Görbicz Tamás: Zsidók és bevándorlók


Szerző Amerikai Népszava May 28, 2016

Görbicz Tamás: Zsidók és bevándorlók

 

A zsidók gettóba terelése nem egyik pillanatról a másikra történt. Hosszú és kíméletlen propagandahadjárat előzte meg, amelyből az állam is kivette a részét. A modernizáció kihívásaival szembenézni képtelen társadalmi rétegek a zsidókat tették felelőssé mindenért. A politika pedig örömmel kapott azon, hogy a történelmi egyházak évszázados antiszemitizmusán építkező propaganda kínál neki egy bűnbakot, akit minden rosszért felelőssé lehet tenni a háborús vereségektől, Trianonon át, a vörös terrorig. A zsidók egyszerre lettek kommunisták és nagytőkés kapitalisták, elmaradottak és ultramodernek (ősi kultúránkat veszélyeztetők),  és ezek között az éppen aktuális politikai érdek szerint lehetett kapcsolgatni. A gyűlöletpropaganda mindig talált magának olyanokat, akikre mutogatva általánosíthatott: „ezek mind ilyenek!”. A végeredményt tudjuk. A zsidók oktalan meggyilkolásában tettestársak lettünk (vagy tevőlegesen, vagy a közömbösségünk okán), de a világ nem lett jobb hely, Trianont nem csinálták vissza és a haza sem derült fényre. Pedig az antiszemiták ezt ígérték. 

A mondás úgy tartja, hogy az a nép, amely nem képes szembenézni történelmi bűneivel, arra van kárhoztatva, hogy megismételje azokat. A szembenézés pedig nem emléknapokat és szoboravatásokat jelent. Hanem annak feldolgozását, hogy miért történhetett ez meg velünk? Hogy lehettünk ilyesmire képesek? Mi vezetett odáig, hogy ha nem aktív segítőként, akkor tétlenül néztük, hogy polgár- és honfitársainkat megfosztják először emberi méltóságuktól, majd jogaiktól, azután vagyonuktól és végül az életüktől is. Mit kellett volna másképpen csinálni? Hol rontottuk el? Mi vezetett ide? Miért viselkedtünk így? Min kell változtatni ahhoz, hogy ez többé ne történhessen meg?

A világ lelkiismeretesebb része elgondolkodott ezen, megalkotta az emberi jogok chartáját, hogy megpróbálja a jog eszközeivel is kijelölni a határvonalat, amit nem lehet átlépni. Nekünk esélyünk sem volt, mert a szovjet megszállás újabb egyszerű, s az állami propaganda eszközeivel sulykolt hazug választ adott: „ők voltak és nem mi.” A gaz imperialisták. Az NSZK-ban élnek a bűnösök, az NDK-ban az ártatlanok. A szovjet iga alóli felszabadulás lehetővé tette volna az értelmes társadalmi vitát legalább a 2015-ös évforduló alkalmából, de a Szabadság téri szobor jól mutatta, hogy erre nincs politikai hajlandóság. „Mint szűz hajadont erőszakolta meg a gaz német Magyarországot, a zsidók szisztematikus legyilkolása csakis az ő művük.” A magyar zsidóságot joggal háborította fel ez a gyalázat. A helyzet ugyanis az, hogy a magyar állam bizony nyakig felhúzta a szoknyáját és önként tolta le a bugyogóját az erőszak előtt. A trianoni területekért cserébe nagyon is tudatosan adta el a szűziességét egy erőszakos német birodalom-fenevadnak. És a vásárnak a zsidó származású honfitársaink is részei voltak, akiket egyszerűen elárultunk és (az általunk is tudott-sejtett) sorsára hagytunk. 

