Bartus László: Fáraók sorsa


Szerző Bartus László May 25, 2016

Bartus László: Fáraók sorsa

 

Akik abban reménykednek, hogy Orbán Viktort észrevétlenül leválthatják, nem csak azt nem veszik figyelembe, hogy Magyarországon nincsenek szabad és demokratikus választások, de olyan alapvető törvényszerűségekre sincsenek tekintettel, mint a diktatúrák általános természete, és a diktátorok patológiás személyiségzavarának jellemzői.

Egyetlen diktátor sem képes önkorlátozásra, pszichés betegségük folytán minden érzékükkel a kontroll nélküli hatalom kiépítésére törekszenek. Patológiás személyiségük védekezése ez, mivel soha nem érzik biztonságban magukat. Amikor a potenciális diktátornak még vannak riválisai, és azokat tisztességtelen eszközökkel távolítja el, amikor a második és harmadik vonalba szorulnak vissza azok, akik a diktátorral együtt kezdték, az vészcsengő. Utolsó figyelmeztetés, hogy ezt az embert most lehet megállítani vagy soha. Különben menthetetlenül betölti a fáraók sorsát.

A skizofrén paranoia tünetei valamennyi diktátornál kimutathatók. A tragédia paranoiás személysiégzavarral kezdődik, a hatalom természetfölötti forrásával, istenkirálysággal folytatódik, majd pusztulással végződik. A folyamat egy pontján túl megjelenik a fáraók szindrómája. A jelenség a bibliai exodus történetéből kapta a nevét, amikor a fáraót még a tíz csapás sem térítette jobb belátásra (Mózes II. könyve). "Isten megkeményítette a szívét", és a végén pusztulásba viszi saját magát és népét.

A nyílt konfrontáció ezért elkerülhetetlen. A háttérhatalomról szóló összeesküvés-elméletek, a minden bokorban megbúvó ügynökök és árulók beteg pszichéből jönnek, a skizofrén paranoia jól ismert tünetei. Veér András így írta le a betegség képviselőit: "titkolódzók, rejtőzködők, mindig megőriznek valamit önmaguknak. Soha senkiben nem bíznak meg teljesen, még a legközvetlenebb családtagban sem. Akár van veszély, akár nincs, ők mindig készek a támadás fogadására. Soha nem lazítanak, éberen figyelnek, és megfigyelnek minden apró mozzanatot, melyek képzeletükben ellenséges tartalommal telítődnek. Örökös feszültségük megmérgezi emberi kapcsolataikat; ingerültség, kötözködés, kicsinyes ellenségeskedés válik uralkodóvá.

A paranoid személyiségzavarban szenvedő ember előtörténete, gyermekkora gyakran valóban okot ad a bizalmatlanságra. Átélt agressziót, elhagyatottságot, rossz bánásmódot, ezért megtanulta, hogy az érzelmi bevonódás veszélyes, és helyesebb nem bízni senkiben, nem függni senkitől, távolságot tartani mindenkitől. Felnőttként legfőbb törekvése a kiszolgáltatottság elkerülése, az események kontrollálása. Ennek az életstratégiának igen nagy ára van; óvakodnia kell az intimitástól, a meleg érzésektől, a bizalomteli emberi kapcsolatoktól. Ez csak úgy érhető el, ha önmagából is kiirt minden lágyságot, játékosságot, empátiát, együttérzési hajlandóságot. A paranoid személyiségzavarban szenvedő ember kemény, merev, érzéketlen, mogorva, mert csak így tudja megvédeni magát az emocionalitás csapdájától.

Jellegzetes megnyilvánulása a gőg, az oktalan büszkeség, saját kiválóságába vetett hit, ami független a tapasztalattól. Kudarcaiért mindig a külvilágot okolja, soha nem ismeri el, hogy valamiben hibázott. Ez a felelősségelhárító attitüd minden megnyilvánulásban tetten érhető, képtelen korrigálni, belátni, kompromisszumot kötni, mert a legkisebb engedmény is a legyőzöttség érzését kelti fel benne. A tapasztalat nem befolyásolja, nincs benne kétely, önkritika, belátás, nincs szüksége társra, szövetségesre, nem is képes együttműködésre, mindez számára a gyengeség jele, ami függetlenségét veszélyezteti.

