényi András, a Fidesz-ellenes civil aktivista a tiltakozásnak azt a formáját vetette be, hogy a Baán László vezette Nemzeti Galériában kiállítást szervezett 2015 novemberében. Annál a Baán Lászlónál, aki egyben a fideszesek leggyalázatosabb Budapest-ellenes projektje, a Liget-projekt kormánybiztosa. Miért egy „Fidesz-ellenes” civil aktivistát kért fel Baán László? Csak!

Mert megteheti!

Mindenki tudja, hogy Rényi András egyik meghatározó kutatási területe, El Kazovszkij művészete. Ezt a fideszes kultúravezetés is tudja és bár a kiállítás megtartásának igazából nem volt még egy olyan ésszerű magyarázata sem, hogy kerek évfordulója lett volna Kazovszkijnak, kiváló alkalom volt felkínálni neki. Értjük, hogy nagy libling, ennek ellenére, mégis miért vállal el egy Fidesz-ellenes civil aktivista egy ilyen feladatot a kormányzati kultúra egyik egyeduralkodójánál? Ismeri mindenki Szabó István Höfgenjét, aki a film végén ezt mondja: - Én csak egy színész vagyok! Én csak játszani akartam!

Csak egy művészettörténész vagyok, csak a munkámat végzem!- mondhatná akár Rényi András is, de neki nem is kell mondania, hiszen a mi kis, langyos húgymeleg országunkban az ilyen csakok megalkuvása nem megalkuvás, az csak úgy van.

Rényi András csoportja, az EE bejelentette, hogy április 29-én elmegy a Ligetvédőkhöz és ott a Liget beépítése ellen is bevethető polgári engedetlenségről beszélgetnek. Utólag is kérdezzük, mennyire tud hiteles lenni Rényi András és a csoportja ebben a kérdésben, egy Baán Lászlónál tett kis kirándulás után? Mennyire tud a fák megmaradása és őrzése mellett érvelni az az EE csoport, akik a nevüket is viselő emlékhelyet sem akarták megtartani, elevenen tartani és foglalkozni vele? És a Ligetvédők mit tesznek?

Érzékelhetjük, hogy mennyire elfogadható lett ez a csak, és tapasztalhatjuk a Fidesz-ellenes, demokratikus civil mozgalmak háza táján, hogy ha meghatározó képviselőik, aktivistáik kis kitérőket tesznek a kormányoldal felé vagy a szélsőjobb irányába, az nem veri ki a biztosítékot.

Sándor Mária hívei nem tántorodnak el tőle azért, mert a Jobbikkal is trafikál, ugyanez figyelhető meg Rényi András környezetében is, hiszen fel sem merül annak a kis nüansznyi, Nemzeti Galéria kiállítás szervezésnek a bírálata, elnézik neki, hogy „korpás lett a haja.” Miért? Csak!

Búcsúzóul:

„Alkudj meg!

Csak egyszer.

Mit számít az?

Mindent. A megalkuvás olyan, mint a leszaladt szem a nylonharisnyán. A szem fut tovább, és az ember végül leszaladt szemekből áll." (Galgóczi Erzsébet)




Amerikai Népszava
Amerikai Népszava

Szerző




További Hírek és vélemények

Bartus László: Öt boldogtalan nap
Bartus László: Öt boldogtalan nap

Szerző Bartus László December 01, 2016

Öt nap múlva szakszerűen összecsomagolták, veszekedtek fölötte, hogy kinek a hibája, egy probléma volt csupán ott a kövön, nem egy elhunyt ember. Hiába várt, elment üres kézzel.

Tovább

Markó Beáta: Adni jó
Markó Beáta: Adni jó

Szerző Markó Beáta December 01, 2016

Az utalvány kizárólag a kormányzó egyik közeli emberének élelmiszerüzlet-hálózatában vásárolható le, így nemcsak a nyugdíjasoknak ad, hanem saját oligarchájának is.

Tovább

Magyarország legyen a fasiszta magyaroké
Magyarország legyen a fasiszta magyaroké

Szerző Amerikai Népszava November 29, 2016

Az ő óhajuk az, hogy Magyarország legyen csak a fasiszta magyaroké. A magyar fasiszták majd megmondják, ki miben hihet, mibe öltözködhet, kit szerethet, kinek van joga, kinek nincs, ki mit olvashat, ki mit gondolhat, ki mit mondhat, ki mire szavazhat.

Tovább