Ma a menekültek a zsidók. Folyamatos és kitartó, tisztességtelen propaganda folyik ellenük, nem is eredménytelenül. Választott képviselőink folyamatosan fosztják meg őket a méltóságuktól és a jogaiktól is. Ha „illegálisan” jön, máris bűnöző, ha legálisan, akkor még rosszabbul jár. (56 után is mindenki „illegálisan” szökött Ausztriába, és az NDK-sokat is Honecker szerint „illegálisan” engedte át Horn Gyula. Szökni, menekülni ugyanis ritkán lehet legálisan.) Ha betörik egy ablak, már rendőrért kiált az ország. De a B-közép szétverheti a belvárost, építjük neki a stadionokat. A gyűlöletgyár felváltva mutogat Amerikára, Brüsszelre, Sorosra, a baloldalra és a liberálisokra. Nem mutogat Moszkvára, Teheránra, Rijádra, Bagdadra vagy Ankarára. A politikai cinizmus pedig minden csúcsot megdönt: a felelős államférfiak faarccal, rezzenéstelen szemmel hazudnak az arcunkba, tagadják le a nyilvánvalót, adnak idióta magyarázatokat vagy nem is veszik a fáradtságot rá, csak megvonják a vállunkat: „és?”.

Az átlagember pedig nem kerül kapcsolatba a menekülttel, így könnyű mende-mondákkal, és összeesküvés-elméletekkel etetni. Az idegen menekült nem tudja, mi folyik körülötte, nem tud védekezni, legtöbbször a jogait sem tudja érvényesíteni, kiszolgáltatott és eszköztelen az állami propagandagépezettel szemben. Kiváló préda a politikai haszonszerzésre: „szavazz rám, különben jönnek a migráncsok, és oda a szép magyar életed!” Az a kerítés pedig nem a menekülteket tartja távol, hanem minket zár be saját, kicsinyes, aljas és ostoba világunkba. Minket zár el egy emberibb, értelmesebb és jobb élettől.

A világnak talán jobb is így, nekünk nem. Már az egész országban hangzik a kecskék hangos mekegése és a nagy szőrős kecskebakok versengenek azért, hogy ki álljon a kórus élére. De az egyéneknek még mindig van lehetőségük arra, hogy másképpen döntsenek. Igen, ez keskeny út, szoros kapu, árral szemben, vállalni a többség megvetését. De embernek lenni az embertelenség közepette, ez a juhok, az igazak méltó elhívása. Befogadhatod a konkolyt, amit az Embergyűlölő vet és a búzát is, amit az Emberfia vet. A választás a tiéd.

Az ítélet pedig nem a történelemé, hanem a történelem uráé: „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől…” (Mt 25)

„Az, aki a jó magot veti, az Emberfia, a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek országának fiai, a konkoly a gonosz fiai, az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög; az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén. Az Emberfia elküldi angyalait, és összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt, és a tüzes kemencébe dobják őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. Akinek van füle, hallja!” (Mt 13)

A szerző a Budapesti Autonóm Gyülekezet Egyház lelkésze, írása a Facebook oldalán jelent meg.




Amerikai Népszava
Amerikai Népszava

Szerző




További Hírek és vélemények

Bartus László: Öt boldogtalan nap
Bartus László: Öt boldogtalan nap

Szerző Bartus László December 01, 2016

Öt nap múlva szakszerűen összecsomagolták, veszekedtek fölötte, hogy kinek a hibája, egy probléma volt csupán ott a kövön, nem egy elhunyt ember. Hiába várt, elment üres kézzel.

Tovább

Markó Beáta: Adni jó
Markó Beáta: Adni jó

Szerző Markó Beáta December 01, 2016

Az utalvány kizárólag a kormányzó egyik közeli emberének élelmiszerüzlet-hálózatában vásárolható le, így nemcsak a nyugdíjasoknak ad, hanem saját oligarchájának is.

Tovább

Magyarország legyen a fasiszta magyaroké
Magyarország legyen a fasiszta magyaroké

Szerző Amerikai Népszava November 29, 2016

Az ő óhajuk az, hogy Magyarország legyen csak a fasiszta magyaroké. A magyar fasiszták majd megmondják, ki miben hihet, mibe öltözködhet, kit szerethet, kinek van joga, kinek nincs, ki mit olvashat, ki mit gondolhat, ki mit mondhat, ki mire szavazhat.

Tovább