Autoritással szembeni viszonyuk is jellegzetes; igen ügyesen kikerülik azokat a helyzeteket, amelyekben megkérdőjeleződhetne személyes kíválóságuk, „különleges" státuszra törekszenek, a nyilt versengést kerülik. Ha egy náluk hatalmasabb erővel kerülnek szembe, és nem tudnak kitérni, szélsőségesen szorongani kezdenek. Feszültségüket dühös vádaskodásban, rejtett, vagy nyilt agresszióban vezetik le. Összeesküvést, támadást, ártó szándékot sejtenek az események láncolatában, ami fokozott védekezésre, illetve támadásra készteti őket. Az ok-okozati láncolat összefűzése önkényes, esetenként pszichotikus formát is ölthet.

A paranoid személyiségzavarban szenvedő ember valóságérzékelése hamis, kapcsolatai őszintétlenek. Örökös gyanakvása azt eredményezi, hogy valóban becsapják, de legalább is „megkímélik az igazságtól". A diktátorok, illetve diktátor hajlamú emberek igen gyakran jellemezhetők ezekkel a vonásokkal. A valódi személyiség, amelyet szünet nélkül védelmezni, elrejteni kell, éppen hogy nem magabiztos, erős. Harciasságuk, ellenségességük, omnipotenciájuk, dölyfösségük nagyon is sérülékeny ént takar, melyet alapjaiban veszélyeztet minden emocionális közelség.

A paranoid emberek a „lelkük mélyén" tisztában vannak problémáikkal, ezért nagyon vigyáznak arra, hogy a viselkedésük ne legyen árulkodó, ne tünjenek fel. Ügyesen disszimulálnak, komformista álarcot viselnek, nem mutatják ki érzéseiket. Ha összeomlik ez a védekezési stratégia, fenyegetettnek, megtámadottnak érzik magukat, felszínre kerülnek a patológiás, esetenként pszichotikus tünetek. A DSM-IV úgy írja le a paranoid személyiségzavart, mint a mások iránti általános bizalmatlanságot, és gyanakvást, amelyet az vált ki, hogy mások motivumait rosszindulatúnak értelmezik. Hét jellegzetes megnyilvánulási területet sorol fel, u.m. félelem a kihasználtságtól, kétség közeli személyek lojalitása iránt, információ visszatartás, haragtartás, bosszúvágy, alaptalan féltékenység, támadás, árulás feltételezése, ezekre dühvel, vagy támadással való reagálás.

Nyilvánvaló, hogy a paranoid személyiségzavarban szenvedő embernek nagy esélye van átmeneti pszichotikus epizód kialakulására, valamint téveseszme szerveződésére, esetenként paranoiára. Az állandó feszültség eredményezhet súlyos generalizált szorongásos állapotot vegetativ tünetegyüttes kíséretében. Ennek következtében fokozódik a beteg veszélyeztetettségi érzése, szorongásos roham, pánik uralkodik el rajta." Ilyen ember egy idő után kiszámíthatatlanná, ön- és közveszélyessé válhat.

Egy diktátor felismerhető arról, hogy azokat a társait, akikkel együtt indult, félreállítja, száműzi vagy megöli. Nem tűr maga mellett olyan személyt, akinek a szava az övével hasonló súllyal esik latba. Vagy olyanokat, akik ismerik korábbi énjét, és emiatt nem misztikus tisztelettel és csodálattal tekintenek rá. A diktátor ilyenkor a fiatalabb generációból, a később csatlakozottak közül szemeli ki közvetlen munkatársait. Elég emlékezni Szijjártó Péterre, aki miniszterré való kinevezésekor elmondta: gyerekkori álma volt, hogy Orbán közelében lehessen.  

Olyan embereket választ, akiknek kezdetben megtiszteltetés, hogy a vezért ismerhetik, szolgálhatják, a második vagy harmadik vonalból az első vonalba emelkedhetnek. A diktátor jó érzékkel választja ki azokat az embereket, akiken látszik a tisztelet és az odaadás, és akiknek a lelke fölött uralkodni képes. Ezeket később totális kontroll alatt tartja és megfélemlítéssel uralkodik felettük. 

Szakemberek szerint nemcsak a diktátor beteg, hanem azok is, akik szolgálják. Ezek az emberek elveszítik a lelki tartásukat, önállóságukat, a diktátortól függ a lelkiállapotuk. Valóságos kiképzésen mennek át, amelynek során a vezér szabályosan idomítja, „betöri” őket, mint egy lovat. Kiirt belőlük minden önállóságot. Szeszélyesen csap le rájuk vagy dicséri meg őket. A kolbász és az ostor módszerével alakítja ki a feltétlen engedelmességet. A munkatársait szolgákká alacsonyítja, akik a félelem és a rettegés légkörében élnek. Mivel ettől szabadulni szeretnének, lesik a diktátor minden szavát, akaratát, hogy a dicséretét kiérdemeljék.

Nemcsak gyenge lelki alkatról és összetört személyiségről van szó. Ezek az emberek egy idő után betegesen alkalmazkodnak. A diktátor fejével gondolkodnak, átváltoznak, kettős tudatuk alakul ki. Kitalálják a vezér gondolatait, elveszítik saját énjüket, utánozzák a vezér szokásait, a beszédét, hanghordozását, az öltözködését. Szinte belebújnak a diktátor lelkébe. A kényszeres hasonulás során majdnem eggyé válnak vele, és a vezér ezt várja el tőlük. Gátlás és önálló gondolkodás nélküli zombikká, akarat nélküli gépekké válnak. Elveszítik az erkölcsi érzéküket, bármire hajlandók. Felfüggesztik a lelkiismeret működését, olyanok, mintha programozva lennének. Nincs olyan hazugság, nincs olyan gazemberség, amivel ne lennének képesek azonosulni, vagy amit a diktátor parancsára ne hajtanának végre. Ezek az emberek életveszélyesek, mert ebben a lelkiállapotban bármire képesek.

A diktátor gondoskodik arról, hogy a környezetében mindenkit megalázzon, mindenkit kompromittáljon, lejárasson és bűnrészessé tegyen. Nem véletlen, ahogyan kiosztja a szerepeket, személyre szabva, hogy ki milyen jogellenes, alkotmányellenes törvényt nyújtson be. Senki nem maradhat tiszta. Mindenki kap annyi pénzt is, hogy piszkosnak érezze magát, és ne merjen lázadni. A diktátor környezetében a félelem az úr. A paranoiás ember kiszámíthatatlan, állandóan készenlétben áll, állandó készenlétet igényel, és soha nem fárad. Az alattvalókat egymással szemben is megosztja, kijátssza, hogy elejét vegye az összeesküvéseknek. A skizofrén paranoia fertőző, a paranoiás környezetében levő emberek is betegekké válnak. A diktátor legközvetlenebb munkatársai mindig a legjellemtelenebb emberek.

A diktátor egy idő után természetfölötti igazolást igényel személye elsőbbségének. Ekkor fedezik fel isteni elhívásukat, az Istentől származó küldetésüket és hatalmukat, mert nem elégszenek meg saját elnyomásuk eredményével, továbbra sem érzik biztonságban magukat. Természetfölötti igazolásra van szükség. Az egyiptomi istenkirályság és a keresztény Magyarország ugyanazt a célt szolgálja. Másoknál a Sors, a nemzeti géniusz és más nem természetes erők igazolják a hatalmat.  

Ezekből a beteg lelkekből származnak az összeesküvés-elméletek, a háttérhatalom, az ellenük nyomozó titkosszolgálat, a beépített ügynökök rémképei. A skizofrén paranoiás betegnek nincs betegségtudata. Ezért fontos felismerni az általános jellemzőket, mert a skizofrén paranoiások potenciális gyilkosok. Szívükben mindig megölik az embert, akitől téves helyzetértelmezésük folytán rettegnek. Orbán például valóságosan retteg Soros Györgytől, annak ellenére, hogy az semmiféle veszélyt nem jelent rá. De antitézisének látja, hamis tekintélye és hamis varázsa veszélyeztetőjének.

Azért kell kollektív gyűlöletet ébreszteni vele szemben, hogy a rettegése csökkenjen. A menekültellenesség a sokszínű és szabad világtól való félelmet jelenti, az istenkirályság egységes és megkérdőjelezhetetlen bázisának végét. Néhány millió bevándorló már nem fogadná el a valláson és hamis mítoszon alapuló legitimitást, nekik semmit nem jelent, amiből például Orbán levezeti az abszolút tekintélyét, az uralkodáshoz való jogát. Ő érzi magát veszélyben, de a rá "leselkedő" veszélyt a népre vetíti, amelytől "megvédi őket".

Istenkirályságból nincs megtérés. Paranoiás személyiségzavarban levő ember számára a halál is elfogadhatóbb, mint sérült lelkének elfogadni a kudarc, a vereség bármilyen érzését vagy formáját. Ezek az emberek azok, akik állandóan dicsekednek, szüntelen jobban teljesítenek, fejlődnek, növekednek és egyre hatalmasabbak lesznek, akkor is, ha nem. A pénzre nincs igazán szükségük, csak a gazdagság tudatára és a pénz erősítő szerepére, ami szintén a sikerességüket és a nagyságukat bizonyítja. Beteg emberek.

A Mózes könyvében leírt történet a Fáraóról, az egyiptomi fogságról és a szabadulásról, ennek a jelenségnek az alapmodellje. A Fáraó elnyomásban tartja a népet, munka alapú társadalma rabszolgává teszi az alattvalókat, akiket nem fizet meg és agyondolgoztat. A Fáraó soha nem fog enyhíteni az elnyomáson, és soha nem fog szabadságot adni. Nem lehet vele megegyezni, nem lehet tőle gesztusokat kérni, ha tárgyal, soha nem őszinte. A Fáraót úgy lehet legyőzni, ha olyat követelnek tőle, ami jogosan járna, de ő nem adja meg.

Amíg a Fáraótól nem követelik ezt az alapvető jogot, amit nem vonhat kétségbe, addig nincs szabadulás. Az ultimátum jó gondolat, csak nem jó tárgyra irányult, s nem volt az ultimátum elutasításának következménye. Mózes II. könyvének tanulsága az, hogy ha a Fáraó nem teljesíti a követelést, akkor nem szabad feladni, hanem számára pusztulást okozó követkeménynek kell követnie, aminek egyre nagyobbnak kell lennie. A Fáraó soha nem fog észhez térni, soha nem fog engedni, a legesztelenebb válaszokra képes, és ez elvezet a nyílt konfrontációhoz és a teljes szakításhoz.

A Fáraó és az igazi exodus története azt is mutatja, hogy amikor eljön a szabadulás ideje, akkor jelek és csodák kísérik a nép következetes magatartását. Nem kell véres szabadságharcot indítani, mert a Fáraó önmagát pusztítja el. Ha ellenzik a kisvasutat, akkor megépíti Bicskéig, de ha kell, körbekeríti vele a Földet. A szíve kemény, mint a kő, és minden kérést elutasít. Ilyenkor nem abbahagyni kell, hanem az újabb csapással a kérést megismételni. Engedd el Fáraó az én népemet! De a Fáraó nem engedi el magától soha. A Fáraót nem lehet választásokon leváltani. Aki erre készül, becsapja önmagát és másokat.

Egyetlen Fáraó sem uralkodik örökké, egyetlen szolgaság sem tart örökké, de Mózes megjelenéséig addig kell várni, amíg a nép meg nem elégelte a szolgaságot, és nem vágyakozik őszintén a szabadság után. Amíg nem így van, Mózes nagyobb ellensége, mint a Fáraó. Mózes nem olyan lesz, mint a Fáraó, kicsit sem hasonlít rá. Nehéznyelvű vagyok, mondja, nem vagyok alkalmas, nem vagyok "karizmatikus".

Mózes nem karizmatikus. A skizofrén paranoiás fáraók azok.




Bartus László
Bartus László

Szerző




További Hírek és vélemények

Egy idióta váltaná a pecást
Egy idióta váltaná a pecást

Szerző Amerikai Népszava December 09, 2016

Balog miniszterként megbukott. Az oktatás lezüllesztéséért, az egészségügy tönkretételéért és nagyon sok ember értelmetlen haláláért felelős. Ennek az álkeresztény gazembernek az irányítása alatt tapostak lábbal minden keresztény értéket. 

Tovább

Az Amerikai Népszavánál a Time az Év Sajtója
Az Amerikai Népszavánál a Time az Év Sajtója

Szerző Amerikai Népszava December 08, 2016

A kiváló helyzetértékelésért és meglátásért, a pusztítók kiválasztásáért és a világ romlásáért felelős emberek felmutatásáért érdemelte ki a Time magazin az Amerikai Népszava idei Év Sajtója díjat.

Tovább

Mégsem dőlt a dominó, de erről hallgatnak
Mégsem dőlt a dominó, de erről hallgatnak

Szerző Amerikai Népszava December 08, 2016

A világban frontális támadás indult a felvilágosodás, a liberális demokrácia, a jogállam, az egyéni szabadság ellen, hatalmas pénzt és propagandagépezetet állított az orosz titkosszolgálat és propaganda a szélsőjobboldali, antiliberális populisták mögé.

Tovább